Kényelmesen elnyúlva játszik a pálcájával - már azzal, amelyikkel társaságban is lehet, legfeljebb hülyének néznek érte.
Fél kézzel magához öleli az elmúlt éjszakai társát, és gyengédnek mondható csókot lehel a nyakára, végigfuttatja rajta a nyelvét, olyan kellemesen hideg még mindig, gyöngyözik rajta a pára, és mikor tüsszent egyet, a fehér por is.
Hát azt is lenyalja..
Thorfinn bizonyára nemsokára hazaér, és itt találja majd őt a szalon nem fekvésre tervezett kanapéján, és sajnos van rá egy erős megérzése, hogy nem az új csizmáját fogja először megdicsérni, hanem mondjuk meg fogja kérdezni, hogy jutott be és mit szeretne? Akkor nagyon értelmetlen és hosszas beszélgetést kellene folytatniuk a magánszféráról meg az ő máshogy értelmezett intimitásáról, mintha nem láttak volna egymásból mindent, és Rabastan nem rajong ezért a lehetőségért, mert akkor hol marad a nagyszabású beszés, amire ott volt az éjszaka, az észérvei, és hol az ezt követő bajtársias ölelkezés?
Elkínzottan felsóhajt, azzal a bizonyos hanggal, amelyet arra tartogat, mikor férfias megjegyzéseknek kellene következnie a halálról, elvégzendő munkáról, lehetőleg vasvilla tekintet mellé, jéggel behűtve, fájdalmas hegedűszólóval a háttérben - felhúzza az egyik lábát, átfekteti a másikon, és inkább újabb csókot vált az eddig dajkált partnerrel. Nem kell ezt úgy elsietni...!
...hogy aztán minden infarktus kurva segglyuka közepette öntse magát nyakon Sztolicsnajával, mikor Thorfinn tényleg megjelenik, de olyan kurva hirtelen, hogy az ő kicseszett idegeinek nem is szabadna felfognia. Még valahogy az is színpadias, ahogy felül, és elvigyorodik - kit érdekel az inge meg a kilocsolt alkohol, mindkettőből van másik. Még az életéből is van másik, ha meg elherdálná, hát annyi baj legyen..
- HÖLGYEIM ÉS URAIM: THORFINN ROWLE ÉS AZ Ő SÉTAPÁLCÁJA, AMIVEL REMÉLEM NEM AKAR ANÁLISAN ABUZÁLNI, AMIÉRT KIÖNTÖTTEM A DRÁGA PIÁT! - áll fel, és az agya egy szomorú kis szeglete elsiratja, hogy nem a csizmái lettek a főszereplők, de a műsornak folytatódnia kell. Magához öleli a barátját, mintha nem két hete látták volna egymást, hanem most tért volna vissza frontról. - Tudom, kérdések, racionalitás, anyám fasza, de örülök neki, hogy látlak. Nagy híreim vannak: minden kérdés, racionalitás és anyám fasza ellenére csatlakozom a kis projektedhez. Mentsük meg leendő gyermekeid anyját - a részletekről később, most legyen elég annyi, hogy nem hagyom, hogy egyedül rohanj a faszerdőbe, édesem.

Egyes hangok szerint Rabastan Lestrange még életében nem volt józan- és ezúttal az egyes hangok véleménye nem is annyira elképzelhetetlen, másképp ugyanis fizikai lehetetlen lenne, hogy valaki ilyen fiatalon ilyen látszólagos rezisztenciát növesszen az alkohol és egyéb tudatmódosítók ellen ilyen testalkattal. Ezek a bizonyos hangok abban is megegyeztek, hogy a rövid életre szabott diadalmenet hirtelen is ér majd véget, mint egy 4-5 feles tequilával lekísért ugyanennyi slukk násza, vagy mint Rabastan Lestrange tekintetének követhetősége, amennyiben mi nem fogyasztottuk el vele ugyanezt ennyi idő alatt - de persze elég valószínű az is, hogy mi semmit nem fogunk érzékelni ezután a mutatvány után, és legközelebb is csak az élénk fényeket és az orvosunk arcát.
- Hogyne gondoltam volna, miután beszaladtál Alastor fuckin' Moody irodájába, hogy megkérdezd, hol a nőd. - még néhány barátságos hátveregést is mellékel, és közben olyan arckifejezéssel járul hozzá a szavaihoz, mintha teljesen józan lenne. Legalábbis arra hasonlít a leginkább, tulajdonképpen ez tényleg a józan arca. - Ne kérdezd, honnan tudom, inkább én kérdezek: meguntad az életed? Bár ez a talár arra utal. Nem hiszem, hogy az őseiden kívül viselt ilyet bárki, és ők is akkor, mikor szerették volna, hogy valaki meggyalázza a viking kultúrát.
Ledobja magát, vastag gézbe tekert ujjai ismét az üveg nyaka felé irányulnak, aztán gyorsan felfrissíti lágy részegségét, majd ezután minden maradék figyelmét a barátjára irányítja. Rabastan Lestrange pontosan tudja, mekkora problémába ütközött, mert ő általában monoklik és tényleges abúzus nélkül is elég jól ráérzett, mikor kellett volna lekanyarodniuk és a jól szabott nadrágjuk zsebébe dugott kézzel elsétálni, mintha semmi sem történt volna. Ezen túlesvén lényegében bármire kész volt, és nem kizárólag az elfogyasztott alkohol léleknemesítő mivolta okán: Thorfinn Rowle azon kevesek közé tartozott, akikért bármire képes volt. Aggasztó gondolatmenet következhetne arról, hogy ezen lista mostanában kényelmetlenül kibővült mindenféle alakokkal, de erről később.
- Bizony, aranyból van a szívem. Tehát összegzem: eddig annyit tettél a dolog érdekében, hogy mindenkivel jól összedurcultál, betörtél Moodyhoz - had jegyezzem meg, hogy én a helyedben valami testhezállóbban mentem volna, azt mondják, úgy könnyebb a kedvére tenni - és... ennyi. Nehéz ügy, felemás részletekkel, bonyolult ok-okozati hálóval és várhatóan rengeteg olyan apróság szemrevételezésével, amely idő és energiaigényes, minden forrásunkat igényli, továbbá óhatatlanul biztosan lebuktat bennünket és kínos, fájdalmas fiatalkori halálhoz vezet, árvákkal és meggyalázott családnevekkel. Már csak egyetlen kérdésem van, mielőtt belekezdünk: ugye varázspuncija van?