Édesanyám egy mugli születésű, de mégis csodálatra méltó nő.  Mindig megdolgozott mindenért az életében, a gyermekei pedig kis kincsei, még akkor is már felnőttünk. Anyám egy boltot vezet London központjában, tele mindenféle csecsebecsékkel. Apám szintén varázsló, akárcsak én ő a minisztériumban dolgozik. Apa az a személy aki soha nem mutatja ki az érzelmeit, vele nehéz jóban lenni még velem is, mindenkit ellök magától aki törődni szeretne vele, valamint mindenkire rá akarja tuszkolni a saját gondolatait. A bátyám pedig rá ütött. Fívérem csupán egy évvel idősebb nálam, ő az a tipikus Mardekáros fiú, akit mindenki imád, de ő inkább mindenkit utál. Ezzel együtt engem is. Elsős korom óta azon van, hogy lépten-nyomon lealázzon, egyszerűen gyűlöli, hogy körülötte vagyok.

Soha nem voltam apuci kedvence, így szerencsére megtanultam élni az életem, feltalálni magam bármilyen helyzetbe is kerülök. Mindig igyekszem a legjobbat kihozni magamból. Okos vagyok, ehhez semmi kétség nem fér, így ezt könnyen meg is valósítom, vannak álmaim, amiket egyszer el akarok érni, meg akarom mutatni apámnak, hogy képes vagyok rá, hogy nélküle is feltaláljam magam. Nem hagyom, hogy irányítsa az életem, nem úgy mint a bátyám. A bátyám hajlamos volt belemenni apám házassági szerződésébe is, ami természetesen csakis kizárólag a pénz körül forog. Amint a testvérem befejezi az iskolát, elvesz valami nőt, akinek a szülei dúsgazdagok, aztán élhetik a csodálatos életüket. Nos... Én nem voltam hajlandó belemenni. Én nem akarom tönkretenni az életem, mikor alig éltem valamennyit. Éppen ezért akarom megmutatni a családomnak, hogy képes vagyok én ilyesmi nélkül is megélni. Mivel ugyebár ha nem megyek bele az egyezségbe, akkor apám kitagad a családunkból. Azt mondta, hogy akkor már nem lesz szüksége tovább rám, tehát minek fizessen nekem bármit is. Van néhány hónapnyi időm eldönteni, hogy mit szeretnék. Anyának természetesen ez nem tetszik, de neki semmi beleszólása nincs ebbe, így aztán nem tud megvédeni. Bár úgy érzem, hogy ő részben örül annak, hogy nem akarok engedni. Mondjuk mióta megtudtam, hogy ki leszek tagadva a családból, azóta nem egészen vagyok biztos magamban... Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, de azt tudom, hogyha egyszer aláírom azt  a papírt, akkor soha többet nem semmisíthetem meg. Viszont miből akarok akkor megélni, amíg befejezem az iskolát, majd munkát találok. Hol akarok élni? Az utcán? Nem túl szerencsés.
Mindenesetre ettől az egésztől függetlenül, egy agyafúrt lány vagyok, kissé talán túlságosan is dilis, emellett pedig őrült, aki alapvetően minden hülyeségben benne van. Szeretek szórakozni az emberekkel, megviccelni őket, a magam módján, vagy éppen megírni a házijukat egy-egy vajsörért cserébe. Nem rendelkezem túl sok baráttal, nem az a fajta vagyok, akinek egy rakás hamis "barát" kell, akik az elős adandó alkalommal majd jól hátba is szúrnak, inkább a másik, akinek elég egy, de az legyen igazi. Mindemellett imádok a természetben lenni, magam sem tudom miért, néha-néha éjszakánként is kilógok, hogy a csillagokat bámulhassam akár órákon át is. Az mindig megnyugtat, egyszerűen kikapcsolja az agyamat és ez olyankor nagyon is jól jön, mikor nem tudok aludni, ami valljuk be... Mostanában igencsak sűrűn megtörténik. Folyamatosan jár az agyam azon, hogy mit kellene tennem a jövőben, egyszerűen csak meg kell tanulnom bíznom magamban, és nem csak a tananyagok tanulásával kellene foglalkoznom.