Christianne & Laserian

A gondolat, hogy egy ajándékot vehetnék neki arra ösztökélt, elhagyjam az otthonom, szó nélkül hagyva, hadd aggódjanak egy kicsit a szüleim, ha keresnének. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem gondoltam rá, hogy nem írtam neki szinte minden egyes percben egy újabb mások számára értelmetlen történetet Csizmásról. Aki igen, Csizmás kandúr akar lenni, utalva ezzel arra is, hogy egy macskává vagyok képes átalakulni. Hm átalakulni. Minél többet gyakorlok, annál hihetőbben megy. Ezt viszont még nem mondtam el neki, mert egyből rá jönne, hogy Csizmás esetleg pont én vagyok. A történetek meg nem véletlen lettek úgy alakítva ahogy. De mindegy is. Egyszerűbb volna ha az ajándékára koncentrálnék. Mi lenne az aminek esetleg örülne? Az tény, hogy valami emlékezetesnek, vagy inkább emlékeztetőnek kell lennie, amire ha rá néz akkor én jussak róla az eszébe. Tudom, hogy most ostobaságot művelek. Talán nem találom el az ízlését. Viszont semmi értelme sincs kételkedni. Elvégre szerintem ismerem már annyira, hogy tudjam más mint a többiek. Tehát ahelyett, hogy egy virágos boltban kötöttem volna ki, teljesen más irányba mentem. Egyrészt mert ismerem magam és holtbiztos, hogy becsábulnék oda. Másrészt nem akartam nagyon hízelgőnek és kétségbeesettnek se tűnni, mert nem vagyok az. Jó, esetleg egy hízelgőt bevállalók, de kétségbeesettet már nem.
Tisztában vagyok azzal, hogy odavan az édességekért. Ezt nem azért mondom, mert köztudott tény, hogy az emberiség több mint háromnegyede édesszájú, hanem mert tényleg tudom ezt róla. Most azonban holtbiztos, hogy nem fogok Roxmorts-ba menni. Beérem azzal a kínálattal, ami itt van. Az Abszol úton szinte minden megtalálható ami egyszer szükséges. Persze akármit láttam elhúztam a számat és az ugrott be ez nem lesz elég jó hozzá. Valami egyedi kell és ami azt tükrözheti, hogy ő milyen.
Egy útelágazáshoz érve megálltam. Most kell igazából eldöntenem, hogy melyik irányba akarok előbb menni. Az egyik az állatkereskedéshez vezetett, tisztességes nevén a Mágikus Menazsériához.  Viszont kétlem, hogy egy kis állattól meghatódna és a karjaimba ugrana szóval arra nem mehetek. Vagyis mehetnék, csak nem tudom eldönteni. Egy pillanatra az arcomhoz érek, nem tudom mihez kezdhetnék, tényleg. De aztán persze rögvest kihúzom magam és elhúzom a kezem az arcomtól. Nem láthatnak így, az utcán járók. Szerencsére simán bemagyarázhatom azt, hogy melegem van, volt és ezért kellett az arcomhoz érnem. Mindent meg lehet magyarázni, kivéve azt, hogy még mindig itt állok és nem mozdulok semerre. Az elő szobor eljátszásáéért szerintem meg kevesen fizetnének. Vagyis még sosem próbáltam, így nem tudok úgy beszélni róla, mintha már tapasztaltam volna, csak simán elképzelem. Na de tényleg, merre induljak el?