Nem elég, hogy hozzá akarnak adni, még "kérkedni" is kell, mint ha valami trófea lennék, amit mutogatni kéne a világnak. Nem volt semmi kedvem megjelenni azon a bálon, amit a Black birtokon szerveztek, de mindenképpen meg kellett jelennem ott, mert tiszteletlenség lett volna a leendő férjemmel szemben. Bár nem igazán beszéltünk azóta, hogy megfenyegettem őt, igaz csak pár nap telt el azóta, aminek kifejezetten tudok még örülni az az, hogy nem küldött levelet. Legalább megértette, hogy nem akarok a felesége lenni és mindent elfogok követni annak érdekében, hogy ne is legyek. Apámmal sem tudtam beszélni a dologról, tudom hogy hajthatatlan és azt tudom, hogy mennyire beleélte most magát ebbe a házasságba. Remélem hamar meggondolja magát és egy másik aranyvérű család gyermekét válassza. Bár tudom, hogy nem leszek képes beleszeretni senkibe, minden férfi ugyanolyan, elég példának venni a bátyámat, szeretőt tart. Félreértés ne essék kedvelem Siljet és nincs vele semmi bajom, de engem senki senki sem fog megcsalni, tenyészkancaként meg pláne nem fognak tartani. Biztos vagyok, hogy engem senki sem fog megcsalni, mert megmérgezem a férjemet, nem fog mellettem egyetlen fattya sem lenni.
Fáé órával a kezdés előtt érkeztem, szeretek pontos lenni és utálok késni, szerintem tiszteletlenség megváratni valakit. Kopogok az ajtón, manók jelennek meg és vezetnek el a nappaliba. Nem most járok itt először, ismerem a járást, tudom hogy hol mit találok. Váltottam pár szót Mrs. Blackkel, majd megkért, hogy beszéljek Regulusszal még a bál előtt, így tehát elindultam a szobája felé. Szerintem nincs nekünk miről beszélnünk, ha csak meg nem gyilkoltatom, akkor a felesége lesz, egyre kevésebb reményt látok rá, hogy apám keresni fog egy másik aranyvérű fiút. Az ő szemében még ha csak egy pillanatra is, de boldogság csillant, amikor bejelentették a hírt, pedig harmadik óta elég érdekes a viszonyunk..
Kopogás nélkül engedem be magamat a szobájába, azt hittem már készen lesz, de igencsak tévedtem. Éppen az ingjét húzta fel. Teljes betekintést nyertem a felsőtestére. Talán a legtöbb lány nyálat csorgatva bámulná, talán kihasználnák a lehetőséget, de én nem ilyen lány vagyok, így tehát elfordulok. - Elnézést, kopognom kellett volna. - mondom neki. Ezt jobb ha megjegyzem, hisz még a szerencsés eset, hogy csak ing nem volt rajta, de ha teljesen meztelenül nyitottam volna rá, akkor Merlin nevére sem moshattam volna le a szégyent magamról. - Édesanyád szerette volna, ha beszélgetünk a bál előtt, bár én teljesen feleslegesnek tartottam, ő mégis erősködött. - mondom egy sóhaj keretében.

Óvatosabbnak kellett volna lennem, hisz nekem is van egy fiútestvérem és tudom, hogy nem szabad óvatlanul bemenni egy fiúszobába. Nem is tudom mit hittem, ebből is látszik, hogy nem illenénk össze, még csak nem is szeret előbb elkészülni. Mrs. Black pedig úgy tekint rám, mintha a saját lánya lennék, mint egy tökéletes ifjú hölgyre, aki a legjobb választás a fia mellé. Jó, természetesen lehetséges, hogy igaza van és gatyába tudnám rázni őt, de nem akarom, egyszerűen nem is akarok hozzámenni. Én nem kerestem szerelmet, tudtam, hogy csak felesleges lenne és próbáltam magam kímélni az efféle fájdalomtól és csalódástól mindig is. Nem volt szükségem egy férfire, aki velem kérkedik, aki próbál irányítani, próbálja megmondani nekem mit és hogyan tegyek, szerettem a függetlenségemet és a szabadságomat, ezt pedig egyik napról a másikra elveszítettem. Mintha nem is lett volna, csak egy madár volt, aki hamar tova reppent.
Kínos jelenet, legalábbis számomra az volt, nem szerettem volna tényleg rátörni, főleg nem öltözködéskor.. Kopogni, mindig kopogni, ha Regulus szobájába jövök. Ezt most jól felvésem az agyamba. Bár nem kéne megkönnyebbülnöm, mikor azt mondja semmi gond, mégis így teszek és mikor közli velem, hogy megfordulhatok, habozva de megteszem. Szerencsére ingben volt, már kezdtem egy percre attól félni, hogy.. nem is lényeges. Pillantását pedig állom, nem tekintek oldalra, egy pillanatra meg is villantom neki a fekete szemeimet, remélem nem felejtette el az akkori szavaimat, azok még ma is érvényesek.
Mikor kijelenti az egyértelműt, akkor csak megforgatom a szemeimet. - Minden anyuka szereti, ha egy kifinomult, intelligens és erkölcsös nő a fiúk jegyese. - mondom neki, majd megnézem a szobáját. Nem is tudom, hogy mikor jártam itt utoljára, de az sem ma volt, minden olyan hirtelen és gyorsan romlott el közöttünk és mióta ő halálfaló lett, mióta megismerte a bátyámat megváltozott. Szavain elmosolyodom. - Megható, hogy neked ennyire tetszik ez a jegyes szerep.. - mondom, miközben ellépek mellette és leülök az ágyára, majd kinézek az ablakon. - De mint mondtam, ne szokj hozzá nagyon, könnyen koppanhatsz nagyot Regulus, tudod milyen az aranyvérűek élete. - bár ne csak üres szavak lennének, bár tudhatnám, hogy apám mást választana, de tudom, hogy nem fog, azonban ő ezt nem tudja. Talán megijed, talán ellenszegül a szülei akaratának, végül felpattanok az ágyról. - Fúj.. Ugye nem hágtál meg rajta senkit, mielőtt ideértem? - bár ő talán viccnek gondolhatja a kérdést, én mégis teljesen komolyan kérdeztem tőle. Az arcom pedig végképp ezt tükrözi.

Nézem őt, csak nézem és próbálok rájönni, hogy miért őt választották a szüleim, miért nem lehetett valaki mást, nála még Shane Zabini is jobb buli lett volna. Mondjuk körülötte most elég sok pletyka kering.. Nem akarok Regulus lenni, biztosan nem fogom felvenni a nevét, de ha mégis meg kell tennem, akkor is megtartom a Dolohov nevet. Tudom, hogy ez a kötelességem, hogy míg a bátyámnak Dolohovokat kell nemzenie, addig nekem két aranyvérű Voldemorthű családot kell egyesítenem és nem lehetek ilyen elutasító örökre. El kell játszanom nem sokára, hogy szeretném ezt a jegyességet, hogy örömmel leszek Regulus feleség, mintha én magam választottam volna ezt a sorsot magamnak. Tudtam, hogy elfog jönni ez a nap, hogy majd valakinek a felesége leszek, éppen ezért nem lettem szerelmes senkibe, nem akartam még magamat azzal is ostorozni, hogy ki kelljen szeretnem valakiből.
- Tudom, hogy igazam van. - tisztában vagyok vele, hogy nincs baj a gondolataimmal és az érveimmel sosem, reálisan látom a dolgokat. Tettem eleget, hogy a legtöbb aranyvérű megtudja, hogy milyen jól nevelt, kifinomult és elegáns hölgy vagyok, így szerintem minden nagy család örült volna, ha engem tudhatna a gyermekük feleségének. Csak az volt a baj, hogy Mrs. Blackket kedveltem, mindig rendes volt velem és eltudtunk beszélgetni, bár szerencsére Regulus nem igazán került szóba a legtöbb esetben. Szavain elmosolyodom és oldalra billentet fejjel nézem őt, majd szóra nyitom az ajkaimat, de inkább becsukom, semmi értelme nem lenne ilyenekről beszélni vele.. Én tudom és látom is, hogy ő örül ennek a jegyességnek, még ha nem is mondja ki. És mikor ismételten megkér, hogy válasszak nyakkendőt, csak sóhajtok és eszembe jut.. Az a butaság, ő pedig szépen kimenti magát.
- Igazából nem tudok hinni neked és nem is akarok. Gondolok, amit gondolok és ezen nem igazán tudsz változtatni Regulus. - nézek egyenesen a szemébe, miközben elmondom neki. - Én elítélem a múltban tett cselekedeteidet és még mielőtt bepróbálnád adni, hogy szűz vagy, ne tedd. - mondom neki, majd ellépek mellőle, elveszem a leginkább ruhámhoz illő nyakkendőt a többit pedig az ágyra dobom. Feltűrőm az ingének nyaki részét és felrakom a nyakkendőt, majd szép gyakorlott mozdulatokkal megkötöm a nyakkendőt, lehajtom a gallérját és végigsimítok a nyakkendő, ezáltal a testén is valamennyire. - Igen és kaptam egy bosszantó feladatot is. - mondom neki, miközben sóhajtok egyet, lábujjhegyre állok és egy rövid csókot adok neki. - Amikor sokan figyelnek, akkor néha meg kell majd csókolnod engem. - mondom neki, majd elindulok az ajtó felé.
- Még egy kicsit hagylak egyedül, lent leszek és édesanyáddal fogok társalogni, ha úgy gondolod, akkor majd csatlakozz te is. - mondom neki hátra, majd kilépek az ajtón. 

Szavain elmosolyodom, úgy csinál, mintha tudna a gondolataimon változtatni, én egyszerűen nem akarok és nem is tudok benne megbízni. - Mindenképpen így is lesz. - erősítem meg neki és remélem, hogy fel is fogja fogni, amit éppen közölni akarok vele. Hiába leszek a felesége, hiába fogom felvenni a nevét, én akkor sem leszek az övé és nem fogok benne megbízni. Hallottam róla dolgokat, apám is mesélt nekem, hogy milyen és hogy mennyire imponál neki, hogy ilyen elkötelezett és tökéletes kis halálfaló. Igazából a hosszú mesélések igazán untattak engem. - Neked azok az emlékek örömbe és mámorba vannak bújtatva, nem véletlenül érezted, mikor egy férfi kiélheti testi örömeit egyszerűen nem tudja negatív fényben látni az eseményeket. - felelem neki. Ki gondolta volna, hogy az éjszakai egyszeri numeráit nem látja szörnyűnek, nem is lenne férfi, ha nem így tett volna. Bár valóban nem tartozik rám és nem volt hozzá közöm, előttem csinálta, mielőtt még eljegyzett, mégis valamilyen fényben feltüntetni őt a múltban produkált viselkedése. Talán nem is kéne ezzel foglalkoznom, szimplán csak le kéne "szarnom", ahogyan azt a muglik mondanák. És éppen így is fogok tenni, remélem haza mehetek és Mrs. Black nem fog éjszakára marasztalni, mert tudom, hogy annak mi lesz a vége.. egy szobán kell osztozkodnom Regulusszal. Az pedig katasztrófához vezetne.
Számomra teljesen hétköznapi egy férfire felrakni egy nyakkendőt, apám mindig is szerette, ha én kötöttem meg. Mindig is jó volt a kézügyességem és szerettem is ezt csinálni. Természetesen jobbnak láttam, ha én választom ki a nyakkendőt, mert talán ha rajta múlt volna, akkor.. azt a borzalmas kettőt választotta volna. Furcsa.. Mármint ez az egész és az a legfurcsább, hogy visszacsókol. Talán csak reflex vagy éppen élvezettel is csinálta, nem tudom.. De nem is akarok ezen gondolkodni, van éppen elég bajom is most, így hát csak kilépek azon az ajtón és mikor mellettem terem már fel is ajánlja a kezét nekem, amibe belekarolok. - Mindez a látszat miatt. - szögezem le.


Huszonkét alkalommal csókolt meg az elmúlt másfél órába és most is éppen készült egy csókra, de én csak elfordítottam az arcomat, így pedig egy puszira sikerült az előző művelet. Most ment el az utolsó vendég, amint becsukódik az az ajtó, én.. Szabad vagyok. Azonnal elengedem a karját és elhúzódom kicsit, legalább huszonkétszer fogok fogat mosni. Mrs. és Mr. Black megkért, hogy töltsem itt az éjszakát, mert elég későre jár és így lenne illendő. Így elfogadtam az ajánlatot és nem akadtam ki azon sem MÉG, hogy Regulus szobájába kell aludnom. - Köszön szépen ezt a remek estét, minden meseszép volt és csodálatos. Méltan állíthatom, hogy önök a legjobb vendég látok, de most lepihennék.. Elfáradtam kissé. - mondom, majd elindulok Regulus szobája felé. A szüleit őt még visszahívják egy pillanatra..

Egészen jól alakult ez az este, mindenki gratulált nekünk és többször is hallottam, hogy mi vagyunk az álompár, amitől természetesen felfordult a gyomrom.. Az emberek vakok, nem látnak semmit vagy éppen nem is akarnak. Bár mi tagadás Regulus és én elég jól alakítottunk együtt, annyira könnyen meggyőztük az embereket és nagyon is jól állt neki az a mosoly és az öltöny, párszor titokban megbámultam. Nekem is van szemem, én is látom, hogy mennyire jóképű fiú, csak engem ez nem hat meg, nem úgy, mint azokat a féltékeny libákat, akik a szemükkel azt akarták üzenni nekem, hogy halott ember vagyok. Nem ijedtem meg, egyáltalán még csak egy szóra sem méltattam őket, nem igazán vagyok az a személy, aki kirobbantja a veszekedéseket az eseményeken. De mérhetetlen örömmel töltött el, mikor végre az utolsó vendég is elhagyta a Black házat. Nem tudom elégszer elmondani, hogy milyen rendesek velem a szülei, azonban kissé tartok attól, hogy nem is kedvelnek igazából engem, csak a nevemet és a vele járó jó dolgokat. Végül mosollyal az arcomon távozom tőlük, míg Regulust visszahívták pár szóra.
Tudom, hogy velem is beszéltek volna a szüleim, abban pedig biztos vagyok, hogy apám különösen megdicsért volna a teljesítményemért. De most egyedül vagyok Regulus szobájában és van időm kicsit körbenézni, nem igazán keresek semmit, inkább próbálom jobban megismerni őt a szobája alapján. Csodaszép bútorai voltak, igencsak otthonos és szép kombinációt nyújtottak a faragott bútorok, bár szöges ellentéte volt az én szobámnak. Az enyém nagy, fényes és világos, itt pedig kissé a sötét színek domináltak, de ezzel nem volt semmi baj, Regulus személyiségéből ítélve erre számíthattam volna.
Kisebb örökkévalóságnak tűnt, míg visszaért a szobába és mikor megszólalt összerezzentem, nem voltam hozzászokva, hogy valaki csak megjelenik a szobámban, még ha ez most nem is volt az enyém. - Ha nem jelentene gondot, de inkább én alszok ott. Ez mégiscsak a te szobád. - mondom neki és már meg is jelenne egy mosoly az arcomon, de én csak a színjáték megszokásának tudom be.. jobb így. Végül pedig csak nézem őt, oldalra billentem a fejemet. - Nem vagyok fáradt igazából. - mondom neki, miközben egy sóhaj hagyja el az ajkaimat. Nagyon tudja, hogy hazudhattam a szüleinek, mert nem volt kedvem beszélgetni és tervezgetni sem azt, hogy milyen jó lesz, mikor már én is Black leszek..
Talán hibát követek el azzal, hogy most beszélgetni szeretnék vele, de.. Miért ne beszélgethetnénk? - Olyan sok bókot kaptunk. - jegyzem meg neki, miközben őt fixírozom. A kedvencem az volt, mikor az egyik évfolyamtársam azt mondta neki, hogy ha nem figyel rám, akkor lefog csapni a kezéről és ennek emlékére egy kissé elmosolyodom.

Talán inkább el kellett volna mennem innen és hagyni az egészet a fenébe, de annyira nem voltam fáradt és tudtam, hogy órákig csak forgolódnék az ágyamban vagyis az ágyban, amiben aludnom kéne. Aztán mikor bejön a szobába, hát tényleg nem tudom mit kéne tennem, az lenne, ha távol tartanám magam tőle és így megértené, hogy mi sosem leszünk úgy egy pár, de jóban kell lennem vele.. És igazából nincs is miért gonosznak lennem vele, mert ő tényleg nem tehet erről az egészről, de annyira frusztrál ez a házasság dolog. Nem akartam feleség lenni, nem akartam, hogy pár év múlva csak egy nőnek tekintsen, aki a gyerekeit neveli vagy éppen, akit rángat, mint egy bábot. Ezzel szerintem ő is tisztában lehetett, nem vagyok egy gyenge akaratú és irányítható személyiség, így hát jobban teszi, ha nem is próbálkozik a parancsolgatással. Aztán pedig megbeszéljük, hogy ki, hol fog aludni. Örültem neki, hogy nem akart egy szobában lenni és elég hamar elfogadta az ajánlatomat, halvány mosoly jelent meg az ajkaimon.
- Köszönöm. - mondtam neki és komolyan is gondoltam, hálás voltam neki, hogy nem próbált meg erőltetni semmi olyat, amit ne szerettem volna. Végül csak vele is megosztom, hogy nem akarok aludni, hogy semmi kedvem még elvonulni a szobába és azon gondolkodni, hogy hány embert csaptunk be sikeresen. - Ennek kifejezetten örülök. - mosolygok rá, de most már őszintén. Talán kicsit rideg voltam és bunkó, de nem utálom őt, legalábbis nem annyira, hogy ne akarjak vele társalogni kicsit. Szerettem másokkal beszélgetni és volt is miről beszélni, az a rengeteg dicséret és megjegyzés, amiket kaptunk. Szerintem szinte már mindenki egy boldog párnak néz minket, akik élvezik egymás társaságát, akik szerelmesek egymásba és éppen történt ez az eljegyzés is, azonban az igazság nagyon messze állt ettől.
- Nem, egyáltalán nem festünk rosszul. - mondom neki, csak kicsúszik a számon és mielőtt még bármit mondhatna, újfent magamhoz ragadoma  szót. - De mindez a szépen megkötött nyakkendőd miatt történt. - mondok neki egy apró nevetés keretében, majd kérdésén elgondolkodom. Nem gondoltam volna, hogy képesek leszünk ennyire kulturáltan is beszélgetni erről az egészről, de tetszik. Tényleg örülök, hogy lehet vele beszélgetni és nem kell egyedül töltenem az estét, sokszor otthon.. olyan magányos vagyok. Mindenkinek megvan a maga dolga, amivel foglalkozik és Antonin elég elfoglalt Panda és Silje gondokkal.
- Nem tudom, egy-két megszólalást soknak érzetem, túlzásnak, mások negatív megjegyzéseit, meg értelmetlennek. - mondom neki, miközben a szemeibe nézek és most nem éppen váltok át feketébe, nem akarom fenyegetni, jelenleg nem. Most csak élveztem, hogy évek óta először normálisan beszélgetünk.. Bár nehéz bevallanom magamnak, de tudom, hogy miért romlott meg a viszonyunk. Először is elkezdett barátkozni a bátyámmal és a többiekkel, elkezdett megváltozni, másodszor pedig nem akartam szerelmes lenni, tudtam, hogy csak nekem lenne rossz.. Az élet iróniája, hogy pont az a férfi lesz a férjem, akibe egyszer képes lettem volna szerelmes lenni. - Na és te mit gondolsz? - pillantok inkább a szekrényére. - De legyél teljesen őszinte velem.

Kicsit sem kételkedtem abban, hogy Mrs. Black úriembert nevelt a fiából, olyan jónak tűnik, aki megtanízja a fiait a nők tiszteletére. Ez nekem tetszett, én is így fogom nevelni a fiamat, hogy tisztelje a nőket és próbálom nem Halálfalónak nevelni, amiből később tudom, hogy bajom lesz. Nem tudom, hogy ehhez a kérdéshez hogyan áll Regulus, de nagyon reménykedem benne, hogy nem lesz ebből majd vitánk... Fura, fura a közös gyerekeinken gondolkodni, de sajnos muszáj lesz, mert lenniük kell, ha pedig nem lennék képes gyereket szülni.. Nem, ennek még a gondolatát is elhessegetem, nem szabad ilyenre gondolnom.
Valójában elég kellemes vele beszélgetni, azt hittem ,hogy sokkal kellemetlenebb lesz, de kissé megnyugodtam. Talán pár éve már nem vagyunk jóban, de még mindig tudunk beszélni, mint két felőtt. Aztán jön még egy bók én pedig önkéntelenül is elmosolyodom és nem is tudom miért, de nagyon jól esik most. - Nem kell szerénykedni, elég fess fiatalember vagy, aki helyes is Regulus. Egy szép lány és egy helyes fiú mindig jó párosítás. - mondom neki komolyan és arccal és hangom őszinteségről árulkodik. Ahogyan én szép, ő olyan helyes volt. De hát.. Elhatároztam magam, hogy nem leszek a felesége és nem is fogok beleszeretni.
Aztán áttérünk egy olyan témára, ami sokkal inkább foglalkoztat mindkettőnket.. Az emberek véleménye. Tényleg sok mindent mondtak ránk, jót és rosszat egyaránt, de hát mindig ez van. Az emberek véleménye megoszlik és nem mindenki véleménye pozitív. - Így van. - mondom neki, miközben helyeslően bólintok egyet. Igaza van, nem fog minket megölni a negativítás,csak erősebbé tesz minket és tudni fogjuk, hogy leközelebb majd mit hgyan csináljunk, hogy tökéletesebben fessünk együtt. - Ez.. Értékelendő. - bár minimális kétkedés kihallatszik a hangomból. Azt mondhat, amit akar, ismerni imerem, de eltudom képzelni, hogy mennyire jól megtanult hazudni vagy olyat elhitetni másokkal, ami nem igaz. Magam is így voltam, én is képes voltam ezeket megcsinálni
Aztán pedig lmondja a véleményét, én pedig hallgatom őt és figyelem az arcmimikáját és a hangsúlyát, de tényleg őszintén csengenek a szavai. De meglep, szóval úgy érezte, hogy visszatérünk a múltba. Nem gondoltam volna, hogy eszébe fog jutni, sőt.. Azt sem, hogy ezt ilyen arccal fogja velem megosztani. - Értem. - mindössze ennyit mondok neki a múltas dologra, aztán pedig esembe juttatja azba férfit, aki a lehető legrosszabb megjegyzést tette ránk. Igazából nem értem a reakcióját, mert azt hittem, hogy nem akar szerelmes lenni, hogy nem engedi, hogy valami megelőzze életében Voldemort szolgálatát. Így egy kis szünetet tartok, összeszedem a gondolataimat, próbálok mondani neki valamit, de csak egy kérdés van a fejemben. - Azt mondtad őszinte vagy. - kezdek bele, de megint csak kell pár másodperc szünet nekem, meg kell fogalmaznom normálisan a kérdést. - Az előbb a múltad emlegetted és most ez.. Szóval te szeretnéd, hogy ez köztünk ne csak érdek legyen. Érzel irántam valamit? Ha igen, megtudod fogalmazni mi az? - mondom neki, miközben a szemebe nézek. Nem tudom, hogy hogyan fogok reagálni, ha valami olyat mond, amit nem hittem volna róla. Jelenleg csak egy érzéseket ki enm mutató srácnak gondolom, aki tökéletes halálfaló akar lenni érzelmek nélkül, ezek szerint ez csak a látszat lenne?

A kezdeti döcögés után végre olyan témára sikerül kanyarodni, amit mindkettőnk szívesen megtárgyal, mert ma este sorsdöntő volt számunkra. Engem megtanítottak, hogy hogyan hitessem el az emberekkel, hogy boldog vagyok, még hamis érzelmek is csillannak a szemben olykor. Talán nem vagyunk jóban anyámmal, de mégis tanított nekem hasznos dolgokat és olyan női fortélyokat, melyeket apámtól sosem leshettem volna el. Szóval éppen a ma este történéseiről esett szó, hogy az emberek hogyan reagáltak ránk, miként láttak minket és szerencsére a legtöbben egy igencsak szerelmes párnak. Talán mégis jó volt, hogy annyiszor csókolóztunk, az rátett a hatásra, bár kétlem, hogy csak mindezt azért tette volna, látszott rajta, hogy néha élvezte és tudjátok, ha egészen őszinte akarok lenni magammal, akkor nekem is jól esett néha, de csak néha.. Bár ez felesleges, hamarosan úgyis lesz valami.. Én valóban nem szeretném ezt a házasságot, tényleg az a célom, hogy megakadályozzam, bár lehet csak rosszabbul járok. Tudom, hogy apám milyen makacs, hogy ha valami a fejébe vesz, akkor mindent megtesz, hogy véghez vigye azt, ezt pontosan tőle örököltem, már csak az a kérdés, hogy ki a makacsabb ember.
Csak feljebb ülök az ágyon és nézem őt, miközben térdeimre könyökölök és tenyerembe helyezem az államat.. Szóval így állunk. Nem tudom, hogy mit kéne reagálnom, az előbbi jókedvem és boldogságom távozik, szemeim a tökéletes semmit tükrözik. - Szóval.. Abban igazad van, hogy jól kijöttünk, most is elég jól kijövünk, hiába a sok év kihagyás, de.. nem értem milyen akkori érzésekről beszélsz. - mondom nyugodt hangon, semmi vádolás, semmi gonoszság nincs a hangomba, csak cseppnyi kíváncsiság. Érdekel, hogy ezzel mire akart célozni. Csak nézem őt és gondolkodom, hiszem ő semmit sem mutatott ki, legalábbis azt nem, hogy jelentettem volna neki valamit. Napról napra romlott a viszonyunk, miután a bátyámmal kezdett el barátkozni, elvették tőlem és megváltoztatták, már nem volt az a fiú, akivel szívesen voltam, akivel sokat szerettem volna beszélgetni. Terelni szeretne, ezt látom a szemeibe, mindig ezt csinálják a férfiak, ha egy kényes téma jön, én pedig válaszokat akarok.
Csak sóhajtok egyet, mikor elmondja a tervét és tudom, hogy ez mit jelent.. érez valamit, tényleg érez valamit irántam. Ennek talán örülnöm kéne, talán boldognak kéne lennem, hogy egy olyan férfi lehet az enyém, mint Regulus, de a keserűség.. a kényszer keserűsége túl erős. - Nem tudom Regulus, jelenleg a kényszer érzése túl erős, magam sem tudom, hogy miért vagyok ilyen dacos.. Talán apám miatt, talán a házasság miatt. - vagy talán miattad. Nem szerettem volna, hogy kötődjön hozzám, hogy ilyeneket mondjon. Kicsi összezavar, de látom rajta, hogy próbál őszinte lenni. De most már legalább tisztán látom a dolgot és jobb is így. - Nem lesz időd szerelmesnek lenni, túlságosan is megakarsz felelni a halálfaló szerepnek és talán Dolohov vagyok, de nem leszek képes szeretni egy tömeggyilkost. - remélem megérti a mondandóm lényegét. Ő túlságosan próbálkozik, kétlem hogy valaha is lenne ideje érezni vagy egyáltalán tud e majd. Nagyon próbálkozik, látszik rajta, hogy mennyire komolyan gondolja ezt az egészet és nem véletlen viseli a jelet.
Majd mikor elém lép és megkéri a kezemet, csak kikerekednek a szemeim. Nem hittem volna, hogy így fogja odaadni a dolgot, választási lehetőséget is ad, mire csak sóhajtok egyet. El kell fogadnom a gyűrűt, nincs mit tenni, mindenképpen az ujjamra fog kerülni, bár.. Szerettem volna, elég csinos darab volt, én pedig egy nő voltam. Bár minden válaszadás helyett, csak nyújtottam neki a megfelelő kezemet, hogy ráhúzza az ujjamra és mikor megtette, akkor megcsodáltam a gyűrűt. - Nem hittem volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá. - mondom neki, miközben a gyűrűt nézem, majd rápillantok és sóhajtok egyet. Tudom, hogy nekem is kéne mondanom valamit és minden ellenére még nem akarok lefeküdni aludni, szívesen beszélgetnék még vele, így.. - Bár tudod, hogy nem vagyok olyan lány, én mégis megígérem neked, hogy soha senkié nem leszek, csak veled fogok.. - na jó, ilyenkor minden nő elpirul és én is elpirultam, kicsit oldalra fordítom a fejemet. - Szóval érted.. remélem. - mondom neki halkan.

Ismét meglep, ma tele van meglepetéssel. - Sajnos én ezt nem így látom.. - nézek rá kicsit csúnyábban, de mielőtt megszólalhatna én folytatom. - Lecseréltél engem Antoninra és a hülye haverjaira, elkezdtél hanyagolni és megváltoztál, nagyon megváltoztál. - jelzésértékűnek szánom, mikor lepillantok a karjára, amelyiken ott díszeleg a halálfalók jele. Nagyon jól tudom, hogy az ő barátságuk sodorta őt ide és azt is tudom, hogy sokat jelentettem neki egykoron, ő is sokat jelentett nekem, de én tudtam enélkül élni egészen idáig. Nekem nem okozott gondot az elengedése, legalábbis nem akkorát, mint hittem volna. Onnantól kezdve mindketten máshol kerestünk barátságot, míg ő férfivé vállt, addig én a tökéletes aranyvérű nővé, akit minden aranyvérű szülő akar. Nem, egyáltalán nem volt nehéz, sokkal könnyebb volt, mint anyukám hitte volna. Rám ragadt az ő eleganciája, kecsessége és szokása. Jó példa volt számomra, egy olyan példa, amiből tudtam, hogy mit kell majd csinálnom, mindössze figyelnem kellett őt és ellesni a fortélyait.
Érdekes megfogalmazás, ebből is látszik, hogy ő ezt mennyire nem bánja, vagy ha mégis, akkor eléggé kevésbé, mint én. Annyira véget vetettem volna ennek a jegyességnek, de most itt vele, nem is volt olyan rossz dolog. - Igazságtalan, talán tényleg fontosak mára a kényszer házasságok, de nem olyan embereket szoktak kényszeríteni erre, akik ismerik egymást. - mondom neki és ez igaz volt.. Sose két olyan embert házasítottak össze, akik ismerték egymást, mert így sokkal nagyobb volt az esély, hogy talán tényleg szerelemre lelnek egymásban. Tudom, hogy képes lennék kedvelni őt, de se neki, se magamnak nem akarok hazudni, éppen ezért tudom, hogy ez nem fog működni kettőnk között. Én nem hiszem, hogy képes lennék szerelmes lenni belé. Aztán látszik, hogy megsértődik a mondatomra és bántja az, amit mondtam, de én akkor sem szívnám vissza. Tudom, hogy mit mondtam és komolyan is gondoltam azt.
Tisztán érzem a szavaival, hogy engem próbál meggyőzni, hogy nem azért csinál mindent, mert élvezi, hanem kötelesség. Talán nem kéne ezt a témát feszegetni, nem is akarok feszegetni.. - Talán mégsem adhat meg mindent, amire vágysz. - mondom neki és nem érdekel, hogy hogyan értelmezi a mondatomat, de.. én arra célzok, hogy nem fogok tényleg beleszeretni, ha ő is olyan férfi lesz, mint az apám. Tudom, hogy most még nem élvezi annyira a gyilkolást, de átfog esni egy ponton, amikor már neki nem kötelesség lesz, hanem élvezet. De ez nem az én dolgom, míg engem nem fog bántani, addig én sem fogom őt.
Végül pedig előkerül a gyűrű és megkéri a kezemet. Talán felesleges formaság lenne, talán mindenki annak látná, hisz a mi házasságunk el lett döntve, mégis sokat jelent nekem, hogy ő ad lehetőséget és.. nem utasítottam vissza, engedtem neki, hogy felhúzza az ujjamra és azok az apró érintések.. Jól esett, nagyon is jól esett, annyira, mint amennyire ne kellett volna jól esnie. Kissé zavarodott vagyok, bár ez nem ütközik ki az arcomra, mégsem értem magam, próbálom utálni, de az ilyen kis figyelmességei nem engedik, hogy utáljam. - Köszönöm szépen. - még egy bók. Nekem is kéne adnom neki valamit, bár tudom, hogy nem szokás ilyenkor adni a férfinek, mégis úgy érzem, hogy most nekem is kell tennem valamit, így tehát megígérem neki, hogy ő lesz az egyetlen férfi, akivel valaha is szexuális kapcsolatom lesz. Természetesen belepirulok, ki ne pirulna bele ebbe?
Végül pedig ő is megígéri nekem, hogy csak velem lesz. Még jobban zavarba jövök és testem automatikusan cselekszik, lépek egyet felé, lábbujhegyre állok, eleinte csak az orrom ér az övéhez, majd már majdnem megcsókolnám, de megállok.. Ez nem helyes, nem tehetem ezt vele, tudom.. hogy ez csak a pillanat heve nálam legalábbis remélem. - NE ígérj olyat, amit nem tudsz majd betartani. - suttogom már majdnem az ajkaiba, el kéne hajolnom, de nem megy. Érzem testének melegét, érzem az illatát érzem.. érzem a vágyat, hogy csókoljam meg.

Tekintetére megforgatom a szemeimet. - Igen, te cseréltél le engem. - mondom neki komolyan, nem is értem, hogy mit nem ért ezen.. Aztán felidézi a múltat, na jó, talán kicsit úgy hangzik, hogy én löktem el magamtól, de nem így volt, hazudik, az ő hibája volt az egész. Nem tetszik, hogy letagadja, hogy egyre kevesebb ideje lett rám és egyre többet akart Antoninnal lenni, olyan áhítattal beszélt róla mindig, még mai napig is.. - Teljesen mindegy, én akkor is úgy gondolom, hogy lecseréltél a bátyámra. - mondom neki és mikor ő is elhallgat, akkor én is. Nagyon jól tudom, hogy mennyire vele akart lenni és hiába jött oda hozzám, akkor is szerintem csak Antoninnak akart imponálni, hogy még közelebb kerülhessen hozzá, de ezen tényleg lényegtelen már gondolkodni, ez a múlt és mi pedig nem élhetünk örökké a múltban.. Tovább kell lépnünk, csak hát hiába nem beszélünk bizonyos dolgokról, attól még az ember nem felejt, sőt.
- Magam is tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos a családok fennmaradása, és teljesen felesleges ezen gondolkodni, sajnos nem tudunk rajta változtatni. Sajnos egybekelünk. - mondom neki és tisztában vagyok vele, hogy kétszer is megnyomtam a sajnos szót. Én nem akartam hozzá menni, nem akartam a felesége lenni, hiába a sok kedvesség és hiába a sok bók, nem sikerült meggyőznie, egyszerűen csak nem akartam a felesége lenni. De úgy érzem elég volt ebből, inkább hagynunk kéne a témát, mielőtt összevitatkozunk és ennek a beszélgetésnek idő előtt vége lesz.. Pedig mindennek ellenére jó volt beszélgetni vele és tényleg nekem is eszembe juttatta a múltat, maikor mi még barátok voltunk, amikor minden olyan egyszerű volt és könnyű.
Aztán rátérünk a halálfalósdi dologra, ami nekem annyira nem tetszik. Tisztában vagyok vele, hogy neki muszáj ezt tennie, főleg Sirius cselekedetei után, de félek.. Félek, hogy élvezni fogja, hogy megismerem egy olyan sötét oldalát, amit nem akarok, de tudom, hogy.. túl nagy az esély arra, hogy őt is elragadja a sötétség. Én tényleg nem akarok egy tömeggyilkossal lenni, nem akarom, hogy egy olyan ember érjen hozzám, aki élvezi a gyilkolást, akinek az a kedvenc hobbija. És tudom, hogy ha nem nyalja be magát, ha nem küzdi fel magát, akkor nem lesz jó munkája, nem lesznek meg azok a kiváltságok, amik kellenek neki.
Aztán pedig jön az a jelenet, amikor.. Amikor egy kicsit megváltozik az este és minden más fordulatot vesz. Igen, kár lenen tagadni, hogy vonzódom hozzá, hogy nagyon is jól esik az, hogy figyel rám, hogy bókol. Ez a gyűrű, nem maga az, hogy éreztetni próbálja velem, hogy nem kényszer, hogy van választási lehetőségem megérint. Talán nem volt jó ötlet megígérni neki azt, mert tőle nem ezt a választ vártam, nem hittem volna, hogy hűséget fog nekem ígérni.. Regulus mindig is egy rejtély volt nekem, de olyan nagy.. Sose láttam rajta, hogy mit érez, de most szerintem vágy tombol a szemében, látom, hogy mennyire akar engem és mennyire jól esnek neki a szavaim. A testem tényleg magától csinált mindent, mintha akarta volna őt és már majdnem megcsókoltam, de tudom, hogy azzal egy olyan határt lépnék át, ahol ő már sérülni fog. Nem akartam őt bántani, de a közelsége, az illata és a szavai, egyszerűen megbolondítottak, mintha minden egyes lecke, amit anyám adott, eltűnt.. Nem akartam az ő hülyeségeinek megfelelni.
- Regulus. - súgom a nevét, de esélyem sincs, megcsókol engem, ajkai lágy csókra fogják be az enyémet. Engedem, engedem, hogy megcsókoljon, míg egyik kezemmel hasától -kidolgozott hasizmától- a mellkasáig csúsztattam fel, másik kezem pedig a nyaka köré rakom és ujjaimmal játszok a tarkóján lévő hajjal. Ha meg is akarná szakítani a csókot, nem engedem, visszahúzom. Talán percekig és csókolóztunk, nem érzékeltem az időt és nem is akartam, csak az ajkaira vágytam és a lágy csókot én tettem egyre szenvedélyesebbé. A nyelvem vad táncra hívja az övét, de egyszer csak hirtelen megszakítom a csókot. - Ezt nem kellett volna megtennünk.. - mondom halkan. Ajkaim csókéhségtől duzzadtak, vágyják a folytatást, de nem adhatom meg nekik.. Nem volt helyes dolog csókolózni. Lépek egyet hátra, kicsi próbálok elhúzódni, ha hagyja.. Megbolondultam, mit csinálsz velem Regulus Black?

Talán nem most kellett volna erről beszélgetnünk, nem éppen a múlt bojgatása volt a legjobb, amit ilyenkor tehettünk. Ma volt a napja, hogy hivatalosan is megtudta a világ, hogy jegyesek vagyunk, hogy egy pár leszünk, hogy egybe fogunk kelni. Nagyon jól ment az este, legalábbis eddig én úgy gondolom, hogy senki sem látta rajtunk a kényszert, senki sem vette észre, hogy mennyire nem akarom ezt. Jól eljátszottam a rám kiszabott szerepet, jól eljátszottam, hogy minden rendben, hogy én vagyok a világ legszerelmesebb aranyvérű menyasszonya. Amikor látom, hogy hátradönti a fejét és beletúr a hajába, akkor tudom, elég volt a témából és éppen itt lenne az ideje annak, hogy lapozzunk, hát lapozunk is.
- Ez most? - nem értem, hogy mi ez a hangnem, hogy mi ez a stílus és mi ez a.. ő most csalódott? Nem tudom eldönteni, hogy a nagy érzések nélküli Regulust, miért bántja ennyire, hogy én nem akarok egybekelni vele, hogy nem akarok a felesége lenni. - Tudod mit? Inkább ne firtassuk, nincs értelme. - mondom neki és nem akarok erről beszélgetni. Nem értem őt és lassan már a hajamat tépem ez miatt. Néha azt hiszem, hogy megértem őt, hogy minden rendben van közöttünk, de most azt érzem, hogy megbántottam az őszinteségemmel. Nem úgy akartam férjhez menni, hogy a volt legjobb barátomhoz kényszerítenek engem. Tudtam, hogy férjhez fogok menni, hogy nem szerelemből mehetek férjhez, de legalább ne hozzá kényszerítenének. Persze én megértem, hogy neki ez rossz, főleg azok után, amiket mondott, elmondta nekem, hogy ő többet szeretne tőlem, hogy neki felsejlenek a régi idők.
Aztán valami megváltozik, kifejezetten megváltozik, miután az ujjamra kerül az a gyűrű és nem tudom megmagyarázni. Talán pont ezt akarta elérni, talán éppen ez volt a célja, hogy ellágyuljak és csókolózzunk, de arra már nem kényszerített, hogy testem így reagáljon rá, hogy visszacsókoljak és közelebb húzódjak hozzá. Ahogyan keze a derekamra siklik és magához ölel, aprót nyögök a szájába, amit szégyellek kicsit, de nem érdekel. Percekig nem szakítom el az ajkaimat az övétől, nyelvünk vad táncba kél, olyan táncba, amit szívesen járt a nyelvem. Jó volt vele csókolózni, sokkal jobb, mint az hittem volna és éppen ezért is ijedek meg, éppen ezért húzódom el tőle.
- Nem tudom Regulus.. csak így érzem. - mondom neki halkan. Nem tudom megmagyarázni, bár szerintem elég válasz, hogy a szeme és az ajkai közt ingázik a tekintetem. Nem tudom, megrészegített a csókja, újra érezni akartam ajkait az ajkaimon, érezni akartam, kezét a testemen. Vele akartam lenni. Azt akartam, hogy minden olyan legyen, mint abban a pár percben, ami nem rég elmúlt. - Csak ma este, csak erre az estére csak. - jelentem ki és mielőtt bármit mondhatna, megragadom a pólóját, csók közben elkezdem az ágy felé tolni, majd rálököm az ágyra, ölébe ülök, mellkasánál fogva nyomom le testét az ágyra és újra megcsókolom őt.

Felesleges lett volna beszélni, elég volt a sok szóból, nagyon is elég volt, egyszerűen nem tudtam már mit mondani, úgy éreztem, hogy ő hagyott el engem, lecserélt. Hiába látjuk máshogy, akkor is ez volt az igazság, belekerült a bátyám varázsába, megbolondult és gyökeresen megváltozott. Felesleges már azon gondolkodni, hogy mi volt a múltban, nem tudunk rajta már változtatni, ha akarnák akkor sem, de örülök.. Örülök, mert azzá az emberré váltam, akire mai napig büszke vagyok. Nem kellett volna hagynom, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok, talán át kellett volna mennem aludni és hagynom kellett volna a beszélgetést, de én nem vagyok erre képes, meggondolatlan hülye vagyok, egy idióta, aki azt hitte, hogy fog tudni uralkodni a saját kicseszett érzésein, ehelyett semmi sem alakult úgy, ahogyan alakulnia kellett volna.
Megcsókolom őt és ő pedig visszacsókol, mindkettőnkben fellobban a lágy és én.. engedek a vágynak, talán túlságosan is engedek neki. Nem volt helyes, nem kellett volna ezt tennem, nem kellett volna vele csókolóznom, mert nem volt helyes, mégis megtettem. Élveztem a csókot és képet voltam belefeledkezni percekig, akár órákon át képes lettem volna vele csókolózni, de bekapcsoltak a vészjelzők. És mikor kijelentettem, hogy csak ma estére szólt ez a csók el kellett volna mennem, itt kellett volna hagynom egyedül és tényleg ez lett volna a helyes cselekedet, én még sem tudtam elmenni innen, nem tudtam itt hagyni, nem tudtam másra gondolni, hogy újra érezhessem ajkait az ajkaimon, így tehát nem mentem..
Nem tudom mi szállt meg engem, mikor megcsókoltam ismét és mikor lenyomtam az ágyra, majd ölébe ülte, miközben csókoltam.. Akartam őt és ő is igencsak akart engem, éreztem. Az én megérzéseim sosem csalnak, rá kellett volna csapnom a kezeire, mikor a derekamhoz ért, mikor a ruha alatt vándorolt, de vággyal töltött el. És segítettem neki, hogy levegye a ruhámat és miközben csókoltam őt, majd széttéptem az inget rajta, repültek a gombok.. és mi.. szeretkeztünk. Megszegtem a legelső szabályt, amit hoztam..


Reggel elég korán felébredtem, elrohantam megzuhanyozni és gyorsan felöltöztem, néztem az alvó Regulust. Hiba volt a tegnap este, egy olyan hiba, melyet sosem követhetek el, de most.. most senki sincs itt és nem lát, így közelebb léptem hozzá, nyomtam egy utolsó puszit az arcára, majd elindultam kifelé. Szerencsére Mr. és Mrs. Black is aludt, mikor távoztam, csak a manók voltak ébren és persze megkérdezték, hogy hagyok e valamilyen üzenetet, de én csak megráztam a fejem. Még csak üzenetet kéne hagynom Regulusnak..