Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Nadia & Preston EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Nadia & Preston EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Nadia & Preston EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Nadia & Preston EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Nadia & Preston EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Nadia & Preston EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Nadia & Preston EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Nadia & Preston EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Nadia & Preston EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Preston Lamora-Bacerra

Preston Lamora-Bacerra

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Theo James

»
» Szer. 21 Jún. - 14:43


Fiatalabbik húgom mindig is sokkal elevenebb volt nálam. Velem ellentétben szeret nagy társaságban lenni, és más aranyvérű hölgyekkel barátkozni. Nem zavartatja magát, mikor meg kell szólalnia, míg én feszengek ilyenkor. Mondhatnám úgy is, hogy ellentétei vagyunk egymásnak, mégis elég jó kapcsolatot ápolunk ahhoz, hogy folyamatosan rágja a fülemet. Már tavasz közepe óta próbál rávenni arra, hogy rendezzek egy kisebb összejövetelt. Nem értem, mire jó ez neki, mert a barátnőivel enélkül is tud találkozni, de mivel szeretem őt - meg persze már idegesített a folyamatos hiszti -, elkezdtem szervezni egy szűk létszámú bált. Röpke egy hét alatt sikerült is kiküldeni a meghívókat minden embernek, és mindenki vissza is jelzett elég hamar. A végső létszám huszonöt fő lett. A meghívottak zöme külföldről a Brit szigetekre érkező mágus, illetve húgom barátnőinek családja. Így, hogy csak pár törzsgyökeres, brit aranyvérű család teszi tiszteletét, számomra is könnyebb elviselni az egész rendezvényt, ugyanakkor külföldi ismeretségekre is könnyedén szert tehetek.
Felveszem a báli zakómat, és nyakamba egy vörös nyakkendőt kötök. A tükörből mintha egy teljesen más, nálam sokkal elegánsabb ember nézne vissza rám. Olyan idegennek tűnök még saját magamnak is. A mindennapi öltözékemben ugyan gyakran szerepel a zakó, de azok mindegyike bézs, vagy egyéb hasonló színű. Ez nekem túl szürke.
Nagy levegőt veszek, és elfordulok a tükörtől, hogy kinézhessek az ablakon. Szép időnk van, és a mai napban csak ennyi az örömöm. Így legalább sétálhatok a kertben, vagy a birtok részét képező erdőben. Egyedül a csendes természetben.
Kihúzom íróasztalom egyik fiókját, és előveszek belőle egy lelakatolt ládát. Kinyitom a mellette lévő kulccsal, és kiemelem belőle súlyos, díszes zsebórámat. Rápillantok, és beleteszem zsebembe. Hat óra van. Itt az ideje fogadni a vendégeket.
Mereven állok a fal mellett, s várom, mikor surranhatok végre ki innen. Túl sok az ember, túl nagy a hangzavar, és zsebemet túlságosan is húzza lefelé a feszültség. Mintha háromszorosára nőtt volna a korábban eltett zsebórám. Mikor? Mikor mehetek ki innen?
Mikor mindenki húgom fuvolajátékára figyel, a csodálatos alkalmat megragadva eltűnök a teremből. Biztosra veszem, hogy senki sem látott meg, és ha valaki észre is veszi, hogy már nem vagyok jelen, nem hinném, hogy bárki is hiányolna.
A kastély hátsó részében, az egyik torony lábánál található a bálterem, mellette pedig a könyvtár, benne a zongorám. Eljátszok a gondolattal, hogy egy Beethoven vagy Bach művel múlatom az időt, végül mégis a kellemes sétát választom. Előtte azonban feltűnés nélkül lehozok a szobámból egy pulóvert. Sokáig tervezek kint lenni, és nem biztos, hogy elég lesz ez a nyárias, vékony öltözék.
A mesterségesen kialakított patak partján kezdem sétámat, és folyásiránnyal megegyező irányban haladok. Ez a patak egy vékony, alig két ember széles ösvényig vezet, az erdő széléig. Ott kezdődik a macskaköves, erdei ösvény, mely behálózza a fák rengetegét. Ez az egyik kedvenc útvonalam, mert a családból mindenki tudja, hogy itt a legkönnyebb eltévedni. Én azonban az évek során kitapasztaltam, hogy mi merre van, és melyek a legszebb virágokkal díszített szakaszok.
Éppen elérem az erdőt, mikor megpillantok magam előtt egy fiatal nőt. Talán még nem is nő, sokkal inkább lány. Biztosan ő is unta a benti, hazugságokkal, behízelgéssel teli levegőt. Megszaporázom lépteimet, hogy mellé érjek, és ne kelljen hangosan beszélnem.
- Kellemes esténk van, nem gondolja? - mellé szegődöm. Itt szélesebb az út, mint kijjebb, így hát kényelmesen elférünk. Így, hogy nem hátulról látom, meg kell állapítanom, hogy nem ismerem. látásból legalábbis semmiképpen, lehet, hogy egy meghívottal jött. Írták páran, hogy hoznak kísérőt.
viselet
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nadia V. Karkarov

Nadia V. Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 22 Jún. - 23:05



Svetlana Gorokhova, az orosz varázslótársadalom egyik legelitebb családjának elkényeztetett sarja két nappal ezelőtt tette aranysarus lábát Anglia földjére. Megérkezése pillanatában három dolgott ejtett ki burgundivörösre mázolt száján: „Milyen hőség van itt!”, „Máris unatkozom, de úgy hallottam Lamora partyt rendez.”, „Tolmács is kell!”. Mivel családjaink látszólag jó barátságot ápolnak egymással, de mégsem annyira jót, hogy Sofiát adják Svetlana mellé gardedámként, így hát rám hárult minden felelőség és főleg a szőke diktátor parancsainak lesése és teljesítése. Eleinte dühös voltam, amiért minden nemkívánatos kötelezettséget rám hárítottak, de aztán úgy döntöttem, hogy igenis jól fogom érezni magamat, csak azért is!
Az idő gyorsabban szállt el, mint ahogyan azt vártam és ahogy feleszméltem, már ott is álltam oldalamon az izgatott orosszal, a Lamora kúria lépcsőjének tetején. Egy perc sem telt el, máris megjelent egy vállalkozó szellemű hím és nekem túl nyálas hangon szólt a szőkeség felé.
- Elnézést a zavarásért, de nem tudtam ellenállni a szépségének. Ahogy belépett a terembe, minden ezerszer fényesebben ragyogott fel! Egy angyal szállt ma közénk! – nézett csillogó szemekkel Svetlanara a férfi és kezet is csókolt neki. Még szép, hogy felragyogott körülötte minden, egész úton majd’ kiverte a szememet a legapróbb fényre is megcsillanó flitteres ruha ragyogása. A lány kitett magáért, mint mindig. Látszólag bejött neki a pasas, mert egyáltalán nem látszott az arckifejezésén, hogy egy fikarcnyit sem értett meg a neki szánt szavakból.
- Sajnos nem beszél angolul, de azonnal lefordítom neki! – mondtam a férfinak, aki még csak arra sem méltóztatott, hogy ezek után rám nézzen. Úgy tűnik én nem léteztem számára, de ezt valahogy nem is bántam. Megszokott közönnyel kezdtem tolmácsolni a bókokat a lány felé, de ahogy kiejtettem az első pár szót, a férfi úgy felkiáltott, mintha megégették volna. Mindketten nagyot néztünk rá, ahogy engem is meghazudtoló oroszsággal kezdett áradozni Svetlana gyönyörű zöld szeméről, aranyszőke hajáról és Merlin tudja még miéről... a többit már nem hallottam, mert tekintetem és gondolataim is a terem másik végébe kalandoztak el.  
Valami megfoghatatlan vonzalom húzott ahhoz a különös férfihoz, akiről egy percig még azt is véltem, hogy véla vér is csörgedezhet ereiben. Megráztam a fejemet és visszanéztem szőke, keserű terhemre, akinek azonban nyoma veszett legújabb hódolója kíséretében. Ilyen magányosan mégsem állhattam egy helyben egész este, ha már itt voltam, maximálisan ki akartam élvezni. Svetlana egy gepárd gyorsaságával és kecsességével került le gondjaim hosszú listájáról, így most már csak magammal kellett törődnöm. Kihúztam hát magamat, kisimíottam néhány nem létező ráncot vörös ruhámból, majd felemelt fejjel indultam el, határozott léptekkel a különös férfi felé. A férfi azonban addigra már eltűnt...
Felcsendült a fuvolaszó és mindenki közelebb vonult a fiatal hölgyhöz, így tettem hát én is. Csak egy pillanatra pillantottam ki az ablakon, de nem tudta elkerülni a figyelmemet az erdőben eltűnő csillogó ruha. Hogy roh@dnál meg Svetlana, ott ahol vagy! Ha történik vele valami, azért csakis én leszek a hibás.
A legkreatívabb szítkokat motyogva trappoltam ki a birtokra és indultam arra, ahol eltűnni láttam a párost. Amikor beértem a fák takarásába egy pillanatra megálltam, hátha hallok valami nyomravezető hangot, de csak egy kellemes bariton ütötte meg a fülemet. Ahogy a hang irányába néztem, pontosan az a férfi tekintett vissza rám, aki nem sokkal ezelőtt szökött meg a társaság elől.
- Eddig még nemigen ígérkezett kellemesnek! – válaszoltam kifújva haragom gőzét. Olyan módon árasztotta magából a nyugodságot, hogy akaratlanul is átvettem tőle. – Esetleg nem látott errefelé egy oroszul beszélő párost? Beszédem lenne a kisasszonnyal! Félő, hogy olyat tesz, amit majd megbán, azt pedig nem akarjuk... – mondtam és kissé lassítottam a lépteimet, hogy lássa, vele is örömmel foglalkozom amellett, hogy egy kicsapongó királykisasszony lélegző erényöve vagyok.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Preston Lamora-Bacerra

Preston Lamora-Bacerra

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Theo James

»
» Pént. 25 Aug. - 20:25


Büszke vagyok a húgomra, hogy ilyen szép menekülési lehetőséget sikerült nekem nyújtania ezüsttálcán. Bizonyára ezért kezdett fuvolázni, nem? Mindegy, nem is fontos, csak az a lényeg, hogy végre el tudtam szabadulni a nyomasztó levegővel telt bálteremből. Idekint sokkal jobb az idő, természetesen melegebb is van. Ez nem igen hiányzik, mégis nyugalmat erőltetek magamra, és lassan át is veszi testem, s lelkem felett ez az érzés igen hamar a hatalmat.
Szeretem a természetet. Megnyugtat a közelsége. Megnyugtatnak a hangjai. Megnyugtat az illat, melyet magából áraszt. Igazából.. maga a természet nyugtat meg. Mikor rosszul érzem magam - legyen az télen vagy nyáron -, mindig kiülök a labirintus közepén lévő tisztásra, vagy hagyom, hogy elnyeljen a piciny, ám annál nagyobb útvesztőnek bizonyuló erdő. Mindig a természetbe menekülök, ha a zene már nem tudja lecsillapítani háborgó lelkemet.
A nőről.. illetve, a fiatal hölgyről, aki előttem áll jelenleg, még mindig fogalmam sincs, kicsoda, de nem zavar. Ennek a bálnak az alapvető feladata a húgom lenyugtatása volt, mégis, örülök, hogy végül engedtem a nyafogásának, és találkozhatok egy új emberrel. A többi ismeretlen kísérő nem nyerte el a szimpátiám, és igazából ő sem, mégis, talán közelebb áll hozzá, mint a teremben maradtak. Nem is tudom, hogy a fennhéjázó mosoly zavar jobban, mely elterül az arcukon, vagy az, hogy igazából meg sem érdemlik, hogy belépjenek erre a birtokra. Nem is értem, mért engedtem, hogy hozzanak az emberek kísérőket, de már nem is érdekel. A döntésemet nem másíthatom meg, és különben sem vagyok a teremben. Nem találkozok velük.
- Nem láttam senkit egészen idáig. - úgy tűnik, az a szökevény, akit keres, nem tartozik a kedvenc emberei közé, bár lehet, hogy tévedek, és igazából ő a legkedvesebb számára. Most azonban haragszik rá. - Ha erre látta őket eltűnni, bizonyára a nyomukra akadunk. - más nem ismerheti olyan jól ezt a labirintust, mint én, ezért is gondolom így. Kizártnak tartom, hogy szánt szándékkal megtalálják innen a kiutat, azonban vagy egy tényező, ami sokkal jobban izgat ennél. Mi van, ha a másik oldalon lyukadnak ki? Mi van, ha szembe kerülnek valamelyik sárkányommal? Igaz, majdhogynem száz százalékig biztonságos helyen vannak, mégis.. ha valaki megtalálja őket, végem, de az idegesség legapróbb jeleit sem mutathatom. Azzal elárulnám, gyanúba keverném önmagamat.
- Ez esetben, segítek megkeresni a szökevény párt. - ajánlom fel igazi úriemberként, hogy fel se tűnjön neki, igenis vannak hátsó szándékaim. Saját védelmem és pozícióm véleményem szerint mégiscsak fontosabb, mint egy megbízhatatlan leány egyéjszakás kalandjának meghiúsítása.
- Preston vagyok. Önben kit tisztelhetek? - vezetéknevemet nem véletlenül hagytam le. Ha nem ismer, megtudhatom, mit is gondol a bálról, a birtokról, vagy akár a bál rendezőjéről. Idő közben pedig már a labirintus legmagasabb borostyánfalai közt lépkedünk, s mindketten valami más okból kifolyólag idegeskedünk.
viselet
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nadia V. Karkarov

Nadia V. Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 21 Szept. - 20:03



A birtok a maga nemében lenyűgöző volt, bár Svetlananak hála többet láttam belőle kívülről, mint bentről. A lakhelyek kinézete is, akárcsak a házi kedvenceké, annyira árulkodóak tudnak lenni a gazdájuk mivoltáról, hogy a nyitott szemmel járó ember könnyen levonhat jónéhány helyes következtetést. Főleg, ha nem is ismeri a ház lakóit.
Ez a birtok jó ízlésről árulkodott, finom eleganciáról, mely hosszú évek során csiszolódott megannyi úrnő kénye-kedve szerint. Helyenként kissé kopottasnak is hatott, ami arra engedett következtetni, hogy jelenleg nem tapasztalt nő áll a háztartás élén vagy egyáltalán nem is nő az illető. A kert szintén rendezett és gondos figyelemmel karbantartott élettér volt, tehát valaki azok közül, aki itt él, szeretheti a természetet. Az útvesztő pedig, amelynek magasra nőtt sövényfalai között bolyongtam a jóképű idegennel, arra engedett következtetni, hogy itt márpedig valaki nagyon el akart rejteni valamit. Mindenesetre ezzel most nemigen volt időm foglalkozni...
- Szavaiból ítélve úgy vélem, Ön igencsak jártas errefelé! – próbáltam mosolyogni, hogy leplezni tudjam lángoló gyűlöletem a szőke istencsapás iránt. Lehet, hogy hagynom kéne hülyeséget csinálni, hátha tanul belőle... De nem, az ilyen sosem szokott, az ostor pedig felettem csattan.
- Hálás köszönetem a segítségéért, Preston! – mondtam kicsit túl erősen nyomva meg nevében az „r” betűt. Hiába él az ember angol nyelvterületen élete nagy részében, az anyanyelv gyakran kíméletlenül visszaköszön. – Engem Nadianak hívnak! – mutatkoztam be én is lehagyva a családnevemet. Ha én megelégszem ennyivel, érje be ő is!
- Hogy az a büdös kis ku... – tört ki belőlem robbanásszerűen dühöm, amikor megláttam Svetlana egyik szemérmetlen ruhadarabját a labirintus ösvényének kellős közepén. Még szerencse, hogy hamar észbe kaptam és a nyelvemre haraptam még mielőtt megérdemelt ocsmányságok szaladnak ki a számon egy idegen előtt. Csak nem illik így bemutatkozni fiatal hölgy létemre még akkor is, ha általában örömmel dörgölöm a szüleim orra alá az idősebb arisztokrata vén szipirtyók rosszallását.
- Most mondja meg! Hát normális az a férfi, aki ilyen... ringyókat hív meg a partijára? Esküszöm, ha találkozom Lamoraval, begyűröm ezt a falatnyi tangát a zakója zsebébe, hadd vibráljon előtte a tudat, hogy micsoda bordélyt teremtett itt az eszetlen fiatal lányoknak! – kaptam fel mérgesen az említett ruhadarabot, ami természetesen színben és anyagban is tökéletesen passzolt eredeti viselőjének ruhájához.  Előkaptam a pálcámat a dekoltázsomból és behunyt szemmel néhányszor jó mélyet lélegeztem. Sikerült némi nyugalmat erőltetnem magamra még mielőtt teljesen eszelősnek nézne Preston. Lehet, hogy ehhez kicsit már késő?
- Elnézését kérem! Általában nem ilyen vagyok, csak ez a lány az őrületbe kerget. – mentegetőztem, szerintem tisztára feleslegesen. – Akkor megkeressük őket? Aztán pedig a házigazdát is, van néhány keresetlen szavam felé... Netán ismeri őt?


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Preston Lamora-Bacerra

Preston Lamora-Bacerra

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Theo James

»
» Hétf. 30 Okt. - 17:42


Már idejét sem tudom, mikor jártam legutóbb a labirintusban úgy, hogy nem a sárkányaim miatt kerekedtem fel, de érzem, hogy nem szabad ezt az utolsó alkalomnak hagyni. Érzem, ahogy feltölt a félig bezártság érzése, és bár van társaságom, mégis egyedül vagyok. Nem zaklat a család, nem kell figyelnem a levelekre, se a munkára. Csak úgy vagyok, és ezt igazándiból jól esik megosztani mással is, még ha meg nem is fogalmazom az érzéseimet, gondolataimat minden esetben. Ne is várja, hogy meg fogom. Nem tartozik rá, de talán... Nem, nem hiszem, hogy bármikor is olyan közel kerülünk majd egymáshoz, de ki tudja? Bármi megtörténhet ebben a kénköves poklot idéző világban. Igen, minden!
- Néhanapján a birtokra tévedek ügyes-bajos dolgaim miatt, igen. - ha ő azt tudná! Talán valakivel jött. azért nem ismer fel, vagy csak kihagy a memóriája. Manapság minden elmebeteget hagynak szabadon lófrálni. Nézzen csak rám bárki! Szó szerint bárki! Mert rajtam aztán tényleg látszik, hogy zakkant vagyok. Legalábbis szerintem...
Mosolya nem túl meggyőző, de valahol ezt meg tudom érteni, hisz egy rábízott embert keresünk, aki... Nos, valószínűleg az ÉN labirintusomban fekszik össze éppen valakivel. Hát, most mondanám, hogy ez gusztustalan, de ami azt illeti, történt már itt gyilkosság is... Nem, ez korántsem egyenrangú. A gyilkosság nem mocskolta be annyira ezt a helyet, mint a szemérmetlen cselekedet, mely bizonyára jelenleg is folyik. Az édesapám vére nem oly tisztátalan, mint... Inkább bele se gondolok, csak találjuk már meg őket. És persze: ki ne üljön az arcomra a félelem!
Mosolyom természetessé fokozódik, mikor kiejti nevemet. Nem, még véletlenül sem szeretném kinevetni, nincs is benne semmi nevetséges, ám aranyos, ahogyan kimondja, és kifejezetten jól hangzik az ő szájából. Más helyen is hallgatnám... Nem! Nem arra gondoltam, de ha valaki dalba foglalná nevemet, akkor csakis ilyen kiejtéssel engedném, hogy felénekeljék. Dallamos, és megtisztelő. Nem véletlenül szeretem a külföldi embereket. Sokkal inkább szót értek velük, mint az itthoniakkal. Az angolok mások. A külföldiek általában nyitottabbak, mint a hazaiak. Nem általánosítás, csak tapasztalat.
- A szüleinek dicséretre méltó a névválasztása. - Nadia, Nadia, Nadia... Hol olvastam már ezt a nevet? Tudom, hogy már láttam valahol a vendéglistán. Kétségtelen, hogy orosz, vagyis Svetlana kísérője, és akkor valószínűleg őt keressük. Tény, hogy nem az eszéről és a hidegvéréről híres a csaj, de a családjával ápolni kell a jó kapcsolatot. Csak ki ne találják, hogy én vagyok a hozzá való férj... Brr! A gondolattól is kiráz a hideg.
Karkarov! Igen, ez a neve! Biztosra veszem, hogy Nadia Karkarovnak hívják. Nem gondoltam volna, hogy bármikor is a birtokomon tudhatok egy Karakrovot, de nem bánom, hogy itt van. Egyébként sem tűnik olyan borzalmasnak, mint a Karkarovok általában. Nem süt róla a vérárulás. Talán még kijelölt rokona sincs, akihez hozzá fogják majd adni. Persze, lehet, hogy nem is Karkarov, csak rosszul emlékszem, vagy már van férje. Bármi megtörténhet. Ez a varázsvilág, és Anglia. Kiszámíthatatlan együttes.
Hoplá! Nini, egy tanga. Úgy érzem, jó felé megyünk, és úgy látszik, ezt Nadia is észreveszi. Nocsak! Nem gondoltam volna, hogy egy jól nevelt lány száját ilyesmi hagyja el, de mindenki tévedhet. Főleg Angliában. Angliában mindenki téved...
- Bizonyára örülni fog neki. Úgy hallom, manapság nincs senkije.- nem is szeretne manapság senkit, hacsak az illető nem csavarja el háromszázhatvan fokban a fejét. Mondjuk, ha megtudja, hogy én vagyok Preston Lamora, nem tudom, mit fog reagálni. Tényleg a zsebembe gyűrné a tangát? A színe nem tetszik, nem ragaszkodok hozzá... Egyébként sem gyűjtök női fehérneműket. Távol álljon tőlem, hogy bármikor is ilyet tegyek. Esetleg házasság után a feleségemét majd gyűjtöm a szárítóról, de semmi több. Bennem is van valamennyi jó modor. Még akkor is, ha nem látszik.
Hm... Nem is rossz hely a varázspálca tárolására, bár én nem oda raknám. Ha bárki el akarná tőlem venni, nem szeretném, hogy egyből oda nyúljon, ahová nem kellene. Bár kétségtelen, hogy nem az első gondolatom lenne, hogy oda kell nyúlnom, ha pálcát keresek. Egyéb esetben rögtön az első lenne, de ez mellékes...
Óvatosan, megnyugtatólag a vállára teszem kezemet. Látszik, hogy a háta közepére nem kívánja a lányt, és igaza van. Nem is értem, mért jött el vele. Lehet, hogy ő is a kapcsolatok és a családja miatt. Ez esetben elismerésem, hogy még keresi is, és figyel rá, hogy ne csináljon hülyeséget. Én hagynám, hadd csináljon, amit csak akar, és élvezném a bál adta lehetőségeket.
- Feleslegesen szabadkozik. Teljesen megértem a reakcióit. Nekem a húgaimra kellett és kell a mai napig nagyon figyelnem. - pont ezért nem vagyok most velük... Szép volt, Preston! És ebben az a legszebb, hogy igazából szoktam rájuk figyelni, és meg is osztják velem az ügyes-bajos dolgaikat, így nem hazudtam. Csak hát ez most így jött ki. Mindenesetre nem hiszem, hogy a vendégsereg kellős közepén tennének olyat, mint - teszem azt - Svetlana. Legalábbis bízom benne. - Úgy hallom, nem járunk messze... - húzom el számat, mikor meghallom, hogy a sövény túloldalán valaki - nem túl halkan, vagy éppen diszkréten - kéjesen felnyög. A lány vállán pihentetett kezemet ismételten vigasztaló szándékkal, lassan húzom végig felkarján, majd könyökénél ismét magam mellé engedem karomat. Nem szeretném, ha azt hinné, hasonlóak a szándékaim Svetlana udvarlójáéhoz.
- Csak futólag. Nem én vagyok a legnagyobb bizalmasa, de hébe-hóba már találkoztunk. - szomorú, de valóban nem ismerem olyan jól magamat, mint kellene. Kiszámíthatatlannak, beszámíthatatlannak és végtelenül kellemetlennek tartom magam. Bizonyára a húgaim ezt néha alátámasztanák, más helyzetekben pedig elleneznék, de kivételesen nem a húgaim a fontosak. Most legalábbis.
- Esetleg, ha visszaérünk, felkérhetem egy táncra? - elvégre, az egy csodálatos alkalom, hogy mindenki lássa, előkerült a házigazda, és még táncolni is tud. Persze, most Nadia lehet, hogy a témák közt csapongónak tart, de ha így gondolja, félreismer. Általában egy szálon futnak a szösszeneteim. - Már elnézést az éles váltás miatt...
viselet
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nadia V. Karkarov

Nadia V. Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Kedd 21 Nov. - 21:11



Lenyűgöző, hogy mikre nem képes a női lélek. Egyidőben tud gyönyörködni a környezetében, élvezni beszélgetőpartnere társaságát és tombolni dühében egy olyan ember miatt, akit igazából magasról le se kéne....
- Köszönöm a bókot az ő nevükben is. – mert ők aztán biztos nem tennék ezt meg. Bár... abban igaza van Prestonnak, hogy egész szép nevet találtak egy olyan embernek, akire szennyfoltként tekintenek az aranybrokátos ruhán. Elpirultam. Nem szokásom ez, s most sem igazán a bók miatt ült ki arcomra a vér bőrfedte bíbora, inkább a kialakult helyzet volt okozója. Forrt bennem az indulat Svetlana miatt, ez tény, de valami fura bizsergés is hatalmába kerített, melynek egyelőre nem tudtam vagy nem akartam meglelni okát.
- Hát az meglátszik. Elkélne ide is egy kifinomult női kéz, már ha érti mire gondolok. – mutattam körbe kecsesen. – Ámbár tény, hogy jó ízlése van Lamoranak az építészet és a tájrendezés terén... bár az is igaz, hogy előbbihez nem is igen szólhatott hozzá lévén, hogy még nem élt, amikor megépítették a kúriát. No de így megbecsteleníteni ezt a csodás helyet... – utaltam vissza előbbi bordélyas kijelentésemre ezúttal sokkalta játékosabb hangnemben egy kaján vigyor kíséretében. Mikre nem használják egyesek az örökségüket... De én vajon mire használnám az enyémet, ha lenne?
Haragom egyből tovaszállt, amint keze megérintette csupasz vállam forró bőrét. Tekintetemmel óvatosan követtem minden mozdulatát, amíg bőre az enyémhez ért, s csak miután megszűnt ez a pillanatnyi, furcsamód cseppet sem zavaró varázs kettőnk között, kezdett kitisztulni újra elmém. Én is meghallottam, amit ő, de haragom nem akart újra tomboló viharrá változni bennem. Mit tett velem ez a férfi?
- Öhmm... igen, örömmel táncolok. Rögtön a végére járok ennek a kis nem kívánt afférnak és utána az Öné vagyok! – mondtam kissé zavartan, és tovasuhantam a nyögdécselő hang irányába. Tisztára megőrültél, Nadia? Öné vagyok? Mi ez a duma? Hol van a higgadságod, a józan eszed, a minden ostromot hárító falad?
- Svetlana! – álltam meg összevont szemöldökkel a fűben fekvő párocska felett. – Azt hiszem itt van a bátyád. Láttam a tömegben! – mondtam ki anyanyelvemen tettetett kétségbeeséssel. Improvizáltam. Boris hallatára a szőke rettenet istenes nagy pofont kent le ugyancsak csóré gavallérjának és azonnal felpattant. Kár a gőzért, kisanyám, már nem mentheted a híred, egy Karkarov szemrevételezte bűnödet és ítélni fog. – Úgy vélem ezt elhagyad! – dobtam oda neki a csillogó tangát. Mielőtt ide érkeztem volna, kicsit meghintettem a fehérneműt egy csöpp kedvességgel, s bár örömmel néztem volna végig, ahogy a csalános tanga rendeltetésének helyére ér, ezt az élvezetet most mellőztem és inkább visszatértem egy minőségibb szórakozási lehetőség ígéretéhez.
- Nos... Felkészült? – néztem hűvös tekintettel Preston felé, ahogy újra megpillantottam, s varázspálcámat visszacsúsztattam biztonságos helyére, a dekoltázsomba. Ez a kis bűvkörből való eltávolodás jót tett nekem, valamennyire sikerült visszanyernem önmagamat, a méltóságomat, amit csak úgy sutba vágtam az imént.
- Aztán rá ne lépjen a lábamra! Meg kell mutatnunk a népnek, hogy milyen az az igazi tánc, nem holmi timbi-limbi, amit ők lejtenek. Timbi-limbi, így hívják maguk ezt, ugye? – nyújtottam felé egyik kezemet és hagytam, hogy kivezessen ebből az útvesztőből, ha már úgy is olyan jól ismeri itt a járást.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Preston Lamora-Bacerra

Preston Lamora-Bacerra

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Theo James

»
» Kedd 2 Jan. - 2:58


Az ő nevükben is… Hülyeség, mindig is annak tartottam. Köszönd meg te, vagy maradj csendben. Általában ezt meg is szoktam mondani az embereknek, de ki vagyok, hogy Lamora vendégeit bíráljam? Jó, lehet kezdem elvetni a sulykot, még ha csak gondolatban is. Ennyire nem szabad betegnek lennem. Elég a szadizmus, nem kell a skizofrénia is. Jóból is megárt a sok, hát még ebből! Bár, ki tudja? Talán valaki pont a flúgjaim miatt fog majd belém szeretni, nem? Áh… ugyan, hagyjuk már! Egyedül fogok meghalni harminc kissárkánnyal. Pontosan! Mit nekem a macska? Sárkányt ide!
- Jól áll önnek ez a szín… - mosolygok a lányra. Remélem a ruhára érti, mert én abszolút nem arra gondoltam. Sokkal inkább az arcára, melyet a megjelenő, halványan vöröslő korong csak megszépít. Mondjuk fogalmam sincs mért nézek így a lányra. Hisz még gyerek, nem akarhatok tőle semmit. Mint mondtam - gondoltam, de ez lényegében teljesen mellékes, hisz mindenki tudja, hogyan is értettem, mégis leírom, afféle GyK, azaz gyengébbek kedvéért módon -, még csak lány. Közel jár a nő megnevezéshez is, de látszik milyen fiatal. Nem mászhatok rá. Még valaki feljelent emiatt.
- Bizonyára érettebbnek gondolta a kisasszonyt, illetve az urat… - vagy pedig pontosan tudta, kiket hívott, és teljes mértékben megbízott.bennük, ám húga kevesellte a meghívottak létszámát, így mr. Lamora kénytelen volt könnyelmű hölgyeket és szoknyapecér férfiakat is meghívni szerény kis hajlékába. Nem, egyébként semmi ilyesmiről nincs szó. Nem gondolta volna, hogy egy kapcsolatépítő bálon ilyesmi történhet. Hisz ez skandallum, amit ugyebár a befolyásos emberek nem engedhetnek meg maguknak… vagy talán mégis. Svetlana biztosan megengedte magának, akár lehet, akár nem. Nem hibáztatom, azonban a roppant jóképű ismerősömet, nevén nevezve Kretént, hamarosan hosszas fejmosásban fogom részesíteni, ebben biztos vagyok. Mindenesetre köszönetet is kellene neki mondanom, hogy miatta találkoztam Nadiával. Mintha kedvelném őt… De nem kristályosodott még ki az érzés, így nem tudom biztosra állítani ezt.
Örömmel konstatálom, hogy kicsit nyugodtabb, mint amilyen eddig volt, hisz a mérges, ideges társaságnál csak jobb a békés. Bár, ami azt illeti, nem zavart az sem, amilyen eddig volt. Az élet furcsa, megmagyarázhatatlan játékában ez egy újabb kártya, vagy bónusz, amiről bár nem tudjuk, mire jó, mégis tiszta szívből örülünk neki, mert a miénk.
Az öné vagyok… nem is hangzik rosszul. Ezt szívesen hallanám igazándiból más körülmények közt is, de… mint mondtam - s kifejtettem, hogy igazából, gondoltam -, még fiatal ahhoz, hogy bármit is kezdjek vele. Legalábbis húsz éves még biztosan nincs. Talán még tizennyolc se. Bár tény, hogy megvan arra is az esély, hogy roxfortos diák tartózkodik a birtokon. Azért ügyeltem, hogy erre ne nagyon kerüljön sor.
Arcomon egyre szélesedik a mosoly, hisz bár nem értem, mit mondd a szőkének, látszik, hogy vele máshogy beszél, mint velem. Igazából, ezt vehetném megtiszteltetésnek is, de nem biztos, hogy én élvezhetem a kedvességét, sokkalta inkább valószínű, hogy Svetlana tapasztalja jelen pillanatban Nadia haragját. Be kell, hogy valljam, tetszik ez az énje is. Határozott, és erre bizonyára szüksége lesz majd, hogy vissza tudjon utasítani olyan férfiakat, mint Kretén barátom.
Érdeklődve pillantok a fehérneműre. Mintha az imént arra irányult volna egy varázspálca… bizonyára csak képzelődtem… Kár. Minden esetre, kedvelem ezt a lányt. Na, nem Svetlanát, hisz az ő viselkedése egyrészt botrányos, másrészt meggondolatlan, harmadrészt gusztustalan. Komolyan az én labirintusomban akartak lebonyolítani bármit? Ahhoz csak nekem van jogom. Mindenki, akinek nem engedtem meg, hogy itt tartózkodjon, takarodjon kifelé a labirintusomból!
- A zenével való egyesülésre mindig készen állok. - legyen szó táncról, énekről, vagy arról, hogy a zongora billentyűi felett pihennek kezeim. Nem is tudom, mi lenne velem zene nélkül. Tény, hogy nem a tánc vagy az éneklés, amiben kitűnök, mégis szeretem néha ilyen formában is kiadni keserűségemet. A zongora sem képes mindenre.
- Amit itt néhány vendégtől láthat majd, én azt idegrángásnak hívom, de a timbi-limbi kifejezés is találó. - udvariasan belekarolok kinyújtott karjába, és a legrövidebb útra vezetem, hogy minél hamarabb a parkettre érjünk. Elég messzire merészkedett a pár, akik a megszégyenülés után tisztes távolságból követnek is bennünket, hogy kitaláljanak. Hála Merlinnek! Így biztosan nem találkoznak Hestiával… Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha ilyen borzasztó emberekre kellene pazarolnia az idejét.
Kiérve a labirintusból látom, hogy a vendégek nagy része hazament. Nocsak, nem vagyok a színen, s egyből tisztul a terep? Többször kellene eltűnnöm…
Kivárok, hisz felismerem az éppen terítéken lévő zenét, s tudom, ezután következik az, amit én el szeretnék táncolni Nadiával. Gyorsan alkalom nyílik erre, s ahogy elhalványul a zene utolsó emlékfoszlánya is, én a táncparkettnek kijelölt terepre vezetem partneremet, s egy illedelmes kézcsók után felveszem a megfelelő pozíciót. Közben hallom, hogy mindenfelé sugdolóznak az emberek, és tudom, hogy minden halk beszélgetésnek mi vagyunk a tárgya, ám nem érdekel. Remélem, ez Őt sem frusztrálja.
A bécsi keringő dallama felcsendül, és lábaim ösztönösen mozdulnak a zene ütemére.
- A bemutatkozás során elfelejtettem vezetéknevet említeni. Elnézést ezért az apró botlásért, s remélem beéri azzal, ha most elmondom, hogy a nevem… - kint már sötétedik, s ezt látva elbizonytalanodok. Talán nem is kellene elmondanom neki, hogy én vagyok a házigazda. Lehet, hogy nem kedvel, vagy amiért végig lényegében hazudtam neki, felpofoz, és egyszerűen itthagy. Nyilván túlélném, ám már most tudom, hogy borzalmasan érezném utána magam. Ám abban is biztos vagyok, hogy nem szeretnék tovább titkolózni, hazudni. Mindez a másodperc törtrésze alatt villan át fejemben, így nem is tűnik hosszú időnek az egyébként fejben maratoni hosszúságú habozásom. - Preston Lamora. - a reakciót egyből nem zúdíthatja rám, hisz szavaimat egy forgás követi, viszont annál inkább félek. A várakozás félelemmel tölt el...
viselet
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nadia V. Karkarov

Nadia V. Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 8 Márc. - 21:59



Vladimir Karkarov körültekintően ügyelt arra már a kezdetektől fogva, hogy elsőrendű portékákat alkosson az utódaiból. Zabolátlan, semmirekellő csikókból akart díjnyertes versenylovakat faragni. Az első kettőnél mondhatni sikeres volt a betörés, értékes jószágok lettek az évek során, így azokat, mint akármelyik józan istálótulajdonos, meg szándékozott tartani magának. A harmadik, bár ugyanazon pedigrével rendelkezik, s ugyanolyan kiképzésben részesült, mint két előde, zabolátlan maradt és keserű... “A vevőknek jó lesz majd.”- gondolta Ő. Hisz nem lehet egy rossz szava sem a kliensnek, ami az Ő tulajdona volt, az csakis tökéletes lehet egy olyan alantas személynek, amilyen a kedves vásárló is! Várom vagy nem várom, a vevő hamarosan kopogtatni fog apám ajtaján és a hideg úr nem fog hezitálni, sem engedélyt kérni a kancától, hogy akar-e egy új karámban száműzött és egyszersmind kitartott lenni. S mindezt méhány aranyrög és/vagy önnön dolgát előremozdító, bíztató szó reményében. A barna kanca addig is táncol, ahogy tanulta, vörös leplében és "cseppet sem idegesítő" szemérmetlen szamarakat hajkurászik egy hazug ember útvesztőjében.
- Köszönöm a bókot! – biccentettem aprót, mint aki nem tudja hogyan fogadja a kedves szavakat, amikkel eddig csak áruló, háttérszándot elfedő szájak cirógatták. – Igazából a kéket jobban szeretem. – simítottam egyet a ruhámon és elfordultam, hogy ne láthassa arcom pírjénak árulkodó vörösét. Nem is értem mit pironkodtam annyira, hisz Preston is csak egy férfi, aki biztosan elcsábítani való nőt, kihívást lát bennem, egy esetlen prédát vagy csupán egy csinos játékot, amivel elütheti az unalmasan lassan telő időt... Az mondjuk kifejezetten imponált, hogy mi ketten elől mentünk, mint egy sérthetetlen királyi pár, s Svetlana a gavallérja társaságában mögöttünk botladozott, szebbnél szebb szavakkal illetve a férfit, a saját bátyját, Prestont és kicsit csendeseben szerény személyemet.
- Ön beszél oroszul? – fordultam csevegő hangnemben a férfi felé, akinek hátborzongató mód biztonságot nyújtott a jelenléte és karja melege. Reméltem nem érti a becézgetéseket, amikkel Svetlana áldotta, nem voltak sem igazak, sem helyénvalóak egy fiatal hölgy szájából.
- Az urat szerencsére nem ismerem, a hölgyről pedig sok mindent gondolok, amiket a kellemes este reményében nem fogok részletezni, ha nem haragszik meg érte. – Undorító, elkényesztetett, ledér ribanc! Na ezt gondolom róla és kész, lezártam a témát ma estére, csináljon amit akar, szeme világa! Ami engem illett, én táncolok!
- Hmm... végignézve rajtuk, az idegrángás tényleg megfelelőbb szó erre. – mondtam mosolyogva a csodaszép, díszes terembe visszatérve. Mire sikerült újra feleszmélnem, már a táncparkett közepén keringtem a férfival, aki társaságom, kacérkodásom tárgya és idegnyugtatóm lett egyszemélyben. Na igen, mit is mondtam, idegnyugtató?
Nem is tudom mit vártam tőle. Szőke herceg, fehér lovon? Sötét paraszt. Férfi! Csak egy ügyes hazug, mint a többi. Nem, nem leszek többet ideges, még a végén a túlságosan ingadozó vérnyomás tönkreteszi a szívemet... de van-e nekem olyanom? Inkább játsszunk!
- Mr. Lamora! - szándékos nyomatékkal, kínos lassúsággal ejtettem ki a nevet, s közben igyekeztem nem eltéveszteni a tánclépést sem. Ez a keringő nem érhet véget. - Ön hazudott nekem! A legtöbb orosz kevesebbért is ölt már, de Önre ma rámosolyog a szerencse csillaga! Leszek olyan kegyes és esélyt adok arra, hogy a megtorlás közben védje magát! Sőt, még tovább megyek... ki is választhatja a bosszú formáját. - tisztáztam hűvös arckifejezéssel, cseppet drámaian, némi kacérkodással megtoldva. Igazából nekem olyan mindegy, hogy ki is ő, s hogy sokmindennek lehordtam nem is olyan régen, de azt nem szeretem, ha hazudnak nekem. Az információ elhallgatása is fél hazugság, mondjon bárki bármit.
- Párbajt követelek! Válasszon: pálca, rózsa vagy billentyű legyen? - nézek mélyen a szemébe és arcomra kiül egy ördögi félmosoly. - Nézőközönséggel vagy csak néhány tanúval szeretné lebonyolítani? Ha az utóbbi mellett dönt, ajánlom, hogy olyan embereket válasszon, akik előtt nem szégyelli, hogy csúfos vereséget szenved egy gyengécske nő által!


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Nadia & Preston

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nadia & Sho
» Dimitrij & Nadia
» Preston & Fawena
» Nadia & Igor
» Preston Fawley

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-