I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 10
▽ Avatar : Ash Stymest
| » » Csüt. 9 Márc. - 21:34 | | Az apám még mindig orrol rám. Mikor meglát a kúria falai között, akkor inkább a másik irányba fordul, még akkor is ha útja nem arra vinné. Intéz nekem egy gyilkos pillantást, majd mintha nem is léteznék, tovakapja a tekintetét. És hát nem is hiába hordja így fönt az orrát. Még mindig képtelen megbocsájtani nekem, hogy a Sr-t úgy a nyakára húztuk, hogy neki meséket kellett kitalálnia, a saját házában rettegnie kellett és még engem is ki kellett rángatnia a szarból. Én pedig mindezért nem hibáztathattam senki mást, csakis magamat. Persze ráfoghattam volna Pandára, akr egy pelenkás gyerek, de azzal mit sem értem volna. Apámnak semmi köze a nejemhez. Nekem kell megnevelnem, és ezen ügyeket is nekem kell elintéznem vele. Bolond voltam, hogy megengedtem neki, hogy a sógorom után menjünk, de hát annyi szenvedés után nem hagyhattam figyelmen kívül a kérését. Meg hát Panda az én engedélyem nélkül is bejutott volna, az meg még rosszabb lett volna. Nem csakhogy a Sr hozta volna vissza, még a Selwyn család is a nyakmra járna, hogy vigyázok így én a nejemre. Így hát apám jogosan morog rám, míg Pandára ezzel szemben álszenten mosolyog, a hasát lesi, növekszik-e benne valamiféle gyermek. És hát ez zavarja még annyira apámat, hogy Panda nem igen esik teherbe - habár én mondtam az öregnek, hogy Pandának az iskolát kell befejeznie, és a terveit szövögetni és nem pelenkát cserélnie - holott Ő nagyon is jól tudja, hogy másfelől meg jön az unoka. A fattyú, ahogy Ő beszél róla mikor azt hiszi nem hallom. Nem akarta, hogy megtartsuk, még engem is elbizonytalanított. Meg aztán anyámmal üzentet, sürget, hogy mihamarabb mondjam el a nejemnek, hátha Ő majd kiteszi a szűrömet, hozzá szalad, vagy kinyiratja a gyerekemet. Meg aztán szeretne már egy hivatalos utódot. Pandától és tőlem. Meg hát a Travers gyerekek sem fülnek a fogához. Három gyerek az én nyakamon, na meg az övén. Szégyen. Vagyis ezt üzeni az anyámmal. Anyám persze igyekszik keseregve nézni, meg jajjgatni, Istennek könyörögni, de azért látom, hogy a szeme miként csillan ha ketten vagyunk, hogy az érdeklődése korántsem közömbös a gyermekek iránt. Elnyomom a cigarettát, és vissza megyek a szoba homályába, a hatalmas ajtó-ablakot gyorsan tolom be, a szobát így is kihűtöttem. Furcsa érzés Pandával osztozni az ágyamon. Furcsa érzés minden iskolai szünetben itt látnom. Az ágy szélére telepedek, háttal neki. A függönyön beszűrődő halvány fényt nézem. - Ha lenne valami ami nagyon fontos lenne, és egy olyan személynek kellene elmondanod ezt a fontos dolgot, aki ennek a fontos dolognak nem feltétlenül örülne, de azért tényleg fontos lenne, hogy tudjon róla, akkor mit tennél? - Nem vagyok benne egészen biztos, hogy Panda értett engem. Mármint egészen késő van, és tudom, hogy az álmábüól megriadt ahogy a hűvös szellő beszökellt a szobába. Láttam, ahogy a szeme megrebben és a másik oldalra fordul. Inkább csak bízom bene, hogy ébren van, hogy ez a megfelelő pillanat a beavatására.
|
|