Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Cressida & Gracelyn EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Cressida & Gracelyn EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Cressida & Gracelyn EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Cressida & Gracelyn EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Cressida & Gracelyn EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Cressida & Gracelyn EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Cressida & Gracelyn EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Cressida & Gracelyn EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Cressida & Gracelyn EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 35 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Gracelyn A. Nott

Gracelyn A. Nott

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Laura Schuller

»
» Szomb. 24 Jún. - 20:25
Cressida & Gracelyn Konyvek

Összetöri az utakat,
összetöri a hold sütése.
És ketté tépi a falat.
Fehér zuhog a feketére.

Árnyékok. Néma léptek a folyosón. Meglebbenő vörös tincsek. A takarodó utáni órák súlyos némaságot vonnak a kastélyra, csupán a járőröző tanárok, prefektusok lépteinek koppanása, egy-két kósza pálcafény és néhány horkoló festmény zavarja meg a kastély nyugalmát. Az lány még jobban arcába húzza a csuklyát. Még van ideje, még nincs veszve semmi. Tánclépések könnyedségével kerüli ki a veszélyeket, fordulva, sietve, lassítva, halkan és könnyedén. Elvégre ez is csak egyfajta tánc.
A könyvtár ajtaja halk kattanással csukódik mögötte. Heves szívdobogását nyugtatva indul meg a könyvek között. Hetedik sor, harmadik polc, a Nagy-Britanniai sárkányfajták című könyv, száznegyvenegyedik oldal. Annyit ismételgette az elmúlt napokban, hogy ha akarná se tudná elfelejteni. Óvakodva emeli lábait a sötétben, nem vágyik az esésre. Gyerünk, gyerünk, itt kell lennie. Ideges pillantásokkal igyekszik fürkészni a sötétség függönyét, miközben minden porcikájával reméli, hogy végre a helyén lesz, amit keres. Addig maradt a könyvtárban ameddig csak tudott, de az említett hely üres volt, így kénytelen takarodó után visszatérni, hiszen nem kockáztathatja, hogy más is megtalálja. Ujjai óvatosan futnak végig a könyveken. Hetedik sor, gyors fordulás, majd már keresi is a könyvet. A kivillanó fehér ujjak megremegnek, amint hozzáérnek a gerinchez. A vaskos könyvet kiemelni nem is olyan könnyű, és amint kinyitja egy levélköteg csúszik ki belőle, halk puffanással landolva a padlón.
Egy megrebbenő tekintet, és halk szisszenés csupán, ami ennek a következménye. Határozott mozdulattal kapja fel a földről a köteget. Pecsét zárja le, pedig a Nott lány oldalát fúrja a kíváncsiság, hogy mi lehet benne. De itt most bizonyítania kell, meg kell mutassa, hogy benne meg lehet bízni, hogy ő hű marad a családjához. Pontosan jól tudja, hogy itt most elég sok minden forog kockán; nem szimpla éjszakai séta ezúttal, de amúgy is van már annyi a rovásán, hogy a kirúgást kockáztatja. Jobb kezében pálca, a ballal köpenye zsebébe csúsztatja a levélhalmot. Akkor most jön a nehezebbik része. Kijutni a Rengeteghez, aztán vissza. Nincs apelláta, még ma le kell adnia. De mintha valami neszt hallana. Léptek? Csak nem követte őt valaki? Némán húzódik be a könyvespolcok rejtekébe, igyekezve csillapítani szívének dörömbölését. Pár pillanatig csak fülel, mialatt az agyát szétfeszíti az ideg. Talán csak valami állat volt. Vagy a vörös haj mögött rejlő elme játéka csupán?
Majd nem bírja a feszült várakozást, és megindul, remélve, hogy nem egy professzor karjaiba rohan.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 8 Júl. - 23:49

       


Gracelyn & Ida
       

       
The night is dark and full of terrors

       
Vörös. Hangos. Rettegés. Sikoly.
Egy számomra ismeretlen, vörös hajú lányt látok a könyvtárban. Sötét van, és kicsit olyan a kép, mintha egy koszos üvegen keresztül látnám. Fél, aggódik, de izgatott. A lány valamit a kezében visz, óvatosan tekintget körbe, mintha minden sarokból valami veszélyre számítana. Egyenesen a Rengeteg széléig lopakodik. Már várják őt. Két nagydarab férfi, olyanok, akiket a filmekbe alkalmaznak, hogy megtestesítsék magát a terrort. Ha beszélnek, akkor se hallom őket. Egyszercsak az egyik megragadja a lányt, befogja a száját, de a velőtrázó sikoly így is kiszüremlik az ujjain át, felkeltve mindenkit. Csak ezután kábítják őt el - nem éppen az eszükről híresek.


Izzadva, hevesen dobogó szívvel riadok fel. Legalább én nem sikítottam, állapítom meg, mert körülöttem még mindenki édesdeden alszik. Nagy levegőt veszek, de már valami más ruha után kapkodok, magamra aggatok egy kék pólót meg egy bő farmert. Nem a legelőnyösebb kombó, dehát nem divatbemutatóra megyek, hanem megakadályozom, hogy elraboljanak egy diákot. Az arcát nem láttam olyan jól a lánynak, de az égővörös hajáról nem lesz nehéz felismerni. Plusz, biztos nem lesz tömeg ebben az órában a könyvtárban.
Át se gondolom tulajdonképpen mit teszek. Csak megyek, adrenalintól pörögve, és megpróbálok nagyon-nagyon halkan mozogni. Nem kérdés, hogy segítek neki. A dolog úgy áll, hogy egyedül én menthetem meg őt, és a sírig elkísérne a mardosó bűntudat, ha nem tenném meg. Hozzászoktam már, hogy az álmaim nem csalnak, és csak reménykedhetem, hogy még a könyvtárban utolérem. A folyosók kongnak az ürességtől, sehol egy lélek, ami számomra megfelelő - nem hiszem, hogy valamelyik professzor elfogadná indoknak, hogy azt álmodtam, egy lányt elrabolnak majd! Az árnyékom felvetül a falra, mikor egy ablakon beszokik a holdfény, és arra emlékeztet, hogy valójában milyen kicsi is vagyok. Mennyi minden hülyeségbe belemegyek idegenek kedvéért, csak mert olyan tudásnak vagyok a birtokában, mint senki más. A láthatatlan Cadwallader lány, ez lesz a címe a naplómnak, ha majd írok egyet. A nővérem egy mintagyerek, a bátyám meg az elsőszülött, szóval legkisebbként nagy nyomás nehezedett a vállamra.
Mármint azt hittem, ez lesz a legnagyobb.
A könyvtár illata ismerős számomra. Habár igyekszem a lehető legkevesebb időt itt tölteni, azért van hogy itt dekkolok hosszan tartó órákon át, valami unalmas dolgozat felett ülve, és azon ábrándozom, mit csinálhatnék ehelyett. Most is ezer ötletem lenne rá, mondjuk aludni, de a vaksötétben kapálózom. A lány kissé beljebb volt az álmomban, így szinte nesztelen léptekkel elindulok a könyvtár gyomrába. Na, jó, kizárt, hogy valaki ne hallaná ezt meg.
A sötétben felsejlik egy női alak a polcok körül. A fény hiányában csak ennyit tudok megállapítani, de másra nincs is szükségem, ő lesz az. Igyekszem nem megijeszteni, ám ez a helyzet mindenféleképpen meglepetés lesz számára.
- Nem szabad a Rengeteghez menned! - suttogom, de a síri csendben mennydörgésnek hangzik. Remélem, nem kell sokat beszélgetnünk, bár egy ilyen kínos indítás után biztosan majd magyarázatot követel.
       
(c) crackle bones

       
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Gracelyn A. Nott

Gracelyn A. Nott

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Laura Schuller

»
» Kedd 25 Júl. - 14:11
Cressida & Gracelyn Konyvek

Összetöri az utakat,
összetöri a hold sütése.
És ketté tépi a falat.
Fehér zuhog a feketére.

Éveknek tűnik az a hosszú várakozás, mialatt a sötétben, visszafojtott levegővel igyekszik a lehető legkevesebb zajt csapni. Pedig biztos benne, hogy dobogó szívét a folyosón is hallani. Türelmetlen természetén igyekszik úrrá lenni, várakozik, keresi a megfelelő pillanatot. Az időpontot arra, amikor a legbiztonságosabb továbbmozdulnia.
Aztán nem bírja tovább, és elindul. Heves jelleme megunja a várakozást, de amikor meghallja a suttogást összerezzenve toppan meg, hogy aztán a hang irányába fordulva pálcát szegezzen a beszélőre. Óvatosan csúsztatja a borítékot a talárja zsebébe, nincs szüksége arra, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Egy halkan elsuttogott lumosszal varázsol némi fényt a pálcája végére, így megvilágítva a lány arcát; fittyet hányva arra, hogy a közeli fény esetleg elvakíthatja a hugrabugost.
- Ne üsd az orrod abba, amit nem értesz! - sziszegi halkan, mikor felismeri, hogy csak egy egyszerű diákkal van dolga. Agyán mindeközben egy pillanat alatt fut át az információ, miszerint a hugrás tud valamit. Senkinek nem mondta, hogy a Rengeteghez készül, a lány mégis kifejezetten erre figyelmeztette. Ez a tény szöget üt a fejébe, pácáját még mindig a másikra szegezve lép közelebb.
- Fogalmad sincs róla, hogy mibe ártod magad, és nem tudod mire készülök, szóval ne találgass! - dühtől fojtott hangja éles pengeként vág a sötétbe. Tudja, hogy hazudik, de esze ágában sincsen elmondani, hogy a hugrás ráhibázott a dologra, és tényleg az erdőbe készülne. Pálcát szorító kezét egy fikarcnyit sem engedi lejjebb, habár egészen halványan megremeg, amint feldereng a vörös előtt egy korábbi emlék a női mosdóból. Talán ott kezdődött minden; ott indult el azon a csúszós, meredek lejtőn, amiről már meg sem próbál visszakapaszkodni.
- Utoljára mondom, te cafka, kotródj az utamból, a pizsidet már rég fellőtték! - az eszelős vigyor ott virít az arcán, amint hátrébb lép, de pálcáját még mindig a lányra szegezi. Pontosan jól tudja, hogy használni is fogja a fegyvert, ha a hugrás kis csitri nem engedi útjára. Végső esetben elnémítja és magával rángatja, hogy ne köpje be senkinek. Azt pedig, hogy honnan tudta, hogy itt van, hova tart, és pontosan mit is keres itt, ráér egy másik alkalommal kifaggatni. És ha most miatta késik el, nem lesz a legszívélyesebb beszélgetésük az elkövetkező.
Leengedi a pálcát készen arra, hogy bármikor visszarántsa előbbi helyzetébe, majd megindul kifelé a könyvtárból, hacsak a másik úgy nem dönt, hogy szándékában áll újra útját állni. De a vörös hollós türelme véges, és Cressida nem lesz boldog attól, amit ma este kap.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Cressida & Gracelyn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Gracelyn & Edward
» Bella & Cressida
» Layla&Cressida - Danger
» Gracelyn & Shane - Napló problémák
» Sylvester & Cressida

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-