Liv & Capricus

Noha tél van, ha már kimenőt kaptunk, vétek lenne a kastélyban maradnom. Nem is követek el ilyesmit. A haverjaim is egyre mondják, hogy menjünk és vessük bele magunkat a roxmortsi forgatagba és nem is én lennék, ha nem hajlanék a szavukra. Jó lenne valami menő öltözettel előrukkolni, főleg hogy tavaly, az ex-barátnőmnek hála elég jó stílust sikerült kialakítanom, ha épp nem kell talárban feszengenem, én azonban be kell valljam, magamtól annyira nem jeleskedem az ilyesmiben. Tényleg szereznem kellene már egy új barátnőt. Főleg, hogy America, a nővérem is egyre inkább gyanakodik amiatt, hogy még mindig szingli vagyok. Leszokhatna már az állandó bagolyküldözgetésről. A "tanulásra akarok koncentrálni végzősként" dolgot meg sehogy sem akarja megérteni. De talán tényleg lépnem kellene valamit. Csak ne Rosie jutna eszembe állandóan... Persze lehet erre is ez a megoldás.
Mindenesetre ma még biztosan szingliként megyek le a faluba, de az öltözetem szerintem megnyerő, még ha egyszerű farmernadrágból, szürke pulóverből és fekete kabátból áll is. Legalább nem érhet az a vád, hogy úgy nézek ki, mint bármikor máskor, hiszen a talárom szerencsére a kastélyban maradhat.
A falu utcáin igen nagy tömeg hömpölyög, mint az ilyen roxmortsi hétvégéken általában, mikor szinte az egész Roxfort ideszabadul, elég csak egy kicsit másfelé figyelnem és máris azon kapom magam, hogy elsodródtak mellőlem a barátaim. Egy ideig mászkálok a tömegben, próbálom megtalálni őket, aztán feladom. Mindegy, majd előkerülnek később. A borult idő és a szürkület egyébként sincsenek a segítségemre. Inkább a forgatagból kifelé, csöndesebb útszakasz felé veszem az irányt.
Elég kihalt utcára sikerült tévednem, éppen senkit sem látok magamon kívül itt először. Tekintetem aztán egyszer csak megakad egy kocsmán. Jártam már itt korábban, ez a Három Seprű, nem rossz hely. Megindulok hát arra. Felvonom a szemöldököm, majd gondolok egyet és belépek. Lehet, hogy egyedül nem olyan nagy buli a kocsmázás, de hát mi baj lehet? A haverjaimat úgysem találom meg egyhamar és kezdek kicsit fázni is, akkor meg miért ne? Ha nagyon nem találnék ott ismerőst vagy jó társaságot, legfeljebb iszom egy jó lángnyelv whiskyt meg egy vajsört, miközben meg is melegszem.
Az ajtó csilingel, ahogy kinyitom és belépek rajta. Első pillantásra nem veszek észre senki ismerőst, de igazából nem is feszélyez a dolog, egyenesen a pulthoz sétálok, ahol a csaposon kívül jelenleg csak egy hosszú, szőke hajú lány tartózkodik. Egész csinos alakja van így hátulról, de hirtelen nem ismerem fel. Egyébként is a pultost szólítom meg, ahogy odaérek.
- Hello! Egy lángnyelv whiskyt és egy vajsört, légy oly kedves! - hangom határozott, de udvarias. Végül is általában a keményfiút várják el tőlem, még ha ez nem is teljesen őszintén én vagyok, nem hazudtolhatom meg magamat.

• What is timing? Timing is for figure skaters and comedians. You either love someone or you don’t.

Liv & Capricus

Talán gonosz dolog, de valahol örülök, hogy idén America, a nővérem már nincs itt. Bár az is igaz, hogy nem teljesen úgy alakul nélküle sem az évem, ahogyan terveztem. Azt gondoltam így végre tényleg önmagam lehetek, nem kell többé szerepet játszanom. Pedig dehogynem. A nővérem keze messzebbre elér, mint hittem volna. Még most is szinte olyan, mintha itt lenne. Tudom, nem tehetek semmit úgy, hogy előbb vagy utóbb ő ne szerezne tudomást róla. Rosie-t is ezért kezdtem el kerülni. De ha ez még nem lenne elég, a haverjaim sem tudnának mit kezdeni egy hirtelen pálfordulással a részemről. Bele kell törődnöm, hogy a Roxfortban én már soha nem lehetek teljesen önmagam, alkalmazkodnom kell az évek alatt kialakított imidzsemhez. De majd ha végzek, minden más lesz. Csak akkor kell majd elég erősnek lennem szembemennem a családom akaratával. A sötét jegy elől nem lesz könnyű kitérni. De talán sikerül majd megértetnem velük, hogy én nem erre vágyom, nem ezt  a jövőt képzelem magamnak. Hiszen engem csak a kviddics éltet. Semmi más.
Kellemetlen, hogy még magányomban is ilyen gondolatok foglalkoztatnak, ahogy belépek a Három Seprűbe, miután a haverjaimat elhagytam valahol és rendelek magamnak némi italt. Bár szórakozni jöttünk le Roxmortsba, talán jobb is így, hogy egy kicsit elmélyedhetek a gondolataimba. Nem mintha ezzel túl sokra mennék. Ugyanúgy tartok a jövőtől, bármennyit gondolkozom is rajta. Elmélkedésemből azonban egy nem várt ember társasága ránt ki. Kicsit meglepetten is nézek az ismerős arcra. Pár pillanatba beletelik, hiszen vissza is kell térnem a "Földre", de sikerül azonosítanom őt. Egy háztársam, Olivia Armstrong. Eggyel jár alattam. Nem emlékszem, hogy valaha is túl sokat beszéltünk volna, de a klubhelyiségben sokszor láttam már. Egyébként is nehéz nem észrevenni, tekintve, hogy igencsak bájos lány. Rendszerint egy barátnőjével volt mindig együtt, őt azonban nem látom most sehol.
- Á, csak elgondolkoztam néhány dolgon, amik mostanában nyomasztanak. Családi ügyek, többnyire. Na meg elhagytam valahol a tömegben a haverjaimat, gondoltam jobb itt a melegben egy jó itallal, mint odakint - arcomon egy visszafogott mosollyal az ablak felé bökök fejemmel a mondandóm végén. Igyekszem megőrizni a kissé laza macsós stílust, ami általában jellemez, nem engedhetem egy háztársamnak, hogy ne lásson keménynek, de elutasítónak sem akarok tűnni, épp ezért úgy érzem, kellően részletes választ adtam neki, amennyire  a felszínes ismertségünk indokolja legalábbis. Meg amit mondok, az tényleg úgy is van. Ennél mélyebben amúgy sem hiszem, hogy érdekelné.
- És te hogyhogy csak így? Mindig a barátnőddel szoktalak látni... ne haragudj, nem jut eszembe a neve - érdeklődve fordulok felé. Végül is, ha már kettesben vagyunk itt, miért ne beszélgessünk? Gondolom ő is ezért szólított meg. Vagy csak hogy elüsse az időt, míg a barátnője mondjuk a mosdóban van. Bár oda a lányok együtt szoktak menni általában. A fene se tudja. Mindegy, a válaszából gondolom majd úgyis kiderül, mi a helyzet.

• What is timing? Timing is for figure skaters and comedians. You either love someone or you don’t.

Liv & Capricus

A hölgytársasággal alapvetően sosem volt gondom. Sőt. Gyakorlatilag harmadéves korom óta szinte mindig volt barátnőm, az, hogy már fél éve szingli vagyok, mondhatni rekordnak számít. Pont ezért gyanús a nővéremnek. Mert ő, bárhogy tagadjam, sejtette, hogy Rosie miatt volt. Aki szőrén-szálán eltűnt és nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy a testvéremnek köze lehetett a dologhoz és így valahol az én hibám, hogy nem tudtam elég távol maradni tőle... Talán egy új barátnő megoldaná ezt a problémát is. Akit a családom minden szempontból tökéletesnek láthatna. De megjátszani sem akarom magamat. Jó lenne, ha őszinte érzésekkel szerethetnék egy ilyen lányt. De túl sokat akarok valószínűleg.
A lányokkal való kommunikáció, az udvarlás nem újdonság tehát nekem, mikor az egyébként igencsak szemrevaló háztársam, Olivia Armstrong megszólít a Három Seprűben, mégsem indul túl gördülékenyen a kommunikáció. Nem számítottam társaságra, a gondolataim pedig túlzottan elkalandoztak, de nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt túl sokáig lássa rajtam, igyekszem minél gyorsabban visszahelyezkedni a megszokott szerepembe, a viselkedéshez, beszédmódhoz, amit a háztársaim megszokhattak tőlem. Még ha ez nem is teljesen én vagyok. Ezen már késő változtatni. Majd az iskola után, a nagybetűsben. Addig marad ez.
- Biztosan. Amennyire ismerem őket, előbb-utóbb úgyis itt kötnek ki - egy kis félmosolyt eresztek meg felé a mondandóm végén, csakúgy az imidzs kedvéért. Egyébként tényleg így gondolom. De ha esetleg tévednék, legfeljebb egyedül megyek vissza a kastélyba, ezen nem problémázom különösebben. Ők is visszatalálnak maguktól, én is. Nincs itt gond, bárhogy lesz. Mindenesetre megpróbálom valami felszínesebb kérdéssel fent tartani a társalgást, végül is nem ismerem annyira a lányt, de próbálok figyelmesnek tűnni azzal, hogy eszembe jut, általában egy barátnőjével tölti az idejét. Valamiért azonban úgy fest, darázsfészekbe nyúltam akaratomon kívül is, arca ugyanis megrándul és elég morcos fintort vesz fel egy pillanatra, mielőtt meglehetőségen hűvösen válaszolna.
- Na igen, előfordul. Szomorú, de ez van - kissé flegmának hathat a hangnem, amit megütök, de ez tőlem a megszokott, elvárt ezekben a körökben. Pláne, hogy erre egyébként sem tudom, mit mondhatnék. Firtatni nem lenne egészséges. Őszintén nem is érdekel két tinilány civakodása. Mert biztos nem valami halálosan komoly dolog. Holnap már lehet megint országos barátnők lesznek, így megy ez a lányoknál. Mindenesetre sem lelki segély szolgálatot nem szeretnék játszani, sem szitokáradatot hallgatni arról a lányról. Az ő dolguk. Különben is, ha már Olivia itt van, inkább vele foglalkoznék. A barátnője amúgy is sokkal jellegtelenebb, még az arcát is nehezemre esik felidézni, pedig mintha vele már váltottam volna néhány szót. Párszor odajött hozzám a klubhelyiségben, de már arra sem emlékszem, miről beszéltem vele. Nagyjából ennyire lehetett fontos.
- Semmi komoly igazából. A nővéremet, Americát gondolom nem kell bemutatnom, ha mást nem látásból tuti ismerted. Maradjunk annyiban, hogy nem egy könnyű személyiség, ha nem értesz vele egyet valamiben - nem áll szándékomban túlzottan beavatni, a lelkizés amúgy sem állna jól, így lazának ható hangon és gesztusokkal adom elő neki a dolgot, miután kortyoltam egyet az italomból. Nem akarok elutasító lenni, de pont elég lesz neki ennyi. A testvéremet úgyis mindenki ismerte, tett róla, biztos nem lesz nehéz elképzelni neki ezt a dolgot. És igazából még igaz is. Csak nem a teljes igazság. De jobb, ha abba nem avatom be ezt a lányt. Különben sem a legjobb csajozós duma lenne. Egyáltalán nem.

• What is timing? Timing is for figure skaters and comedians. You either love someone or you don’t.