Csillagvizsgáló - RT

to Shane

Hát nyomasztott a dolog, vagyis hát nem is tudom, hogy miért érdekel engem az, hogy Shane miért Halálfaló,legalábbis szerintem az. Na de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hajlandó lesz-e eljönni ide és beszélgetni velem. Kivételesen én küldtem neki egy fecnit bájitaltanon, hogy este találkozzunk a csillagvizsgálóban, mert beszélni akarok vele, reménykedem benne, hogy eljön és tudunk beszélni.
Szóval idegesen járkálok, mint a mérgezett egér és rágyújtok, most nincs itt senki és amúgy sem látják. Szerintem nem fog eljönni, bár ki tudja. Múltkori óta sok minden változott. - Mikor ér már ide? - teszem fel magamnak a kérdést, majd mikor végzek a cigivel ki is pöckölöm az ablakon. Remélem hamar ideér.

[Doris]

Őszintén fogalmam sem volt róla, mit akar Doris ma este. A legjobb lett volna visszakérdezni, amikor megkaptam azt a cetlit, de valami felsőbb utasításokra úgy éreztem, jobb lesz nekem, ha nem levélben beszéljük meg a helyzetet, hanem személyesen. Úgyhogy nekiindultam a megbeszélt időpontra. Többször is eszembe jutott felfelé menet, hogy ennek az átkozott csillagvizsgálónak miért kell ilyen messze lennie és ilyen magasan... kifulladtam, de hogy ezt Doris ne lássa, inkább öt percre megálltam annak ajtajában, hogy kilihegjem magam. Utána nyitottam csak be. Kérdő tekintettel léptem közelebb a lányhoz és bár a cigifüst kellőképp erős vágykifejtő hasát kezdett velem éreztetni, mégsem gyújtottam rá, csak az egyik bent lévő asztalra ültem.
- Hali, na mizu? - Gyanús ez a pillanat, felettébb gyanús.

to Shane

Lehet, hogy nem éppen ez a legjobb ötlet és tudom, hogy butaság amit készülni teszek, de hát.. engem halálfalók támadtak meg tavaly nyáron és tudom, hogy az ő szülei is azok, aranyvérűek és öregek. Tudjátok ezzel még nem is lenne gond, azonban múltkor, amikor Tristan bekavart olyan.. olyan.. ijesztő volt, pont úgy viselkedett, aki képes lett volna elvenni egy másik ember életét és nem tudom, nem szokásom, de ezért a pöcsfejért aggódom. Nem akarom, hogy olyan ügyebe keveredjen, ahol meghalhat, kit fogok idegesíteni?
Majd mikor megérkezik, akkor háttal vagyok neki és elmosolyodom. Megfordulok, szóval mégis eljött? Nem, nem fogok szórakozni, minél előbb ki kell derítenem, hogy igazak-e a gyanúim. - Szia. Jól vagyok és gondolom te is. - mondom neki mosolyogva és kedvesen cseng a hangom, majd megfordulok és rá nézek. - Emlékszel még a múltkorira? - tlán jobb kicsit köríteni, mielőtt belevágok a közepébe, mert nagy esély van rá, hogy itt hagy és nem fogom tudni vele megbeszélni a dolgokat.

[Doris]

Felvont szemöldökkel nézek rá és csak egy kis gyanús mosoly ül ki az arcomra. Nem teljesen értem mit szeretne, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan kiderül. Ő nem az a fajta, aki ne vágna bele rögtön a közepébe. Mondjuk, ha valami rosszat tettem volna, már biztos levágta volna a fejem. Talán... Azért még pasiból vagyok és ameddig háttal áll, rendesen végigstírölöm.
- Aha, rémlik valami. Miért? - Kíváncsi tekintetem el sem rejtem, de nem viszem túlzásba a szavakat, inkább megvárom mit akar. Oldalra billentem a fejem. Na vajon ebből mi a fene fog kisülni? Remélem hamar megtudom, mert már kezdi fúrni az oldalamat a kíváncsiság.

to Shane

Hát ma sem viszi túlzásba a szavakat, de szerintem ezt már megszokhattam volna, sosem volt a szavak embere, jobban mondva eddig nem nyílt meg nekem. Na de valahogy rá kell vezetnem a dologra, nem akarom, hogy félreértsen, szóval sóhajtok egy nagyot. - rájöttem miért voltál olyan múltkor olyan Tristan-nal. - mondom neki és próbálok gyors lenni, mert nem akarom, hogy közbevágjon, még nem fejeztem be. Egyáltalán nem. Szóval teszek egy lépést közelebb hozzá, de hát még így is tisztes távolság van köztünk.
- Nem értem, hogy miér nem csatlakoztál a többi halálfalóhoz, ha egyszer az vagy. -komoly marad az arcom mindvégig, mert hát.. tényleg úgy viselkedett, mint egy halálfaló, de akkor miért nem csatlakozott még hozzájuk?

[Doris]

- Milyen? - Összeráncolom a homlokomat kijelentésére. Most meg mi a fene baja van? Ez érdekelne jelenleg a legjobban. Minden olyan normálisnak tűnt -kivéve hogy találkozni akart velem- és megbeszéltük, hogy ezentúl majd megpróbálunk kicsit másképp viselkedni a másikkal -amit én tartok is, de komolyan- erre most furcsán nekemvágódik. Nem mozdulok, még mindig ott üldögélek az asztalon, viszont amikor felteszi azt a bizonyos kérdést, kicsit elvörösödik a fejem.
- Kém vagyok. - Az irónia úgy árad a hangomból, hogy a gúnyos mosoly szinte már semmit nem jelent ez mellett. - Amúgy meg nem vagyok halálfaló. - Fintorodom el, miközben leugrom az asztalról és közelebb lépek hozzá. Miért vádolgat? Miért kell neki most mindent elrontania? Nem értem, honnan jött ez az egész...

to Shane

Veszekedni fogunk, tudom, hogy veszekedni fogunk, én már érzem ezt előre.. Hiába beszéltük meg az egész dolgot, semmi sem fog változni, hamarosan megint egymás torkának esünk. - Vérszomjas, kegyetlen és kissé elborult? - felelek neki kérdés formájában, mert tényleg olyan volt, egyszerűen nem értem, hogy miért lett akkor ilyen, de hát nem mondhatok mást, csakis az igazságot. szerintem a családja van rá ilyen hatással és hát nincs miért kerülgetni, kimondom, ami a szívemet nyomja.. De a válasza meglep.
- Mi? - na jó.. talán reménykedtem benne, hogy valami normális választ fog adni és ez a dolog is elég hihető, azonban Shane-ről nehezen képzelem el, hogy kémkedik. Majd mikor elmondja, hogy nem halálfaló és közeledik, akkor én reflexszerűen lépek hátra egyet. - Én meg Miss UK leszek.. - forgatom meg a szemeimet és remélem érti, hogy ez egy amolyan.. szóval értse meg a lényeget, csak ez a fontos.

[Doris]

Felkuncogok.
- Ugyan már! Mindig olyan vagyok amikor felbosszantanak. - Püffögök, miközben széttárom karjaimat és megvonom a vállam, mit sem sejtően. Hiszen ezt pont neki kellene tudnia a legjobban. Nem vagyok egy erős tűrőképességgel rendelkező srác, gyorsan elborulok, ha valami olyasmiről van szó. Az a Tristan vagy ki a tököm - még a neve is homokosan hangzik - egyszerűen csak túllőtt a célon. Megkomolyodom amikor Doris viccnek veszi a válaszomat. Hátrál. Nem lépek utána, inkább csak zsebre vágom a kezemet és egy ideig a padlót lesem. Nem szeretem ha vádolnak, és ha nem hisznek nekem elsőre.
- Hm, higgy amit akarsz, nem fogom még egyszer megismételni a kijelentésem. Nem értem, hogy ez eddig... ? - Miért nem akkor vádolt ilyesmivel, amikor még sokkal rosszabb volt a kapcsolatunk? Le sem veszem róla a tekintetem. Látnom kell az arcát. Tudnom kell, miért csinálja ezt velem.

to Shane

Megforgatom a szemeimet és valamiért késztetést érzek arra, hogy kiroppantsam a nyakamat. - Velem sosem voltál ilyen.. ez más volt. - nem fog tudni meggyőzni az ellenkezőről, mert én is jól tudom, hogy azért ennyire nem ment el velem. Nálam sosem telepedett rá ekkora vérszomj és düh, mert konkrétan megtudta volna ölni azt a fiút. És ha nekem azt végig kellet volna néznem? Ha a szemem láttára halt volna meg? Nem tudom mit tettem volna, de az biztos, hogy elmondtam volna egy felnőttnek, minden tettnek következménye van..
Felsóhajtok. - Tudom, hogy nem érdekel a véleményem, de.. - tényleg tisztában vagyok azzal, hogy tényleg nem érdekli mit gondolok vagy érzek a dologgal kapcsolatban, azonban bennem él a gyanú és úgy gondolom, hogy ő halálfaló, ebből nem tántorítok. Szóval mondhat bármit, akkor is az! - Eddig nem láttam rajtad, hogy az lehetnél, tudod tavaly nyáron.. - inkább elhallgatok, mert megígértem Jessenek, hogy nem mesélek a tavaly nyáron történt dolgokról. Kellett nekem megszólalnom..

[Doris]

- De... te nő vagy, basszus. - Fordulok egy el pillanatra tőle. Azért még nekem is van lelkem és nem fogok egy nővel illetlenül viselkedni. Nem egy kibaszott gyilkológépet neveltek belőlem, mint egyes háztársaimból. Igazából lehet, hogy az apám megpróbálta volna, ha valaha is rá hallgatok. De nem akarok ezzel érvelni, ez túl sok lenne erre a beszélgetésre. Amikor folytatja, akkor fordulok csak vissza.
- Mi volt tavaly nyáron? - Csak azt nem tudom, hogy most engem akar majd megvádolni valamivel, vagy éppen az ellenkezőjét fogja tenni? Nem értem, nem tudom. Csak állok ott értetlenül, mintha nekem ehhez semmi közöm se lenne. Pedig valahonnan csak szednie kellett ezt az egész badarságot.

to Shane

Tudom, hogy valamilyen szinten igaza van, de hát a gyerek még nálam is nőiesebb néha, mert tényleg. Ő egy igazi meleg, aki verekedni sem tud. Szerintem baromi ronda és senki sem kedveli igazából, csak vannak emberek, akikre ráerőlteti magát. - Hát ennyire nem voltál még ilyen és kész! - zárom le a témát és nem érdekel, hogy ő még folytatná-e vagy valaki.. nem akarok erről beszélni, akkor elpattant benne valami és tudom, hogy igazam van, mert ismerem már ő mérgesen. Ennyire mérges még sosem volt és az ennyire nem is volt nagy ügy.
Felsóhajtok. Nem kellett volna említést tennem a tavaly nyárról. Miért kellett nekem egyáltalán kinyitnom a számat? Jobb lett volna, ha befogom és ide se hívom. - Ne beszéljünk erről és most nem is erről van szó! - jelentem ki ellenkezést nem tűrően és inkább másról akarok vele beszélni. Tudom, hogy halálfaló. - Miért szimpatizálsz velük? Mit tudnak neked nyújtani? - kérdezek tőleés már megtanultam azt, hogy hogyan vágjak olyan arcot, amiről semmit sem tud leolvasni.

[Doris]

Megforgatom a szemeimet. Nem folytatom a témát. Lezártuk. Egyszerűen csak túl sok volt, hogy a Doris hasonmás egy férfi. Én pedig nem kedvelem, ha játszadoznak velem és ha becsapnak. Mindig is azt hittem, hogy engem már nem lephetnek meg az emberek: hát pedig úgy tűnik mégis.
- Akkor mi a fenéért kezdted el? - Fintorgok, ahogy visszatereli a témát rám és a halálfalókra. Istenem, vajon miért nem tudja már lerázni ezt az egészet?! Tekintetem kicsit kezd dühösebbé válni.
- Mit nem értettél azon, amit először mondtam? És miért nem hiszel nekem? Mi lett azzal, amit a múltkor megbeszéltünk? - Nem védeni akarom magamat. Dehogyis! Csak egyszerűen nem tudom, miért kell neki ennyire ellenkeznie. Nem bízik bennem. De miért nem hisz a szavaimnak? Az egóm pedig nem engedi, hogy minden egyes gondolataimat szóvá tegyek.

to Shane

- nem akartam elmondani, sajnálom, hogy kicsúszott a számon. - mély lélegzetet veszek és próbálok nem ideges lenni. Nem hiszem el, hogy ennyire nagy gond az, hogy valami olyanba kezdtem bele, amibe nem kellett. Ő vele is volt már így és én sem estem a torkának, de ő nem így van vele, ő nem tudja befogni, neki cseszegetnie kell engem és nem tetszik.. Én próbálok kedves és nyugodt lenni, de ő nem, tényleg meg sem próbálja, egy kicsit sem.
Csúnya volt ezzel visszavágni, nagyon is csúnya volt! - Te most komolyan ezzel vissza? Ha nem venném figyelembe, akkor már rég a torkodnak estem volna... - mondom neki és kezdek kissé ingerültté válni, mert hát.. nem tudom, hogy miért nem tudja bevallani, hogy ő egy halálfaló és hogy ő ezt élvezi. - Mióta akarsz te halálfaló enni? Miért? - engem nem tántorít el, én akkor is megkérdezem azt, amit akarok.

[Doris]

Vállat vonok. Ha nem mondja el hát nem. Most ez azt hiszem a legkisebb gondom/gondunk. Sokkal jobban érdekel az, hogy mi a fenéért vádol olyasmivel, amit nem tudok elégszer kifejezni, hogy nem vagyok. Már ő is dühös, én is az vagyok. Egészen közel lépek hozzá, hiszen nem értem a felháborodottságát. A szemeibe nézek, erősen szuggerálom.
- Egyáltalán miért érdekel ez ennyire? Miért erőlteted, hogy válaszoljak? - Vonom meg a vállamat. Lehet, hogy ezt kellene először megértenem. Vagyis... talán már egész mélyen tudom rá a választ, de ezt sem akarom túlzottan bevallani.
- Mit hiszel te rólam?! Hogy egy szociopata vagyok? - Nem mozdulok. A hangom sem változik, továbbra is vádolva érzem magam. Azt akarom, hogy válaszoljon. Szerintem ez az arckifejezésemen is jól látszik.

to Shane

Nem tetszik túlzottan, hogy ilyen közel lép hozzám, mert olyan fura érzés.. Ha meg csókolózni akarna ma, akkor nagyon is el van tévedve, ma biztos, hogy nem fogunk semmi ilyesmit tenni. Zavar, most kicsit tényleg zavar, hogy ilyen közel van hozzám és nem tudom, hogy mit tegyek, maradjak ilyen közel és álljam a tekintetét, vagy lépjek hátra inkább, de maradok.. - Mert nem akarom, hogy te is olyan barom legyél, egy azok közül, akik tavaly meg akartak ölni! - nem tudok nyugodt maradni és állom a tekintetét, egyáltalán nem is érdekelt, hogy felemeltem a hangomat. Tessék kimondtam és nem érdekel a válasza..
Sóhajtva és összeszűkült szemekkel nézek rá. - Ki tudja.. bármire képes lehetsz, lehet hogy a csók és miden más színjáték volt. - tudom, hogy most lehet ezzel megbántom, de hát nem hazudhatok. Nem mondhatok fehéret, ha egyszerűen a dolgok feketék.. Inkább utáljon és gyűlöljön, lehet hogy sokkal jobban járok így.

[Doris]

Hirtelen változik meg az arckifejezésem meglepetté. Elhúzom a számat és mégis valamilyen szinten kíváncsiskodó - mégis finoman - hangnemben szólok hozzá.
- Hát jó... de, nem tudtam, hogy ilyesmi történt veled. - Vonom meg a vállamat hirtelen és ellépek mellőle. A csillagvizsgáló ablakához lépek, résnyire kinyitom azt és rágyújtok inkább. Tekintetem nem keresi az övét; viszont honnan tudhattam volna egy ilyen dolgot, ha nem meséli el? Úgy állítsa be, mintha nekem erről már rég tudnom kellett volna...
- Ühüm. - Dünnyögöm szavaira miközben meggyújtom a cigimet és fújom ki a füstöt. - Szóval így állunk, hogy ezt gondolod rólam... - Hirtelen tekintek le a padlóra és vigyorogva rázom meg a fejemet. Egyik kezemmel az ablak párkányára könyökölök, és ismét Doris felé fordulok.
- És mit hiszel még el? Szeretnék tudni mindent! - Magyarázom szórakozottan.

to Shane

Tényleg meg kéne tanulnom befogni a számat és nem elmondanom ilyen dolgokat. Nem akartam ezt rá erőltetni, mert hát tényleg olyan, mintha ráerőltetné a szar múltamat. - Ez már a múlt.. Jesse megmentett, de néha úgy gondolom, hogy bár ne tette volna. - mondom neki, de csak legyintek egyet, hogy ne is figyeljen rám és ne mondjon inkább semmit. Igen, igazam van, hogy be kéne fognom a számat, minek kellett nekem ilyeneket mondanom neki?
Csak nézem, hogy rágyújt és nem tudom.. Még mindig érzem azt a valamit, amit szoktam mellette.. - De hát most.. - én már azt sem tudom, hogy mit gondoljak róla, ő annyira más lett és annyira.. nem is tudom. Shane mindig is egy rejtvény volt, de most főleg az.. Csak nézem és nézem és bánom, hogy letámadtam, de hát a következő mondata.- Egy elkényeztetett, gyenge akaratú kurafi vagy, aki azt sem meri belátni, hogy tetszik neki valami.. és most Dakota-ról beszélek. Eléggé befészkelted magad oda. - mondom neki, majd olyan csúnyán nézek rá, ahogyan még eddig sosem. Siekrült megint felhúznia, megint elérnie azt, hogy ideges legyek.

[Doris]

- Hülyeségeket beszélsz. Ma egész nap! - Morgok rá továbbra is. Hogy mondhat valaki ilyet? Miért akarna meghalni, amikor még nem is élt igazán? Ezek után most még rosszallóbb felé a tekintetem, hiszen nem szeretem az olyan embereket, akik így gondolkodnak. Hiszen ennek nincs semmi értelme, az ég világon! Túl kell tenni magunkat rajta és kész. De most nem fogom ezt elkezdeni ecsetelni... ez nem az az idő.
Elnevetem magam az utolsó mondatai hallatán.
- Te jó ég, Edwards! - Hirtelen vágom el a nevetés határát és trappolok ismét egészen közel a lányhoz. Kezdi túlzottan elvetni a sulykot. - Szóval azt gondolod rólam, hogy gyenge vagyok. Hát ez igazán mulatságos! - Még egy lépést előre lépek.
- Mondd, miért vagy ennyire féltékeny Dakotára? Minden egyes találkozásunk alkalmával a szádra veszed őt. Miért gondolod, hogy nekem bármi közöm van az ő ügyeihez? Hm? Azt hiszed, hogy mások után koslatok, mint egy kiskutya és nincs saját gondolat mentem?! - Borul el teljesen az agyam, és szinte annyira közel lépek hozzá, hogy ő már kénytelen hátrálni kicsit, de falnak ütközünk. - Nem tartozom neked beszámolóval az életemről! Ki vagy te, hogy számonkérj?!

to Shane

Csak nézem őt és nem is tudom, hogy mit kéne erre mondanom, az én véleményembe ne pofázzon bele, mert kipofozom. - Szólásszabadság van tudtommal. - úgy érzem, hogy ennyi volt a béke, most már megint veszekedünk és nem, nem fogok leállni, nem fogok bocsánatot kérni, nem fogok semmit sem tenni, csak megvédem magam és őszinte leszek vele, ahogyan eddig is. Nem is tudom, hogy miért hittem el azt, hogy békében lehetünk.. mi SOSEM leszünk békében.
Csak nézem, hogy mit csinál felvont szemöldökkel és nem is izgat, hogy miket mond.. Annyira utálom, annyira gyűlölöm. - Tudom, hogy mulattató a társaságom, tőled pénzt kéne szednem. - nem tudom, hogy mit képzel magáról, amikor rám acsarkodik és azt hiszi, hogy hátrálni fogok és falhoz szorulni., Eléggé elfelejtette, hogy már csókolózott a térdem a heréivel, én megvédem magamat, nem fogok nyuszi lenni.
- Saját gondolat menet? Minek neked.. apuci villantja a pénzt és ugrasz, mint egy öleb. - aztán mikor még közelebb lép, akkor erőteljesen lököm mellkasánál fogva, mert engem nem fog sarokba szorítani, velem nem fog kiabálni, engem nem fog megfélemlíteni. - Pici lelkedbe gázoltam? Gyere üss meg, mutasd meg mennyire vagy tökös, mennyire vagy halálfaló! - felőlem megüthet, felőlem nekem jöhet én nem fogom befgni a pofámat, nem vagyok az egyik ribije, aki ugrik egyetlen szavára. Én Doris vagyok, nem egy gyenge akaratú lány, akinek szüksége van egy ilyen faszfej utasításaira.

[Doris]

Szemeimet forgatom. Nem gondoltam volna, hogy ennyire el fog fajulni ez a viszonylag normálisan induló beszélgetés. Egyáltalán, hogy ilyen témáról lesz szó... semmit sem gondoltam. Mindenesetre egészen addig viszonylag normálisnak tettetem magam, ameddig apám említését meg nem hallom. Akkor borul el teljesen minden. Ezt már máskor is eljátszotta és akkor sem járt túl jól. Tudom, hogy nem fog megalázkodni előttem és mennyire nagynak tartja magát... de viszont én meg az tudom, hogy semmi esélye velem szemben, csupán elfutni tud. Minden egyes ilyen alkalommal. Nem sokat ér, hogy ellök, hiszen erre a mondatára, felemelem karomat és lendítek egyet azon előre, mire ő a falnak csapódik - azért nem olyan vészesen, max kicsit fájhat - és ott is tartom, hogy ne tudjon megmozdulni.
- Fogalmad sincs az életemről!! - Kiabálok, még így is, hogy közel állok hozzá. Nem engedem, a dühtől észre sem veszem, hogy egyre jobban szorítok a varázslaton, ami a falhoz préseli őt. - Csak úgy dobálózol a rohadt szavakkal, mert te ezt megteheted, mert a kis félvér tökéletes családodban semmi gondod nem lehet! Semmi súlyát nem kell érezned a varázsvilág komolyabbik felének! - Magyarázom teljesen kikattanva. Nem érdekel, hogy mit beszéltünk meg a múltkor. El is felejtem jelen pillanatban. Nem érdekel, ha a szorításom annyira erős, hogy szenvedni fog tőle pár pillanatig. Csupán csak pár pillanat... viszont ekkor már nem érdekel semmi. Bal pólóm ujját felhúzva bököm oda Doris elé a kezemet, hogy lássa, tiszta vagyok. Mert meg fogja nézni, addig nem engedem, hogy elforduljon, vagy elmenjen.

to Shane

Átkozom a napot, hogy megismertem, átkozom a pillanatot, amikor magamtól csókoltam meg.. Nem kellett volna, de még csak hozzá se kellett volna szólnom, mert nem érdemli meg, nem érdemli meg, hogy egyetlen pillanatot is rápazaroljak. Soha többet nem állok szóba Mardekárossal és Calibannal is inkább távolságtartó leszek. Nem lep meg a tette, valami ilyesmit vártam. Kicsit sem izgat, hogy konkrétan falhoz vág. Kicsit fáj, magas a fájdalom küszöböm, de.. nem hittem volna, hogy ilyen mélyre süllyed, hogy megteszi, lehet még csalódni valakiben. Egyszerűen az érintése és a közelsége is irritál, undorodom tőle, nem is akarom látni, nem is akarok tudni róla, hogy létezik, számomra ma meghalt.
- Biztos neked volt a legrosszabb sorsod. - oh, ha ő is kiabálhat velem, akkor én is vele. Érzem, hogy egyre erősebb a varázslat, amivel falhoz préselt, de nem fogok felszisszenni, nem fogom mutatni egyetlen jelét sem annak, hogy fájdalmat okoz. Arcomról és szemeimből semmilyen érzelmet nem lehet kiolvasni, mintha az arcom fából lenne. - Igazi mardekáros szavak.. hiszem semmivel sem vagyok különb egy sárvérűnél. - mondom neki rezzenéstelenül. Majd megmutatja a kezét, rápillantok és nem reagálok semmit másodpercekig. Nem lep meg, még nincs rajta, de hamarosan rajta lesz a jel. - Napok, hetek, hónapok kérdése, de.. rajtad lesz. Biztos kapsz plusz pontot azért, mert falhoz vágtál varázslattal egy hugrás félvérűt. - mondom neki a szavakat, mintha mérget köpködnék a számból. Büszke lehet, büszke lehet arra, amilyen emberré lett és még milyen emberré válhat.

[Doris]

Csak adja alám a lovat. Pontosan ezért történik az, hogy hirtelen nem is tudom mit teszek és nem is érzem, mennyire szoros a fogás. A szemeiben nem látok fájdalmat, egyszerűen csak nem érzem át a súlyát ennek az egész helyzetnek. Csupán most az a fontos, amivel engem bánt, és amivel ő dobálózik csak úgy. Olyan dolgokkal, amikről fogalma sincs.
- Á igen, ezt a kijelentést már vártam! Mint egy igazi Mardekáros, mi?! Mert minden Mardekáros biztos halálfaló is. Tök jó ez a logika, tiszta kiszámítható. - Miután megnézte a karomat, lehúzom a pulcsit és lépek el onnan. Túl ideges vagyok jelenleg ahhoz, hogy a közelében legyek. Kicsit undorodom most tőle... a felfogásától.
- Persze, te már csak tudod. Tudod mit, én nem fogok magyarázkodni többet. Nincs értelme. - Húzom össze szemeimet kicsit és ezzel körülbelül be is fejeztem a magyarázkodást. Visszalépek az ablakhoz, kinézek rajta, a messzeségbe, és próbálok lenyugodni. Túl sok volt ez most hirtelen. Nem kellene, hogy kijöjjön belőlem a megtört srác.

to Shane

Utálom, annyira utálom, amennyire csak egy embert utálni lehet. Shane egy utolsó, alávaló, senkiházi féreg, akinek az élete egy büntetés a többi ember számára. Érzem, ahogyan egyre idegesebb lesz, érzem, ahogyan egyre jobban erősödik a varázslat és ő is egyre idegesebb lesz, ő kiérdemelte azt, hogy utáltam, hogy minden egyes porcikámmal rühelljem, mert ma bebizonyította, hogy ő egy vérbeli Halálfaló.
sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet. - Nem mindegyik, csak aki így esik neki egy fegyvertelennek. - mondom neki és remélem már átérzi, hogy mire gondoltam. Ő sem különb, semmivel sem jobb, mint az összes többi halálfaló, egy igazi féreg, egy utolsó alávaló szemét dög és ezt csak tetézni tudok és fokozni. Remélem, hogy hamar beáll ő is a sorba és halálfalónak megy. Remélem elhagyja az iskolát és nem kell találkoznunk. - Érdekes, te semmit sem tudsz megmagyarázni. - felelem neki és én még nem fogom befogni, nézzen csak ki az ablakon, ne is nézen rám, nem adom meg neki az örömöt, hogy befogom. Ennyi még nem volt elég, még nem fogtam be, - Majd meghívsz a beavató bulira? - nevetek fel halkan.

[Doris]

A hallgatásommal azt hiszem többet mondok minden szónál. Elfintorodom. Őszintén nem akarom már tovább feszegetni ezt a témát. Nem volt életem legjobb döntése nekivágódni Dorisnak, de tudjuk jól, amikor kiakadok, akkor semmi sem állíthat meg. Pontosan ezért állok most itt, háttal a lányka, kifelé bámulva, remélve, hogy megnyugszom kicsit és ő is abbahagyja a hülyeséget. Persze nem így történik.
- Mit kell még ezen magyarázni? Már elmondtam az elején, mi a válaszom. Hanem hiszed el, hát akkor cseszd meg. - Kifújom a levegőt, és újra bevörösödik a fejem, amikor kérdez. Azért gúnyosan elmosolyodom, mert most már nem bírom ki de tényleg, ezt a sok hülyeséget. Megfordulok.
- Ameddig így állsz hozzám, ne is várj tőlem semmi megértést és jobb viszonyulást. Csak magadat próbálod védeni, miközben körülötted másokat megpróbálsz besározni, főleg engem. Ha ezt szeretnéd, hát legyen. Ezek szerint te hazudtolod meg a múltkori kijelentéseidet.

to Shane

Igazuk van másoknak, nagyon is igazuk, hisz én sosem tudom befogni a számat, most sem tudom befogni és sohasem fogom tudni befogni. Igaz kiszolgáltatott vagyok és nem tudok semmit sem tenni, mert én hülye még pálcát sem hoztam ide, azt hittem, hogy nem fog kelleni, erre kiderül, hogy mégis fog. Szóval én követtem el hibát. Kellett nekem bíznom abban, hogy múltkor minden megváltozott, hogy mi jóban leszünk és mostantól kedvesek leszünk egymással.
Felvonom a szemöldökömet és nézem őt. - Micsoda szép szavak egy fiatalembertől. - mondom neki és nézem őt, majd tudom, hogy nem fog megfordulni, hogy nem fog velem beszélni, hogy nem fog tudomást sem venni rólam. Ismerem őt ennyire, most ő van megsértve, most neki van igaza, legalábbis szerinte. Tudom, hogy talán nem kellett volna neki esnem, hogy nem kellett volna ezeket a kérdéseket feltennem, azonban meg kellett tennem. - Én? Én vágtalak falhoz a mágiával? Én tartalak még mindig ott? - teszem fel neki a kérdéseket, majd nézem őt és sóhajtok. Nem tudom, most úgy érzem, hogy be kell fognom a pofámat. Ha esetleg visszafordulna, akkor azonnal elfordítom az arcomat, még látni sem akarok.. Amennyire megszerettem akkor, annyira meg is utáltam most!