Nem hittem volna, hogy ennyi időm felszabadul az RBF és RAVASZ vizsgák után, mégis, egész délelőtt a folyosókat jártam kínomban. Annyira nincs mit csinálnom, hogy már az összes év végi dolgozatot háromszor kijavítottam és felülírtam, a tanterveimet átnéztem, és a jelenleg évfolyamot ugrókhoz igazítottam, hogy nekik se legyen túl nehéz, vagy túl könnyű. A harmadévesekét értelemszerűen békén hagytam. Azt év közben szoktam módosítgatni. Szóval mára már tényleg semmi nem maradt, amivel el tudnám magam szórakoztatni. Beülhetnék a tanáriba, de ott sem tudok semmit sem csinálni. McGalagonnyal pedig biztos nem fogok pókerezni, és van egy olyan érzésem, hogy ő sem tervez ilyesmit pont az én társaságomban. Mondjuk, biztosan jól szórakoznának azok, akik végignézik a játékainkat.
Mindenhol jártam már a mai nap. Ha nincs így, akkor ma reggel fel sem keltem. De tényleg mindenhol. Az üvegházaktól kezdve, a Rengeteg szélén át egészen a csillagvizsgálóig. Így érthetőnek gondolom, hogy alig állok már a lábamon, és éhes is vagyok. Csak az a baj, hogy a másodikon vagyok, és le kell gyalogolnom a földszintre, ha enni akarok bármit is.
Mire leérek a Nagyterembe, az asztalok mellett már csak néhány idősebb diák csipegeti az ebédjének maradékát. Rájuk nem is figyelve, célirányosan elindulok a tanári asztalnál kijelölt állandó helyemre, és pár percen belül már a csirkemellel és salátával megrakott tálamat gusztálom. Nem is kell noszogatni, hogy belekóstoljak, már nyúlok is a villám után, és rászúrva a számhoz emelek egy falat húst. Érzem, ahogy az ízek birtokba veszik ízlelőbimbóimat, és akkora átéléssel rágom az ételt, hogy már csak kollégám érkezésére ocsúdok fel. Nem tudom, mióta ehetek, de a tányérom negyede már üres.
- Csak nyugodtan. - pillantok rá, majd az ebédjére. Az övé se néz ki rosszul. - Jó étvágyat!
Inkább most vonszoltam le magam idáig, hogy megtöltsem a reggel óta üres hasamat. Nem is tudom, mért nem reggeliztem. - Valahogy úgy. - válaszolom, és inkább terelem a témát. Nem akarok arról beszélni, hogy mivel töltöttem a napomat. - Rég láttalak.. - és tényleg. Furcsa mód, mostanában nem láttam olyan sűrűn, mint egyébként szoktam. De az is lehet, hogy csak elkerültük egymást.

344 szó; zene

Nem is igazán tudom, hogy kit utasítanék vissza a tanári karon belül. Véleményem szerint senkivel sem ápolok eget rengetően rossz viszonyt. persze, vannak nézeteltéréseim a halálfaló mivoltamból kifolyólag, de aki ezt felhasználva ront nekem, nem tud rólam semmit. Pedig tele voltam a Reggeli Prófétával anno, mikor nyíltan Dumbledore mellé álltam. Nyílt tárgyalások, feszültebbnél feszültebb helyzetek, és természetesen a hátam mögött összesúgó emberek. Viszonylag hamar lecsengett a sztori, de még mindig találkozok olyan emberekkel, akik bizalmatlanul méregetnek harminc méter távolból is. Nem mondom, hogy ártatlan vagyok, de ha nyilvánosan is kijelentettem, hogy melyik oldalt képviselem, akkor mért kell ennyire beszarni tőlem? Még mikor valóban a Nagyurat szolgáltam, akkor is igyekeztem minél inkább meghúzni magamat, és csak olyan küldetéseken részt venni, melyek során nem tapad a kezemhez vér. Persze ez elkerülhetetlen, ha az ember kezén a hosszú, kígyós billog található meg.
- Társaságban mégiscsak kellemesebb elkölteni az ebédet. - barátságosan elmosolyodok, és a hús mellett lévő rizst kezdem el turkálni, mert valahogy elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy nincs jelen pillanatban gyomrom a zöldségekhez. Kicsit betett múltkor a salátadömping.
- Mit kutatsz? - ragadok ki egy töredéket a megszólalásából. Nem beszélünk sokat, nem gondolom, hogy tudnom kellene, de ha már megemlítette, akkor nem lehet akkora nagy titok, és beszédtémának se rossz egy ilyen kutatási anyag. Még az is lehet, hogy tudok segíteni neki, ha kapcsolatokra lenne szüksége. Apámnak mindenfelé vannak lénykutató barátai. Ő maga is kedveli ezt a területet, de a birtokon biztonságosabb neki. Ahogy a húgaimnak is. Szerencsére sikerült mindannyiuknak egy olyan állást találnia, amit zártabb körülmények közt is tudnak művelni. Apám például szőlőt termeszt, és belekezdett a borkészítésbe is a szomszéd unszolására. Szóval meg tudnak élni, és viszonylag biztonságban is vannak. Bár lehet, hogy felesleges ez a paranoia, de nem szeretném, ha a Nagyúr rajtuk töltené ki a haragját az én döntésem miatt. Sosem bocsátanám meg magamnak.
- Leginkább az alapokkal. Felsőbb évfolyamokon nincsenek túl sokan, meg ők nagyjából tudják is, amit kell, de a negyedévesek nagyon le vannak maradva néhány ember kivételével. Volt már példa arra, hogy a harmadévesekkel együtt tartottam nekik órát... - sóhajtok. Borzalmas a lemaradásuk, de ha nem tanulnak, mit csináljak velük? - Persze, fakultatív jelleggel. - teszem hozzá gyorsan. Nem variáltam át az órarendjüket. Azért az mindenkinek sok lenne. Nem hiszem, hogy meg lehetne oldani ütközések nélkül. maximum lyukasórákkal, de mindkét évfolyamot ebéd előtt tanítom, szóval oda még nem kell pihenés véleményem szerint.

398 szó; zene