Ahogy a kommentátor bejelenti, hogy ez lehet, rövid meccs lesz, egészen elfintorodok. Sosem szerettem különösebben, ha a cikeszt már az első húsz percben elkapja valaki. Hol marad akkor az izgalom? Ilyen korán még nem lehet annyi gólt, és azzal annyi pontot szeretni, hogy kalkulálni kelljen a cikesz elkapásakor. Egyértelműen az nyer, aki viszi az aranylón cikázó kis labdát,és hát valljuk be... a kviddics nem korlátozódik a fogók játékára, és ez nem is baj, hiszen a fej-fej melletti hajszát leszámítva az ő játékuk a legkevésbé izgalmas. Számomra legalábbis. Nem véletlenül nem éreztem soha különösebb vonzalmat a fogó poszt irányába...
Élénk figyelemmel kísérem a Griffendéles csapat támadását, és még élénkebben azt, ahogy végül a kapura lőnek... és még inkább azt, ahogy Jr. véd. Hiszen ez olyasmi, amit tényleg különösen fontos alaposan tanulmányoznom. Remélem még párszor lő kapura a játék során mindkét csapat, hogy az őrzők játékát jobban szemügyre vehessem. A feszült figyelem miatt viszont egészen későn csapja meg az orromat a közelemből érkező égett szag, ami kisebb csodával is felérhetne. Sőt, előbb veszem észre azt, ahogy a közelemben állók idegesen, kis félsszel kezdenek nyomorogni, és izegni-mozogni - Na már...! – mormogom kelletlenül elfordítva a tekintetem a meccsről, és amikor észreveszem, mi folyik itt, csak azt nem értem, mi a bánatért nem jutott még eszébe senkinek pálcát húzni...?
- Aquamenti! – szegezem hát a pálcámat a tűz felé, amint sikeresen megállapítom, hol nyaldosnak az ég felé a lángok. Remélem, nem valami veszélyes átok szabadult el, csak egyszerű baleset, és könnyedén megadják magukat a lángok.
ha erre járna egy Hollóhátas esetleg, bátran csatlakozzon hozzám, szigorúan kurta reagokat szívesen váltok! :3
Érzi, hogy Minchum tanácsot vár, de a helyzet nem igazán adott arra, hogy segítsen neki, sőt még a szemkontaktus felvétele sem valami egyszerű, hiába vár ki erre egy nyugodtnak tűnő pillanatot, amikor Phillips megszerzi és a pálya másik felére játssza a kvaffot. Végül csak biztatóan int Minchumnak, hogy próbálkozzon csak tovább. Hát igen. Ezért jó, ha a terelők magas, vállas srácok. Persze, terelővonalon a Griffendél csapata sem éppen mintaszerű... Egyáltalán nincs ellenére, hogy nem születnek újabb gólok, eddig is Regulusra apellált főleg, bár a csapat teljesítménye arról tanúskodik, hogy túlzásba vitte a pesszimizmust, mert a hajtóknak, úgy tűnik, élesben sokkal jobban megy az összedolgozás, mint az edzéseken, Minchum messze túlteljesít, és most úgy tűnik, hogy akár hosszasan is tudják tartani a frontot. Friss csapatkapitányként elég bizarr lenne büszkeséget éreznie miattuk, és meccs alatt amúgy is csak a hülyék érzelgősködnek, de mindenesetre nem vall szégyent velük. Eddig. Ideges lesz a kommentátorra. A majdnem, az majdnem. Potter majdem elkapta, aztán Regulus majd tényleg elkapja. Bassza meg, mit kell borzolni az idegeket ilyen szövegekkel, egy pillanatra meg is hűlt benne a vér... pedig pillanatokon belül újra védenie kell, szerencsére ez már hibátlanul sikerül. Csúfondárosan vigyorog rá McCreadyre és Archerre, miközben előrébb röppen a hóna alá szorított kvaffal, hogy most valamivel merészebben a valamivel távolabb lévő Cvetának passzolja, és a lány indíthassa a következő támadást. Ezután azért megejt egy kicsit hosszabb odatekintést a fogók felé. Regulus derekasan küzd azért a rohadt cikeszért, de Potter mellett tényleg nincs valami könnyű dolga. A lángok a nézőtéren viszont épp csak egy futó pillantásra vannak méltatva, miután felvillant a narancs és a piros a perifériás látómezejében. A nézők csak elbírnak már valami szaros tűzzel. Elvégre biztos Belby is ott van valahol. Visszafordítja teljes figyelmét a játékra.
A meccs egyre kiélezettebbé válik, láthatóan mindkét csapatot frusztrálja a hosszas góltalanság. Engem is. Ezt a meccset meg kell nyernünk és nekem, mint hajtónak nem szabad csak túlélésére játszani, várva, hogy majd a fogónk megnyeri nekünk a meccset. Black nem rossz abban, amit csinál, de Potter lássuk be, bármennyire nem is bírom a srácot, nem véletlenül kap különdíjakat már évek óta. Viszont bárki bármit gondol, mi nemcsak bazári majomnak vagyunk itt, ha jól játszunk, még igenis nyerhetünk akkor is, ha Black esetleg alulmarad a cikesz kergetésében. Nem ezzel kell foglalkoznunk. Gólt kell lőni. Minél többet. Ez motivál, mikor igencsak vehemensen támadok Edwardsnak és úgy tűnik, nem is hiába, mivel végre sikerül ismét hozzájutnom a kvaffhoz. Szinte süvítek vele át a pályán, de ügyelek rá, hogy ne boruljon el az agyam, átpasszolom a társaimnak, mikor szükséges. A végén viszont végre én vagyok abban a helyzetben, amire a meccs eleje óta várok: dobhatok a Griffendél karikáira. Itt az én nagy pillanatom. Ekkor azonban, mikor épp dobnám el a labdát, a látómezőm sarkában megpillantom a Hollóhát páholyában felcsapó lángokat. Ugye Rosie nincs a közelében? Nem esett baja? Nem lenne szabad ezen gondolkoznom, különben is ügyes lány, megoldja, meg mi közöm hozzá. Elég azonban, hogy egy pillanatra elkalandoznak a gondolataim, pláne egy ilyen fontos pillanatban és akkora kapufát dobok, mint a ház. Hogy a fene vinné el! Így nem várhatok majd nagy kviddicscsapatoktól ajánlatokat a suli elvégzése után, az tuti. Dühös vagyok magamra. Íme Capricus Phillips, a meccs legnagyobb lúzere... Nem hagyhatom, hogy ez maradjon meg az emberekben. Kizárt! Kicsit azonban kizökkent, kell pár másodperc, míg összekapom magam. Ez épp elég is arra, hogy a kvaff már a karikáinknál legyen. Gyorsan nyargalok is oda, de kétségtelen, hogy Crouch ügyességén múlik és egyáltalán nem rajtam, hogy nem kapunk be egy újabb gólt. Hallom közben, hogy a fogók küzdelme igencsak kiélezett és Minchum, a terelőnk is elég szorult helyzetbe került, én azonban ezzel mind nem foglalkozhatok. Most már tényleg ideje a játékra figyelnem. Túl hosszú idő telt már le gól nélkül, ráadásul ez részben az én hibám is, ez pedig még inkább feltüzel. Próbálok megmaradni a sportszerűség talaján, de tény, hogy egyre vehemensebbek a támadásaim, amiknek a célja, mivel Edwards egy erőteljesebb gurkó után úgy fest, valamivel talán lejjebb kapcsolt, elsősorban a két griffendéles hajtólány. Mindig is inkább támadó jellegű játékos voltam, ezt most sem hazudtolom meg. Mindent megteszek, hogy elszedjem a kvaffot tőlük, ha pedig sikerülne, elérni a karikáikat és rádobni, illetve passzolni.[ Mindig is gyorsan tudtam repülni, biztos kézzel irányítani a seprűmet, így ha szükség van rám, igyekszem előrébb állni, lerázva az esetlegesen rám tapadó ellenfeleket és fogadni a többiek passzait is. Igyekszem persze nem szabálytalanságot elkövetni és nem túl nagy erővel nekimenni egy griffendéles hajtólánynak sem, de tény, hogy ez már nem az udvariaskodásról szól. Nem feltétlenül itt, ebben a közegben vagyok a legnagyobb úriember, azt el kell ismernem. De hát végül is ez egy ilyen sport, nem?
Vagy hetvenszázalék esélyt láttam arra, hogy ebbe a manőverbe egyszerűen belehalok. Talán én lepődtem meg a legjobban, hogy ez végül nem történt meg. Mondjuk túl sok időm nem volt örömködni efelett. Regulus mögöttem, a cikesz előttem, a lendület pedig még vitt előre, szóval… tényleg elég jó esélyekkel indultam arra, hogy rövid úton lezárjam ezt a meccset. Nem túlzás azt mondani, hogy egy karnyújtásnyira szűkült a távolság, és aztán – mert hogy mindig kell legyen egy ilyen elbaszott forduló pont, ami után az ember csak a fogát szívná és összefüggéstelenül káromkodna – a cikesz irányt váltott, nekem meg nagysebességről rövid féktávon le kellett lassulnom, hogy egyáltalán felfoghassam, merre ment. Az egyetlen szerencsém, hogy Regulus is így járt. Összenéztem vele – szerintem inkább tanácstalanul, semmint vérre menő ellenségként, ezzel együtt nem vagyok biztos benne, hogy nem verné be az orrom már csak úgy miért ne alapon is, ha a szabályok engednék neki – aztán a Hollóhát lelátója felett szálldosó füstpamacsokra pillantottam. Pár ezredmásodpercig döbbenten néztem – hunyorgás, eltátott száj, őszinte csodálat a fentről aprónak tűnő lángcsóvák felett – aztán valahol a füstben észrevettem a kis, fénylő aranyszínű golyót. Oké. Próbáljuk újra. Kilőttem, mint valami átok egy pálca végéről. Vagy mint Peter, mikor az éjszaka közepén, mikor már azt hiszi, mindenki alszik, és… na mindegy. Túl sok időt és lendületet vesztettem ahhoz, hogy hülyeségeken gondolkodjak.
- A pöttöm elindít egy gurkót a csk felé, ami csaknem be is talál. Mondom, én hogy nem hiába van ő ott, még mázli, hogy a továbbiakban Warrington meg Frobisher leszerelik egy kicsit és takarékra teszik, mielőtt még valami nagyobb kárt tenne valakiben... vagy éppen magában. Szemét vagy, Edwards! Van, ami nem változik. A jó hír, hogy a mieink ütlegelik pofásabbra azt a szörnyet, így már nem is kísérem figyelemmel merre röpköd, nincs értelme, csak elintézik, hogy elkerüljön minket, még ha a Dolohov lányt nem is sikerült elintézni. Nálunk a labda, és a karikák felé tódulunk vele, amikor jön Phillips. Most miért kellett elrontani? Olyan jól megvoltunk a kvaffal hármasban, erre elveszed... Pofátlanság. A legszebb, hogy annyira esélyt akar kapni, hogy alig pár passzot és másodpercet követően már Raido-val néz farkasszemet. Neki is sürgős a helyzet, úgy tűnik, és vérszemet kapott. Próbálok nekirontani ahogy csak érem, de a szabályok némiképp megkötik a kezemet. Mindig is utáltam őket - ebben olybá tűnik nem is áll be változás a közeljövőben. Azonban elégedett félmosoly kúszik az arcomra - na jó, talán már egy kissé gúnyos is -, ahogy a kvaff a póznát éri, és nem a megcélzott lyukat. De nincs idő arra, hogy sokáig vigyorogjak, munka van, szóval lendület, Edwards, lendület! Az ördögi tánc folytatódik egyre erőszakosabban, egyre brutálisabban, egyre durvább módszerekkel szívjuk egymás vérét, ám gól mégsem születik. Még átpasszolom Dylannek, mielőtt valami telibe kapna hátulról. Basszus. A lehető legerősebben markolom meg Louisa nyakát, hogy fent tudjak maradni rajta. A rohadt életbe az a vállam volt! Kellően megéreztem, mert lelassítottam és meg is álltam egy kis időre, hogy helyretegyem magam. majdnem leestem erről a kicseszett seprűről. Mázli, hogy nem a fejem, kétlem, hogy azt is ilyen jól viseltem volna. Nesze neked, kellett az a káröröm! McCready elvéti a lövést. A francba. - Magadra figyelj, a kvaffra és az őrzőre! Ne rám! - kiáltom oda Dylannek, de már Lysandra terem újra az őrzőnk előtt a labdával, de az ő lövése sem talál. Megszállt minket valami jóakaró, hogy elcsesszük, és a Mardekár sem szerez pontot? Vagy nevezzem inkább rosszakarónak? Dylan és Archer megkímél attól, hogy bármit is csináljak. Biztos azt hiszik ez segít, de inkább csak a csőrömet piszkálja, meg a büszkeségem, és... Cathy... - látom meg a felszálló füstöt a lelátónál... Hirtelen átfut az agyamon mindenféle marhaság, de éppen akkor oltják el, fölöslegesen izgulok.Még engem is ingerültté tesz ez a hosszas góltalanság. Mindez persze azt eredményezi, hogy vérszemet kapok minden szempontból, és nemhogy visszafognám magam, hanem még figyelmetlenebbé válok az esetleges támadásokkal szemben. Egyetlen dologra koncentrálok: a kvaff repüljön át azon a rohadt karikán, ezt persze akadályozza a bizsergő vállam, viszont ki a francot érdekel? Maximum még színpompásabb lesz, na és?
Annak ellenére, hogy mindent beleadok, Potternek mégis sikerül megelőznie. Én pedig kicsit meghátrálok, de nem önszántamból, hanem azért, hogy nehogy leessek arról a hülye seprűről, mert akkor biztosan nem lesz ilyen boldog a csapatom... na nem mintha most az lenne, hiszen még nincs a kezemben a cikesz. Pillanatokig zavarodom csak meg, de ez éppen elég arra, hogy Potter előnyt szerezzen, úgyhogy nagyon gyorsan kapcsolok és azonnal utána eredek, de hirtelen lepörög bennem, hogy már késő, mert James majdnem elkapja azt a rohadt cikeszt. Épp azon gondolkodom, milyen cselt vethetnék be az ellen, hogy sikerüljön neki megnyerni a meccset, amikor a sors hirtelen kedvez nekem, és a cikesz kitér előlünk. Őszintén észre sem veszem a nézőtéren gyülemlő füstöt, csupán csak a cikesz az első. Remélem, most sikerül nekem előrébb jutnom, és most már nem akadok bele semmilyen akadályba. - Add fel, Potter! - Szólok oda a nagy hévben, egy alkalmas pillanatban a fiúnak és érzem, hogy most jött el a pillanat, amikor mindent bele kell adnom. Úgy sietek előre, a cikesz után mint még sosem talán.
A Mardekár ház csapatának durvább játéka meghozza a gyümölcsét, méghozzá két góllal is jutalmazza házát, az egyiket Phillips dobja, miközben sikerül jól összedolgoznia Minchummal, aki eltereli Bjorn figyelmét a gurkójával. A másik gól nem sokkal ezután érkezik, Cveta kezéből. Persze a Griffendél sem ül tűkön a babérjain e közben, a csapat tagjait sikerült ezzel felbőszíteni és Dylannek Jesse közreműködésével sikerül egy gólt dobnia Barty egyik karikájába, ám valamit valamiért, Ranabas gurkója telibe találja Jesse-t, aki viszont zuhanó repülésben a föld felé veszi az irányt, majd eszméletlenül esik a földre, szerencsére az esést hárítják, de rögtön viszik is le a pályáról. A meccs folytatódik, még ha a Griffendélesek figyelmét valamilyen szinten el is vonta ez a szerencsétlenség.
A nézőtéren kitörő futótűz nem nyugszik egyetlen vízvarázslat határára, többen is kell, hogy gondolkodjanak és rálőjenek, mert újra és újra fellángol. Szerencsére, Flitwick professzor siet a helyszínre és fülön csípi az okozókat. - Merlinre! Hát erre nevelem én magukat?! Gyerünk, gyerünk, irány az irodámba! Maguk meg ne ácsorogjanak! Fel akarják gyújtani az egész pályát? Ms. Belby példáját követve, tessék csak megoldani és eloltani a tüzet!
Miközben a pályán a feszültség egyre nagyobb és kiélezettebb, Regulus és James sem tétlenkedik, mindenki őket figyeli árgus szemekkel. Még talán tíz, tizenöt percig kénytelenek röpködni a cikesz után, kerülgetni a tornyokat, kicselezni egymást a sportszerűség keretein belül. Mindketten igen közel kerülnek a cikeszhez, és itt már a kommentátorba is belefojtják a szót, majd hirtelen... Regulus seprűjének egy gurkó ütközik, ami miatt az megsérül és így talán innentől már nem is tudja tovább folytatni a harcot a győzelemért; James pedig kis elrugaszkodás és egyensúlyozás után sikeresen elkapatja a cikeszt. - HÖLGYEIM ÉS URAIM! MICSODA BALSZERENCSE! A MARDEKÁR FOGÓJÁT AZ UTOLSÓ PILLANATBAN KI-ÜT-ÖTT-ÉK. AZ IDEI ÉV ELSŐ MECCSÉT A GRIFFENDÉL NYERTE! - Az oroszlánok ujjongásba kezdenek, és reméljük, mindenki a sportszerűség hatalmában visszavonul a saját öltözőjébe, a meccs végeztével.
// Köszönöm a játékot, aki szeretne, még írhat egy zárót! Mindenki aki részt vett a játékban 20 jutalompontot szerzett a házának, ugye a lezárt játékokat illetően. Akik a csatlakozás után nem írtak minden körben, - 5 pont- pontlevonást kapnak. A Mardekár ház 30 pontot nyert a 3 góllal, a Griffendél pedig 170-at a cikesszel és a két gól miatt!
Kezdőlap
• ©
