Kedves Vada!

Azt kell mondanom, hogy a szívemből szóltál: kevés olyan kínzó dolog van, mint egy alkalmatlan férj, vagy egy okoskodó sárkány - mindkettő valahol a történet főgonosza. Nem kétlem, hogy a szüleinket kizárólag nemes szándékok vezérlik, mikor erre adják a fejünket, de most komolyan.. mikor volt nekünk szükségünk valamiféle védelmezőre? Legfeljebb ellene, legfeljebb álmunkban.
Támogatom az ötleted: körbenézek a padláson elheverő mágikus erejű kardok után, és holnap indulhatunk is. Az a rész volt a kedvencem.. emlékeztetett a gyermekkoromra, amikor még nem forgott kockán minden egyetlen kimondott szón vagy elhadart sértésen, és még nem kellett azon aggódnom, hogy amíg két percre félrepillantok, a bátyám romlásba taszítja a családunkat, saját magát, és kis szerencsével mondjuk egy egész generáció túlélési esélyeit. Mielőtt megkérdeznéd, igen, tartok tőle, hogy ez lehetséges, a kreatív, de előre nem gondolkodó személyiségek hajlamosak olyan pusztítást végezni a szeretet és hűség nevében, amelyet a kötet sárkánya - nem mellesleg zseniális ötlet, hogy francia akcentussal beszél! Ne kérdezd, miért.. valahogy óhatatlanul életszerűbb antagonista lett. Épp, mint egy felesleges férj.
Legmélyebb üdvözlettel:
Cailin Flint, leendő társad a bajban

Legkedvesebb Vada!

Meg vagyok győződve róla, hogy ősi hagyományaink csak olyanok, mint bármely ódon rendszer elemei: időnként érdemes őket kicserélni annak érdekében, hogy továbbra is megfelelően működjenek, és a házasság ilyen módon való erőltetése pontosan ezek közé tartozik. A pszichológia és a józan ész jelen felfogása alapján nem eredményezhet sikeres és egészséges utódokat, ha már mindenképp ennyire materialista elven akarunk gondolkozni az egyén helyett, melyet úgy szeretünk kihangsúlyozni, ha vérvonalaink boldogulása a téma..
Elképzelhető, hogy a közelgő beszélgetés során elkeserítem majd az édesapámat, de tudnia kell, hogy ebben a kérdésben kitartok az álláspontom mellett, és nem leszek másodhegedűse egy boldogtalan szövetségnek.

Tartok tőle, hogy.. bár nem akarom, már a gondolataim is úgy tűnhetnek fel, mintha megőrültem volna, de mindig őszinteségre épülő barátságunk olyan szabadságot biztosít most nekem, hogy nem tartok tőle, esetleg félreértesz majd: a huszonnyolcak eredetileg talán tényleg okkal formálhattak jogot a megkülönböztetéshez, mostanra azonban ez rég csak szép gyerekmese lett - eredetileg talán valóban más genetikai készletük segítette őket, mostanra azonban a családfáinkon kívül miben emelkedünk ki? Ha már valóban társadalmilag kötelességünknek érezzük, hogy ezt az idézőjeles piedesztált ne arra használjuk, hogy jó irányba kormányozzuk az országot, hanem címkéket ragasszunk az ezen kívül születettekre, akkor már egymás között értelmetlen rangokat emlegetni.. Soha egy pillanatig se gondold, hogy kevesebb vagy. Egyetlen percig se!
Valóban nem mutatkozik kiút számodra abból a házasságból a mágikus erejű kardok és vélhetően a férfiúra szabadított sárkányok hadán kívül..?
Legmélyebb üdvözlettel:
Cailin kardot kutatván