Rabastan Lestrange ezúttal kivételesen úgy érezte, hogy a dolgok jól mennek, sőt, a hasznoson túl még akár szerényen kellemesnek is látszanak, elvégre kis boltjuk remek álcáján túl még hasznos is volt. Eleinte próbált úgy tenni, mint akit ez úgy egyáltalán nem érdekel, de lássuk be, mikor tudott volna Rabastan Lestrange ellenállni a fahéjas-almás ajakápolónak, amitől az ember feje felett még fagyöngy is előmanifesztálta magát? Na ugye.
Most is erre hivatkozva vette célba az üzletet - ha bárki kérdezte volna, biztosan előhozakodik vele, lehetőleg olyan ömlengősen nyilatkozva a szóban forgó ajkak puhává tételéről, kellemes zamatáról, hogy az érdeklődő menten menekülni akarjon heteroszexualitását megőrzendő, és hát erre remekül rájátszik ez a mostani ing is, ami fekete bőr hatását kelti. Hiába na, kellemeset a hasznossal, legalább impozáns legyen a látvány, amikor tíz körméről is lekapja az aktuális papírhamisítót, amiért a múltkori terméke hibásnak bizonyult. Rabastan Lestrange nem volt ugyan a kémek krémje, de azzal még ő tisztában volt, hogy az ilyen ügyletekben a hiba mértéke csak és kizárólag attól függ, meglétén túl, hogy ki veszi majd észre, és ezúttal szerencséjük volt, továbbá Andromeda, mint előre nem látott szerencsefaktor, de ez csak egy kínos, rövid és fájdalmas halálhoz vezet.
- Á, Wellington! Hmm, lássuk csak, először is legközelebb ne erőltesd ezt a nadrágot azzal a cipővel, másodszor pedig: megjött az ajakápoló, amit Cat ígért? Ja és még valami.. - áll meg felette, arcán szétfut valami perverz vigyor, és bkv ellenőröket megszégyeníti kézmozdulattal ránt elő egy igazolványt az inge mellényzsebéből - RAZZIA, WELLINGTON! Megtudtam, hogy te itt mugliivadékokat mentesz, viszlek a Minisztériumba! Hacsak nem tudsz meggyőzni valahogy.. de ettől még kérem az ajakápolót, kezd hűvös lenni reggelente.

Rabastan Lestrange, dicső és kérlelhetetlenül pofátlan minisztériumi alkalmazottak gyermekeként korán elsajátította mindazt a kellemet és bájt, amellyel ízlésesen köszönthetjük egy-egy munkaügyben a másik felet, úgy is, mint: kellő pillanatban drámai hangon való felüvöltés, felületre való erélyes erőkifejtés, és persze a döntő percben a hatósági személyek igazolványának felmutatása, amivel mintegy megkoronázzák azt a szerény kis előadást, amelyet úgy neveznek: razzia. Most ennek teljes tudatában elvigyorodik, két tenyerét a pultra helyezi, és fenyegetően belehajol az ifjú Wellington közvetlen aurájába a fizikát és józan eszet meghazudtoló módon - az már csak a ráadás, hogy mindehhez olyan kellemes illata van.
- Látom, nem érted, mi történik, Wellington, édesem. A nyilvántartók biztosan nem fognak örülni, amikor tíz percen belül megérkeznek a szólításomra, és te még mindig a földön hemperegsz ebben a nadrágban és cipőben.. odafent pedig gondolom valami kis illegális nyomdát működtetsz hamis papírokkal és igazolványokkal. Szóval mondom, mi fog történni, Wellington, édesem. Elmondod nekem ügyesen a kis társaid névsorát, meg azt, hogyan ügyködtök itt együtt, és talán, ismétlem, talán nem vár rád életfogytiglan Azkaban a hatóság átveréséért és a törvények megszegéséért. Ja és.. van törzsvásárlóim, szóval huszonöt százalékkal olcsóbb az ajakápoló. Mármint az almás-fahéjas, ez itt chai lattés. A hatóságok átverése egy dolog, Wellington, édesem, de kapd már össze magad, Merlin szentséges segglyukára!

Sok előnye van annak, ha az ember vezetékneve történetesen Lestrange - már ha eltekintünk a nyilvánvaló asszociációktól, a béna alliterációtól és attól, hogy ilyen olcsón mérik mellé a különféle elmebetegségek garmadáját - esetünkben ez azért is olyan fontos, mert Lestrangeék legkisebb fia ennek köszönhetően csaphatott fel afféle ellenőrnek, aki a hasonló miskulanciák vizsgálatát végzi. Ő persze általában a jóféle alkoholokat és szereket vizsgálta híven, de emellett nem elhanyagolható tény, hogy maga is az ellenállás oszlopos tagja volt, ennek a vállalkozásnak az anyagi hátterét pedig zsebből szolgáltatta. Hogy tegnap kedélyes italozgatás közben ő és Hepburn kisasszony arra jutottak, hogy érdemes megvizsgálni a többiek hűségét...? Csekélység.
- Valaki belepisilt a müzlidbe, édesem? Fényes reggel, éhgyomorra kínálgatni a farkad nem vall éppen jó modorra, ha engem kérdezel, megvan ennek a maga módja és ideje - de egyébként a farkadat félretéve beszélgessünk inkább az illegális kis üzletről. Ha most úgy megátkozlak, hogy a farkad többet nem lesz tényező az udvariatlan párbeszédeidben, és felmegyek arra a padlásra, nem fogok ott egy bejelentett illegális kis nyomdát találni...? Ha jobban meggondolom, kéne egy highlighter is. Nem minden nap kaphatod el a sárvérűeket bújtató lázadók ízléstelen zoknit viselő tagját.