I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Csüt. 6 Júl. - 2:39 | | | Alice Hurricane Hurricane Logan Nem elég nagy az ész tenyere, hogy befogja a szív száját vele  Becenév: Logan, Huri, 'Cane Kor: 22 Származás: arany..szerű Lojalitás: Filkó, pityer, varkocs, dzsúzli! Képesség: bejegyzett animágus Csoport: a főnix rendje Play by: alba galocha Karakter típus: nem keresett canon Loganék olyanok, mint egy hatalmas, kicsit elnyűtt, de mindig boldog emlékeket idéző kötött pulóver, amely váratlanul kerül elő a szekrényből eső idején, és pont annyira illik a kopott sarkú gumicsizmához, mint nevetéssel teli gombászáshoz, együtt teregetéshez, mikor a szél elkapdossa a ruhákat - fényfüzérhez a kertben kifüggesztve, egy nagy tál málnához, amitől ragadósak leszünk, a tüköre rúzzsal rajzolt mosolyhoz - úgy illenek és illetlenek, mint a friss pergamen illata, ha kihatjuk, egy elfeledni vélt altató, összefestékezett térdkalácsok, a kertben egymás után szaladva kifulladás: a szeretet minden szép árnyalata, négy emberben tükröződve.
Odaégetett sütemények, sáros lábnyomok és sok-sok szúrós puszi, almafák és fogselyem: az apa a család hajójának kormányosa: stresszhelyzetben hajlamos a lehető legjobb szándékkal a legrosszabb dolgokat mondani, ennek köszönheti például Alice a második keresztnevét. Sokszor állítják róla, hogy biztosan protekciós, annak köszönheti a jelenlegi helyét a rezervátumban, de ezek a hangok sosem emlékeznek meg arról, hogy húsz év kemény munkája hozta el idáig, ahol még mindig együtt ebédel munkatársaival, ölében a felesége által csomagolt barna zacskó, az arcán gyerekes vigyor: munkahelye a második otthona, és nem is lehetne boldogabb imádott sárkányai között.
A családi képek másik háttéralakja: anya, akinek mindig van ideje, mindig van néhány jó szava, senkitől sem esik olyan jól a kakaó, egy csipet levendulával - alakja csupa tengerparti felvert homokra sütő késői napsugár, csupa aranyló búzamező, gondtalan nyarakat idéző könnyedség. A kert űrnője, de itt, a szinte őserdőként burjánzó növények között fogadja legszívesebben a tanítványait is, akik biztosan nem erre számítanak, amikor animágiát akarnak tanulni a minisztérium embereitől.
Alice.. Alice? A nyulak legjobb barátja, a kertben álló ódon fakunyhó kizárólagos úrnője: ezen felül a lány, aki együltő helyében meg tud ennyi bármennyi sültkrumplit, mindig rajtakapható, ahogy kihűlt teák felett, a térdét a konyha asztalának nekinyomva olvas - ő az első, aki elhasal a csúszós járdán közvetlenül azután, hogy minket figyelmeztetett rá, és aki nyáron mindig megázik, de csak nevet rajta. Aki sosem tudja úgy kifesteni a körmét, hogy ne legyen olyan az egész keze minden ujja, akinek nyolc évbe telt elnyernie az animágus-alakját: és aki most est a sok törődést és türelmet maga is visszaadhatja az oktatással.
Na és Margo, igen, őt nem szabad elfelejtenünk! Nehéz is lenne, mert az ukuleléjének hangja betölti minden rendelkezésre álló terünket, a kora reggeli dübörgése a lépcsőn ébreszti a ház lakóit - az ő ötlete és később munkája lett a megmagyarázhatatlanul aranybarna előtér, és még a sokszáz, kicsit ügyetlenül megformázott agyagfigura a polcokon, minden szobába egy-egy, afféle házi védőszellemként jóízlés ellen. Ő mindig kipróbál mindent, legyen az a plafonól lelógó pózban történő jóga, gyöngyfűzés vagy sanzonok éneklése rémesen hamisan - de nem készít nála senki finomabb francia pirítóst, és mindig pontosan tudja, apa mit fog itthon felejteni, anya diákjainak névsora hány szereplővel bővült az utóbbi hónapban, és Alice pontosan mennyit is fog fizetni, amiért megint elfelejtette visszavinni a könyveit a könyvtárba..
Mindig késésben, mindig megfeledkezve határidőkről - de soha nem a születésnapokról, a meglepetésekről, évfordulókról. Hogy hol itta azt a finom kávét, a kevés mentával a múlt héten, hol találta azt a nyakláncot, ami annyira tetszett Margonak, hogy inkább odajándékozta, hogy mit szeretnek a nyulak, hogy pontosan hány árnyalata van a fürdőszoba csempéinek - mert azok szeretik hangulatuk alapján váltogatni időnként - hogy pontosan hány csepp méz illik a sütemény receptjébe. De hogy vinnie kellett volna esernyőt is magával..
Hogy esőt ígértek? Különös.. de épp most ért annak a könyvnek a legjobb fejezetéhez, és még a gyerekeinek is pontosan fel fogja tudni idézni a szereplők nevét - ilyen ez az Alice, kibogozódott cipőfűzői egy kicsit kopott, de imádott bakancsnak, amiben bátran bele lehet ugrani a pocsolyákba, ami járt már a Minisztérium előkelő járólapjaitól kezdve addig a szülőföldi rezervátumig mindenütt, ahol először látott sárkányokat, és ahol rögtön le is pörkölte egy fióka a szemöldökét.
Mindig végtelenül barátságos, talán kicsit félszeg, ha saját érdemeiről kell beszélnie, főleg mert érzi az apjára irányuló irigy tekinteteket, és főleg nem érti ezt a kivételezést pusztán a vér alapján: gyermekkora története nem tartalmazott ilyen fejezeteket, és még most sem igazán szeretne belemélyedni.. Meg ugyan, hogy menne ő férjhez éppen egy olyan családba, amelyről legfeljebb kötetek lapjain olvashatott? Úrilány, ő, aki élvezetet lel az olyan apróságokban, mint a paradicsom gondozása, a hinta visszaszerelése a nagy almafára és a mugli színház? Meséld el neki.. biztosan remekül fog szórakozni rajta!
 ...tavasz volt, talán éppen április - már nem havazott a Mount Culpepper felett, ami valahogy mindig egy fűszernövényre emlékeztette, és amikor ott jártak túrázni egyszer, szinte biztos volt benne, hogy megtalálja ezt a bizonyos növényt. Valamiért úgy képzelte, hogy sós lehet az illata, mint a tengeri szemcséknek, amit a karamellre hintett anya, mielőtt odaadta volna a bögréket a kezükbe, és rájuk szólt volna, hogy óvatosan, mert megégetik a nyelvüket vele. Most az az égett érzés ott pihen a torkában, ahogy kiviszi az utolsó dobozt is, alaposan becsomagolva, és még megáll a régi házuk verandáján, a hegy felé fordulva, beszívja a hűvös északi szelet, elbúcsúzik a maga módján.
Apa jelenik meg, az egyik kezén óvatos kötés, alig pár napja volt, hogy megégette magát azokkal a gömbláng-fiókákkal, de olyan szélesen mosolygott, amikor elmesélhette a lányainak, hogy egy percig sem hitték, hogy tényleg bánná. Megáll mellette, ő is a hegy irányába néz, összeborzolja a haját, aztán felemeli és puszit nyom a homlokára. Így teszik meg az utolsó métereket, pedig rég kinőtt abból a korból, hogy cipelni lehessen - amikor először szóba került a költözés, még elfért apa nyakában, még az ő helye volt.
De majd az új helyen is lesz egy nagy kertük, és ott lesz anya, apa és Margo, meg az összes háziállatuk: a félszemű kandúr, a megmentett őzike, a kis kiscsibe, a tyúkok, Mici, a kecske.
Lehet, hogy még elmorzsol néhány könnycseppet, mikor megérintik a zsupszkulcsot és a Mount Culpepper, a soha nem volt növényeivel eltűnik a szemük elől - de nem fél Angliától.
Az otthon úgyis velük megy.
...nyáron kapta meg a levelét, mikor a hőség ujjai fülledt mintákat rajzoltak a levegőbe, és tűzezerfokos naplemente ragyogott a ház felett. Egy hintaágyban hevert, izzadt frufruja a homlokára tapadt, és egy percig az sem tudta, mi történik, mert egy bagoly ült a hasán, pontosabban az épp olvasott könyvön, amibe véletlenül belealudhatott. A kacsaúsztatóban Margo pancsolt, éles visongása mellett nehéz volt elképzelnie, hogy ez megtörténhetett, de a levélben azt írták, hogy szeptembertől ennek az ódon iskolának lesz a diákja.
Eleinte azt hitte, ő nem tartozik ide - az angol gyerekek mind teljesen máshogy beszéltek, más játékokat játszottak, és ő nem bizonyult olyan ügyesnek a bújócskában, ezért általában el is felejtették, hogy ő is benne volt. Azt sem értette, miért tesznek olyan éles különbségeket egyikük-másikuk között, és rögtön az első alkalommal le is ette a ruháját, amikor számított volna: azzal sem nyűgözte le őket, mikor elmesélte, a régi otthonukban milyen jól megtanult lecsúszni a korláton, és nem volt párja a fáramászásban. Ez meg fog változni, legalábbis nagyon reméli, az iskolában legalábbis sokan lesznek, biztos akad majd valaki, akivel megértik egymást..!
Apa és anya nagyon büszkék voltak, a vacsoraasztalnál egész kis ünnepséget rendeztek neki - elhívták az összes itteni ismerősüket, ezúttal senkit abból a büszke társaságból, ahol végül még egy csészét is eltörtek véletlenül Margoval, és annyi bogyót tömhetett magába, hogy végül biztos volt benne, hogy fájni fog a gyomra. Pillecukrot sütöttek a tábortűznél, politikáról beszélgettek, ő pedig felmászott a faházába, és kivételesen a húgának is megengedte, hogy ott legyen - az egészet belengte a levendula illata, tele volt gyűrött, kidobásra ítélt könyvekkel, amelyeket megmentett, mert nem lett volna szíve látni a végzetüket..
Tizenegy volt, és nagyon bizakodó. Igen, ez egy új kaland kezdete, így kell gondolnia rá, és akkor majd nem lesz honvágya.. ez a saját kalandja lesz!
...az őszöket szerette a legjobban a Roxfortban, a friss tökös derelye langymeleg hívogatását a Nagyteremben, a folyton fecsegő portrékat, az egész felfedezésre váró birtokot! Valahogy minden szép és izgalmas ebben az évszakban összpontosult, amiért rajongott - hosszú séták, az első félénk csókja attól a griffendéles fiútól.. ilyenkor még szépen írt a pergamenekre, még minden napra jutott egy új sál viselésének lehetősége, még elhitte magának, hogy sikerült megjegyeznie, hol találhatóak a trükkös lépcsőfokok - és még minden reggel emlékeztethették, hogy téved!
A hulló levelek időszaka volt az is, amikor először kellett megismerkednie közelről a háborúval is: az a fiú, akivel elkortyolgatták a vajsört egy szombat délután, az arcába vágta, hogy csalódott benne, mert származása alapján teljesen máshogy kellene viselkednie, nyilván apa sem csak úgy nyerte az állását... Akkor hallott először a Rendről, annak céljairól, és mindez olyan természetesnek tűnt, mint levegőt venni.
Most nehéz szívvel, de egy fokkal biztosabban lép ki a jól ismert Három Seprű ajtaján, zsebre dugott kézzel didereg egy kicsit, és amíg a nyaka körül kígyózó hűvös megcsókolja az arcát, elnézi a távolban zajló edzést - vagy csak látni véli? Idelent mintha megállt volna az idő, lelki szemei előtt feltűnik Mount Culpepper, a gyermeki fantázia birodalma, amiben minden lehetséges volt, és ami ha lehet, még varázslatosabb, mint amiben ők maguk élnek, pedig apa sárkányokat gondoz, anya animágusokat tanít, és Margo a holtakat is felkeltené a kántálásával.. Igen, tudja, hogy mindezt meg kell óvnia, de nem úgy, hogy ő maga változatlan marad, a kötött pulcsijaiban, amelyeket elszabott, és amelyeket mindig mégis udvariasan kedvesnek tartottak a barátai - érzi, hogy eljött az idő, amikor komolynak kell lenni.
Felnőttnek kell lenni.
...tél van, mozdulatlan, jégujjú, piszkos kék, ólomszín pelerinét a birtokra terítő állandóság, amiben kilátástalannak tűnik a tavasz első rügye is. Kinéz az ablakon, elmosolyodik egy pinty láttán, amelyik a kikészített magvakat csipegeti, és kilép a frissen telefőzött konyha biztonságos falai közül a hóba, kinyújtott pulóvere ujját ráfonja a csorba fülű bögrére, amin girbegurba gyerekbetűkkel ott áll: apa, benne lötykölődik valamiféle különös forraltbor, anya új találmányainak egyike.
Apa fát hasogat, pálcája pontosan suhint a levegőn át, bajszán és szakállán apró jégcsapok lógnak, sapkájában úgy fest, mint egy kamasz: úgy is mosolyog rá, úgy is örül a gondoskodásnak. Mellette hevernek a tüzifának valók, halkan kérdezi csak, hogy ugye jól meggondoltad, tényleg ezt szeretnéd, nem kényszerít senki, ha megijesztene. A Rend komoly dolog, és büszkék vagyunk rád, ha így döntesz.. de féltünk. Mindig félteni fogunk, mindig a kislányunk leszel.
Átöleli, halkan elneveti magát, mert már sosem fogja felérni, sosem fog akkorára nőni, hogy az ő apja ne akarja felemelni és megpörgetni, mintha megint kislány lenne, aki búcsúzkodik Mount Culpeppertől és egy régi élettől - persze, hogy ezt szeretné, hogyan is szerethetne mást, mikor az ő lényege is ott rejtőzik közöttük? Tenni, bármit, menni, bárhogy.. fel nem adni, építeni, tapasztalni, bármilyen apró kis lépésekkel is.
Együtt állnak most, figyelik a távolban a felhők közül kiborongó Scafell Pike lankáit, és Alice tudja, hogy mindig lesznek hegyek, mindig elhagy majd egyet egy új kedvéért, de amíg ott lesznek körülötte..
Mindig otthon lesz - és ő meg fogja védeni az otthonát. |
|
Kezdőlap
