I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Pént. 11 Aug. - 0:56 | | | köszönöm, kedveseim anja ragnarsdóttir rowle  becenév: Mrs. Romanov, Mrs. Avery, Mrs. Goyle Lady Rowle, édesem
kor: 21 év származás: a kérdés is nevetséges lojalitás: korlátok nélkül önmagához képesség: legilimentor & okklumentor csoport: mágiahasználok - nem hivatalos halálfaló play by: candice swanepoel karakter típus: nem keresett canon 'Mélyen imádott, egyetlen tündérléptű angyalkám!
Apánk temetése után írok most neked, és hálás lehetsz, hogy nem kell itt aszalódnod ebben a zord időjárásnak sem nevezhető istencsapásban, amit a helyiek kegyesen kellemetlennek neveznek, holott még senki sem fogalmazott ilyen egyszerűen ebben az évszázadban. Drága apánk tehát megtért észak névtelen, arctalan és bizonyára nagyszerű istenségei közé, remélhetőleg békében nyugszik és eszébe sem jut visszatérni, mint mélyen tisztelt bátyánk, aki éltében sem volt egy szórakoztató alak, hogy most végképp az idegrendszerem határait próbálgassa sótlan savanyúságával, folyamatos kéretlen kommentárjaival, mint egy ósdi házicseléd, és még arra sem használhatom, hogy a nemkívánatos férfiakat elijessze, mert azokkal bosszantó módon mindig akad valami közös témája.. hiába, a halál felettébb unalmas elfoglaltság lehet, éppúgy, mint az erényekről való értekezés, molyrágta kanapékon poshadt angol tea fogyasztása... Kedvesem, ezek itt mind mély ellenérzéssel születnek vérükben a jóízlés ellen, úgy kell az nekik, mint egy forró csók a novemberi hold alatt.
Anyánk elküldte a szokásos pergament, kézírása kitartóan emlékeztet egy megerőszakolt ötévesére, csak rossz történet szereplője - még annyit sem kérdezett, hogy történt a sajnálatos eset, drágáim, apátok tényleg magára hozta a végzetet, tényleg okosabbnak gondolta magát valami sötét alaknál, tényleg azt hitte, hogy nincs a homlokára írva, hogy halált fal bátyáddal és tiszteletreméltó öccsével együtt?
Bosszantó, hogy a rossz dolgokban mindig igaza van, ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy előbb-utóbb most már színt vall, hogy valójában nem bennünket nem tudott kiállni és költözött ezért arra szánalmas kis szigetre pálcákat készíteni, hanem saját neméhez vonzódik, és vad lepedőakrobatikát folytat ott, az isten háta mögötti sárfészekben. Ám legyen, lelke és egyéb részei rajta, így hát magunk maradtunk - Thorfi és a két kicsi miatt ne aggódj,
majd gondoskodom a szórakozásukról, nem kell tudniuk a terveinkről. Élvezd csak a kis pihenődet, igyál sok pezsgőt és ne merészelj nekem hazajönni gazdag történetek és ajándék nélkül!
Ölel és imád: a te csodálatos nővéred'
'Végletekig imádott és rajongott angyalkám!
Mély fájdalommal tudatom veled, hogy drága férjem, a most már csak néhai Coriolanus megtért észak névtelen, arctalan és érzésem szerint túl sokszor emlegetett isteneihez, és te hálás lehetsz, hogy nem kellett részt venned ezen a szertartáson, ahol a legéletvidámabb dolog a kaviáros szendvics volt, amit egyéb iránt gyűlölök, és külön kiemelten letiltottam a menüről, de sosem értettem szót a rokonsággal, így kénytelen voltam elnézni, ahogy két, remélhetőleg hamarosan infarktusban elmúló pofára tömik magukat vele.
Én felül emelkedem az efféle otromba ízléstelenségeken - még ha ezen az időjáráson nehéz is, kezdem érteni drága őseinket, amiért távoztak Skandináviából - és igyekszem kifejezni mély gyászomat drága harmadik férjem halála miatt. Igen sajnálatos eset volt már maga az elhunyás aktusa is, főképp mert közben történt, és hiába viseltem azt a rövid, de illedelmes hálóinget, melyet attól a kedves fiútól kaptam, drága férjem infarktusán nem segített már az impozáns látvány sem! Tragédia, hiszen tudod, hiába áll jól nekem a fekete, egy egész hónapig kötelezően viselni azt.. És még vásárolni sem mehettem el, hogy legalább valami aktuálisabb gyászt öltsek magamra,
mert egyből olyan kritika ért, hogy érzéketlen vagyok. Ezek az emberek itt mind olyanok, mint Angliában: önzőek, szexisták és korlátoltak, úgyhogy mikor olyasmit merészeltek a fejemhez vágni, hogy csak a pénzéért mentem hozzá drága Coriolanushoz, hozzájuk vágtam a porcelánt - tudod, ebben mindig ügyes voltam - és a szemükbe mondtam, hogy most könnyű nekik egy ártatlan,
elesett nőt pellengérre állítani, kipécézni csak azért, mert külföldi vagyok és elárvult, aljas és mocskos dolog ez...
Hamarosan hazaérkezem, ezúttal remélhetőleg végleg, elment minden hangulatom a házasságtól és a bosszantó rokonságtól. Készítsd elő a lakosztályomat, muszáj megmártóznom a fényben és csillogásban, amely otthonunk sajátja most, hogy csak ketten maradtunk, és ígérem, megosztom veled nagyszerű elképzeléseimet a jövőnket illetően.
Ölel: legdrágább nővéred
 Az esküvői szertartásra nyomatékosan megkértem, hogy NE engedjék be mélyen tisztelt bátyám és édesapám, de itt egy nő szava annyit ér, mint egy halott macskáé, amit még a gyémántfülbevalók és a hófehér csipke alatt is nehéz tudomásul venni. Előbbi kitüntette magát - borivásban, szerencsétlen lélek valószínűleg egyetlen öröme, míg az utóbbi végig tanácsokat sugdosott a fülembe a házasélet megkönnyítésére. Mintha apám gyakorlott lenne.. gondolom, tisztelt édesanyám nem véletlenül dönthetett úgy, hogy hazaköltözik arra a bájos kis Izlandra, magára hagyva bennünket azzal a címszóval, hogy mind önmagunk legnagyobb ellensége vagyunk. Ami a vőlegényemet illeti.. egyre szimpatikusabb. A tószt után hajlott korára tekintettel elvonult pihenni, és az unokaöccse volt oly kedves, hogy nem hagyott magamra..
Milyen kár, hogy alig egy héttel később elhunyt. Öröm az ürömben, hogy még nem bontották le maradéktalanul az ünneplésre felkészített helyiség berendezését, így viszonylag kevés szervezéssel megodlhattuk - hajlandó voltam áldozatot hozni, és tűsarkúban elkísérni azt a koporsót, aminél őszintébb gesztus véleményem szerint kevés van, milyen kár, az anyósom erről máshogy vélekedett, és véletlenül a kerti tóban végezte. Valamiféle balszerencse üldözhet bennünket...?
Észak névtelen, arctalan és felettébb gyakori istenei bizonyára nem kedvelnek bennünket, más magyarázat nem lehet.
A második esküvőmre kizárólag pezsgőszínt voltam hajlandó viselni - és emlékeztettem bátyámat és apámat, hogy saját kezűleg teszem őket nemzőképtelenné, ha bármennyire is úgy érzik, hogy közük lehet a házasságomhoz. Drága vőlegényemmel egy jótékonysági esten találkoztunk, és a korkülönbség ellenére rövidesen egymásba szerettünk, és a többi, és a többi, a szertartást pedig egy borvidéken tartottuk, bár itt elkövettem azt a hibát, hogy nem kalkuláltam bele a bátyám szenvedélyét.. de ígérem, nem feledkezem meg a kedvességéről.
Mélységes volt a gyászom, mikor a drága férjem egy hónappal ezt követően itt hagyott engem, épp egy csúnya veszekedés közepette, amikor egy kis félreértés következtében azt képzelte, megcsalom őt. Azt azért felismertem, hogy családunkat megkapóan összehozza egy-egy temetés, mindhárom unokatestvérem nagyot nőtt, mióta nem láttam őket, meg is vitattam az édesanyjukkal, hogy lenne ideális házasságot kötniük - és ha a sógornőm nem érzi szent kötelességének, hogy hátrafordulva csúf jelzőkkel illessen, ajánlhattam volna páratlan lehetőségeket, így azonban sajnálatomat kellett kifejeznem, mikor a hölgy érthetetlen körülmények között belezuhant az egyik friss sírgödörbe. A tragédia örök társam..
Harmadik férjemmel jót nevettünk a szertartáson megismerkedésünk furcsaságán: a Minisztérium volt a színhely, minthogy itt váltottunk először szót egymással munkaügyben. A Nemzetközi varázskereskedelmi felügyelőtestület gyakornoka voltam, ő pedig leendő főnököm, de rögtön tudtuk, hogy a szenvedély szikráinak nem tudunk majd ellenállni...
Páratlan esküvő volt, vöröset viseltem, rengeteget nevettünk. A férjem valódi gavallér volt, és nem zargatott olyasmikkel, mint az első éjszaka szentsége, így mellette nem kellett magam rabnak éreznem, még ha a rossz nyelvek ezt is jósolták a korkülönbség miatt - apám már csak hallgatott, remélhetőleg megértette, hogy a saját sorsom kormányosa vagyok és nem szorulok gardedámra, ahogy már zsenge éveimben is magam válogattam a ruhatáram, magam döntöttem el, ki érdemes a barátságomra és kivel kell pénzügyi ügyletbe keverednem, kitől szeretném elfogadni az ajándékokat.
Még valódi könnyeket is ejtettem a temetésen - olyan kevés idő adatott nekünk, alig fél év! És mennyi teendő közepette.. rám hárult a megszervezése, miközben el kellett látnom új beosztásomat, hiszen tartoztam neki azzal, hogy elfoglalom a megüresedett munkakörét a Minisztériumban, bennem megbízott, és sejthette, hogy feltalálom majd magam, erről a halála előtt megírt végrendelet is tanúskodik. Senki nem vonta kétségbe azt az ügyvédjén kívül, de ő egy sajnálatos incidens miatt - a felesége tudomást szerzett görbe útjairól néhány fénykép segítségével - kénytelen volt elfordítani figyelmét az ügyről, így békében gyászolhattam, észak névtelen, arctalan és komisz istenei pedig talán legközelebb kegyesek lesznek hozzánk.
Azt hinnénk, egy olyan sokat szenvedett, a sors hullámait régóta rovó teremtés, mint én, egyszer békét lelhet, és magányában lel csak nyugalomra - de épp itt állok a gardrób előtt, és azon merengek, negyedszer mit viselhetnék. Ezúttal szó sincs pazar fogadásról, vendégseregről, azonban érzem, ez lesz az igazi: az igazi szövetség, az igazi szilárd elköteleződés. Éppúgy szüksége van rám, ahogy nekem alig van rá, ellenben képességeim képesek még az olyan veszett ügyeket is talpra állítani, mint a bátyám megmaradt, drága és minőségi borgyűjteményének parlagon maradása: gondoskodtam róla, hogy végignézhesse, ahogy elfogyasztjuk drága húgunkkal, és bőséggel adagoltunk hozzá egyéb ízesítőket.
Ami apánkat illeti, anyánk sótlan jóslata szerint valóban elérte régi célját és elhullt a csatatéren, nemrég kézbesítették azt, ami megmaradt belőle, így most a pincében várja a végső nyughelyét: azonban csak utánam, kedves apám, előbb én megyek férjhez, és te már csak egy urnából suttoghatod jókívánságaidat. Elképzelhető, hogy ráébredsz odafent, észak névtelen, arctalan és unalomig imádott istenei között, hogy alábecsültél? De én nem vagyok haragtartó, ó nem, én a jövőbe tekintek, előre Selwynre és a közös életünkre, melyet sokezer tallér tesz biztossá.
Hát álmodhat többről egy lány...?
|
|
Kezdőlap
