Bizonyos selyemgalléros közegek azt szeretik suttogni jól szabott, de idejétmúlt talárjaik mélyén, hogy mi aranyvérűek kizárólag vérfertőző, egymás iránti rajongásban és beteg fantáziákban csapongva vagyunk képesek kiteljesedni - és a feltételezéssel ellentétben ezek a bizonyos körök nem közülünk kerülnek ki általában, mindazonáltal szeretnének részt venni ezekben a varázslatos szeánszokon, amikor gondolom véleményük szerint vérben és ondóban hemperegve áldozunk őseink oltárán.
Mindezt kellemes bevezetőként gondoltam csak végig a mai levelemhez, amit anyánknak akarok megfogalmazni a továbbtanulási szándékaimról és azok hiányáról, de nem is éri meg a tintát meg a pergament, ő már évek óta biztos benne, hogy életerős hajléktalan leszek, és más sorstársaimmal fogok odavetett pennykért és szendvicsért ökölharcra kelni egy sikátorban. Kinek van szüksége ellenségekre, ha ennyire bízik benne a saját nemtője, nem igaz? Szóval merő törődésből engedtem szabadjára magvas gondolataimat, de az összesnek nyoma vész, mikor végre meglátom Chemet, a napsugarat. Nélküle rég ízes fejest hajtottam volna végre a Csillagvizsgálóból.
- Ha levetkőzöm, úgy könnyebb? - kacsintok rá köszönésképp, nem mintha lenne még rajtam bármi, amit ne szemlélhetett volna meg születésünk óta sztereóban, ha kedve tartotta. Igen, most így belegondolva lehet valami igazság-árnyalata azoknak a vélekedéseknek.. Ha lenne itt valaki, rögtön finom kibeszélnivaló lehetnék. - Nagggyon ellenállhatatlan, mitöbb, csábító és vonzó. Még mindig úgy dobsz, mint egy lány.
Gondolom, én is, de ez most szerencsére nem fog kiderülni, mert rögtön forgatni kezdem a tükröt, készülvén a következő csodás fogadásunkra, amiben talán én is elnyerhetem a kéjhölgyek pazar sminkjét, bár rajtam majdnem bármi úgy mutatna, ahogy visszaemlékszem arra a gyászos estére, mikor anyánk beváltotta a fenyegetését, hogy úrilányt farag mindkettőnkből. Chem annak született, rajta bárminemű festék csak ront a tökéletességen, de én portréra kívánkoztam, valóságos fanfárja voltam a nőietlenségnek.
Magamhoz szorítom a húgom, és akaratlanul is elképzelem, hogyan művelhette le az ördögi kis tervét, és kikívánkozik belőlem egy halk sóhaj, mert nem vagyok fából, és persze direkt úgy kell mesélnie, hogy azonnal szükségét érezzem egy nagy pohár víznek vagy egy megnyugtató zuhanynak. A következő feladványom véletlenül sem lesz kegyes viszonzásul..
- Te kis gyönyörű romlás, gyönyörű téboly, gyönyörű kárhozat.
És anyánk még miattam aggódott.. Ha kilépsz az iskola falai közül, birodalmak dőlnek majd meg a nyomodban, és ó igen, egy percre sem tudod majd titkolni,
hogy erre születtél. - gyors csókot nyomok a feje búbjára, elismerően mosolygok, a korábban küldött lepkéjét gyengéden a kabátom zsebébe süllyesztem. - És mit tartogatsz nekem, romlás éjsötét királynője, hogyan fogom ezúttal megcsúfolni a mi nagyszerű, erkölcsös és nemes nevünket? Ahogy nézel, biztos vagyok benne, hogy már ezer és egy ötleted van az életem angyali megkeserítésére.