Marius,
most jöhetnék a szokásos miért nem üzentél szöveggel, de.. miért firtassam, amit meg sem ígértél? Nem, mintha kértem volna, meg amúgy is, soha sem kértelek meg semmire. Azonkívül, hogy tartsd meg a félig kibelezett békámat, de te ennek sem tettél eleget, legalábbis azt mondtad, elvitte a baglyod. Hát persze, hittem volna, ha látom.
Amúgy csak azért írok, mert őszintén örültem, hogy láttalak, de annak még jobban örülnék, ha megkeresnéd a tengerkék csipkecsodát, amit valószínűleg a kabátod zsebébe gyömöszöltem, amíg te engem, és mihamarabb visszaszolgáltatnád nekem. Nem, mintha nagy szükségem lenne rá, szeretek fehérnemű nélkül flangálni, de, ami az enyém, az az enyém, arra igényt tartok, mindenféleképpen.
Írj, ha legközelebb erre jársz, vagy hoppanálj elém, mögém, rám, ahogy éppen akarod, biztosan megtalálsz. Nyitott vagyok mindenre, meg amúgy is, régen nem láttalak, a pár napja megejtett találkozásunk meg nem bizonyult elég beszédesnek ahhoz, hogy megtudjam mi is történt veled a kastélyban történt találkozásunk óta.

Vesta,
akartam írni, csak fogalmam sem volt, hogy mit túl sok minden jutott az eszembe el voltam foglalva nem is csináltam semmit, fogalmam sincs, mi a fenéért nem írtam valahogy összekuszálódtak újabban a napjaim.
A harisnyatartó megvan, biztonságban őrzöm neked, amíg újra nem találkozunk. (Egyébként meg vagy húzatva, kis híján Plum találta meg!)
Jövök, ha tudok, egyelőre le foglalnak a dolgok a Minisztérium körül. Ha kitűzik apám tárgyalásának időpontját, valamivel már biztosabbak lesznek a dolgok. Addig nem szívesen mennék emberek közé sem. Kérlek, ne vedd magadra.

Üdv: Marius

London, 1982. 01. 03.

UI: Boldog ÚJ Évet!

Marius,
hidd csak azt, hogy megértem.
Bíztam benned, meg abban is, hogy nem húzod a nejed combjaira. Még a végén azt hitte volna, hogy fel akarod dobni a házaséleteteket. Meg amúgy is, nem akarok szemtelen lenni, de valószínűleg kevésbé jól mutatnának rajta, mint rajtam. Nem, mintha sok időd lett volna azt eredeti állapotában megcsodálni.
Ugyan, mikor vettem én bármit is magamra? Inkább le. Bár a hormonjaim egyre jobban tombolnak, vágynak a kielégülésre, szóval, ha már emberképes állapotban leszel, nyugodtan meglephetsz valahol. Meg valamivel. Azt hiszem a sikátorhoz közel, ahol legutóbb találkoztunk, van egy bolt, tele érdekesebbnél érdekesebb kellékekkel. Szétnézhetnél.

Utóirat,
amúgy minden rendben van veled? Apáddal?

Nézd,
sajnálom, most valószínűleg végtelenül meg fogsz gyűlölni, de a múltkor szétcsúsztam kétségbeestem elbasztam hülye voltam nem egészen az történt, amit akartam. Nem kellett volna megtörténjen. Nem volt helyes. Nem kéne a következő alkalmat terveznünk. Gondolom, belátod, miért mondom ezt.
Hát persze, ennél ragyogóbban már egyikünk sem lehetne. Képzelheted.

M.

Marius,
tévedsz. Már azóta utállak, amióta elloptad a ritka, sárkánypikkelyes gilisztám. Nagyon jól tudtad, hogy mennyire meg akartam kínozni.
Amúgy is, te mindig az vagy. Szétcsúszott, kétségbeesett, elbaszódott, hülye meg pláne. Már bocsánat. De remélem, azt azért magad sem akarod elhinni, hogy nem ezt akartad. Te sem hiszed el. Jól tudtad te azt, hogy mi az, amit szeretnél, valószínűleg ezért nem is tudtál ellent állni neki. vagyis nekem.
És hiába vagyok ennyire okostojás, egyszerűen képtelen vagyok belátni, miért ez a hirtelen pálfordulás. Csak egy kérdésemre válaszolj. Mindent megkapsz a feleségedtől, amit vársz? És csak az igazságra vagyok kíváncsi, a köntörfalazásra egyáltalán nem, szóval felejtsd is el. Úgyis átlátok rajtad, tudod.

Képzelem. És most jöhetnék az én mindig melletted leszek neked szöveggel, de már nem vagyunk gyerekek. Ellenben, abban viszont már hiszek, hogy, mint sok minden mást, megoldod majd ezt is.

Vesta,
könyörgöm, hagyd már azt a rohadt gilisztát. Tíz éves voltam, jó? Te meg sokkal fiatalabb. Esküszöm, hozzá se érek, ha tudom, hogy néz ki, mikor azok a rohadékok meghalnak.
Ezzel nem tudok vitatkozni. Egyébként marhára nem számít, hogy én mit szeretnék, ez a „tedd, amit a szíved diktál” baromság bizonyíthatóan csak a mugli mesék hercegnőinek jön be. Amiről te beszélsz, azt házasságtörésnek nevezik, és őszintén megvallva a feleségem megvető gyűlölete az utolsó, ami hiányzik nekem. Vagy hát nem tudom. Mennyire lenne morbid végig totózni ezt? Apám letartóztatása: három pont. Apaság: két pont. Elhagytam a pálcám: egy pont. A feleségem kidob: három pont. Egy újabb éjszaka veled: két pont. Vagy négy. Legyen inkább négy.
Ha mindent megkapnék tőle, törném magam, hogy válaszoljak a hülye leveleidre?

Persze, végül is híres vagyok a jó megoldásaimról, nem? Cyprian börtönbe megy, és vagy én juttatom oda, vagy mehetek vele együtt. Hát nem nagyszerű?

Marius
London, 1982. 01. 05.

Marius,
kérlek. Hogyan is felejthetném el a vonaglását.. Rendben van, befejeztem.
Ne játszd az áldozatot. Nem foglak megsajnálni, mert az életed rendesen el van rontva, az enyém se különb, csak annyi kivétellel, hogy én nem hagyom, hogy bárki is rám telepedjen, és élősködjön rajtam. Talán neked sem ártana végre-valahára egyszer a lábaidra állnod. Vagy ne, ahogy neked kényelmesebb.
Házasságtörés ide vagy oda, mindegy minek is nevezzük, a lényeg, hogyha rajtam múlik, a feleséged semmit sem fog megtudni az egészből, ezt garantálom neked. A többi meg igazából már csak rajtad múlik. Vagy elég jó, hogy eljátszd neki, nincs vaj a füleid mögött?
Amúgy egyértelműen enyém a legtöbb pont, ez nem kérdés, totóznod sem kell hozzá.

Nézd a jó oldalát. Legalább nem annyira unalmas az életed. Oké, ez még viccnek is rossz.
Viszont, ha valaha is börtönbe kerülsz, egy börtönszexxel reszelővel tartozom neked, ezt ne feledd.
A viccet félretéve, tedd azt, amit jónak látsz. Ne gondolj másra, csak saját magadra, legyél önző. Mindkét esetben.

V,
Nem az áldozatot játszom, csak próbálok őszinte lenni veled. Csinálhatom ezt úgy, hogy ne életmódbeli tanácsokkal reagálj rá? Mert azokból, köszönöm szépen, rohadtul elegem van. Anélkül is tudom, hogy rosszul csinálom, amit csinálok, hogy percenként emlékeztetnek rá.
Nem tudom. Találkozunk pénteken és kiderítjük?

Egy újabb tanács, ami baszottul nem vezet semmire, csak visszavezet a mugli hercegnős mesékhez. Köszönöm. Igazán.
Viccet félretéve: Dead Fox, te, én, péntek, este tíz után?

M.
London, 1982. 01. 06.

Marius,
kérlek, cseszd meg. Akar neked segíteni a fene, ha egyetlen egy tanácsomat sem értékeled.
Tudod mit? Maradjunk akkor inkább az eredeti témánknál.
Péntek? Még meggondolom, mostanában egészen sűrű a napirendem.

Most komolyan, el tudsz engem képzelni, hogy hercegnős mesékből idézek? Ráadásul mugli mesékből? Felejtsd el.
Szóval péntek este? Legyen. Meglepsz valahol az utcán, vagy én lepjelek meg a hitvesi ágyatokban? Választhatsz. És kérem vissza a harisnyatartómat. Szeretnék mást nálad hagyni helyette. Vagy inkább elvinni.

Vesta,
én próbálom értékelni, de akár te is megpróbálhatnád elismerni, hogy szar tanácsaid vannak.
Bízom benne, hogy azért igyekszel belesűríteni a napirendedbe. Vagyis… kérlek? Mármint, a levél második szakaszára úgy nézem, sikerült meggyőznöd magad, szóval… én kitartok a Dead Fox mellett, nagyon jó italok vannak ott, meg kaphat az ember mást is a pult alól, ha elég meggyőző. Hogy onnan mi legyen, majd ott eldöntjük ott. Hozzám nem jöhetünk. És persze, hogy visszakapod, nem tervezem elhordani, rajtam biztos szarul állna.
Pedig van néhány kiváló mese ott is. Komolyan!

M.
’82. január

Marius,
elméletileg ismersz már, eléggé. Ezért tudhatod, túlságosan is büszke vagyok ahhoz, hogy ezt elismerjem. Tehát nem is fogom. Egyezzünk meg abban, hogy többé nem traktállak számodra felesleges tanácsokkal.
Igyekszem, persze. Szerencséd, hogy péntek este-éjszaka van pár szabad órám, két kliens közé beszorítva. Viccet félretéve, találkozzunk az általad dicsőített Dead Fox-ban, egy jó társaságért italért bármit hajlandó vagyok megtenni. A többit meg majd megoldjuk, igen kivételes spontaneitással büszkélkedhetek.
Rajtad lehet , viszont a feleségeden... Bár eléggé megmozgatja a fantáziámat, ha mégis elképzelem rajtad. Ha már úgyis magaddal hozod, felpróbálhatnád előttem.

Ha a te szádból hallom majd, elhiszem.

Vesta,
próbálkozni csak szabad, nem?
Persze, a világ legmázlisabb idiótája vagyok. Van erről oklevelem is! Hidd el, tetszeni fog a hely. Aztán meg… nem is tudom, adja magát minden többi.
Ne haragudj, de ez nem fog megtörténni.

A közeli viszont látásig szeretettel:
Marius
’82. január

Marius,
attól függ miben. És mivel. Próbálkozni a világ egyik legjobb módszere, persze sak akkor, ha megfelelően használod.
Akkor valld csak be, bélyegek helyett azt használod szegény, naiv lányok becserkészésére, mint, amilyen én is voltam egykor.
Rendben, elhiszem. Bár, ha esetleg mégsem tetszene, egész könnyen rávehető vagyok a kárpótlásra is.
Jól hangzik, szóval mindenféleképpen ott leszek, stílusos késéssel persze.

Mellesleg remélem még időben megtalál a bagoly, estig legalábbis. Nem stílusom a válasz elsietése, de mégiscsak péntek délután van.

Vesta,
édesem, nem azért teszek fel kérdéseket, mert arra feltétlenül választ várok. A filozofikus szövegektől mindig csak kétségbeesek.
Szerintem te vagy az egyetlen ember, akit a bélyegek bárhogyan megmozgatnak. Ha már így szóba jött. De persze, egész Angliát odahordom, hogy is gondolhattál másra, kedvesem?
Szerintem nem lesz vele gond. Ott várlak. (A késésed is ki fogom várni!)

Marius,
a kétségbeesésedre is megtalálom a gyógyírt, ne aggódj.
Mellesleg, a bélyegek iránti figyelemmel sincs semmi baj, ha kellő érdekesség párosul hozzájuk. A te esetedben pedig ettől nem félek.
Fogalmam sincs. Nőből vagyok, csak eszembe jutott. Amúgy sem tudni, hogy milyen titkolt fétiseid vannak még. A feleségeddel való édes hármas gondolata nem mozgat meg benned valamit?

Remélem sikerült kárpótolnom téged a negyed órás várakozásért cserébe. Ha mégsem, akkor van még pár ötletem erre vonatkozóan.