Wallace Weasley

Vannak időszakok, amikor a világ újrarendezi önmagát, és ilyen időszakokban a helyesen megválasztott szavak képesek megváltoztatni a világot.

Lace


16


Aranyvérű


Mondhatjuk, hogy semleges vagyok


Az egyetlen kiemelkedő tulajdonságom, hogy szinte bármilyen vitát el tudok simítani szóban, viszont ha ez nem megy… egyszer csak rád találnak valamelyik félreeső wc-ben, esetleg a Roxfortban igen nagy számban fellelhető falikárpitok mögött, de ez már nem az én bajom.


Griffendél


Grant Gustin


Sajátos canon

Hogy is mondjam, én és a családom nem mindig beszéljük ugyanazt a nyelvet, ha a világnézetünkről van szó, persze ez nem azt jelenti, hogy családi össznépi utálat lenne. Egyszerűen csak megvan mindenkinek a maga véleménye a dolgok alakulásáról és mivel nem vagyunk egy halk família, persze mindenki megpróbálja túlharsogni a másikat. Valahol legbelül már a szüleink sem értenek egyet az ilyen dolgokban és ha már három teljesen más habitusú fiúval áldotta meg őket az ég, hagynak minket kibontakozni.
Tudni kell rólunk, Weasleykről, hogy mi bizony elég komoly múlttal rendelkezünk ha a családfánkat nézzük, tehát apám, Septimus Weasley ágáról aranyvérűséget örököltem. Nincs ez másképpen a másik ággal sem (persze, mert ha onnan anyám félvér lenne, akkor logikusan én magam is az lennék, ugye-ugye, Lace? Ezt jobban is átgondolhattad volna.), hiszen édesanyánk, Cedrella a nagy múltú Black család leszármazottja, még ha nem is fővonalon. Bármilyen furcsának is tűnhet, komoly kutatásokat végeztem a családfánkkal kapcsolatban, azt hiszem ezt hívják származástannak. Őszintén? Büszke vagyok arra, hogy aranyvérű vagyok, bár nem nézem le a félvéreket illetve mugliszármazásúakat. Ugyanakkor mélyen megvetem a muglikat, inkább ez a nézeteim fő okozója. Ők évszázadokon keresztül gyilkolták a fajtánkat (és megjegyzem, egymást is, csak ez utóbbi nem érdekel) és miért? Mert rettegtek attól, amit képtelenek voltak felfogni, magyarán gyávák voltak. Nem is tudom, viszonylag kevéssel találkoztam, de egy-két negatívabb példa után képes vagyok bárkit elítélni.
Van nekem még a szüleimen és egyéb rokonokon (mármint állatfajtákon, kedves Wallace, néhányukat csak azért nem találod meg a könyvedben, mert az öreg firkász volt olyan szerencsés és NEM ismerte a családod. Valószínűleg boldog élete volt.) Mielőtt valaki félreértésbe keveredne, nekem semmi bajom a bátyáimmal, Biliussal pláne, de Arthurral sincs, mert azt vallom, hogy a család szent. Arthur és én, nos, ő muglimániás, én meg ki nem állhatom őket, ez a fő konfliktusforrás kettőnk között. Biliussal azért némileg kevésbé időzített bomba a kapcsolatom, de mindezek mellett azt mondom, jó testvérek vagyunk.

Talán már említettem, hogy képes vagyok bárki feje felett pálcát törni, méghozzá igen gyorsan, elég egy olyan tulajdonság, ami számomra negatív és az illető egy életre elásta magát nálam. Sokszor megkapom, hogy erről le kellene szoknom, de nem tudom miért várják el, hogy megtagadjam saját magam. Enélkül Wallace Weasley már nem lenne ugyanaz, nem igaz? Igen, elég vaskalapos vagyok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de szeretek hű lenni önmagamhoz és elég racionális énképpel rendelkezem. Értsd, tudom hol vannak a határaim, mik a gyengeségeim illetve erősségeim. Nem fogok olyan dolgokba belekezdeni, amibe belebukhatok, mert a kudarcot nem bírom elviselni, soha nem is voltam rá képes. Szerintem aki beletörődik a bukásba, az gyenge és a gyenge embereket még annyira sem bírom. Nem tűnök egy toleráns alaknak, igaz? Ha valaki erre a megállapításra jut, annak félig-meddig igaza van, mert ennek ellenére sok dologban abszolút elviselek bő határokon belül bármit, de a gyengeség, feladás, beletörődés nem ilyen. Nem azért vagyunk ezen a világon, hogy lógó orral, lehajtott fejjel és céltalanul lézengjünk. Arra ott vannak a muglik, de mi olyan erővel rendelkezünk, amivel ezt nem engedhetjük meg magunknak. Igen, a céltalanságot sem tűröm, ezt is fel lehet írni a mit nem csinál W. Weasley sohasem listára. Megjegyzem, jó hosszú lenne az olyan alap dolgok mellett, hogy szandálhoz nem veszek zoknit, vannak komolyabbak, mint például soha az életben nem fogom megszeretni a muglikat. Kifejezetten szégyenletes, hogy nekünk kell bujkálnunk előlük, mikor sokkal erősebbek vagyunk náluk, de ettől még nem fogok táblával a kézben rohangálni közöttük az alábbi felirattal: „Varázsló vagyok, hajoljatok meg!” Valljuk be, furán nézne ki. Viszont a mugliivadékokat nem nézem le, ők többek és jobbak, mint a szüleik. Igen, fura vagyok, ennyi.
Ahogy talán azt is említettem, a család mindenek felett, ez nálam alapszabály. Még ha Arthurral veszekedtem is, Biliustól éppen sokadszorra kapok hülyét, még akkor sem fogom őket megtagadni, mert akiket szeretünk, azokkal mindig jóban vagyunk. Ha nem egyezik a véleményünk, akkor is, ha Bilius éppen jön az aktuális horoszkópjával, vagy a miénkkel, mondván vigyázzunk, mert holnap elcsap minket a Roxfort Expressz, nyár kellős közepén, akkor is. Persze előtte jól megkergetjük, hátha leszokik erről, de ne legyenek illúzióink, nem fognak. Rajta kívül is van egy pár fura figura a bővebb családi körömben, viszont őket már csak maximum fapofával vagyok hajlandó elviselni, vagy sehogy. Nyugodtan állíthatom, hogy nem én vagyok a legnépszerűbb a Weasley családban, mert nekem ha nncs kedvem valamelyik rokonhoz, akkor lazán levegőnek nézem, persze ez áll szinte bárkire. Nem fogok felesleges szócsatákba belebonyolódni, néhány hegyitrollra időt pazarolni, főjenek csak a saját levükben. Én meg magamban jót röhögök, mert ezzel csak annyit bizonyítanak, ki áll ki felett. Én meg szeretem a magaslatokat, na.
Kissé nagy ar arcom ezek szerint? Rám lehet fogni, sőt, néha szándékosan nagy, talán rá is játszom kicsit a buli kedvéért, mert nem szeretek beleolvadni a szürkeségbe. Ha már a társaságnak valaki körül forognia kell, akkor az már én legyek, persze hülyét nem fogok magamból csinálni senki kedvéért. Hallatom a hangom, ha tetszik, ha nem, a halk szűkszavúság és én szöges ellentétben állunk. Már kiskölyökként is én voltam a leghangosabb, most is, csak míg akkor túlbömböltem az illetőt, mára a módszereim jóval kiforrottabbak.

Van egy kis dzsembori a folyosón és nem, közöm nem volt ehhez a közlekedési balesethez, még mielőtt valaki habzó szájjal rám kezdene mutogatni, mondván Weasley volt, mert neki szóltak be múltkor. Nem, Weasley most teljességgel ártatlan, a tettest pedig Karmának hívják és ez az egyetlen ilyen elszállt dolog, amiben hiszek. Méghozzá egyre jobban, ha már itt tartunk! Ilyen jót is régen röhögtem, főleg egy ilyen jellegű viccen, de egye fene, ez most maximálisan megéri. Csak ezek a szagok, öregem, érzem, ahogyan az orrom lassanként megadja magát és a szaglásom megszűnik létezni, persze még ezzel együtt is bőven megéri végignézni, amint ezek ebben a bűzös szutyokban fetrengenek. Persze logikusan végiggondolva a dolgot, hogy velem volt balhéjuk, én pedig itt röhögök a helyszínen, még a közepesen rossz problémamegoldó képességgel rendelkező tanárok is arra a következtetésre fognak jutni (megjegyzem, hibásan), én voltam. Hacsak a Karma személyében tetszelgő Hóborc nem reklámozza magát továbbra is a maga hangos és elég elcseszett módján. Egyébként ha lehet távol tartom magam ettől a fickótól, mert egyszerűen életveszélyes ez az izé, holott néha jól jön. Kábé olyan szökőévente, amikor bűnbaknak kell felhasználni, mert általában még a disznóságaim miatt is vállalom a felelősséget. De komolyan, gondolj bele, így legalább mindenki tudja, mire számíthat tőlem. Nem szimpatikusabb ez így? Szerintem az, úgyhogy ha lehetséges, most is tiszta vizet fogok önteni a pohárba. Ha már víz, erre a folyosóra is ráférne némi gondoskodás ezután az incidens után, de ez nem az én dolgom, Fricset sem véletlenül tartják. Ráadásul dísznek túl ocsmány lenne, szobornak meg túl büdös, gyorsan kompromisszumot kötöttek, így lett gondnok. Egyébként is, róla csak a vakok és szellemileg zsemlemorzsák nem tudják, hogy kvibli, olyan ügyesen titkolja. Kíváncsi lennék, kinek a kicsodája, hogy egy ilyen helyen dolgozik…
Szóval, elkerülvén a további suskusolást erről az egészről, felküzdöm magam egy szobor mellé a talapzatára. Nem mintha rossz formában lennék, csak ez a cucc úgy csúszik, mintha valaki szappanos előkezelést adott volna a folyosónak, a márvány meg aztán végképp nem a tapadásáról híres. Szóval, gyorsan „piedesztára” emeltem magam és jobb figyelemfelkeltő módszer híján belefütyültem a tömegbe, amit ezek a szép kis falak rendesen felturbóztak.
- Banyek, nem kispályás módon jó itt az akusztika… - még egy kis elmélkedésre is futotta a dologból, de tényleg mekkora jó már. Ezt eddig nem is figyeltem, pedig jó ideje roxfortos vagyok. Persze kell is, így eljut a hang a népes diáksereghez, akiknek egyik fülén be, a másikon pedig ki a tanárok mondandója. Ahogyan azt kell. – Figyelem, tömeg! Aki arra a megállapításra jutott, hogy én voltam, annak mondom most. Nem, nem én voltam!
- Weasley! – jaj de naiv is vagyok én néha! Hogyan is képzelhettem, hogy ebben a népes gyülekezetben nincs legalább egy olyan valaki, aki ne lenne besúgó a tanerők felé. Némelyektől komolyan elkap az a bizonyos hányinger, mert a fontoskodás egy dolog, de ilyen mélységekbe süllyedni… Hihetetlen, ha valaki ebben leli örömét, márpedig vannak ilyenek, nem is kevesen. Én például soha nem tenném, annál több gerinc szorult belém, jobb a sérelmeket szemtől-szemben lerendezni, mint sunyin egy harmadik fél bevonásával. Erre tessék, még az ártatlanság védelmét sem kapom meg valamelyik nyüzsibogyó miatt, csak kerüljön a kezeim közé. Akkor garantáltan megtanítom neki a lojalitás és Wallace Weasley fogalmak jelentését, de egy életre!
A vezetéknevem hallatán unottan felsóhajtok, ebben benne van minden, ami jelen pillanatban a fejemben jár. Persze, hogy a pódiumon álló beköpött ártatlan lélek a hülye! Hát ki más? Nem fogok hosszú védőbeszédet mondani, felesleges, ráadásul az ilyeneket hívják gyanúsnak. Végülis ki bűzlene jobban? Aki hosszú védőbeszéddel próbál meg meggyőzni téged és mindenkit az ártatlanságáról, holott lerí róla, milyen szinten benne volt egy adott disznóságban. Na, én ebbe a hibába nem fogok beleesni, holott kiváló védőügyvéd lenne belőlem. Ezért csak egy dolgot teszek, ami ilyen helyzetekben a legjobb. Kissé felemelem a hangom és ennyit mondok.
- Nem én voltam!

(Csak zárójelesen teszem hozzá, hogy a kaland során kisgyerekeknek, állatoknak és ami a legfontosabb, Weasleyknek bajuk nem esett! Köszönöm a figyelmet!)