Az bűbájtan óra végeztével a földszinten, a nagyterem ajtaja előtt toporogtam már egy ideje. Most két lyukasóránk is lesz, és hát ezt valahogy kivételesen hasznosan szeretném eltölteni. Mondjuk alig bírtam lerázni a nyakamról a szobatársaimat, mert valami eszement hülyeséget ötlöttek már megint ki, és hát mégsem mondhatom azt nekik csak úgy, hogy csöpögősen randira akarok hívni egy csajt. Már elég sokan tudják, hogy Cveta és én jegyesek lettünk, de néhányan még mindig annak a nőcsábásznak látnak, mint eddig is... pedig abszolút nem vagyok az. Sőt, ha jobban belegondolok, régebben sem legyeskedtem túl sok nő körül. Már eltelt egy jó kis idő, amióta itt álldogáltam. Biztosan egyszerűbb lett volna, ha bemegyek a terembe és ott rögtön megtalálom őt... de nem akartam belezavarni a társaságába, na nem mintha így nem azt tenném majd. Néhányan furcsán is néztek rám, de aztán kicsit odébb álltam, hogy ne fessek már olyan hülyén, zsebbe dugott kézzel és minden ajtónyitásra felkapott fejjel. Épp háttal álltam, amikor Cveta kilépett az ajtón. - Cveta! Szia! - Intettem rá, aztán gyorsan közelebb léptem, próbáltam leplezni a zavaromat, és nem is tértem rögtön rá a lényegre. - Mizu? Gáz volt ez az óra nem? Flitwicket már igazán lecserélhetnék... - Forgatom meg a szemeimet, de érezhetően terelek. Azért egy apró mosoly is megjelenik az arcomon. Még jó, hogy más ezt most nem lássa.
NI have only 1 desire now: standing close to you....
Pár kelletlen természetű lánnyal ülök egy asztalnál, zavartan tömöm magamba a sütőtökös pitét aminek elméletileg isteninek kéne lennie de az első falat után rájöttem, hogy ez nagyon nem az én világom. Két pohár vizet húzok le a második falat után és tolom a tányérom az asztal közepére. Látom, hogy páran rosszallóan merednek rám, hogy milyen kis undok hárpia vagyok, hogy az általuk imádott sütemény nem nyeri el az ízlésemet. De érzem, hogy ha még egy falatot lenyelek vissza is jönne a duplája. Kortyolok még kettőt a vizemből ami csak még jobban felerősíti a kellemetlen ízt így a poharamat is a tányér mellé tolom és nemes egyszerűséggel állok fel a társaságtól. Valaki még utánam is szól, hogy hova megyek, mért nem várom meg őket de szóra se méltatom a visító hangot. Fancsali képpel nyitom ki a Nagyterem ajtaját és elhatározom magamban, hogy nagyon sok rágcsát meg kell ezután ennem. Fintorodom egyet az íz savanyú gondolatára mikor meghallom a nevemet s úgy pördülök meg a tengelyem körül mintha visszarántottak volna. Mindez olyan gyorsra sikeredik, hogy a fintor az arcomon marad és szegény Regulus azt hiheti mindez neki szól. Hirtelen változtatom meg arcberendezésem szerkezetét, hogy ne legyen még kínosabb az amúgy is kínosnak ígérkező beszélgetés. Oldra biccentett fejjel hallgatom végig a mondatot és el sem hiszem, hogy a bűbájtan óráról szeretne velem csevegni. Összeszűkített szemmel kutatom zavarodott arcát és nagyot nyelek, hogy szám keserű ízét elvegyem valamivel. - Most tényleg Flitwich-ről szeretnél társalogni? – nevetem el magamat miközben közelebb lépek hozzá egy lépéssel és kezem automatikusa lendül meg zakója gallérja felé, hogy megigazítsam azt. Olyan természetesnek veszem ezt a mozdulatot, hogy nem is jut el az agyamig, hogy ez egy csöppet sem az. Igaz már megbékéltem annak a gondolatával, hogy Ő lesz a férjem és ha valaki megkérdezi büszkén válaszolok. Gyakran álmodom vele és gyakran álmodozom arról, hogy egy napon teljesen az enyém lesz. Hihetetlennek tűnik, főleg azután, hogy milyen csúnyán kezdődött eljegyzésünk és akkor még szégyelltem ezt az életet de most már az sem érdekel, hogy többen súgnak össze mögöttünk vagy, hogy néhány lány csúnyán méreget, hogy mit piszkálom Regulus gallérját. Hát csibéim, Ő már az enyém. - Jól nézel ki. – mosolyodom el, miközben kezem lecsúszik vállára és pár láthatatlan porszemet seprek le róla. Végül visszaejtem magam mellé kezemet, hogy mégse legyek túl tolakodó, sőt még egy lépést is hátrálok, hogy meghagyjam számára a kellő távolságot. - Mindketten tudjuk, hogy nem vagy az a társasági ember, mit szeretnél Regulus? – cseppet sem számon kérően hatnak szavaim annál inkább vagyok kedves és bátorító. Nem szeretném elijeszteni a kezdeti lelkesedésétől.
☽☾
I solemnly swear
I am up to no good
Regulus Black
C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski
»
»Szer. 21 Dec. - 15:31
Cveta & Black
Randirahívás
Bambább tekintetet nem is vághatnék, amikor Cveta megfordul a szólításomra és ő pedig fintorogva néz rám. Pontosan nem tudom, hogy én váltottam e ki belőle ezt a reakciót vagy valami más problémája volt neki, hiszen nem láttam milyen volt amikor kilépett. Azért én megpróbálom egy zavarodott mosollyal oldani a feszültségemet. Mondjuk láthatóan egyből levágja, hogy nem a témába vágóan szeretnék vele dumálni. Kicsit... talán megkönnyebbülten, de felsóhajtok. Örülök neki, hogy közeledik hozzám és mondjuk nem tartom épp megfelelőnek az időt a ruhám igazgatásához, de persze nem ellenkezek neki, hálás pillantással illetem és most már rendesen mosolygok is rá: kedvesen. - Nem, igazából nem szeretnék róla beszélni. - Rázom meg a fejemet, hasonlóan összehúzott szemekkel mint Cveta. Tekintete megállapodik az arcán, nem is mozdul el onnan, de mondjuk kicsit furán érzem még mindig magam. Hihetetlen még a mai napig, hogy ő lesz majd a feleségem és mondhatjuk, hogy egészen jól is alakul a kettőnk kapcsolata. - Köszi, te is csinos vagy, mint mindig. - Bókolok egyszerűen, kisujjból, ez már jól megy. Meg hát végül is az igazat mondom. Ő tényleg mindig nagyon csinos. Kiemelkedő szépség a korunkbeli lányok között. Rossz, hogy picit távolabb lép, de nem szeretném ráerőltetni magam semmiképp sem. A külső zajok, a rosszalló pillantások és miegyebeket teljesen kizárom, csak Cvetára figyelek. - Hát, én csak gondoltam, ha már lyukasóránk van, akkor esetleg... - Pillanatnyi, lélegzetvételnyi szünetet hagyok. - Nincs kedved eljönni velem valahová? - Puff, na kész, kimondtam tessék. Nem is volt olyan nehéz. Most már csak az lenne a ciki, ha nemet mondana nekem. Persze megérteném, ha dolga van vagy valami... de nem szeretném. Így hát beharapom az ajkam, de próbálom leplezni idegességemet, és ezt egy mosoly mögé rejteni.
Kezdőlap
