Életem során bőven volt alkalmam lubickolni a különféle, képmutatásra épülő partikon, amiket anyáink és apáink megszerveznek nekünk. Atyám maga is szívesen mutogatott, mint a tökéletes műalkotást, amikor ilyen-olyan célból, de magával rángatott ezekre az eseményekre, én pedig szó nélkül teljesítettem ezt a feladatot, amit kiszabott rám, titkon irigykedve két húgomra, kik általában megúszták ezeket a jeles alkalmakat. Céljukat persze tökéletesen beteljesítették, a közös élmények azok, amik összehozták a családokat, a konspirációs teóriákkal oly szívesen játszadozó újságírók szerint pedig a háttérhatalmak is itt köttetnek, ahogyan a legnagyobb üzletek is – nem alaptalanul. A házasság intézménye sem több üzletnél, és szövetségeink megerősítésénél. Hiszek mind az anyagi, mind a politikai alapú házasságban, a szerelmet, mint olyat, a modern kor emberei túlértékelik, még sem lehettem benne biztos, hogyan fogok reagálni, ha egyszer én leszek a soros, hiszen az órám folyamatosan ketyeg, és pontosan tudom, hogy a szüleimnek már rég megvoltam, amikor annyi idősek voltak, mint én. Tudtam jól, hogy érzéseim Aurorához csak komplikációkhoz vezetnek, atyám, de még anyám sem értené meg, ők nem tudják, számomra mit jelent a közelsége, hiszen ő az egyetlen, aki a kifejezéstelen szemek mögé lát, és én vagyok az egyetlen, ki nem féli őt, hanem csodálattal, áhítattal bámul rá. Mintha csak büntetés lenne az az ötlet, mely szerint éppen most, akkor kell eljegyzésbe bonyolódnom, amikor a leginkább megtaláltam önmagamat Aurora személyében. Elkerülhetetlen sorsomba már akkor beletörődtem, amikor eldöntöttem, a hagyományoknak fejet fogok hajtani, mégis, életemben először, atyámmal szemben komoly tiltakozásra késztetett, amikor megtudtam, atyám választása arra az ostoba tyúkra esett. Annyi tehetséges, szellemileg velem egy szinten álló, aranyvérű boszorkány él még. Miért pont őt…? Az eseményt a tradíciókhoz híven a vőlegény családja és kasszája támogatja, hiszen ez remek alkalom a féktelen pazarlásra, és hogy megmutassuk, mi mindennel rendelkezünk. Parasztvakítás az egész. Nem volt olyan, hogy ne kaptam volna meg azt, amit akartam, mégis, nekem ezek a materiális dolgok igazán nem jelentettek soha semmit. Nem rossz, ha van, de nem fog megszakadni a szívem, ha nem rendelkezem velük. Reggel még Aurora combjainak ölelésében ébredtem, estére viszont a nyílt tengeren találom magam, hogy az eljegyzésre való tekintettel egy elvarázsolt luxusbárkán mulassa a vendégsereg az időt, amihez előzetesen természetesen különböző mugliriasztó bűbájra, és minisztériumi engedélyre volt szükség. Talán Dora lehetett az, aki a leginkább meglepődött azon, amikor visszafeleseltem apánknak, hiszen mindeddig ez egyáltalán nem volt jellemző rám. Legfeljebb akkor avatkoztam közbe, ha ismét azt láttam, nem bánik elég tisztelettel anyánkkal és a lányaival. Ez azonban nem olyan harc volt, amit esélyem volt megnyerni. S így nem maradt más, mint a beletörődés. Maga az eljegyzés a hagyományokhoz hűen, zökkenőmentesen lezajlott, ezzel tökéletes alapot adva mindkettőnk felmenőinek a szokásos lerészegedéshez. A szerződés, mert a leginkább ezt annak tekintem, megköttetett, mind arckifejezésemről, mimikámról, mind pedig testbeszédemből igyekeztem mellőzni unszimpátiám minden jelét is, így senkinek nem lehet oka panaszra. - Hogy nem vetetted még magad inkább a tengerbe, a habok közé? – szólítom meg abban a pillanatban, amikor látszólag mindenki mással van elfoglalva. Páran már a tűzijátékra készülnek, de engem valahogy kevéssé tud izgatni némi fényjáték. Nem szeretem ezt a fajta pazarlást. - Mit tudtak neked ajánlani, hogy ebbe az egészbe belementél, Yaxley? – egy pillanatra sem nézek rá, miközben beszélek. Inkább töltök mindkettőnknek abból az örmény konyakból, amiből apám a hajóra hozatott pár üveggel. Ritkán iszom alkoholt, se az ízét nem szeretem, se a hatását. Könnyen elveszítem tőle a fejem, az elmém pedig tompábbá válik, ennek a gondolata pedig nem igazán kecsegtető. De ez most nem az a helyzet, amit ki fogok bírni józanul.
Kezdőlap
