A sarokban jól elrejtett üst alatt mágikus tűz ropog. A fekete közepes méretű bájitalok készítésére használatos tárgy még egészen újnak látszik, mint akit szinte idén nem is használtak volna. Benne mégis valami sűrű főzet rotyog, talán még nem olyan rég óta. Körülötte mindenféle üvegcsék sorakoznak. Shane ágyán ücsörgök - mivel ez van legközelebb ahhoz az üsthöz, bár már közölte, hogy mire visszaér majd éjjel vagy a fene se tudja mikor, mindenképp pakoljam el a közeléből mert még megmérgeznénk - és egy könyvet forgatok a kezemben. Az már sokkalta megviseltebbnek tűnik, tele feliratokkal, firkákkal és néhol még plusz lapok is akadnak benne. Ez kell annak, aki igazi bájital mester szeretne lenni. Én pedig a nyárra sok érdekes főzetet szeretnék elspájzolni. Olyan nagy idebenn a csönd, hogy szinte el sem tudom hinni. Mindenki itt hagyott, én lettem az ügyeletes, aki ezt a főzetet kell, hogy felügyelje. Pedig egy kis társaság nem ártott volna. Halálra fogom unni magam, hiszen csak a pálcámat emelgetem a megfelelő időpontokban és lapozom ezt a bájitaltan könyvet, amit valójában már fejből is ismerek. Talán mégis meghallgatott közben Merlin, hisz valaki benyit az ajtón. Nem fordulok hátra, hisz biztos vagyok benne, hogy valamelyik lakótársam az, mivel ide már nem mer bejönni hívatlanul. Én pedig nem hívtam senkit sem. Úgyhogy gyanútlanul tovább bújom a könyvet. - Végre, már kezdtem agyon unni magam! Ezt a szart jó lenne innen eltüntetni és áttenni a másik sarokba azén ágyamhoz, mert Shane agyfaszt fog kapni...
Igazából fogalmam sincs, miért hagyom magam mögött a saját születésnapi bulimat, talán a már elfogyasztott alkohol az, ami munkálkodik bennem, vagy az is megeshet, hogy az én poharamba is került egy kevés abból a jó minőségű, és igen csak hatásos tudatmódosító szerből. De, hogyha így is történt, akkor is miért keringek a lépcsőkön, és a folyósokon csak azért, hogy végre-valahára elérjek a bátyám hálóhelyiségébe, és a párnája alá rejtsek egy nagy piros masnival átkötött gilisztacsomagot.. Hát, nem is tudom. Valószínűleg csak szimplán kezdek megbolondulni, ami a jelenlegi kusza életemben nem is lep meg annyira, mint azt elsőre gondolnám. Az okos, és szerencsés hollóhátas lány kártyát kijátszva végül sikerül bejutnom a mardekáros fiúk klub-, majd hálóhelyiségébe, hogy aztán mindenféle kopogás, és köszönés nélkül lépjem át a bátyám szobájának küszöbét. Regulus ottléte sem lep meg, sőt, kicsit még örülök is neki, tudom, hogy mennyire nem kedveli Shane-t, és ezért talán még a segítségemre lehet abban is, hogy kellemetlen meglepetést okozzak a testvéremnek. Végül is, nem hagyhatom a barátainkat abban a hitben, hogy pont a születésnapunkkor nem megyünk egymás agyára, az milyen logikátlan lenne már. - Ha most rögtön elteszed azt a könyvet, hidd el, nem fogsz ma este többet unatkozni. Legalábbis mostmár, velem amúgy is képtelenség lenne. - suttogom félhangosan a fülébe, a háta mögé settenkedve, és a válla fölé hajolva. Ha még sikerül meg is ijesztenem, fel is nevetek. - De, ha nagyon akarod, segíthetek is neked ebben az.. izében. - közben a lobogó lángokon álló üstöt is szemügyre veszem, pontosabban egész közelről hajolok fölé, hogy lássam mi is az, amin ennyire ügyködik Regulus, és, amivel valószínűleg a bátyám idegeire fog menni. Azt hiszem, mostmár ketten is erre a lehetőségre pályázunk.
I solemnly swear
I am up to no good
Regulus Black
C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski
»
»Szer. 7 Dec. - 12:02
Zabini & Black
Délutáni szieszta
Minden képzeletemet felülmúlja, amikor egy lány hangját hallom meg suttogni a fülemben. Kicsit kiráz a hideg és őszintén meg is ijedek, hiszen komolyan nem számítottam rá, sőt, azt pedig nem is hittem, hogy valaha majd Zabini ikrével találkozom itt fent nálunk, aki nem mellesleg hollóhátas. Így amikor észhez térek, még a könyv is kiesik a kezemből, nem is kell, hogy kérjék, hogy letegyem azt. - Vesta?! Hogy, és miért? - Mármint célzok arra, hogy valójában, hogy a is kerül ide. Jó mondjuk elvigyorodom a végére, mivel tényleg sikerült neki meglepnie és hát látom rajta, na meg hallom a hangján, hogy kicsit ittas lehet. Kicsit odébb mozdulok, hogy végigtudjak tekinteni rajta, mégis gyanús pillantásokat vetek felé. - Szóval arra célzol, hogy lenne valami tuti ajánlatod számomra ma estére? - Emelgetem meg pimaszul szemöldökömet, elvégre miért is ne örülnék neki, hogy lett egy kis társaságom és még amúgy sem különösebben voltam egy társaságban túl sokat Vesta Zabinivel. Valamikor el kell kezdeni ezt is... - Ezt az "izét" ami egyébként százfűlé főzet lesz, csak itt kell hagyni, és majd magától megcsinálja amit kell. Csak a drága testvéred ellenkezett, hogy ne az ő ágyánál hagyjuk éjjelre. Te is ilyen rinyagép vagy néha? - Kérdem viccesen, vigyorogva, de mégis egy kicsit sem leplezve, hogy vannak pillanatok, amikor zabos vagyok Shanere. - Szóval mik a terveid velem?
Félhangosan felnevetek Regulus meglepődött reakciója láttán. Bizonyára munkálkodik bennem a nem éppen kevés, elfogyasztott alkohol- és egyéb mennyiség, de a fiú arcára kiülő, majd hirtelenjében megváltozó kifejezés számomra jelen pillanatban minden pénzt megér. És az már csak hab a tortán, hogy valószínűleg egy jó este kiváltképpen szórakoztató folytatását jelenti és rejti magában. - Bizony, én vagyok az, a Zabini páros másik fele. - mosolygok rá a kelleténél csábosabban, majd egyszer-kétszer teljes valómban megfordulok előtte a kellő meleget egyáltalán nem biztosító ruhámban. - Gondoltam, megnézem ki annyira bátor, hogy kihagyja a szobatársa születésnapi buliját, helyette pedig inkább egész éjszaka a főzetfőzéssel foglalkozzon. Valld csak be nekem, nem túlságosan szórakoztató tevékenység. - biggyesztem le szomorúan az alsó ajkamat, tekintetemmel végigmérve őt. - Úgy látszik, nem ismersz még eléggé. Ha ismernél, akkor tudnád, hogy csak és kizárólag ilyen ajánlataim vannak a számodra. - kacsintok rá, miközben hátammal a legközelebbi ágy támlájának támaszkodok. - Korántsem, Shanie örökölte a hisztérika géneket, erről biztosíthatlak. - nevetek fel megint. És a vicces az, hogy nem is hazudok róla, csak a színtiszta igazat mondom. - Hát, ne is hagyd az ágyánál, tedd a matraca alá. Biztos jót tenne a főzet gőze a bőrének. - kacsintok rá cinkosan. - Türelem, hamarosan úgyis megtudod. Ne legyél ennyire kíváncsi, a végén még hamar megöregszel, a ráncok pedig senkinek sem állnak jól. A kezeimre siklik a tekintetem, és felfigyelek az egyik tenyeremben szorongatott ajándékcsomagra. - A fenébe, majdnem elfelejtettem. - sétálok nyugodtan a bátyám párnájához, majd a huzaton található apró résen keresztül szabadjára engedem a gilisztákat, had garázdálkodhassanak kedvükre, jobb esetben a bátyám feje alatt. - Megtennéd, hogy elvarázsolod ezt a kis lyukat, mintha soha nem is létezett volna? A pálcám hiányában a tiédre vagyunk kénytelenek hagyatkozni. Remélem azért megbízható. - nézek hátra kacéran mosolyogva a vállaim felett a fiúra. Másodpercekkel később elégedetten foglalom el a helyemet a testvérem ágyának végében, mikor lenézve a lábaimra, meglepetten és felháborodottan kiáltok fel. - Ezt nem hiszem el, hol a fél pár cipőm? - nyújtom ki a levegőbe a csupasz lábamat, hogy még jobban szemügyre vehessem, majd megvonom a vállaimat, leszenvedem magamról a pár másik tagját, és hatalmas lendülettel eldobom.. vagyis inkább ki, az ablakon keresztül. - Hoppá, bocsánat. - harapom be az alsó ajkamat, miközben hol a törött üvegre, hol Regulusra pislogok, ellenállhatatlanul ártatlan szempárral. - Remélem szereted a friss levegőt.
I solemnly swear
I am up to no good
Regulus Black
C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski
»
»Szer. 21 Dec. - 16:04
Zabini & Black
Délutáni szieszta
Tekintetemmel nem tudom elkerülni Vesta ruházatát és jelenlegi állapotát, amire őszintén csak egy nagyobb vigyorral tudok reagálni és persze mint minden srácnak, nekem is megfordulnak a buksimban érdekes gondolatok. Hűséget fogadtam nem vakságot, hangzott már el ez a mondat többször is valamelyik ismerősöm szájából és hát nagyjából mondhatjuk hogy ez rám is illik... nagyjából. Felvont szemöldökkel hallgatom végig Vesta mondandóját. - Valakinek ezt is meg kell csinálni, különben kárba vész az eddigi meló. Gondoltam majd később benézek, de úgy tűnik, hogy akkor már vége is a bulinak? - Persze, nagyjából eszem ágában sem lett volna már éjnek évadján elhagyni a csöndes kis termet, de azért jó ilyen dolgokkal hitegetni őt, nem akarom, hogy megsértődjön. Mondjuk nem hiszem, hogy sokra fog emlékezni majd ebből holnap. Halkan nevetek fel Vesta kijelentésére. - Neeem, nem. Nem akarom kihúzni nála még jobban. Na meg milyen hatással lenne már az a főzetemre? Nem hinném, hogy túl jó. - Fintorogva rázom meg a fejemet, miközben megvonogatom a vállamat. - Inkább majd legközelebb, ha szabad lesz az üst, ígérem neked kipróbálom. - Kacsintok egyet és csak egyszerűen belekukkantok a százfűlé főzetbe, hogy minden rendben van e és még egyszer átfutom a gondolataimban, hogy beletettem e a szükséges dolgokat. - Mi a fene? - Fog el a röhej, miközben meglátom, Vesta miben is mesterkedik Shane ágyánál. Lassan felállok, pálcámmal a kezemben közelebb sétálok a lányhoz és belekukkantok a párnába. Ó, édes bosszú! Intek egyet a pálcával, és a lyuk már volt nincs. - Hát erre kíváncsi leszek. Gonosz vagy. - Vigyorgok és most, még inkább végig tudok tekinteni a nyúzott lányon. Ahogy az helyet foglal a testvére ágyán és meglepetten pillog le a lábára, én csak kicsit távolabb állva nevetem el magam, ismét. Szegény, nem kellene ennyire vidulnom rajta, de már rég láttam ilyen spicces - részeg?- csajt a közelemben. - Szóval, mindenki így beállt a buliban? - A következő pillanatban pedig a cipő a fejem mellett repül el, ki az ablakon, a törött üveg pedig mindenfelé a szobában elterülnek, én pedig kicsit meglepetten pillogok a lányra. - Héhé, csak óvatosan, még kárt teszel bennem... vagy magadban. Az ablakot meg könnyen helyre lehet hozni. - Most egyelőre még nem teszem azt, inkább csak közelebb lépek a lányhoz. Remélem azért bébiszitterkednem nem kell majd az este folyamán.
- És tényleg érdekesebb egy főzettel szenvedni, mint egész éjszaka a barátaiddal szórakozni? Azt hiszem, hogy szükséged lenne egy új, merőben más fontossági sorrendre az életedben. - kacsintok rá egyet, egyre jobban szélesedő mosollyal az arcomon. - Azt nem mondanám, hogy már véget is ért, inkább csak azt, hogy a házigazdák közül már csak egy boldogítja a meghívott vendégeket. - vonom meg a vállaimat somolyogva. - Sajnos van egy rendkívül rossz szokásom, ha elkezdek unatkozni, vagy a kelleténél többet iszok, senki, és semmi sem állíthat meg, hogy új, és érdekesebb elfoglaltságot keressek magamnak. Tippelhetsz, hogy a kettő közül most éppen melyik is áll fent. - nevetek fel jóízűen. - Csak nem félsz a bátyámtól? Ő még nem is olyan veszélyes, mint én. És ki tudja, talán én még a főzetre is jó hatással lennék. - mosolygok rá csábosan pislogva. - Rendben van, de vigyázz, a szavadon foglak majd. Amíg Regulus a főzettel van elfoglalva, addig én a bátyám ágyához sétálok, és a párnája huzatába csempészem a születésnapi meglepetését. - Dehogy vagyok, csak még nem ismersz.. eléggé. - cinkosan kacsintok egyet a fiúra, miközben helyet foglalok a matracon. - Van, aki jobban, szóval én még nem is vagyok annyira szörnyű. De őszintén bevallom neked, hogy a többiek leitatása is az én kezeimen szárad. Mondjuk úgy, hogy néhányan találomra kaptak egy kevés meglepetést a poharukba. - pislogok fel rá alulról, miközben a lábaimat vizsgálom. A következő pillanatban megfogom az egyedül árválkodó cipőmet, és elhajítom messzire, de legalábbis az ablakon ki. - Magadat félted jobban, vagy engem? Melyikünkért lenne inkább kár? - billentem oldalra a fejemet, majd felnevetek. - A helyedben én most tényleg békén hagynám a főzetet, és velem foglalkoznék, mielőtt még másban is kárt teszek. Érted viszont tényleg nagy kár lenne, ha pedig a szobatársaid romokban találnák a szobát biztosan kimondottan mérgesek lennének, nem? - kérdezem kaján mosollyal az arcomon, majd a kezemet nyújtom felé. - Szóval, mostantól kezdve teljesen rád bízom magam.
I solemnly swear
I am up to no good
Regulus Black
C’est la vie
Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Reagok :
12
▽ Avatar :
Francisco Lachowski
»
»Vas. 23 Júl. - 15:39
Pimaszul mosolygok rá miközben megrázom a fejemet. - Új sorrend? Felállíthatsz nekem egyet ha szeretnél. - Válaszolok beleegyezően, de már folytatja is tovább, levegővételnyi időt sem hagy. Nevetnem kell rajta, kénytelen vagyok még ha nem is akarok. - Őrült vagy, de aranyos. Mondjuk nekem is hozhattál volna abból a cuccból hogy kicsit jobban teljen az idő. - Talán épp itt az ideje a felismerésnek, hogy jobb lenne komolyan ha ezt az üstöt most itt hagynám a fenébe, elvégre úgyis magától csinálja amit kell... csak ha valami gond lenne... de a több éves tapasztalat úgyis azt mutatja, hogy nincs és nem lesz... figyelem Vesta lépteit. A vigyor nem kerül le az arcomról. - Te kis mocsok! Kiforgatod minden szavam. De érted sokkal nagyobb kár lenne, egy ilyen gyönyörűséget még véletlenül sem hagynék elveszni az éterben. - Felkelek és közelebb sétálok a lányhoz. Őszintén kicsit imponál nekem ez a viselkedés, a kis makacskodás és az incselkedése, de ugyan, miért is használnék ki egy részleg leányzót? Megfogom a kezét. - Hm, és mégis mit szeretnél mit csináljunk? A rongáláson kívül. De ha ehhez van kedved akkor felőlem... végülis miért lennék én bárminek is az elrontója? De remélem van még nálad valami, bármi amitől nekem is jobb kedvem lesz. - Mintha egy dílerhez beszélnék. Felvont szemöldökkel, vigyorogva pillogok rá, miközben elkapom a derekát és a vállamra veszem, óvatosan és reménykedve, hogy nem hány le vagy ilyesmi, és elindulok vele kifelé a szobából.
Kezdőlap
