Mennyből jöttem, a Földön élek és a Pokolban várok rád!

Élet.
Ezt adott nekem anyám, 17 évvel ezelőtt, Londonban. Senki sem ismeri a jót és a gonoszt. Nem átlagos családba születtem bele, itt mindenki gonosz, még hírből sem ismerik a jót. Gondolom kitaláltad,hogy engem is így nevelnek. Először nem akartam a gonosz oldalán állni, aztán egyszer csak belecsöppentem a nevelésükbe, sokszor vettem róluk példát,hogy ők valójában milyenek. Mindig igyekeztek rám odafigyelni arra, hogyan és miként neveljenek engem. Nem volt velem egyszerű dolog néha nem hallgattam rájuk, de igyekeztek, hogy azért még is csak megkapjam azt a tisztelet tudó gonosz nevelést, amit ők adnak át nekem. Ahogy átvettem a szüleimtől a szokásokat, ahogy példát vettem róluk..minden miattuk van, de hogy őszinte legyek nem bántam meg, hogy így történt. Ha újra megszületnék akkor is így szeretnék élni és sehogy máshogy.

Mágia
Aranyvérű család gyermeke vagyok, évszázadokra visszamenőleg el lehetne vezetni családfánkat, egyetlen egy megtörés sincs benne. Nem is volt kérdéses, hogy hamar el fognak kezdeni jelentkezni a mágiám első jelei. Felkészítettek rá, én pedig alig vártam hogy különlegesebb legyek mint a többi gyerek. Igaz, megmondták nekem, hogy ha felfedezem, akkor ne bántsak vele senkit és szóljak nekik mindenképp, majd ők segítenek, de nem érdekelt. Nem szóltam, kitapasztaltam, hogyan is tudok hatni rá, és kicsit piszkáltam az embereket vele körülöttem. Aztán lebuktam és igazából már nem is volt így érdekes, úgyhogy csak akkor fordult elő, amikor dühös voltam. És az sokszor volt. Katherina és Orlando Aimes egy szem lányaként élem a nap világot.
Nem nyerhetsz. Nem érhetsz el döntetlent és ki sem szállhatsz a játékból!

Iskola
11 évesen én is, mint minden hozzám hasonló gyermek megkaptam a levelet, miszerint a következő hét évemben a Roxfortba kell majd járnom. Ez egy iskola, ahová a varázsló gyerekek mennek. Nem túlzottan örültem neki, hogy valami meg akarja mondani, hogyan varázsoljak és mikor. Minden esetre megpróbálok mosolyogni és csupán jól érezni magamat. Ráadásul egy nagy mamlasszal voltam egy csónakba és végig azt hittem, hogy elfogunk miatta süllyedni. Szerencsére nem. A beosztáson tudtam, mire számíthatok. Éppen hogy csak ráültem a székre, amikor a Süveg már ordította is a házam nevét. Mardekár. Jó érzés volt oda kerülni. Kicsit lehiggadtam, megpróbáltam élvezni a jelent. És ezt tettem az elkövetkező hét évemben is...
Barát
Érzéketlen, Manipulatív és dühös leginkább ezek a szavak jellemeznek. Ezeket mondják rám az emberek. Harmadikos koromban csak, olyan kutyaszolgákat gyűjtöttem magamnak, hogy ne unatkozzak mert aztán láttam, hogy félnek tőlem nahát persze miért is ne félnének? Minden Mardekárostól félnek, épp ez benne a szórakoztató. Aztán jött egy lány szintén a Mardekárból akit Kaderiennek hívnak és nagyon megkedveltük egymást. Úgy látszik, hogy benne megtaláltam a lelkitárst. Kicsi a bors de erős szokták mondani. Közelkerültünk egymáshoz és meghallgatjuk egymás bajait és mindig mellette vagyok. Néha anyának érzem magam mellette és lelkitámaszt nyújtok felé és természetesen óvatosan a bizalmamba engedem.

Érzéketlen
Kiöltem már magamból minden jót már csak a rossz maradt meg bennem. Nem is tudom, hogy miért. Egyszerűen nem akarok érezni, nem akarok fájdalmat magamon sem lelkileg sem pedig külsőleg. Ez pedig már igen csak hamar megérkezett. Nincs más nekem csak a gonoszság. De még is talán valamennyi jóság azért még maradt bennem.
Elmondanád a véleményed az emberi fajról? Szeretném hallani egy kívülálló véleményét.

Szeretet
Soha nem gondoltam, hogy meg fogom érezni, hogy milyen dolog ez. A szüleim persze érzik ezt irántam, de soha nem mutatták ki, soha nem történt olyan érzelmi kapcsolat közöttünk, mit amilyet az első szerelemmel átéltem. Vajon érezhetek még ilyet máskor is? Hogy erősebb leszek talán? Félek ettől, hogy mások meglátják bennem a szépet és a jót és kihasználják a szeretetem.
Nem hallottad még! Erre fele járkálnak még ilyen őrült lányok mint én!