Apám hippi, anyám hippi ,én meg úgy megszívtam, mint a torkosborz az öt testvéremmel együtt. Igen, öt. Nem, nem fér el sok jó ember kis helyen, igen, a virággyermekek és halálra gyepálják egymást. A famíliában elég gyér a varázserő eloszlás, ötből három gyerek ugyanis totális mugli. Csak én és a legidősebb bátyám lettünk "varázslatosak".
A szüleim nem sokat tudnak a mi világunkról,de nem is nagyon érdekli őket, annyira jól elélnek a maguk fura kis kozmoszában és a többi három Wrent is próbálják arra nevelni, hogy szaporodjanak, de ne háborúzzanak.  

Apám vadul szórja a homokot a Temzébe, mi meg ott állunk öten. Egy nincs meg. Egy soha nem lesz már meg és  hirtelen nagyon idiótán érzem magam.A járókelők  furcsa arccal pillognak ránk ,nem tudják igazán mi történik itt, pedig ha nem is látszik ez egy temetés.
-Egyesülj az anyafölddel hát Eagle Wren és lelked távozzon....
Idegesen fújtatok. Meghalt. Eagle meghalt az apám meg ilyen hülyeségeket motyog és mégcsak nem is a hamvai felett. Meg sem kaptuk a testet, vizsgálat alatt áll, lefoglalták. Hogy foglalhat le a Minisztérium egy holttestet? Mi meg itt szertartást rendeztünk három marék közönséges kerti homoknak. Álló ováció, meg tömegröhej.
-Ez annyira szánalmas-sóhajtom, miközben a hajamba túrok. Nem akarok itt lenni és úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
-Halcyon...napsugaram, maradj veszteg és engedd el szépen Eagle-t-nyugtatgat édesanyám, de ettől csak még feszültebb vagyok.
-Tudjátok ti, hogy ez milyen...bizarr?
-Nem értelek, kisbogár-néz rám apa azzal a jólismert butabirka tekintetével, ami mindig dühít.
-Nem tudtunk volna Eagle-nek egy normális temetést rendezni?
-Dehát ez teljesen normális-mondja és a  kisvirágos csuporra mutat, amiből egész eddig a földet szórta.
-Nem-dohogok- egy normális temetés a temetőben zajlik. Eláshattuk volna a cuccait, valamit, amit szeretett vagy csak egy nyomorult koporsót!
-A koporsó bebörtönzi a lelket-csóválta a fejét a tizenhét éves nővérem. Idén végezne a Roxfortban, ha nem volna mugli. De az és most két gyermek anyja.
-Jöttök nekem állandóan ezzel a lélekkel és van...van merszetek kigúnyolni a bátyámat...a fiatokat, a bátyátokat.
Már toporzékolok. Messze akarom tudni magamtól ezt az egészet, a testvéreimet, a szüleimet, az egész idióta kommunát, mert én nem vagyok olyan, mint ők. Olyan vagyok, mint ő volt. Eagle Wren prefektus, Eagle Wren auror, és most Eagle Wren...halott.
-A lelke csak más dimenzióba költözik-teszi kezét a vállamra, apa, miközben az öcséim csak csodálkozva bámulnak rám. Megrázom magam.
-Itt egy dolog fog költözni és az lassan, de biztosan én leszek-vágom az arcába és már el is rohanok. Mennem kell, gondolkodnom, olyan levegőt szívnom, ami messze van tőlük.
Csak arra tudok gondolni, hogy mi lehet a háttérben?
Nem tudom hol van, nem tudom mi történt vele. Munkahelyi baleset? Mégis mit jelent ez egy aurornál? Akarom én azt egyáltalán tudni?
Akarom. Eagle volt a mindenem és bármi is történik, márcsak az emlékének is tartozom annyival,hogy ne eregessem szét a szélben, mint apa.