- Helló, Evans!
Egy egészen rövid pillanatra elszégyellem magam az ordenáré dohányzás miatt,de nem tart tovább annál, hogy konstatáljam, ez az Evans tényleg egy földre szállt angyal, az a fajta, akinek szonetteket illik írni. Jótékonyan füstölgök mégis tovább, mert én viszont az a fajta vagyok, akinek ez kell ahhoz, hogy megírja azt a bizonyos szonettet: rögtön azután, hogy felrúgtam ezt a kurva rendszert itt körülöttünk, amely a földön tartja a szerencsétlent.
Valahogy nem jön a számra, hogy Lilynek szólítsam, és nem is csak azért, mert alapvetően mindenkivel így járok el, hanem mert mindig zavarban vagyok tőle,
mikor ilyen indokolatlanul kedves csak úgy. Mintha nem is azonos biológiai nemhez tartoznánk, nem azonos bolygón élnénk.. ez egyszerűen valahogy nem jellemző erre az iskolára, és nem csak és kizárólag, eleve elrendelve és dogmatikusan a saját közegemre gondolok. Evans valahogy.. más. Hát igen. Én meg dohányzom, mint bármelyik földi halandó jól fejlett orális fixációval és kényelmetlenül emberi problémákkal.
- Hát ezen az már nem segít. - morgok jobb híján, de ebből már legalább bőven rájöhetett, hogy nem az élet fáj, vagy nem tudom, a bájitaltan képességeim teljes és értékelhetetlen hiánya, hanem ez az egész körülöttünk. Fúj a szél, amolyan klasszikus skót, bőr alá mászó, nyálkás stílusban, a mi drága alma materünk úgy magasodik bele az összképbe, mintha csak azt mondaná, hogy hálátlan dög vagyok, hogy nem verem a seggem a földhöz örömömben, hogy láthatom. Valahol jogos megállapítás lenne, nekem ugyanis a ballagásunk után viszonylag csekély lapból álló paklit nyújtanak majd, ezek közé tartozik a társadalmi megvetettség, elbujdosás, kényszerházasság és további élénkítő, bájos, remek megoldások. Vagy nem.
- Te Evans, szerinted mennyire lenne hatalmas őrültség szervezni egy.. nem tudom, olyan tüntetést, amit a muglik szoktak, ha nem tetszik nekik valami? - a mondat elején még nekem is szánalmasan hangzom, de aztán fellelkesülök. Lehet, hogy nem ez lesz a járható út, de a kurva életbe is, hát erre léteznek a forradalmak, és ha mindig csak a számat húzom, meg a tüdőmet rongálom esztétikus módon, abból soha semmi változás nem lesz. Kell egy hülye.. aki elkezdi. Általában mindig van egy hülye, és hát mi az én legjobb esélyem? Mármint tényleg, viccen kívül a legjobb dolog, ami történhet, hogy idő előtt Sebastian elcsámcsogja a maradék tüdőmet.  - Igen..! Nem akarom elhinni, hogy ebben a rohadt iskolában senki nem csatlakozna egy ilyen ügyhöz.. hogy tényleg mindenki ebben a kurva elnyomásban akarja tengetni a hátralévő napjait.
Magam elé dobom a szikráját vesztett csikket, és elnyomom a csizmám orrával, aztán kivörösödve virulok rá Evansre. Bár ő azért bőven jobban szerepel, mint forradalmi jelkép ezen a téren, őszintén kíváncsi vagyok, mit szól a kezdeményezéshez - elvégre nem minden prefektust környékeznek meg nyílt lázadással minden délutáni korrepetálás helyett.. gondolom.