Nem hittem volna, hogy az első programom itt Sofiaval a vásárlás lesz, amit személy szerint utálok. Nem akarok elmenni vele vásárolni, mert jelenleg a legkisebb gondom az az, hogy melyik drága ruha fog jól állni rajta. Szinte már csak egy karnyújtásnyira van innen a húgom, már nem kellene sok és láthatnám. De nem írtam neki, nem kerestem és próbáltam helyrehozni a dolgokat köztem és Sofia között, azonban már.. nem hiszem, hogy van esély az újrakezdésre. Ellökött magától és azóta folyamatosan csak féltékenykedik és csúnyán beszél, természetesen engem is csak a pénz miatt szeret, vagyis. inkább a pénz miatt ragaszkodik hozzám. Pedig én tényleg próbálkoztam, nem írtam levelet és hű voltam, folyamatosan csak az ő érdeke volt a fontos, de ő mégsem engedett újra közel magához.
Sofia előre ment a boltba, míg én azt mondtam, hogy elmegyek egy kicsit sétálni, mert.. jó volt kicsit kiszellőztetni a fejemet. Elgondolkodtam egy-két dolgon, már.. nem is tudom, ez lesz az utolsó esély, ha nem tudom visszalopni magamat a szívébe felkeresem Nadia-t. Tíz percet sétáltam, nem mertem messze menni, nem akartam elveszteni az üzletet, ahol leendő feleségem épp vásárolgat. Elindulok hát vissza, hogy vele lehessek, de az üzlet ajtajában veszek egy mély lélegzetet és majd bizonytalan léptekkel elindulok, épp az egyik baba előtt áll és méregeti a ruhát, ami rajta van. Sofia mindig is csodaszép volt, évek alatt egyre szebb lett és hát.. vajon Nad.. nem, ez most kettőnkről szól. Elindulok a lány felé és hátulról átölelem őt.
- Szép darab, kiemelné a szemed színét. - mondom neki egy mosoly kíséretében, de nem is mondom, sokkal inkább lágyan súgom a fülébe. tényleg elég csinos darab és azt is biztosra veszem, hogy miemeli a szeme színét.

Sofia.. sosem volt könnyű eset, de hát nem is tudom, hogy miért lepődöm meg ezen. Ez az egész vásárlós dolog hülyeség volt, de mégis belementem, mert vele akartam lenni, legalábbis megpróbáltam vele lenni. Emlékszem a régi szép időkben, hogy milyen volt vele, hogy mennyire jó volt minden, amikor csak ketten voltunk, amikor csak mi voltunk.. De most már itt van a húgunk is és ez ellen nem tudunk semmit sem tenni. Őt jegyeztem el, ő lesz a feleségem és nem Nadia -hiába szeretném- lesz az. Szóval inkább rá kéne koncentrálnom, vele kell beszélgetnem és őt kell boldoggá tennem.
Én tényleg megtettem mindent, kedves voltam vele, átöleltem és bókoltam neki egyet, de nem hiszem, hogy bármit is elérnék vele.. Sofia nagyon, de nagyon pipa még mindig.  - Bocsánat. - motyogom majd mikor elmegy előlem, akkor felsóhajtok és átmegy egy másik ruhához. Na ez tényleg neki való, annyira csicsás és.. igen, tiszta Sofia. - Végén még nem engedem felvenni ezt a ruhát neked, nem akarom, hogy lecsapjanak a kezemről.. - mondom neki egy meleg mosollyal az arcomon, majd hát jön az egyik eladó és leszedi a babáróla ruhát, neki adja. Én pedig Sofia mellé lépek és összekulcsolom a kezeinket.
- Alig várom, hogy lássalak benne. - kacsintok rá, majd elindulok vele a próbafülke felé.

Nagyon örülök neki, hogy kicsit kimozdultunk és nem abban a házban vagyunk, bár még magam sem tudom, hogy mit kezdjek magammal itt. A minisztériumban kéne valami munkát vállalnom és talán meg is a megfelelő, de még ráérek eltakarítani a szemetet, ami az utamba áll, hogy enyém legyen a munka. Amúgy sem kellene dolgoznom, van nekünk annyi pénzünk, hogy életünk végéig boldogan éljünk mindenfajta anyagi megszorítás nélkül. De most inkább koncentráljunk a vásárlásra. Sokkal jobb, mint azon agyalni, hogy mit kezdjek magammal.
Aztán megint jön a Nadia téma és kezdek már sokkot kapni ettől, nem értem miért nem lehet felfogni, hogy most vele vagyok és nem mással, emellett.. nem Nadiaval vásárlok jelenleg. De szerencsére hamar letudjuk ezt az egészet, majd kézen fogva kísérem a próbafülkéhez, ahova nem mehetek be sajnos.. Pedig olyan sok minden történhetne ott. Megvárom, míg felhúzza a ruhát és mikor kilép, akkor csillogó szemekkel mosolygok rá. - Meg is vesszük. - mondom neki habozás nélkül, mert hát.. igen, ez a ruha olyan, mintha pont rá öntötték volna. - Csodásan nézel ki, te vagy itt a legszebb. - felelem neki röviden, majd közelebb lépek, kezeimet a derekára helyezem, közelebb húzom őt, majd csókot nyomok az ajkaira.
- Esetleg szeretnél még valamit felpróbálni? - mosolygok rá kedvesen és körbenézek, hát ha van olyan ruha még az üzletben, ami tetszene neki, de.. nem tudom, nem akarok megszólalni, megint csak rosszat mondanék, de dobhatom ki a kék ruháimat.. Mer tudom, hoyg előtte kéket hordani nem jó dolog.

Sosem fogom megérteni egyik húgomat sem, nekem ők túl bonyolultak és érthetetlenek, egyszerűen.. nem is tudom, még mindig érzem, hogy Nadiat szeretem, de elég sok időt töltöttem el Sofiaval, talán nem olyan minden, mint régen, de kezd jobb lenni a helyzet közöttünk azt leszámítva, hogy mással is összefekszik, az kicsit sem tetszik nekem, nagyon nem tetszik, de nem tudok ellene semmit sem tenni. Eleinte ez a vásárlás csak egy olyan dolog volt, amit nem akartam, de szép lassan megtetszett, jó vele kis időt eltölteni, szeretek a húgommal lenni, hiányoztak az ilyen hétköznapi dolgok, szerettem volna hétköznapi lenni, de egy Karkarovra nem ilyen jövő vár.
Visszacsókolt, igaz röviden és hidegen, de akkor is visszacsókolt, én pedig mosolyogtam. Szorosabban tartottam a derekát, imádtam őt tapintani, érezni és magamba inni az illatát, azt a csodálatos illatot, amit magából árasztott. - Igazad van. - felelem neki mosolyogva és nézem, ahogyan elindul a fülke felé, majd aztán.. nem is tudom, hogy mit akar, csak felhergelni vagy komolyan is gondolja, hogy menjek utána. De nem tudom, hogy mennyire okos döntés bemenni vele kettesbe egy fülkébe. - Megyek is. - hát végül elindultam, nem sokat haboztam és szöszöltem.
Segítettem neki, lehúztam a cipzárt, de be is csuktam a fülke ajtaját, majd lehúztam róla a ruhát, hogy fehérneműbe álljon előttem. Nyakára nyomok egy csókot. - Még mindig csodálatos a tested. - búgóm nyakába és további csókokat adok neki, majd csípőjénél fogva húzom közelebb magamhoz.