Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

leo & cheya  EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

leo & cheya  EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

leo & cheya  EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

leo & cheya  EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

leo & cheya  EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

leo & cheya  EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

leo & cheya  EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

leo & cheya  EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

leo & cheya  EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 610 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 610 vendég
A legtöbb felhasználó (669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cheyanne Macnair

Cheyanne Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
yulia rose

»
» Szomb. 11 Márc. - 21:20
Igazából már abban a pillanatban tudtam, hogy hibát követek el, amikor kinyögtem neki az igent, miután képtelen volt kimászni az arcomból a könyvtárban és egy teljes órán keresztül győzködött különböző érvekkel, hogy miért is érné meg nekem annyira, ha elmennék vele a Három Seprűbe. Egyáltalán sem értettem egyet az érveivel és okosabb dolog lett volna, ha megfenyegetem, hogy Walden levágja a tökeit ha nem száll le rólam de valami oknál fogva mégiscsak beadtam a derekam.
Így történhetett, hogy most itt ballagok Fisher oldalán miközben ő csak ontja magából az információkat az ír kviddics csapatról, ami engem egyébként egyáltalán sem érdekel. Mereven bámulom a csizmám orrát, ahogy haladunk a macskaköves úton közben mélyen a sálam takarásába bújok, kezeimet pedig tüntetőn süllyesztem a kabátom zsebébe, hogy még csak eszébe se jusson olyan buta ötlet, hogy megfogja.
- Nem lehetne, hogy mondjuk inkább valami másról beszélj? – szólalok meg és megvetőn nézek fel rá, tegyük hozzá, hogy Fisher egyébként nem is nézne ki rosszul csak ő tipikusan az a srác, akit három méterről szívesen szemlélsz, de aztán ha odajön hozzád és kinyitja a száját csak úgy ömlik belőle a sok szar – Vagy esetleg mit szólnál hozzá, ha egyáltalán ki se nyitnád a szád míg oda nem érünk?
Elhallgat és már a győzelem ízét érzem a számban, amikor megjegyzi, hogy majd eljön még annak az ideje, hogy én értékelni fogom a száját. A szemem forgatom, sietősebbre veszem a lépteimet. Csak érjünk már oda. Esküszöm még egy mugliismeret óra is sokkal kellemesebb, mint ez itt.
- Ugye tökéletesen tisztában vagy vele, hogy ez nem nevezhető randinak és soha többet nem fog megismétlődni? – torpanok meg a kocsma bejáratánál mielőtt benyitnánk a helyiségbe és bár bólint egyet a mardekáros srác, az arcára kiülő elégedett vigyor másról árulkodik. Azt hiszem mégiscsak a bátyám kezei közé kell, hogy juttassam ezt a nyomorékot. Abba viszont még senki sem halt bele ha megivott egy korsó vajsört egy nemkívánatos személy társaságában, nem? Egyébként is Macnair vagyok, mindent túlélek.


Ahogy megcsap a kocsmából áradó meleg és a beszélgetések zaja egy kicsit megkönnyebbülök, még az átható sörszag is sokkal kellemesebb, mint kettesben lenni vele. Úriember módjára lesegíti a kabátom – amit alapból el is várnék, de csak egy mogorva biccentéssel köszönöm meg. Egy cseppet sem fogom megkönnyíteni a dolgát. Főleg azután, hogy felfedezem nem kettecskén fogjuk eltölteni azt az egy korsónyi időt, hanem a többi mardekáros haverja társaságában, akik valószínűleg mind úgy fognak rám tekinteni, mint Fisher legújabb zsákmányára. Azonban nincs mit szépíteni a dolgon, saját magam kevertem bele a szarba tehát kénytelen vagyok emelt fővel végigcsinálni az egészet.
Lezser léptekkel követem a zajos, mardekárosokkal tömött sarokba és csak reménykedek benne, hogy ha Walden nem is, legalább Shane jelen lesz a díszes asztaltársaságban, de sajnálatos módon nincs ekkora szerencsém. Tehát nem menekülök meg attól, hogy Fisher mellett üldögélve vágjak jó pofát minden sárvérűs poénhoz és az összes fennhéjazó családi sztorihoz, hogy melyikőjük apjának nagyobb. Mármint a népszerűsége a Nagyúr vagy éppenséggel a minisztérium szemében. Legalábbis az előttem lépkedő magas srácból kiindulva más beszédtémát nem tudok elképzelni, maximum a kviddicset de ha még egy szót hallok a kvaffokról meg a gurkókról, akkor megfojtom magam a női vécé egyik vécécsészéjében, ami akárhogy is nézzük nem méltó halál egy Macnairhez. Automatikusan felöltöm a bájos, hideg mosolyt amivel általánosságban szoktam megajándékozni az embereket, bordóra rúzsozott ajkaim megrándulnak ahogy Fisher keze a derekamra csúszik ahogy a helyünkre vezet és igyekszem a lehető legtávolabb fészkelni magam a párnázott sarokülőn. Szerencsémre azonban nem én vagyok az egyedüli lány, akad egy-két évfolyamtársam akikkel együtt járunk jóslástanra meg rúnaismeretre és hát ha ló nincs szamár alapon beszédbe elegyedek velük, amíg a pokolba kívánt partnerem meg nem hozza a sörünket. Leonard Parkinson társaságában. Tudhattam volna, hiszen nem egyszer láttam már őket együtt lógni a nagyteremben, a folyosón vagy az udvaron. A rohadt életbe.
Szürkéskék íriszeim pont abban a pillanatban állapodnak meg rajta, amikor az asztalhoz ér és egy pillanatra sem szakítom meg a szemkontaktust, még akkor sem amikor Fisher lerakja elém a sörömet és hanyagul átveti a karját a vállamon. Kurtán biccentek egyet egy „nem igaz, Cheyanne?” kérdésre ami a jobbomon ülő szőke lánytól érkezik bár lövésem sincs, hogy mi is volt az. Lelökhetném Fisher karját a vállamról, de nem teszem, annál sokkalta nagyobb a kíváncsiságom, hogy mit reagál erre Parkinson miután párszor a tudomásomra hozta, hogy nem szívesen osztozkodik. Mondjuk úgy minden alkalommal, amikor közelebb kerültünk egymáshoz a kelleténél. Na nem mintha én annyira szeretném megosztani mással azokat a dolgokat, amikhez közöm van ( mondjuk Őt) – kivételt képez ez alól Vesta, azt hiszem a mi kapcsolatunk már túllépett azon a határon ahol még létezik olyan, hogy az övé meg az enyém. Alig látható apró mosoly költözik a szám szélébe, ahogy látom megfeszülni az állát amikor zöldeskékes tekintete a vállamon nyugtatott karra esik. Ó igen, ő már tökéletesen az enyém. A kérdés csupán annyi, hogy meddig menne el Ő azért a nőért akiről azt hiszi, hogy az övé?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Leonard Parkinson

Leonard Parkinson

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
River Viiperi

»
» Szer. 15 Márc. - 12:54
Ma egy tök nyugodt napot terveztem, nem akartam bajt, nem akartam veszekedést és verekedést sem, de hogy miért nem lehet ilyen napom? Van egy idióta haverom, aki megkért, hogy segítsek neki megszerezni egy csajt vagyis menjek el a randijukra és olvassak a lány gondolataiba, hogy bejön e neki.. Nehezen, de igent mondtam, nem volt semmi dolgom és érdekelt, hogy a genetikai hulladék kit akar felcsípni, nem mintha lenne esélye, az egész gyerek egy nulla, semmi élete csak a kviddics meg sorolhatnám. Elmentem a Három Seprűbe, ahova kérte és vártam, természetesen baromira untam a fejemet is és vártam, hogy megérkezzenek,d e hát nem akarnak megérkezni, így ittam és ittam és ittam.

Azt hittem sosem érkeznek meg, már tököm ki volt a várakozással és akkor hirtelen kinyílt az ajtó és megláttam a nyomorékot a csajjal.. De.. Ez.. Cheya?! Mi a faszomat csinál ezzel a gyökérrel? Azonnal ökölbe szorul az asztal alatt a kezem és kurva ideges vagyok, ha szemmel ölni lehetne, akkor ez a szerencsétlen már megdöglött volna hetvenkétszer, igazából nyolcvan egy módon tudnám megölni, legalábbis ennyit gyűjtöttem össze hirtelenjében. Undorodom ettől a gyerektől, majd leülnek és tetézi az egészet, rárakja az undorító vállát az ÉN csajomra, nem egyszer mondtam el neki, hogy Cheya tabu, nem érhet és nem szólhat hozzá, George látja a kezem és látja, hogy robbanni készülök, ezért bedob egy tök semleges témát és én csak mereven nézem, ahogyan a mocskos ujjai Cheya vállát cirógatják. Egyesével töröm el az ujjait és olyan fájdalmakban lesz része, melyeket sosem fog elfelejteni.
Egyre szorosabban szorítom a kezemet, mindketten a szélén ülünk és nem, nem bírom tovább nézni ezt az egészet, épp elkezd pofázni, amikor átlendülök az asztal fölött és úgy állon baszom, hogy lerepül a székről. Szerintem azt sem tudja hirtelen, hogy mi történt, én már nyúlok a pálcámért, de az túl könnyű lenne, így egy nagyot rúgok a hasába, majd megismétlem párszor a mozdulatot, ha valaki nem zökkent ki, akkor halálra rugdosom. - Párszor elpofáztam, hogy ha hozzáérsz megdöglesz.. eljött a nap, mikor teljesítem. - mondom neki halkan, gonoszan és komolyan, majd megérzem, hogy három rúgás után George hátraránt és szerintem engem próbál védeni vagy csak tudja, hogy tényleg megölöm ezt a nyomorékot.. Próbálom kirántani a karomat a szorításából, de nem engednek és még egy srác lefog, nem fogom fel, hogy ki az.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cheyanne Macnair

Cheyanne Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
yulia rose

»
» Hétf. 20 Márc. - 10:27
Igazából lehetne rosszabb is. Mármint akkor, ha tényleg kettesben kellene ülnöm Fisherrel és hallgatni a süketelését, meg elviselni, hogy hozzám ér majd folyton lelökdösni a kezét rólam. Így azonban, hogy társaságban vagyunk és nem kell kimondottan csak vele beszélnem, ez picit elviselhetőbbé teszi az egészet. Ettől függetlenül még mindig megbántam, hogy belementem, de remélhetőleg tényleg ez az első és az utolsó alkalom, hogy próbálkozott.
Minden szépen és gördülékenyen halad, már el is tervezem, hogy amint felhajtom az első sörömet, látványosan észbe fogok kapni, hogy írnom kell egy beadandót mágiatörténetre és még csak neki se kezdtem, ráadásul holnapra várja a professzor, tehát ne haragudjanak de mennem kell. Fisher addigra valószínűleg úgyis becsiccsent a sörtől – remélem legalábbis – és észre se fogja venni, hogy eltűntem annyira belemerül majd a haverjaival a kviddics rejtelmeibe. Ennyi.
Természetesen nem ennyi lesz az egész, abban a pillanatban, ahogy megpillantom Leot az én mai partnerem társaságában. Mindjárt felrobban, tehát Fisher nem tájékoztatta arról, hogy mai randipartnere az szerény személyem, ami azért meglepő, mert mégiscsak haverok vagy mi. Én mindig pontosan tudom, hogy Vesta hol mikor és kivel találkozik – talán ez a fiúknál nem így működik, bár pont leszarom. A kialakult helyzet viszont roppantul szórakoztató.
A sörömért nyúlok, hogy kortyoljak belőle egyet miközben igyekszem nem látványosan undorodni a vállamat cirógató ujjak érintésétől és a mellettem ülő – Kate?Sohie? – szőke lányra mosolygok negédesen majd jót nevetek azon, ahogy előadja mennyire utálja Bimba professzort és legszívesebben mit művelne vele. Szánalmas.
Úgy döntök nem foglalkozok Leoval, ahogy szemmel próbálja megölni Fishert és Fisherrel se, aki meg láthatóan kurvára élvezi a helyzetet, hogy Parkinsont baszogathatja, aki meg semmit sem tehet a szituáció ellen. Épp egy újabb korty vajsört gurítanék le a torkomon, amikor a szemem sarkából látom ahogy Leo megindul az asztal fölött Fisher irányába de már túl késő ahhoz, hogy arrébb húzódjak. Az ütés erejétől Fisher a padlón köt ki, de előtte még kétségbeesetten próbál belém kapaszkodni, aminek következtében a korsóm egész tartalma a fölsőmön köt ki.
- A söröm, baszki – felháborodottan állok fel a helyemről és csapom le az asztalra az immáron üres korsómat majd igyekszem kicsavarni a kötött pulcsiba beleivódott sört – természetesen teljesen feleslegesen. A tekintetem időközben a földön fekvő Fisherre és az őt gyepáló Parkinsonra esik – Csináljatok már valamit bassza meg! – kiáltok rá az asztalnál még mindig tátott szájjal ülő fiútársaságra, akik végre valahára megmozdulnak és megpróbálják szétválasztani a verekedőket. Láthatóan Fisher húzza a rövidebbet, bár ez nem meglepő, hiszen Leo a meglepetés erejével támadt és az az első állcsúcsos olyan erős volt, hogy csodálkozom, hogy nem feküdt ki rögtön. Addig nem szándékozok odalépni a srácokhoz, amíg megfelelő távolságba nem kerültek egymástól. Fisherre rögtön rárepül az eddig mellettem ülő szőke – a kis keselyű. Na nem mintha kettejük közül, pont őhozzá mentem volna. Nem-nem. Bosszú arccal lépek Leo elé és csak remélni merem, hogy én nem kapok egyetlen ütést sem az arcomra és a tekintetére ereszkedő dühös köd azon nyomban feloszlik, hogy meglát.
- Higgadj le, Leo – a kezeimet óvatosan a vállára helyezem miközben igyekszem elkapni a tekintetét – Elég szarul fest már a gyerek, szerintem leállhatsz – sóhajtok egyet és leeresztem a kezem, majd undorodva végig nézek magamon – És vedd le a pulcsid, add ide. Neked hála úgy bűzlök a sörtől, mint egy alkoholista.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Leonard Parkinson

Leonard Parkinson

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
River Viiperi

»
» Hétf. 20 Márc. - 16:56
Nem tudom, hogy mi zavar engem jobban, az hogy ez a nyomorék rámászott Cheyara vagy azt hogy ő meg engedte. Nem tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről és ne mis tudok tisztán gondolkodni, csak az jár a fejemben, hogy hogyan és mikor kapom le ennek a nyomoréknak a fejét. Közöltem már vele nem egyszer, hogy Cheya tabu téma, de hát nem fogta fel, hát akkor magára vessen és gondoljon bele a következményekbe.. Nem is tudom, hogy meddig fogom még ezt bírni, olyan vagyok akár egy időzített bomba, aki csak arra vár, hogy robbanhasson, mert ez a köcsög fasszopó Fisher nem képes elülni a pici faszán. Látom tetszik neki a nyomorom és még mosolyog is, hát bassza meg, megölöm, tényleg meg fogom ölni. Nem kell sok, egyszer csak kirobbanok és megindulok az asztal felé, majd állon vágtam ő pedig szépen lezuhant a földre és én még nem fejeztem be.
Tudom, hogy érdekelnie kéne annak, hogy leborította magát sörrel és most kb bűzlik, mert én behúztam egyet ennek a fasszopó ganajtúró bogár. Kitépem a beleit és lufiállatkákat hajtogatok belőle és odaadom a szüleinek. Nem is tudom, valamiért nem tudok leállni és püffölöm elég erőteljesen, mert megérdemli ez a csicska, amit kap tőlem. De hát nem tart sokáig az egész, lerántanak róla, ami kicsit nehézkesen megy, mert nem akarom abbahagyni, őst. Vissza akarok menni, mert még nem adtam neki eleget, többet kell kapnia, ki kell verni belőle az életet, lopja a becses oxigént előlem. Aztán odajön és rá teszi a kezét a vállamra.. rá is mérges vagyok, de inkább nézem a nyomorékot, megfogom ölni, egyszer biztosan. - Nincs nyugalom. - mondom a csajomnak, vagyis a leendő csajomnak vagy nem is tudom mimnek.
Nem is tudom, szerintem még nem néz ki elég szarul, ráférne még egy-két pofon, sőt. Jól pofán kéne rugdosnom őt, mert elég ronda az arca és azon már csak szépíteni lehet, de tényleg. Majd az a szőke kurva végül is elviszi előlem.. de nem fogja tudni rejtegetni egy életen át. - Még kapni fogsz te csicska! - kiálltok utána, majd Cheya szemébe nézek.. leveszem a pulcsimat és felé nyújtom, azonban csalódottan nézek rá. - azt hittem, hogy te ennél jobb vagy, sokkal jobb.. - mondom halkan, majd lehúzom a maradék sörömet és elindulok az ajtó felé, nincs nekem kedvem most ehhez..
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cheyanne Macnair

Cheyanne Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
yulia rose

»
» Pént. 24 Márc. - 17:45
Nem is tudom pontosan mit vártam Leotól. Mindig is tisztában voltam vele, hogy forrófejű és nincs senki, aki képes lenne megállítani szép szóval, ha egyszer a fejábe vesz valamit és úgy dönt, hogy erőszakhoz folyamodik. Talán Vivi lenne az egyetlen személy akire ilyenkor hallgatna, de mivel az idősebbik Parkinson nincs a közelben, ezért nincs senki, aki szép szóval megpróbálná őt jobb belátásra bírni. Talán nekem kellett volna már az elején közölni vele, hogy higgadjon le. Az azonban nem én lettem volna. Élvezem, hogy a picsába ne élvezném, amikor két férfi miatta verekszik? Vagyis az túlzás, hogy verekszik, inkább csak az egyik picsázza el a másikat. Ha jobban belegondolok Fishernek esélye sem volt, még akkor se lett volna, ha felkészülten éri az első ütés. Akárhogy is nézem, ő inkább az a srác, akinek a szája nagy de ha már a tettek mezejére kellene lépni akkor inkább kussban marad.
Szerencsére azonban miután rákiabálok az asztalnál ülő mardekárosokra, azok aktivizálják magukat és megpróbálják leszedni Leot Fisherről, több-kevesebb sikerrel. Azt pedig észrevehettem volna, hogy Sophie – igen, most már biztos vagyok benne – végig sanda pillantásokat vetett Fisherre, meg a vállamon pihenő kezére és az egész nyájas duma amit levágott, az mind színtiszta játék volt. Végig csak arra várt, hogy mikor pattanok meg, mikor lesz lehetősége behálózni a srácot. Hát tessék, csak vigye.
- Figyelj már ide, hé – elkapom az állát és kényszerítem arra, hogy rám nézzen, hogy ne Fishert gyilkolja tovább a tekintetével. Amikor pedig végre rám néz egy apró, megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat. Tehát vége a fölösleges erőfitogtatásnak, nem kell tovább elviselni, ahogy meg akarják jelölni a területüket. Így végre megkapom én is Parkinson figyelmét. Hátrébb lépek, ahogy leengedem a kezem és nem fogom tovább a vállainál fogva. Átveszem a felém nyújtott pulcsit, de a szöveget, amit lenyom mellé nem tudom hová rakni. Jobb? Miért kellene jobbnak lennem? Igazából hagynom kellene, hogy elhiggye azt, amit kitalált magának, hogy pontosan miért volt ez az egész szituáció. Meg kellene kímélnem magam. Elvégre miért van szükségem arra, hogy tisztázzam a szerepemet ebben az egészben? Szépen átöltözök és kisétálok azon az ajtón, majd visszamegyek a Hollóhát tornyába és úgy csinálok, mintha ez az egész meg sem történt volna.
- A picsába – a kocsma mennyezetére emelem a tekintetem, kezemben Leo pulcsijával majd beletörődő sóhajjal indulok a fiú után. Csodálkozom, hogy még nem tette ki a szűrünket a kocsmáros, de úgy tűnik, hogy baromi jól szórakozott az egészen, legalábbis az a sunyi vigyor amivel kíséri a lépteimet erre utal.
Kiérve pár házzal arrébb megtalálom Leot, szaporábbra veszem a lépéseimet, hogy beérjem. Fogalmam sincs, hogy pontosan mit is vár tőlem, hogy mit mondjak, fogalmam sincs mit kellene mondanom ahogy azt sem tudom egyáltalán mi a fenéért jöttem utána.
- Leo! Állj már meg! – szinte már futólépésben érem utol és ragadom meg a vállainál fogva, hogy magam felé fordítsam. Szóra nyitom a számat, de végül inkább csak becsukom, ahogy a tekintetem találkozik az ő szomorú-dühös pillantásával – Megfognád? – feléje nyújtom a pulcsiját és mindenféle zavarodottság nélkül kibújok a sörrel átitatott fölsőmből, majd jelzem neki, hogy visszaadhatja az övét és belebújok.
- Már hetek óta nem hagyott békén – megigazítom a pulóver alját, bár nem hiszem, hogy ez sokat segít az összképen, akárhogy is nézem vagy három számmal nagyobb a felső, mint amire szükségem lenne – Szóval annak fejében hajlandó volt lemondani a további cseszegetésemről, ha egyszer eljövök vele – kibontom eddig lófarokba fogott hajamat és a nadrágom zsebébe süllyesztem a kezem – Gondolom erről neked egy szót sem szólt – végre valahára képes vagyok Leora nézni és nem a cipőm orrát bámulni vagy a mögötte levő ajándéktárgyakat áruló bolt kirakatát. Nem is értem miért vagyok zavarban, vagy egyáltalán minek magyarázkodok neki – Örökké érezni fogom a sört azon a fölsőn – sóhajtva nyúlok a levetett darabért, miközben próbálok kurvára lazának tűnni és remélem, hogy sikerrel is járok.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Leonard Parkinson

Leonard Parkinson

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
River Viiperi

»
» Pént. 24 Márc. - 20:27
Kurvára nem volt ehhez az egészhez kedvem, annyira tök feleslges tennie magát ennek a nyomoréknak, nem lesz senkije sose, mert én ezt elintézem. Megölöm és most nem túlzok, tényleg meg fogom ölni, darabokra tépem, de ha nem most és nem itt, akkor majd máshol. Kiverem belőle a szart és szenvedni fog, szép lassan fog megdögleni, mert ez nem csak arról szól, hogy nem tartotta tiszteletben a döntésemet, hanem arról is, hogy arra a lányra mászott, aki tudja, hogy túl sokat jelent nekem. Eddig még senki sem terelte meg, senki sem bántotta, mert egy szánalmas csicska, aki verést sem bírja elviselni.. A pofája nagy csak, kurvára nem tud semmit sem és még csak kviddicsben sem jó, egy balfasz nyomorék. Lerántottak róla, nem engedik, hogy folytassam, pedig lenne mit még beleverni a fejébe, inkább elkullog azzal a kurvával, aki szopkodná a faszát, ha engedné neki, nem tudom miért nem kezd ki vele.. ?Mondjuk nem tudom mit eszik rajta.
nincs kedvem most senkihez, még Cheyahoz sem, otthagyok mindenkit a rákban, hagyjanak is.. Azt hittem ő ennél sokkal jobb, hogy nem fog leállni egy büdös kis csicskával, de látom tévedek és mindig én húzom a rövidebbet, nem is kellett volna belé szeretnem, nem kellett volna vele lefeküdnöm egyszer sem és most minden sokkal könnyebb lenne. Na jó, nem mondom hogy nem Fisher után eredtem, hogy még megöljem.. valójában reménykedem benne, hogy ott lesz, hogy megtalálom. Az nyugtat, hogy legalább biztosan eltörtem az állkapcsát, remélem soha többet nem fog tudni zabálni és pofázni. faszomat! nincs itt és nem erre jött, nem is látok várt, leszarom, zsebre vágom a kezemet és már megyek is a faszba innen, majd kitalálok valamit, de akkor meghallom, hogy valaki trappol felém, én meg gyorsabban sétálok, nincs kedvem senkihez sem. De meghallom, hogy ő az.. lelassítok annyira, hogy beérhessen engem, azért én sem vagyok olyan.
- Nem Fisher vagyok, ő már eltűnt.. pedig nem mindegy mikor döglik meg? - igen, elég csúnyán nézek rá és elég bántóan mondom neki, menjen csak keresse meg azt a nyomorékot, de megfogom a pulcsimat, amit elkért, nem tudom miért nem vette még fel. Mondjuk én biztosan nem öltöznék át az utcán, mindenki előtt és most a teste sem érdekel, nem hat meg, hogy mennyire tökéletesek a keblei és milyen szép, csak mérgesen nézek rá továbbra is. Majd belekezd a magyarázkodásba, mintha engem ez érdekelne.. - Nem tartozik rám, nagy lány vagy, magad döntöd el mit csinálsz. - vonom meg a vállamat, nem kell nekem magyarázkodnia, majd túlteszem magam ezen is.. Azzal van, akivel akar, nem tudom miért kaptam fel ennyire a vizet, majd lenyugszok inkább, de ha itt marad és továbbra is húzza az agyamat, akkor őt is elküldöm a halálba.
- Nem szólt, kurvára nem szólt.. - szűröm ki mérgesen a fogaim közt a szavakat, majd újra összeszűkül a szemem és továbbra sem tágítok a csúnyán nézésből. Értékelem, hogy utánam jött és lenyomta ezt a vetkőzős átöltözős dolgot, de nem tudok mit csinálni, akkor is mérges vagyok, de csak hab a  tortán, amikor benyögi, hogy örökké érezni fogja a vajsört a pólóján.. Mit csináljak vele? - Veszek egyet, de ha ennyit akartál, akkor én most megyek, van egy kis dolgom és megbeszélnivalóm Fisherrel. - értelemszerűen tudja, hogy nem fogok megnyugodni, míg nem kapja meg azt, amit érdemel.. Szóval felesleges lesz nyugtatnia, megfordulok és lassú léptekkel haladok előre, de pár lépés után megállok.. Szeretem ezt a lányt bármennyire is nem érdemli meg, megfordulok és pár pillanattal később már előtte állok és mélyen a szemébe nézek. - Nem akarlak meglátni vele, sőt mással sem többet.. - mondom őszintén, majd homlokomat az övének támasztom és közelebb húzom magamhoz. - De tudom, hogy téged nem érdekellek.. talán bekéne fejezni mindent.. mielőtt még nagyobb gondok lesz ebből. - utalok az előbbire.. pontosan tudja, hogy a szexre és a találkákra gondolok, nem fog megállapodni sosem, én pedig nem viselem jól ezt. Hátrább hajolok, itt az ideje, hogy elengedjem őt, bármennyire is nem akarom ezt..
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cheyanne Macnair

Cheyanne Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
yulia rose

»
» Szer. 5 Ápr. - 18:04
A kocsma majdnem kellemes melege után egy pillanatra libabőrös leszek, ahogy a söráztatta pulóverembe belekap a szél és fogalmam sincs, hogy miért nem cseréltem át még odabent, de most már mindegy is. Sietős léptekkel indulok meg Parkinson után és talán ezzel követem el a mai nap második ballépést, azután, hogy eljöttem Fisherrel.
Leo azonban megállíthatatlanul megy előre, fogalmam sincs, hogy egyáltalán meghallja-e és ha igen, akkor felfogja-e, hogy valaki éppen azt kéri tőle lassítson, ne rohanjon már úgy a semmibe. Nem vagyok hülye, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy  annak reményében siet így, hogy még elkapja mardekáros társát mielőtt azt visszaviszik a haverjai a kastélyba. Őrült. De talán én még őrültebb vagyok, hogy utána jöttem.
Szerencsére azonban megáll, én pedig kicsit kifulladva érem utol. Dühös, majd felrobban és ez engem dühít fel. Az idióta erőfitogtatás, amit a fiúk annyira fontosnak tartanak. Sosem értettem és nem is fogom – bár jelen esetben valamelyest mégis imponál a dolog, hiszen az egész verekedés oka én voltam.
Amilyen gyorsan csak tudom felveszem a tőle kapott pulcsit a vékonyka kis topra, ami szerencsémre még annyira nem ázott át a sörtől. A fülem mögé tűrök egy tincset az arcomból, miközben idegesen magyarázkodok neki. Én. Magyarázkodok. Miközben ha úgy vesszük kurvára nincs semmi okom arra, hogy szabadkozzak. Nem tettem semmi rosszat. Így mire mondandóm végére jutok már meg is bánom, hogy kinyitottam a számat és a reakciója is csak feljebb tüzeli a dühöt, ami hirtelen forrongani kezdett bennem.
- Jó, ez esetben ha nem tartozik rád akkor meg rohadtul higgadj le és ha ennyire nem érdekel, akkor ezt a kis színjátékot is nyugodtan fejezd csak be – mérgesen fújtatok egyet – Nem kell, hogy vegyél nekem akármit is és igen, ennyi volt bár igazából még csak ennyinek se kellett volna lennie – egészen kimelegszem miközben hevesen gesztikulálok a kezeimmel és közben elméleti síkon tarkón legyintem magam, hogy mindek hisztizek pont Ő előtte, amikor tényleg nincs semmi közöm hozzá azon kívül, hogy párszor közelebb kerültünk egymáshoz. Még szeretnék valamit a fejéhez vágni, hogy mekkora egy barom de már csak a távoldó hátát látom, az orromban meg a pulóverének jellegzetes mentaillatát és nem vágyom másra, mint egy doboz cigire meg még egy korsó sörre, na meg hogy elfelejtsem ezt az egészet, amit magamnak kreáltam.
Már éppen azon vagyok, hogy visszainduljak a Három Seprűbe egy kicsit felmelegedni, de Leonard hirtelen újbóli felbukkanása megakadályoz benne. Meglepődöm, a hirtelen hangulatváltozásától, ahogy a homloka az enyémhez ér és csak centiméterek választanak el tőle. Valahol még mindig szeretnék lekeverni neki egy jó nagy pofont, hogy felfogja ésszel rohadtul feleslegesen csinálta a fesztivált, de a hirtelen közelsége teljesen más reakciókat vált ki a testemből. Elméletileg a Hollóhátba kerülnek azok a diákok, akinek az elméje élesebb a többiénél. Sosem kérdőjeleztem meg a Süveget, biztos voltam benne, hogy jó helyre kerültem és mint okos, hollóhátas diák tisztában vagyok vele, hogy az embernek meg kell adnia a testének azt, amire az éppen vágyik. Legyen az fájdalomcsillapító, étel vagy jelen esetben Parkinson.
- Biztos vagy benne? – szinkronban mozdulok vele, ahogy próbálja növelni a távolságot kettőnk között, miközben ujjaim a pólójába marnak, hogy még csak esélye se legyen menekülni – Ugyan már, Leo – egészen közel hajolok hozzá, karjaim a nyaka köré fűzöm és ajkaim birtoklóan csapnak le az övére – Befejeznéd? Megijedsz az olyan kis senkiktől, mint Fisher? Azt hittem ennél kitartóbb vagy.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Leonard Parkinson

Leonard Parkinson

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
River Viiperi

»
» Szer. 5 Ápr. - 19:52
Nem, ennek semmi értelme, nem fogom megtalálni azt a kis csicskát, lehet épp szopkodja az a szőke kurva. Nem, Fisher nincs ennyire férfias, hogy egy nőt kielégítsen, fel sem áll a farka valószínűleg és mindenki, aki eddig vele volt csak panaszkodott... Hülye kis buzi, tuti meleg vagy nem tudom, de hogy ehhez nem illik nő, az olyan biztos, mint amilyen biztosan most szétverem a fejét teljesen mértékben. Nem, nem kéne idegesnek lennem, le kéne nyugodnom és nem kibaszatni magam az iskolából, de ez engem mennyire érdekel most? Semennyire! Nem érdekel engem ez semennyire, megverem a rákba és többet nem kell fel. Nem, általában nem vagyok ilyen agresszív, de most egy olyan dolgot tett, ami nem volt etikus és nem volt rendes tőle, tudta, hogy Cheya tabu. Tudta, hogy nem fogom tolerálni, ha hozzáér, még csak azt sem szeretem látni, ha más ér hozzá. Na jó, talán én is kattant vagyok és vannak hibáim, de ez van..
Utánam ered, nem hagyja, hogy elmenjek.. vajon mert félti az új pasikáját? Azért? Nem, nem hiszem.. legalábbis a fejéből nem ezt olvasom ki, nem érdekli Fisher és igazat mond, de akkor sem tudok ezen a dolgon túllépni.. igent mondott neki egy randira. Nem, Cheya nem mondhat nemet másnak, tudja, hogy nem szeretem, ha mással is van és azt is tudja, hogy szerelmes vagyok belé, mert nem tagadom.. Én tényleg szeretem őt. Hogy mit szeretek benne és miért pont őt szeretem? Rákom sem tudja, ez van és ez ellen semmit sem tudok nagyon tenni, talán nem is akarok. Természetesem megértem, hogy ő is mérges lesz és mindenben igaza van, én is tisztában vagyok vele, de ezzel csak még jobban felhúz engem, pedig így sem vagyok valami nyugodt.- Kurvára nyugodt vagyok.. - mondom neki, miközben minden egyes szót a fogaim közt szűröm ki.. Nem tudom, hogy miért érdekli ennyire ez a dolog és nem is tudom, hogy miért érdeklem, eddig nem is érdekeltem valami jól. - Örülök, hogy kibújt a szög a zsákból.. - oh igen, kurvára megsértett, de legalább most az egyszer őszinte volt velem és nem hazudott nekem. Nem is akarok továbbra is itt maradni egy olyan emberrel, akit nem is érdeklek és szerinte minden egyes együtt eltöltött pillanat hiba volt.
Nem is volt kedvem már itt lenni, el is indultam, de istenem, nem tudok elmenni innen csak úgy. Visszafordulok és közel férkőzöm hozzá, annyira, amennyire csak tudok. - Nem tudom.. - válaszolok őszintén a kérdésére és tudom, hogy ő is tudja.. Nem akarok tőle távol lenni, nem is akartam őt elengedni. Megcsókol, én pedig kicsit sem gondolkodva fenekénél felkapva viszem a sikátor felé és nyomom neki a falnak, miközben egy picit sem szüntetem meg a csókot. - Veszélyes játékot űzöl szépségem.. - mondom neki halkan, de nem engedem le, erősen tartom a testemmel, miközben a szemeibe nézek. - Nem akarlak mással látni többet. - szögezem le mindenfajta gondolkodás nélkül, de ezt ő is baromi jól tudja már. - Önző vagyok, ez van.. - vonom meg a vállamat, majd elmosolyodom. - Jól áll a pulcsim.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

leo & cheya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» vesta & cheya

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-