A fájdalom könnyebben elviselhető, ha van aki megbűnhődjön érte.
Egy nagyon egyszerű és átlagos családból származom, Skóciából. Az édesanyám a Minisztériumnak dolgozik, mint Auror. Az édesapám viszont sokkal nyugodtabb életet mondhat a magáénak. Ő egyszerű kereskedő, varázspálcákat készít és ad el. Egyedüli gyermek vagyok, tehát testvérem nem született. Eddig még nem igazán váltunk ismertté, bár ez betudható annak, hogy nem is akarjuk felhívni magunkra a figyelmet. Volt egy feleségem, Valaira, aki a Minisztérimnak dolgozott, a Kviddics ligák központi irodájánál. Egy kviddics meccsen vesztette az életét, néhány Halálfaló keze által.
Szóval meséljek magamról? Volt idő, amikor meglehetősen békés, nyugodt ember voltam. Régen szerettem viccelődni, társaságokba járni és akár még azt is elmondhatom magamról, hogy jó társaság voltam. Val halála után hosszú időre elvonultam a világtól. Próbáltam megtalálni a módját, hogyan hozhatnám vissza az elvesztett szerelmet. Azonban minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Már majdnem megadtam magam a kétségbeesésnek és öngyilkosságba fojtottam a bánatom, amikor rájöttem mit kell tennem.
Újdonsült énem belevetette magát a vadászatba. Egyetlen célt látok csupán, a bosszút. Az utóbbi időkben a jellemem teljesen megváltozott: teljesen kiszámíthatatlan vagyok, gyakran törnek rám hisztérikus kacajok. A régi barátaimtól elfordultam, megszakítottam a kapcsolatot a szüleimmel. Szinte teljesen átalakultam. Mindenkivel gyanakvó vagyok, tekintetemben látszik az őrület. Ha valakiről kiderítem, hogy Halálfaló, akkor nagyon nehezen tudom visszafogni magam. Amolyan antihős vagyok. Dumbledore oldalán megtaláltam a helyem, ráadásul a segítségével még az egyensúly is megmarad az őrült és a higgadt énem között. Néha persze szakad a cérna és akkor a Halálfalók fájdalomsikolya tölti be a levegőt.
A teremben szinte teljes volt a sötétség. Néhány gyertya ugyan pislogott egy asztalon, de nem adtak annyi fényt, hogy a nő körülnézhessen. Nem emlékezett semmire, nem tudta, hogy kerülhetett ide. Az arca bizsergett a fájdalomtól, érezte, hogy az orra betört, ráadásul az alvadt vér majdnem a szájába ért. A szája be volt tömve valamivel! Erre akkor jött rá, amikor nyelni próbált egyet, de nem sikerült neki. A torka ki volt száradva, ráadásul a nyelési kísérlet miatt most már kaparni is kezdett.
Majd hirtelen valamilyen nesz ütötte meg a fülét: mint amikor ruha súrlódik. Megpróbált a zaj irányába fordulni, de ekkor újabb fájdalmat érzett, ezúttal a halántékán. Kissé megszédült és felkészült, hogy átadja magát egy ájulásnak. Ekkor viszont valaki a hajába ragadt és hátra vetette a fejét. Egy férfi bámult az arcába.
- Ugyan drágám, még csak most tértél magadhoz! - mondta egy hűvös hang édesen.
A férfi arcát szakáll borította, a tekintetében volt valami, amitől a nő kényelmetlenül érezte magát. Megpróbált elfordulni tőle, de a kéz erősen markolta.
- Drága galambocskám... azt hiszem most aztán nagy bajban vagy – motyogta a fickó, miközben kivette a nő szájából a pecket.
- Látom szomjas vagy... adok neked egy kis innivalót. Remélem így nyugodtan tudunk majd beszélgetni
Ekkor a sötét alak eltűnt pár pillanatra, majd egy kupával a kezében tért vissza. Gyengéden a nő szájához tartotta azt, majd lassan elkezdte kiönteni a tartalmát. A nő mohón nyelte azt a valamit amit kapott. Az íze pocsék volt, ráadásul valamilyen apró darabkák is úszkáltak benne. Majd a boszorkány nyeldekelni és fulladozni kezdett. Amikor végre levegőhöz jutott, köhécselni és öklendezni kezdett.
- Ez meg mi volt? - kérdezte alig hallhatóan, elfúló hangon.
A férfi másik kezében ekkor valami meglendült, majd hirtelen világosság töltötte be a termet. Olyan volt, mintha egy pincében lennének, vagy egy középkori kínzó kamrában. A nő nem tudott ugyan körül nézni, de az, ami betöltötte a látóterét, teljesen megrémítette.
- A lötty? - kérdezett vissza a férfi. - Az csak a társad! A vérét ittad, ha pedig darabkákkal találkoztál, az valószínűleg a nyelve volt.
A boszorkány ekkor kezdett el okádni. Mivel nem tudott rendesen mozogni, így konkrétan saját magára ürítette ki a gyomra tartalmát. A béklyói erősen tartották, ráadásul a teste egy része el volt zsibbadva. A férfi idő közben eltűnt a szeme elől, de a hangokból tudta, hogy még ott van a közelében. Hallotta amint leteszi a kupát egy asztalra, majd mintha valamilyen szerszámot vett volna elő.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte a nő nehézkesen. Eddig sem érezte magát valami jól, de az elmúlt néhány perc történése még jobban felkavarta a gyomrát.
A férfi egy kalapáccsal és néhány szeggel a kezében érkezett vissza. Alaposan megnézte magának a nőt, majd megcsóválta a fejét. A szájába vette a szegeket, majd a fal mellől felvett egy vödröt és leöntötte a boszorkányt. Szerencsére ezúttal langyos vizet kapott, így annyira nem volt kellemetlen a dolog.
- Mit akarok? Ó, én csak beszélgetni szeretnék! - ekkor a férfi hisztérikus kacajban tört ki. Amikor lecsillapodott végre, az egyik szeget a nő arca elé tartotta, hogy az alaposan megnézhesse.
- Azt szeretném, ha mindent elmondanál a barátaidról! Árulj el mindent, amit a Halálfalókról tudsz! Ha ki tudod elégíteni a kíváncsiságomat, akkor élve elmehetsz, de ha nem...
- Azt várhatod! - érkezett a dühös válasz.
- Tudod, a mugliknak is vannak igazán ötletes dolgaik. Azt hiszitek, mi felsőbbrendűek vagyunk, meg jobbak náluk. Én viszont azt vettem észre, hogy néhányan varázslat nélkül szinte még a vécére sem tudnak elmenni. Meglehet, ez erős túlzás, de én a helyedben nem szólnám le a muglik gyakorlatias népét. Például rájöttem, hogy sokkal élvezetesebb kínzásaik vannak, mint nekünk. Ezt a szeget bele fogom verni a körmödbe. Ha nem kapok információt, akkor folytatom és valamelyik másik ujjadba is beleverek egyet. Tudod mi a vicces? Három szeget hoztam csak, neked pedig tíz ujjad van. Ha elkezdem kihúzni ezeket a szép kis eszközöket, össze fogod csinálni magad! Készen állsz a beszélgetésre?
A sötét pincéből nem szűrődött ki semmilyen zaj, hiszen mágia védte a kíváncsi fülek elől. Viszont ha valaki hallotta volna, ami odabent történik, akkor meglehet, összevizelte volna magát. Ugyanis odabent a női sikoly különböző hangmagasságokat ért el. Ráadásul ehhez keveredett még az őrült, hisztérikus kacaj is. Hogy a férfi sikerrel járt-e? Veszett Al mindig megszerzi, amit szeretne!
Kezdőlap
- Alex
