Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

 Capricus & Hannah EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

 Capricus & Hannah EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

 Capricus & Hannah EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

 Capricus & Hannah EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

 Capricus & Hannah EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

 Capricus & Hannah EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

 Capricus & Hannah EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

 Capricus & Hannah EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

 Capricus & Hannah EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 329 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 329 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 23 Nov. - 19:50
***
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 23 Nov. - 19:52


Mára elegem volt a diákokból. Ketten kérdezősködtek, hogy mi történt velem, ketten belém kötöttek, és egy fiatal srác fellökött. Hosszas bocsánatkérés után hagytam ott, kiélveztem azt a döbbentet és félelmet, ami kiült az arcára azok után, miután rá kiabáltam, hogy mégis mit képzel. Egy fiatalabb Hugrabugos fiú volt, bizonyára megjegyzett magának, bár vélhetőleg ha valaki elmeséli neki, hogy hogy emlékszik rám régről, kiröhögi az illetőt. Hannah? Hogy mosolyog, viccelődik és mindenkihez van egy jó szava? Hah... Néha elszégyellem magam és azt kívánom, bár minden olyan egyszerű és vidám lenne, mint régen volt. Mint egy évvel ezelőttig volt. Ahogy ideáig jutok a gondolatmenetben, az arcom és a gondolataim ismét búskomorrá válnak, eszembe jut, hogy mi történt és máris ismét elönt a düh, a harag, a gyász és még ezernyi olyan érzés, amikkel ezelőttig soha nem találkoztam.
Hogy kicsit nyugtom legyen, lassú léptekkel mászok fel a Bagolytoronyba. A baglyok legalább nem tudnak hozzám szólni. Viszek némi csemegét is, had örüljenek, de igazából csak egyedül szeretnék lenni. Nyugodtan megírni a nagyszüleimnek a levelet. A harmadikat a héten...
Felérve összehúzom magamon a bajszínű hosszított felsőmet, ledobogom barna csizmámról a rá ragadt leveleket, majd megigazítom a vállamon fekete hátizsákomat és kék farmerem zsebébe nyúlok a zacskóért, amiben ott a rágcsa. A baglyok érdeklődve huhognak, hogy ki is érkezett hozzájuk. Nem foglalkozok velük, egyszerűen csak felülök az egyik párkányra, magam elé dobom a zacskót kibontva, majd nekiállok a levélnek. A bátrabb baglyok lassan odagyűlnek körém, a szemem sarkából figyelem őket. Aztán hirtelen szétrebbennek, én pedig felsóhajtok. Biztos jön valaki...
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 25 Dec. - 0:40
Hannah && Capricus

It's where my demons hide...

America, a nővérem a tanév kezdete óta gyakorlatilag minden héten baglyokkal bombáz, én pedig igencsak hébe-hóba válaszolgatok neki. Őt ismerve pedig ezt nem fogja sokáig tűrni. Ez érződik is a soraiból. Ebben a hónapban például még egyetlen baglyot sem küldtem neki, így bármennyire nem is fűlik hozzá a fogam, ideje küldenem neki egyet. Még a végén képes és ideutazik. Ráadásul lassan nem ártana valahogyan tudatnom vele, hogy nem szándékozom hazamenni a karácsonyi szünetre. Hosszú órákba telt, mire megkomponáltam a levelet, de végül is sikerült. Ha ezek után nem küld rivallót, akkor soha. De nem szeretnék egyelőre a családom elé állni. Jó lenne kihasználni az időt, amit még itt tölthetek, távol mindenkitől. America mióta élek, csak azt az egy évet volt máshol, mint én, mikor ő már roxfortos volt, én pedig még nem. Azóta ez az első lehetőségem teljesen távol lenni mindenkitől. Jó lenne ezt minél hosszabbra nyújtani. Remélhetőleg a RAVASZ-okra készülés elég nyomós érv lesz nekik. Bár tartok tőle, hogy a nővérem okosabb ennél. De muszáj a sarkamra állnom.
Mindenesetre a levél készen van, már csak annyi van hátra, hogy elküldjem azt a fülesbaglyommal a testvéremnek. Kezemben a borítékkal tartok a bagolyház felé. Sokan nem szoktak erre járni ilyenkor, ezért ahogy belépek és megpillantok egy ott ücsörgő, szőke, alsóbb évfolyamos lányt, kicsit meglepődöm, de ez épp csak egy pillanatra suhan át az arcomon.
- Hello - szólok oda neki, ahogy azt az illendőség megkívánja. Bár nem rémlik, hogy ismerném, de mivel kettesbe kerültem vele egy aránylag kis helyen, szerintem elég furán venné ki magát, ha úgy tennék, mintha ott sem lenne. Ezért is köszönök oda neki röviden, mielőtt a baglyom felé venném az irányt, hogy odaadjam neki a megcímzett levelemet és útjára indítsam.

Bocsi a késésért!;; Demons;; Ruha;; ©


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 6 Jan. - 16:50

Látom, hogy a baglyok szétrebbennek, és hamarosan a lépteket is hallom, majd az ajtóban megjelenik egy idősebb srác, akit csak látásából ismerek. Pontosan annyira, hogy tudjam: Mardekáros. Remek. A gondolat fintort csal az arcomra, ahogy felnézek rá és ezt akár észre is veheti, de igyekszem lesütni a szemem.
- Helló! - köszönök én is egyszerűen. Nem nagyon szeretnék több szót vesztegetni a zöldre, úgysem érdemli meg. Az persze eszembe sem jut, hogy ő talán "normális" lehet, és nem érdemli meg ezt a viselkedést. Hiszen Mardekáros! A csemege ott marad a kezemben, ahogy a Baglyok szétrebbennek. Látom, hogy a srác célirányosan az egyik bagoly felé indul, ami nem mozdult el a rúdjáról a csemegéért. Bizonyára olyan fellengzős és beképzelt, felsőbb rendű, mint a gazdája.
- Tessék. Add oda neki, mielőtt elindul! - dobom oda a zacskót a srác mellé, amire néhány bagoly rá is vetődik, de egyértelmű, hogy az ő baglyának szánom. Hogy miért? Mert ha már megvettem, fogyjon is el. A többiek már úgyis telekajálták magukat. Nem kedvesség, puszta kényelem. Nem kell cipelnem a zacskót. Amúgy is csak pár darab maradt benne, legközelebb két bagolynak se lenne elég. Közben lassan visszamászok a helyemre, és átolvasom a levelet...
- Fúújj... - nyögök fel, ahogy megfogom a pergament. Sajnos sikerült egy nagy adag bagoly ürülékbe nyúlnom, ugyanis az egyik bagoly hálája jeléül odapottyantott a lapra.
- A francba... - morgom, majd előveszem a pálcámat és vizet teremtve igyekszem lemosni az undormányt a kezemről.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 12 Márc. - 17:51


Hannah & Capricus


Tényleg nem számítottam arra, hogy ebben az időben bárki lenne a bagolyházban. Ezért is lep meg kicsit, mikor oda belépve egy alsóbb éves, hollóhátas lányt pillantok meg ott a baglyokat etetve. Biztos, hogy láttam már a folyosókon korábban, de nem ismerem őt különösebben, ennek ellenére, mivel alapvetően nem vagyok azért modortalan, egy rövid köszönést kap tőlem, mielőtt a fülesbaglyom, Orion felé tartanék. Viszonozza a köszönésem, de az arcán mintha egy kis fintor futna át előtte. Nem tudom, hogy konkrétan velem van-e problémája, vagy egyszerűen csak azzal, hogy megzavarták a magányát, de igazából mindegy is. Úgysem tervezem sokáig zavarni a köreit. Csak elküldöm a levelemet és már itt sem vagyok. Kicsit meg is lep, mikor a lány ismét megszólal és oda is dobja mellém a bagolycsemege zacskóját, amiben még pár darab maradt, ahogy látom.
- Köszi - válaszolom kissé értetlenül, ahogy a zacskóért nyúlok. Nem tűnt épp kedvesnek, ahogy odavágta mellém a zacskót, de végül is rendes, hogy odaadja. Oda is nyújtom Orionnak az egyik darabot, aki éhesen kap utána és látható élvezettel nyeli le az ételt, ami ösztönösen mosolygásra késztet, ezt akár a lány is észreveheti, még ha rövid ideig is tart. Orion nem fogad el rajtam és a nővéremen kívül mástól ételt, de abból, ahogy elveszi tőlem, amit kínálok neki, nyilvánvaló, hogy nagyon is szerette volna, mikor ez a lány a többieket etette. Érdekes, mintha ő is úgy lenne bizonyos dolgokkal, mint én. Talán a termete miatt, hiszen uhu, az egyik legnagyobb bagolyfajta lévén nagyobb, mint a többiek és ezért úgy érzi, muszáj megtartania  a távolságot tőlük, a tekintélye miatt. Vagy ilyesmi. Nem annyira értek a baglyok "társadalmi szokásaihoz". De valahol meg tudom érteni őt, én is gyakran érzek hasonlóan. Ezzel kellene végre leszámolnom. A levél, amit a nővéremnek küldök arról, hogy nem megyek haza a karácsonyi szünetre, valahol az első lépés ehhez. Legalábbis annak szánom. Idővel, lassan elszakadni az elvárásoktól és kiépíteni azt az életet, amit szeretnék...
A gondolataimból a lány hangja ránt vissza. Úgy tűnik, egy igen kellemetlen "baleset" érhette őt és a pergamenjét is, legalábbis abból ítélve, ahogy a bagolyürüléket igyekszik letörölgetni a kezéről. Nem egy kellemes dolog, főleg, hogy talán kezdheti újra, amit megírt. Bár egy jó bűbáj talán még segíthet rajta.
- Minden oké? - kérdezem felé fordulva, elszakítva tekintetemet a mohón falatozó Oriontól. Elég suta kérdés, de nem tudom, mi többet mondhatnék? Ha a haverjaim itt lennének, biztos röhögnének a balszerencséjén, az élükön velem. Pedig én nem ilyen vagyok! Most sem az az első gondolatom, hogy "hú, de megszívta, mekkora lúzer", inkább együtt érzek vele valahol. Mindenkinek lehet rossz napja. Ez azonban csak egy ilyen suta kérdésben ölt testet. Bízom benne, nem veszi gúnyolódásnak, végül is nem is annak szánom.

It's where my demons hide...
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 16 Márc. - 14:28


A maradék bagolycsemegét odadobom a mardekárosnak. Fogalmam sincs miért. Talán azért, mert nincs kedvem kidobni, a többi bagoly pedig már jól lakott. Ahogy az egyik uhuhoz sétál, rájövök, hogy az a nagyobb darab madár eddig ott gubbasztott a sarokban és amúgy sem kapott a csemegéből.
~Legalább akkor jó helyre kerül~ gondolom magamban elégedetten, aztán el is kap az undor. Egy mardekáros baglyáért hálálkodok. Szánalmas. Persze a madár nem tehet semmiről, de nekem már az is elég, hogy a gazdáját gyűlöljem. Határozott és erőteljes gyűlölet szaggatja a szívemet, mert tudom, hogy ez a srác is "túl mardekáros". Vagyis simán odaáll valaki elé és kiröhögi, ha bénázik, vagy piszkálja a sárvérűeket, vagy a "szimpla" nem mardekárosokat. A köszönetre nem szólok semmit, etesse csak a baglyával meg a maradékot. Az való neki...
Ahogy visszamászok, hogy folytassam a levelet, ismét a balszerencsém lát napvilágot és "hál'isten" tanúja is van ennek a bénázásnak, méghozzá pont egy zöld. Remek...
Undorodva fakasztok vizet a pálcámból és próbálom lemosni a bagoly kakit. A levél most annyira nem is számít. Viszont érzem, hogy...
- Van egy zsepid? - fordulok a srác felé, még mindig fintorral az arcomon. A kezemről ár nagyjából lejött a "cucc", de csurom vizes vagyok és nem túl szép látvány. Viszont zsebkendő nincs nálam. Jellemző...
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 23 Ápr. - 3:48


Hannah & Capricus


Tényleg meglep, mikor a hollóhátas lány, aki láthatóan nem örül a jelenlétemnek, odadobja nekem a bagolycsemegéje maradékát. Orion, a baglyom élvezettel fogadja el tőlem az élelmet, nyilvánvaló, hogy irigykedve szemlélte, míg a többiek falatoztak, mégsem ment oda hozzájuk, valószínűleg büszkeségből. Vagy mert ezt várják el tőle ahhoz, hogy megőrizze a tekintélyét. Fogalmam sincs, hogy működik ez a baglyoknál.
A továbbiakban nem is foglalkoznék a lánnyal, hiszen nem ismerjük egymást és láthatóan magányra is vágyik, én is csak a dolgomat jöttem elvégezni, mi értelme lenne a fölösleges csacsogásnak? Különben is, mit mondhatnék neki? Ha a haverjaim itt lennének, nyilván "muszáj" lenne piszkálni, belekötni, még ha ez nem is esik túl jól nekem. Egy fiatalabb lány, miért ne alapon. Bár legalább nem griffendéles. Azokra a nővérem is mindig valósággal uszított. Bár soha senki nem tudta nekem elmagyarázni, miért is rosszabbak ők másoknál. Vagy hogy miért is leszek jobb, ha egy nálam láthatóan kisebbet, gyengébbet bántok. Nem mintha jobb lennék azokkal, akik ezeket az elveket vallják, hisz tettem, amit elvártak tőlem, mint a kisebbik Phillipstől, még az élükre is álltam. De ebből elég. Hiszen én nem ez vagyok! Csak az a baj, hogy ezt a környezetem nem igazán akarja megérteni...
Gondolataimból a lány utálkozó hangja ránt vissza. Ahogy odapillantok láthatom, hogy a levelének úgy tűnik annyi, kezdheti elölről az egészet, köszönhetően az egyik bagolynak. Ráadásul még elég szerencsétlenül is sikerült megfognia a lapot. Nem igazán tudom, mit tudnék egy ilyen helyzetben segíteni, mert igen, bármilyen hihetetlen, mardekáros létemre segíteni szeretnék, nem hangosan röhögni a másik kárán bele az arcába. De ezt csak egy elég suta kérdés formájában vagyok képes az értésére adni, amire egy kérdéssel válaszol. Rögtön a nadrágom zsebébe nyúlok. Még szerencse, hogy általában benne felejtem a zsebkendőmet, amit normál esetben sosem használok. Még elsőéves koromban kaptam az apai nagynénémtől annak örömére, hogy a családi hagyományoknak megfelelően én is  a Mardekárba kerültem. Épp ezért a zsebkendő természetesen ezüst-zöld színekben pompázik, sőt a nagynéném a házimanókkal egy kígyót is hímeztetett bele a monogramom mellé. Szóval igazán egyedi darab, én azonban sosem szerettem, pont azért, mert túlzottan a családi elvárásokra emlékeztet. Épp ezért minden különösebb ellenérzés nélkül nyújtom a lány felé, hogy erre nem épp higénikus célra felhasználhassa. Legalább valami hasznát is veszem. Vagy valaki más hasznát veszi, végül is mindegy. Különben is ki lehet tisztítani. Gondolom.
- Tessék. Papírzsepi nincs nálam, de használd csak nyugodtan.

It's where my demons hide...
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Capricus & Hannah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Információra éhesen - Andrew & Hannah
» Liv & Capricus
» Capricus & Boo
» Peter & Capricus
» Capricus - Kadie

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-