|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 501 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 501 vendég A legtöbb felhasználó ( 531 fő) Hétf. 25 Nov. - 3:14-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Szer. 2 Nov. - 11:44 | | Freja Campbell porcelain doll of exquisite beauty Becenév: azt hiszem nincs Kor: 15 Származás: mugli Lojalitás: annyira nem érdekel Képesség: az sincs Csoport: diák (Griffendél ház) Play by: Alexis Ren Karakter típus: keresett Mugli család, két szülővel, négy gyermekkel - két lány, két fiú megoszlással. Tökéletes.. lenne. Mégis, mi hibádzik ebben az egészben? Valószínűleg a mínusz két szülőn kívül semmi más nem. Dehogynem. Vagy éppen minden más is. Komolyan, még a származásom sem zavar, igazából az sem érdekel, hogy ki mit gondol ez miatt rólam, és a családomról, általában csak megvonom a vállaimat, és szépen-lassan továbbsétálok a kaján vigyoruk, és ártalmas megjegyzéseik elől. Az már inkább mélyebben megrendít, ha a szüleim az alanyai a szánalmas pletykáiknak. Maga a Nagyúr sem érdekel, és őszintén, a halálfaló serege sem. Egyszerűen tökéletesen el vagyok én magamban, mintha abszolút érdektelen lennék a jó, és a rossz oldal iránt egyaránt, miközben a legmélyebb depresszió változatos formáival küzdök magamban, csendben, és láthatatlanul.
Boldog, szertelen, túlságosan aktív, folyamatosan mosolygó. Egykor, még a szüleim halála előtt minden bizonnyal ezekkel a jelzőkkel illettek volna a testvéreim, és a barátaim egyaránt. Aztán minden egy csapásra megváltozott a tragikus baleset után. Ha nem is azonnal, sejthetően, és látható jelekkel, de a halálukkal együtt én is megváltoztam, lassan, de biztosan. Semleges, érdektelen, túlságosan passzív, csak álarc gyanánt, néha mosolygó. És a többi, cseppet sem pozitív jelzőt még fel sem soroltam, mert felesleges lenne. Azt, ami bennem zajlik, egyelőre senki sem látja még, csak én, és, ha rajtam múlik, már pedig rajtam fog, egyhamar senkinek sem fogom az orra alá dörgölni, hogy hová lett a régi Freja.
Egyszerűen nem bírom tovább. A levegő, mintha csak meg akarna fojtani, a folyosón sétáló diáktársaim szavainak duruzsolása pedig gombócként dagad egyre nagyobbá a torkomban. A látásom is elhomályosul, és az elhangzó szavak kellemetlen csengése is egyre inkább visszhangzani kezd a fejemben. Azt érzem, mintha szépen-lassan minden érzékszervem cserbenhagyna.. ahogyan a szüleim is tették hónapokkal ezelőtt. Csak pár másodpercre van szükségem. Megfordulok, a hajtincseim nagy erővel a hátamnak csapódnak, én pedig bizonytalan, mégis sietős léptekkel indulok el Hisztis Myrtle mosdója felé, és még csak egy pillantásra sem méltatom a folyosó végén beforduló bátyámat, és a társaságát, sem pedig Parkinsont, akibe sikerül szinte beleszaladnom, mégis bocsánatkérés nélkül távozom tőle tovább, mintha mi sem történt volna. A mosdótálca fölé hajolva meredek a koszos tükörfelületre. Tekintetemet végigjártatom magamon, az arcom vonásain, az azokat keretező szőke hajtincseimen, a mélybarna szempáron, és a rózsaszín ajkaimon, majd idegesen, szinte kétségbeesetten kapom el a fejemet oldalra, hogy magamra se kelljen néznem többé. Túlságosan is hasonlítok a szüleimre, már-már fájdalmas képmásuk vagyok, talán éppen ezért látom szinte minden éjszaka magam előtt őket, és nem csak az elmém járatja a bolondját velem. Hátamat a hideg csempefalnak támasztom, szemeimet lehunyom, és hangtalanul élvezem a testemet átjáró, lüktető fájdalom minden egyes másodpercét. Az üvegszilánk, mint a nyugalom mintaképe, hever a padlón mellettem, véresen, én pedig már rá sem nézek, hiszen éppen csak addig volt rá szükségem, amíg a belsőmben tomboló szenvedés utat nem vájt magának a húsomon, és a bőrömön keresztül. Pulóveremet a csuklómra húzom, elfedve vele a negyed órával előbb keletkezett sebhelyemet, majd enyhe mosollyal az arcomon vetem magam hátulról a bátyám nyakába. - Valld csak be, hogy hiányoztam. - suttogom a fülébe félhangosan, és pillantásomat az egyik barátjára vetem, akivel mostanában a kelleténél jobban elszórakozik. Vagy mégsem, gondolom magamban, majd elengedem őt, és csak bután megállok mellettük, miközben arra gondolok, hogy nincs szükségem nekem senkire sem. Pedig valójában van, nem is kicsi. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : ↑ Sasha Pieterse ↓
| » » Pént. 6 Jan. - 17:19 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Kedves Freja Nem is tudom mit kéne mondanom, az első szó, ami eszembe jut, az az, hogy részvétem. Sajnálom a szüleid halálát, nem kellett volna megtörténnie, de hát.. sajnos nem tudjuk befolyásolni a dolgok alakulását, ami néha szívás és rossz, na jó, majdnem mindig. Sajnálom, hogy ezek mind közrejátszottak, hogy megváltozz és eltüntesd azt a lányt, aki egykoron voltál. De én reménykedem benne, hogy ez a lány még benned van, valahol még benned rejtőzik és arra vár, hogy kiszabadulhasson, hogy újraéledhessen. Tarts ki, de ha nem is magad miatt, akkor a testvéreid miatt, szükségük van rád és neked is rájuk, egymásban kell tartanotok a lelket. Megértem, hogy az embereket bizonyos körülmények olyan dolgokra késztetik, amiket nem gondolnak át teljesen, de még sem hiszem, hogy az volt a megoldás, hogy fájdalmat okozz magadnak. Nem ennek kell lennie a megoldásnak, sokkal inkább kell találnod valakit magadnak Leonard Parkinson, akinek kitudod tárni a lelkedet és eltudod mondani, hogy mi a baj. a pletykákkal meg ne is foglalkozz, érdekes, hogy az emberek mindig szívesebben foglalkoznak mások gondjaival. Figyelj, azt tudom mondani neked, hogyha valaki előttem pletykál rólad, akkor szépen betöröm a képüket, mert nem érdemled meg ezt.. elég az elvesztésük és nem kéne felemlegetni a dolgot. De szerintem itt az ideje, hogy utadra engedjelek, menj és látogasd meg a foglalókat, aztán a játéktér már vár téged! Üdv köztünk Freja Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |