Fogalmam sincs, mi a lúdbőrős kurvaélet faszát keresünk éppen Londonba, éppen ebben a szívderítő, epifanikus, elbűvölő időjárásban, de Keira boldog, és akkor mérsékelten, de én is az vagyok. Épp kiheverem az erős másnaposságomat, és annyira emlékeztetek egy szabadnapos úrifiúra, amennyire ez önkéntelenül lehetséges - már-már egészen Crouch-i mélységekig, az olyan talptól fülig körbenyalt alakoknak persze eszükbe sem jutna itt felbukkanni, hacsak nem azért, hogy bizonygassák, mennyire nincs nekem igazam. Tény, a bölcsességek mértéktelen kútfője ezúttal sem én leszek, csak próbálom annyira egyben tartani a szétfolyó lényemet, amennyire ez ebben a bőrkabátban lehetséges, illetve enyhe szórakozásként próbálok olyan arckifejezést felvenni, amiről másoknak nem egy eszméletlenül másnapos vérfarkas jutna rögtön eszébe. Vagy mi.
- Egy farkas, tényleg? - nézek rá, és a még remegő ujjaimat benyomom a zsebembe, aztán az ég felé fordítom a tekintetem, de nem, az nem szakad ránk ettől az eszméletlenül ordas rossz megjegyzéstől. Keirának van humora, de nem mindig érzi társadalmi kötelességének, hogy erről bizonyítékokat is szolgáltasson. - Előbb fogom a Nagyurat magamra varratni angyalszárnyakkal, pinup-girlként.
Hagyom, hogy had örömködje ki magát a megjegyzésemen, meg a saját eufóriáján, és visszasüppedek a gallérom mögé. Nincs már olyan messze a holdtölte, és még mindig nem jöttem rá, ki volt a széles mosolyú jóakaróm -
ez egyébként nem is érdekes információ annyira, már ha félre tudjuk tenni a velünk született önértékelést, önbecsülést, önmagunkba vetett hitet, meg ilyen lényegtelen hülyeségeket - és ez ezekben a napokban mindig jobban érezteti a hatását. Valahol odakint van egy hozzám hasonló geci, aki talán nem is tud róla, hogy mit művelt..
De most a jelen van, fertőtlenítőszag, kintről gyereksírás, és olyan másnaposság, mintha a fejem egy másik dimenzióban rekedt volna. A tegnapban, mondjuk, de szentséges hippogriff legyek az égben, ha ilyen állapotban el akarok merengeni a történteken. Nem, én ugyan nem. Abba kell hagynom az ivást kurva sürgősen.

Már itt vagyunk bent, az azért közel sem annyira barátságos helyiségben - néhány koszfoltról például biztos jó érzékkel meg tudnám mondani, hogy még Churchill takarítónője vette fel érte a fizetését. Szánalmasan, álmatagon, elrévedően kaparom össze a maradék lényemet, csikorog a csizmám a kinti hólé után a padlón - a recepciós, vagy ki az anyám hasonló tekintete elárulja, hogy ő sem bambit kortyolgatott tegnap, úgy tíz óra tájt, amikor én nekibasztam azt a decens úriembert annak a mosdónak a falának, és most megint erre gondolok, mikor épp a szőrös kis életemet megrengető események zajlanak körülöttem. Jellemző.. Ez nem az az orkesztra, amit az uralmam alatt tarthatnék.
- Szép jó napot kívánok, ez lenne. A felkaromra, így most ha lehetséges. - teszem le elé a lapot, elvéve ezzel Keira minden maradék reményét a láncoktól, lángoló miazistenekől és elejét véve annak a híresztelésnek, hogy tényleg annyira lejöttem a saját életemről és neveltetésemről, hogy a felirat: 'vérfarkas vagyok és büszke' lesz. Valami maradék reményem azért még maradt, ebbe kapaszkodom, markolom, és el nem engedem.. nem magamért, nem, a nem ér egy büdös lyukas üstöt sem,
de nem tudnám elviselni, ha a húgom csalódna bennem.
- Aha.. és te fiú vagy, vagy lány?
- Nem.
- Szimpatikus gyerek vagy.. remélem, nem rontod el azzal, hogy bőgj. Jól van.. megcsinálom, szeretem az ilyen mintákat. Ez lesz az első?
Bólogatok, miközben bekísér, és úgy ülök le a felkínált székbe, mintha épp most készülnék megelleni: tény, lenne mit ideokádnom eléjük. Nem mintha éheznék, hajléktalan lennék, vagy bármi igazán komoly tragédia, de a másnaposság mindent képes úgy feltüntetni, mintha jobb lenne a fejfájás meg a szégyen elől bemászni egy koporsóba és ott megdögleni.
- Szóval akkor semmi lángoló láncok, meg koponyák?
Még felnézek Keirára, mielőtt válaszolnék: ez úgyis belsős poén, de remélem, értékeli, hogy még ilyen állapotban is gondoskodtam a szórakozásáról.
- Pontosan.. és SEMMI hold. Kibaszottul utálom a holdat.