Csendesen dühöngök magamban. Azt hittem, számíthatok a háztársaimra. Hogy nem lesz mindenki olyan beszari, hogy ezt az egészet ránk kenjék és megússza az a barom. De tévedni emberi dolog, úgy tűnik.
Egy "rosszabbik" taláromat veszem magamra a visszataszító feladathoz, aminek bársonyos, puha anyagának árából még így is fel lehetne öltöztetni a Zsebpiszok köz nincstelenjeit, legalábbis így tartják. Neheztelő pillantást vetek a tükörképemre, mintha legalábbis ő tehetne nyomorúságos helyzetemről, hátrasimítom szertelen tincseimet, aztán elindulok a lépcsőn, a pálcámat a kezemben tartva. Keresem a lehetőséget arra, hogy valakit, vagy valamit megátkozzak, bár ez kifejezetten rossz ómen egy büntetőmunka előtt.
Hogy is kerültem ide? Semmi különös nem történt azon a délutánon, a klubhelyiségben néhány Mardekáros volt csak ott és köztük Dakota Yaxley... nos ő akár szándékosan, akár véletlenül (ezt valószínűleg már sosem fogom megtudni) végigöntött valamit néhány olyan pergamenen, ami történetesen egy olyan srác tulajdonát képezte, aki ennek nem igazán örült. Egész pontosan gyakorlatilag a pálcáját felemelve haragosan támadt neki a lánynak. Történetesen a helyiségben tartózkodtam én is, és nem bírtam kimaradni a dologból. A pálcámat akkor is kézben tartva már kézben is tartotta a helyzetet, és a két haragos átkozódó vitájába belefolytam én is és ez sajnos nem maradhatott következmény nélkül. Aztán persze a srác megúszta. Ez az, ami bosszant. A haverjai állították a házvezető tanárnak, hogy mi ketten támadtunk rá. És mivel senki nem mert felszólalni ellenük, csak mi szívtuk meg. Mintha ismerném egyáltalán ezt a lányt... Egyszer akartam jó fej lenni. Csak egyszer...
És most a következmény itt van a Bagolyház tövében. Megállok és várom, hogy a háztársam is megérkezzen és megkapjuk az instrukciókat a büntetőmunkát illetően, majd neki is láthassunk az előreláthatóan "felemelő" feladatnak.

Where do I even start? | Remélem megteszi kezdőnek | Clothes