Aglaja Vivienne Varnas

My skin is soft like velvet but my nails are razor sharp

Laja, Vee


22 év


Aranyvér

Nagyúr, ki más?!


-


Halálfaló


Ksenia Solo


Saját

A litván Varnas család már a kezdetek kezdete óta két dologért van oda: a vér tisztaságáért és a varázslók egyeduralmáért. Előbbire olyan magas szinten figyelünk, hogy egyesek már belterjesnek neveznek minket, bár ezt meg is tudom érteni. Édesapám Varnas, ez gondolom egyértelmű, de van egy fene meglepő hírem...édesanyám is.
A családunk szeplőtlenséget akart, így, ha nem találtak ennek megfelelő partnert, akár közeli rokonok is házasodhattak. Apám és anyám unokatestvérek, vérfertőző házasságukból egy gyermek született: én.
A Varnasok három generációja áll a Nagyúr eszméi mellett, a nagyapám, apám és jómagam. Én vagyok az első nő, aki halálfalónak állhatott, mivel nem született fiútestvérem hosszas próbálkozás ellenére sem. Nálunk a nő többnyire biodíszletnek jó, illetve arra, hogy szüljön, így az, hogy van lehetőségem harcolni kivételesnek számít.

Nárcisztikus személyiségzavar, azt mondják ez a betegségem.  De ki foglalkozna mással, ha magával is teheti? A saját életemben ÉN vagyok a központ, a föld körülöttem kering, ez egyértelmű és senki mást nem vagyok hajlandó figyelembe venni.  Furcsa, hogy a legjobb vagyok mégis megtalálható bennem az irigység, szinte sárga vagyok tőle. Gyűlölöm, ha valakinek olyanja van, amim nekem még vagy már nincs, ezenkívül azt is, ha valaki jobb nálam valamiben vagy nem hajlandó megbecsülni. Ezek az emberek túl ostobák, hogy képesek legyenek elismerni, ez az ő gondjuk, nem az enyém.
Születésemtől kezdve izgága vagyok, könnyű feldühíteni és hamarabb használom a pálcám, mint, ahogy kérdezek, ezért jobb vigyázni velem, mert az önkontroll fogalmát nem nagyon ismerem és nem is szeretném beleírni a saját kis szótáramba.
Örömmel tölt el, ha méltatnak és azt sem vetem meg, ha félnek tőlem, hajlamos vagyok mind a kegyetlenkedésre, mind arra, hogy ellenfelem megalázzam.

 -Ugass, kutya!-parancsoltam rá a férfira, aki valószínűleg nem értette meg milyen szorult helyzetbe is került. Lehetett volna esze, tudhatta volna, hogy jót nem jelenthet a jelenlétem, az meg pláne lehetetlen, hogy egy hozzáhasonló kisstílű árulóra másszak rá. Igen, sokkal okosabban is eljárhatott volna, de nem tette.
-Miss Varnas, nem hiszem, hogy erre bármi szükség volna, különben is...-védekezett egy szál alsónadrágban, szánalmas volt. Felkavarodott a gyomrom, ha ránéztem, ugyanakkor nevetnem is kellett.
-Mondom ugass, spion!
Nem bírom tovább, rekedten felnevetek, mint valami őrült, ugatott eddig is az ellenségnek, hátha szépen kérik rá vajon miért nem teszi? Szép lassan húzom ki a pálcám a csizmám szárából és szegezem rá, kérdőn nézek rá. Kap egy utolsó lehetőséget a rohadék, csak, hogy elmondhassa rólam milyen állati kegyes is vagyok.
A férfi lassan megérti, hogy semmi esélye sincs, ha nem csinálja, amit mondok megdöglik és, ahogy nézem ezt nem szeretné, csaholni kezd. Néhány percig élvezem, ahogy egy felnőtt férfi megalázza magát előttem, de hamar elunom a dolgot.
-Crucio-mondom ki, szinte unottan.
-A Nagyúr csöppet sem lesz elégedett...
Ezt nem hiszem, azt viszont annál inkább, hogy Isak Varnas nem elégedett. Azt a parancsot kaptam, hogy vonjam ki az ürgét a forgalomból és ezt meg is tettem. Nem teljesen mindegy, hogy ellehetetlenítem vagy megölöm? Én semmiféle különbséget nem látok a kettő között.
-Tētis, nem értem mi a problémája-vontom össze szemöldökeimet. Minek köt mindenhol belém? Mióta csak viselem a sötét jegyet azon van, hogy  kákán is csomót keressen és ez idegesít. Azt mondja sosem leszek olyan jó, mint ő, hát mégis fiatalkorom ellenére kezdő aurorként beszivárogtam a minisztériumba, mégis ezren hisznek nap, mint nap ennek a csinos arcocskának, senki sem gondolná, hogy a karomon ott díszeleg a jegy.
-Nem erről volt szó, nem kellett volna megölnöd-mondta hidegen. Csak ült abban a karszékben, anyám pedig mellette egy kisebb ülőalkalmatosságon. Anya nem nagyon nézett rám, nem akart beleszivárogni az ügyeinkbe, nem akarta, hogy apám megint bántsa.
-Így volt a leghatásosabb az akció, másképp köpött volna ugyanúgy tovább, engem is elárult volna-rántottam meg a vállam, közben hosszú hajamból tépkedtem ki a törött szálakat.
-Csak magaddal törődsz...néha kijjebb is kellene látnod-rázta meg a fejét. Utáltam a bíráló pillantásait, csak azért kaptam őket, amiért lány voltam, ha ifjabb Isak Varnasnak születek, bármit megtehetek, bárkit megölhetek és ő büszke lett volna rám.
-Mikor látott a többi halálfaló kijjebb önmagánál és a saját boldogulásánál?-kérdeztem és nem bírtam elfojtani egy gúnyos mosolyt, mire apám szeme fenyegetőn villant.
-Még egyszer jártatod vissza a pofádat és úgy megkínozlak, hogy könyörögni fogsz a halálért-szűrte a fogai közt. Tudtam, hogy megteszi. Ő sem normális, én hogy lehetnék az?
Terrorban tart, kit terrorban neveltek, nem igaz?
-Takarodj a szemem elől, Aglaja.
A nevemet a lehető legnagyobb undorral ejtette ki a száján, mintha valami visszataszító féregről beszélt volna, nem a saját lányáról, én pedig mentem.
Ki otthon elnyomott, az az utcán elnyomó.
Aglaja Varnas elnyomó, de nem  lesz örökké az apja bábja.