I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Szer. 6 Szept. - 1:44 | | | Men fight wars: Women win them Lady Millicent Fawn Bagnold-Bishop  Becenév: Tartózkodjunk tőle Kor: 35 év Származás: Félvér Lojalitás: Status quo Képesség: Félvér véla - de nem szeret beszélni róla Csoport: Mágiahasználók Play by: Charlize Theron Karakter típus: Canon Mint egy forró kávé: kevesen szoknak hozzá az ízéhez és még kevesebben szeretik őszintén: első kortyra egyikük sem szimpatikus vagy megnyerő. A mára sánta, már semminek igazán örülni nem tudó egykori auror,
Geralt - de ami még kellemetlenebb az ismétlődő anekdoták mellett, az az éleslátás. Megüli a gyomrot feketén.. emészthetetlenül.
Az anya helye üres, de azt mondják, a vélák nem is különösebben hűséges lények - a csalfa szépség annyit sem hagyott magából, mint a kávé utóíze, nyomot a porcelánon pedig csak annyira, hogy utólag megtudják, van még valahol egy féltestvér, Apolline. Egészségére.
Millicent és Cirilla, két pohár elsőre latte, utólag következmények americanoja, egymással soha igazán meg nem békülve. Utóbbi azóta követte az ösztönös példát és ki tudja, merre jár...? Talán csak állva, futva fogyasztani alkalmas, na de a nővére.. soha nem fogod bevallani neki, hogy eredetileg talán nem szeretted a kávét, mától hűséges rajongója leszel, csak ne nézzen rád így.
És minden kellemes, napsütéses status quo kávézás élménye mellé ajándékoznak egy mandulás, apró süteményt: a kisfiú, aki nem tehet semmiről, de megérdemelné, hogy semmiről ne is tudjon. Csak ugye a kávé illata mindenhová beszivárog, uralkodni akar és egyetlen percre sem hagy kétséget afelől, hogy függést okoz.
Egészségedre.
Ha ennyi idős férfi lenne, azt mondanák, sármos, van valami hideg kívánatosság a vonásain, a jól felismerhető, mindig határozott hangján, az illatán, ami pont annyira semleges mindkét nem irányába, hogy ne lehessen róla kellemesen csevegni: rá sem jellemző, habár nem érdektelen a hétköznapok ügyei iránt sem, legfeljebb jóval kevésbé jártas bennük. Gyermeket nevel, időnként kettőt is, és nagyjából a születése óta egyensúlyozik azon a lehetetlenül elképzelhetetlen fonálon, amelyen csak nagyon kevesek: vörös szőnyeget teríteni mások elé, hogy arra menjenek, amerre mi akarjuk.
A származását inkább hátránynak, mint előnynek élte meg, főleg mert anyai példa híján lényegében maga szolgált akként a húga előtt - vele a mai napig nem tisztázott a viszonyuk, de mivel közel sem olyan kérlelhetetlen, mint az első benyomások ígérik a mindig hivatalos ruházat mögött, valószínűleg vele is békét tudna kötni, ahogy sok más országban, a sajátja kirendeltjeként. Remek problémamegoldó, gyors reagálással és könnyen beállítható aktuális önértékeléssel: sosem jelentett neki gondot a másik térfelére átlépve játszani a diplomácia fegyvereivel, de nem híve sem az erőszaknak, sem a faragatlanságnak, hangos szó ritkán hagyja el a száját. Három függősége van, a jó szivarok, a jó italok, és időnként, megfelelő mennyiségben fogyasztva a jó hölgytársaság - de bármit is gondoltál a sztereotípiákról, úgyis meggyőz majd róla, hogy ostoba vagy.
Még meg is köszönöd neki - de pont ezért szeretnéd, hogy hatalmi pozícióban legyen. Vele ellentétben te szeretnél még éjszakánként aludni..
 Élvezi a csendet: ritka ajándék az iroda falai között is, ritkább, mint az éjszakai órák. Azokat jól kiismerte, csak azok járnak némi nyugalommal, és nem szólnak egyetlen szót sem, mikor újabb kávét tölt, netán egy pohár italt, ha végképp elfáradtak az érzékei, szivarra gyújt, és némaságot ölt magára: megérdemli. Ki mondaná meg, hogy nem így van? Ki lenne olyan bátor?
A lapjaiba pillant, arra nem, mikor az óra elüti az éjfelet, aztán az egyet is később - halkan nyílik az ajtó, sírós gyerekfej kandikál be rajta, kezében agyonölelgetett, már elhasználódott kis takaró, rajta nyuszik. Egymás szemébe néz, int, hogy jöjjön csak beljebb, magához öleli szó nélkül, nem kérdezi, hogy nem tudsz aludni, ugye? Családi vonás lehet, mintha érezné, hogy társaságra vágyik, csak szavakra nem: az asztal még tele Minchum győzelmét hirdető paksamétákkal az üres poharak között. A fiúnak nem kell mondania, más kétségek gyötrik őket: mindkettőjüket a jövő.
Az ő fia.. azaz mégsem, kölcsönbe kapta, megőrzése, de már nem tudna lemondani róla. Nem is kell, a húga sosem tudott vigyázni arra, ami az övé, nem kell tartania tőle, hogy hirtelen visszatér és felelősséget vállal a tetteiért - mikor gyerekek voltak, mindig meggyőzte arról, hogy kivárni jobb politika, mint folyton lázadni az apai szigor ellen, hogy ha lenyeli a haragját, többre juthat.. hát most eljutott valahová minden bizonnyal, de a fia nem tartozott a prioritásai közé.
Lefekteti aludni, csókot nyom a homlokára, és már előre arra gondol, amikor elkíséri a vonathoz, és nem teremt szemkontaktust a többi szülővel, nem válaszol a kérdéseikre, nem az apró megjegyzésekre, hogy nem tud aludni, ugye? Aláírja a dokumentumokat, tölt magának egy pohár italt, belefeledkezik, addig sem azon kell gondolkodnia, elvállalja-e azt a kiküldetést? A karrierje nem áll meg attól, hogy most második lett, nincs értelme sokáig beletemetkezni a gyászba: milyen vicces gondolat, hogy neki lenne erre ideje. Csak most.. ma éjszaka egy kicsit, amíg csend van, hideg és mozdulatlan csend, amire a kampánya alatt annyira vágyott, és most mégsem tud maradéktalanul kiélvezni. A munkamániások átka, mondaná az apja, mondta is, amikor alkalma nyílt rá: halálba fogod magad dolgozni, és miért?Hogy végül sikeres legyél, elérd, amit tervezel, de ne tudj egy órát sem aludni... na ugye? Na ugye - ezt mondta, amikor megtudták az eredményt.
Megdörzsöli a szemét, és érzi, hogy nem olyan könnyű már az éjszaka, nem olyan barátságos, mint amikor kezdte a pályát, és nem bírja már úgy. A test megöregszik, lehet, hogy neki is ezt kellene tennie, szép csendesen visszavonulni, elfogadni, hogy vannak dolgok, amelyeken nem lehet változtatni, vagy nem neki kell - önző vagy, mondanák sokan, a tökéletes helyett még jobb kell, de hogyan...? Íme a miniszteri szék új gazdája, megnyerő mosollyal és újszülötteket ígérő kiállással, amely egy nőnek csak visszatetsző, nála csak törtetést jelez, semmi lágyságot.
El kellene vállalnia a nagykövetséget, a MACUSA nyugalmas állást kínál, és neki már erre is gondolnia kell, itt a fiú, itt az apja, és talán egy nap itt lesz a húga is, ha megjön a jobbik esze és hazafújja valami elkeseredés vagy bűntudat. Neki okosnak kell lennie, előrelátónak, és itt kellene hagynia ezt az országot más elmék játszóterének, itt van Dumbledore meg a kis köre, és most már a varázsvilág új üdvös minisztere is - ha ők nem állítják meg a növekvő sötétséget, ő mit tehetne? Ezt kellene éreznie, és lefeküdni aludni.
Az arcát a tenyerébe hajtja, pár percig nem mozdul. Visszaemlékszik, milyen volt nagy elképzeléseket dédelgetni, milyen volt az első hivatalos talár, az első bőrtáska, az első ügyek, első bukások keserű negédessége. Ezt tökéletesen ismeri már - tudja, hogy érdemes köszönnie az új partnereknek, hogy nyilatkozzon kínos témákról és hogy engedjen el mindent egymás után a sikertől a bánatig, mert ilyen ez az élet, semmihez sem érdemes ragaszkodni benne igazán.. Vár rá egy kellemes, majd nyugdíjas állás az államokban, örök megbecsülés, új kapcsolatok, a fiú pedig megérti majd, mindent megért, apja pedig máshol is talál majd embereket, akiket demotiválhat, nem köti ide semmi, így már főleg nem. Ez lenne az ésszerű, a könnyebb, az érthető. Sóhajt egyet, aztán befejezi a szivart, lehúzza a maradék italt.
Megtehetné, igen, de nagyon jól tudja, hogy nem fogja.
Senki sem csinálná olyan jól, mint ő. |
|
Kezdőlap
Érdekes volt a családleírás, igazán tetszik, hogyha valaki nem a jól megszokott formában áll neki pötyögni, hanem kicsit eltér attól. Érdekes volt a történeted is, nagyon élveztem, hogy ennyire élethűen elénk tártad a karaktered gondolataid, szokásainak egy részét és életének egy kis pontját. Remélem, még sokat látunk majd tőled a játéktéren! 
