Szokás szerint ahogy Clive bá, alias McGonagall prof magyarázta a feladatokat rajzolásba fogott, rögtönzött karikatúra díszítette könyve egy üres oldalát. Összeszűkült szemű sárkány tornyosul az idomár tanár felett, kinek feje bocsánatkérő, mint amilyen szokott is lenni amúgy. A túl illedelmes, túl kedves Clive bá. A lénytan sosem kötötte le igazán, de szeretett a természetben lenni, most is épp odavágyik, későn veszi észre, hogy a tanár köszörüli torkát. Álmosan odapillant de késő, Clive bá morcos. A választ persze megmondja, miután eljutott végre az agyáig a kérdés, de késő, már túl késő. Óra után meg is kapja, hogy szedje össze magát, büntetésképp segítsen egy griffendélesnek, végzős, Mr. Princetonnak az egyik bájitalához kelleni fog futóféreg nyálka de mivel elfogyott kiküldte gyűjteni. Hamar a kezébe is nyomnak pár fiolát, hogy akkor hozzon a terembe is majd kiterelgetik szeretetteljes dorgálással az ajtón. Archer a nemrég rajzolt képről inkább a sárkányra emlékeztet, de kelletlen szót fogad. El is battyog unottan a birtok szélére, ahol a férgek kis farmja van, lát ott ácsorogni egy alakot, diákforma, Ő lesz az embere. -Princeton? Archer vagyok, McGonagall prof küldött segíteni. Bár gondolom egyedül is lenyomorgatod róluk a sikamlós slejmet. De tess, fiola hozzá. - Dugja az egyiket a másik orra alá, nem épp étvágygerjesztő látvány a sok dundi féreg ahogy unottan csócsálják a gazokat és húzzák a nyálkát maguk után. Mintha nyálat gyűjtene az ember, Clive bá tényleg köcsög büntetőmunkát adott neki, az is sicher.

Már megint sikerült beszednem egy büntit, pedig esküszöm nem én voltam a tettes és nem frejtettem trágyagránátot sehová sem. Mindenesetre a professzor azt a nemes feladatot szánta ki hogy gyűjtögessek nyálkát a futóféregtől, mert véleménye szerint elég undorító a feladat hogy később meggátoljon abban hogy rossz fát tegyek a tűzre. Hát ez így nem igazán jött be neki, de felszerelkeztem egy kesztyűvel és pár apró fiolával a dugaszával, meg némi csiptetővel és már mentem is a birtokon a futóféreg farm felé. Jobb az ilyen ocsmányságokon hamar túl esni, és nem húzni halasztani, így még fürdeni is jól fog esni a prefi fürdőben aminek megszereztem a jelszavát.
A talárom egyszerű fekete-piros mintás ugye griffendél szín, de a hajam az éppen barna-szőke színben pompázik, hiszen tehetséges metamorfmágus vagyok, és óvatosan könyékig felgyűrt talárral tédelek a kis kerítés mellett.
A futóféreg egyébként nem veszélyes csak rusnya és nyálas, de ezen kívül legalább nem életveszélyes mint egy kiméra mondjuk, vagy harcias páfrány.
Fél fiolányi gyűjtögetés után kiegyenesedek, és pihentetően kinyújtózom egy kicsit, mikor ismeretlen hang szólít meg. Körülfordulok, mint valami meglepett bagoly, és elvigyorodom.
- Az én lennék, jah. Üdv - köszönök neki, és a férek felé fordulok.
- Oh köszi, de van nekem is. Kettőt kell megtöltenem, szóval utána átadom a lehetőséget, gondolom te is azért jöttél - pillantok a másik fiúra és ránézésre megmondom hogy hollóhátas. A jellegzetes címer a taláron elég árulkodó tud lenni. Homlokráncolva a csipesszel gördítek hátára egy csúszómászót és a csipesszel megcsiklandozom vélhetőleg a hasát, így egy jó adag nyálat termel máris, amit szépen befogok az üvegcsébe.

Szeretettel <3

Unottan szeli a métereket a birtok széle felé, hogy aztán megtalálja a keresett srácot. Archer számára még lelkes mondható is ahogy gondosan feltűrt talár-ujjakkal, módszeresen gyűjti a nyálkát kesztyűben. Felkészült alak, meg kell hagyni. Nyújta is a fiolát, de úgy fest hozott eleget a másik így visszaejti a talárja zsebébe semmilyen arccal. Null lelkesedés, de nem a srácnak szól, Archer általában így áll azon dolgok elébe, amik nem érdeklik.
-Igazából Clive bá csak szívatni akar, meg hogy szocializálódjak. - Mondja révetegen, elnézve a sűrű fák irányába, ahonnan kellemes fenyőillatot hoz a szél.
-Segítek, gyorsabban végzel és akkor én is. -Fókuszál aztán mégis a feladatra, rajzolni támadt kedve, de a felelősség alól nem szokása kibújni. Letérdel majd kevésbé akkurátusan felhajtja a talárját és ahogy van megfogja az egyik kis dögöt és megcsapolja a nyálkáját. Némileg csúszkál, de ha arra gondol ez belemegy a bájitalokba amit rendszeresen megisznak az emberek, máris kevésbé gusztustalan ez a kis lény.
-Milyen főzetet fogsz csinálni? Ahhoz kell nem? - Bár lehet félreértette leendő rokonát és nem is a srácnak kell, csak Őt is szívatta mert csintalankodott, mint említettük, nem igen figyelt.

Feszült figyelemmel gyűjtögetem ezt az undok nyálat ami mégis mindenféle alap bájitalnak a részét képzei, és szerintem sokan nincsenek tisztában vele hogy ez az izé, mozgás közben nyáladzik, és milyen... guszta látvány tud lenni, de hát a feladat az feladat és McGonagall nem fog ki rajtam, pedig biztos azt hitte! Akkor is összegyűjtöm ezt a csuvát és folytatom a rendbontást valahol máshol, távol a szemei elől, ahol nem lát. Ismerem a kastély minden zegét zugát, hová lehet elbújni, melyik kép vagy faliszőnyeg rejt maga mögött menedéket a szegény menekülő diáknak.
A társaságra felfigyelek, és első blikkre szimpatikus különcnek tűnik, épp mint én csak szeritnem én többet beszélek, és még a nem létező szentek hasába is lyukat tudok magyarázni a házvezetőm szerint. Hát, na kinek mihez van tehetsége.
- Huh hát... a szocializálódással nekem sosem volt bajom, és szólj nyugodtan ha fogjam be, nem vagyok sértődős fajta. Bár mit mondjak, ez a feladat nem éppen... felemelő - sóhajtok fel, és már egy fiola háromnegyedig van, amikor ő is leguggol hogy besegítsen.
- Remek, remek. Még van egy csomó dolgom ezen kívül, és meg kell álmodnom a saját halálom, legalább huszonöt formában... - azaz jóslástan házit kell írnom, ami persze mese lesz habbal, hiszen egy szemernyi hitem sincs az egészhez. Majd megálmodok valami hülyeséget.
- Hát ezt a kettőt igazából Lumpslucknak gyűjtöm a készletébe, de én is viszek ha már itt vagyok mert kifogyóban van és energizáló főzetet fogok csinálni. Totál szívás ez a hetedév és még az elején tartunk - sóhajtok fel, ahogy bedugaszolom az üvegcsét, és a másodikba gyűjtöm a lesimogatott nyálat.
- Neked is kell, vagy csak haladjunk? - kérdezem, ahogy rápillantok, nagy kékes szemeimmel, ami sokkal élénkebb mint az övé, bár ő is karakteres el kell ismerni. Bár a nevére már holnap nem fogok emlékezni ,de az arcára igen.

Szeretettel <3

-Nem szokott zavarni ha beszélnek hozzám. - Az már egészen más kérdés hogy az esetek hány százalékában figyel is, ugye. Bár most egészen élénk magához képest, elvégre válaszol, még nem ötlött az elméjébe semmi nem idevágó dolog, ami igazából az agyában mint diskuráció tárgya bukna ki. De ha lenne is ilyenje elvetné, olyan furcsákat beszél a másik, hogy nem tudja hova tenni.
-Látó vagy vagy ez egy rock banda neve akar lenni? - Sehova sem tudja kötni ezt a sok meghalás dolgot, egészen idegen, de mégis roppant furcsa és idegszál birizgáló. Olyannyira, hogy még a másik felé is fordul a kis dögöt meg szinte a kémcsőbe nyomja, abba nyálazzon ne a kezére. Vajon hidratál ez a nyál? Eléggé szagtalannak tűnik. Vajon milyen lenne ha besűrítené a tintát vagy épp a szénforgácsot vele? Nem is bírja kivárni a dolgot, hiába van félig még csak a fiola visszateszi puhán a jószágot a levélre amit csócsált, előkapja a zsebéből a nagy vásznát (éljen a térnövelő bűbáj) meg a tust is, önt ebből belőle és elkeveri. Leteszi a földre a kereteb kifeszített vásznat és ecsettel elkeni a nyúlós tintát, egészen érdekes hatása lesz, mintha zselés lenne, jobban fénylik.
-Az energizáló főzet nem bonyolult. - Hagyja rá a másikra, kész csoda, hogy felfogta mit mond a másik, látszik a szeme csillogásán új játékot talált magának, még a végén hálásan fog Clive bához rohanni.  
-Mostmár kell! Micsoda merengőt fogok ebből festeni! Vagy lefestem vele Sir Blynberch-et, kedves szellem... - Ecseteli lelkesen, nyálkás kezével is belekenve a rögtönzött vázlatba ami amúgy a közeli tó felszínére emlékeztet, ahogy hullámozva csillog, alant pedig kisötétlik némi hínár.
-Örülök ennek a feladatnak! - Közli hirtelen, hogy eddig ez nem jutott eszébe, szent Merlin! Egy pálcasuhintás, mire megszárad a próba festmény, arrébb rakja, még egy ami eltünteti a tintát és a nyálkát a kezeiről, majd előveszi az összes zsebébe söpört fiolát és lelkesen áll neki finoman simogatva a gerincük mentén hernyózó mozgással a jószágokat, hogy izgatottságukban kétszer olyan gyorsan eregessék a nyáluk. A látszat ellenére Archer nagyon is figyel órán, más kérdés, hogy veszi-e a fáradtságot hogy előhívja-e az emlékeket amik a hasznára lehetnek.

- Oh akkor jó. Én néha eléggé sokat tudok, és van aki nem bírja hogy ennyire pörgök mindig - mosolyodok el viszonylag kedvesen, ahogy ezeket a nem túl kedves jószágokat forgatom és csikizem hogy több nyálat termeljenek és össze tudjam kanalazni a fiolákba. Utálom a férgeket, de akkor is meg fogom csinálni ezt a feladatot, és még időm is lesz hogy tovább rendbontsak a kastélyban nehogy a prefik és a tanárok unatkozni tudjanak mellettem. A kérdésére széles mosollyal felelek.
- Nem, igazából egyik sem, de jóslástan esszét kell írnom és már az egy halál hogy neki kell álnom, és a végzetről és annak ilyen vonzásairól kell szólnia. Legalább huszonötször meghalok mire befejezem... - sóhajtok fel kínlódva hiszen értelmetlen hülye egy tantárgy. Nem is akarnám előre tudni mit tartogat nekem a jövő. Az a jó benne hogy az ember nem tudja, és így nem is befolyásolhatja. Én nem szeretem tudni.
- Teeee micsinálsz? - kíváncsiskodom ahogy egy komplett hajóvitárlát húz elő a zsebéből, és a tintatartóba keni a nyálat.
- Uh, vizes hatása lesz és fényes-fehér - kapcsolok, hogy mire is akarja használni, és még gyűjtök egy kis trutyit.
- Ahha, az nem az. Uh szoktál festeni? Na abban béna vagyok, de bármit összekamuzok a házidolgozatokba amit csak kell - nevetek könnyedén fel ahogy figyelem mit csinál és kicsit közelebb is araszolok, ahogy közli kell neki nyál.
- Sir Blynberch? Oh igen, ő tényleg az. Mentett már meg a tanárok elől, és mindig olyan jókat mesél, jópofa fickó lehetett éltében is - értek vele egyet hiszen az jófej. Meg a tavi sellő is az amúgy.
- Igen? Én annyira nem mondjuk, de legalább ha neked tetszik hajrá. Van fiolát vagy adjak egyet amibe gyűjthetsz? - kérdezem, hiszen akkor csiklandozzuk halálra ezeket az ocsmányságokat amik legalább veszélytelenek. Bezzeg a mérges muskátli, na azokat nem simogatnám szelídségre.   

Szeretettel <3

-Csak nyugodtan. - Nem mondja hogy figyelni is fog, ez nem volt kritérium, de tény hogy felőle fecserészhetnek mellette, emiatt nem lesz sem ideges se morcos. De ez a sok halál igencsak érdekes, Archert magát is leköti, ritka alkalmak egyike, nem igen szokott ennyire odafigyelni idegenekre.
-Áh értem, én mindig leírtam az álmaimat és megkaptam túl szürreális és ellentmondásos az eredmény, mire közöltem le is festhetem. Azóta nem vettem fel jóslástant, pedig jó is lehetne. - Lehetne, de nem az, szóval némi ajakpréseléssel adja a másik tudtára, hogy így már mindent ért, ezért a sok apró halál. De ez a nyálka mivel sűrítéshez kell és eszébe ötlik hogy a festéket is érdekesen lehetne sűríteni rögvest ki is próbálja mint valami gyerek, nem bír várni, hova várjon és miért? A kérdésre nem is reagál csak cselekszik, fest.
-Igen, ha más arányban hígítom, sűrítem szerintem sok minden más hatást is elérhetek vele! Ez csodálatos! - Örvend lelkesen, Clive bának is meg kell mutatnia!!
-Igen, ez a hobbim. Meg a festékek készítése. Mi nehéz neked abban a főzetben, tudok segíteni. - Nem szokott, de mivel most épp olyan mintha cukorkaboltban lenne egészen segítőkész hajlamai is előtörnek.

-Én még nem beszélgettem vele, csak a gesztusaiból gondolom. - Ritkán áll le bárkivel is beszélgetni, a szellemek mondjuk épp ráérnek ugye, de nem szokott velük sem kivételt tenni, csak nagy ritkán. A fiolákon elgondolkodik.
-Hányat kell vinned Clive bának? A felesleget nekem adatnád, akkor nem kellene visszajönnöm, lenne elég! - Méregeti a meglévő megtelteket és az üreset. Minél többet elvihet annál jobb, a kísérletezéshez fog kelleni bőséggel.
-Te mivel foglalod el magad ha nem tanulsz? - Archerben fel sem merül, hogy van esetleg olyan aki nem tanul, neki az annyira alap, de érdekelné mi a másik hobbija, ha van neki persze.

Megmosolyogtat a fiú, ahogy közli nem zavarja a fecsegés, már pedig én eléggé sokat szoktam beszélni és sokszor még észre sem veszem hogy esetleg idegesítő lehetek mások számára. A jóslástan lecke miatt meg csak morgok egy sort, fogalmam sincs hogy mi a fenét írjak róla, de majd csak kitalálok valami hülyeséget hogy mit álmodtam egész hónapban.
- Oh én rendszerint elfelejtem, és egyébként nem is tudom mi a fenének vettem fel a jóslástant. Könnyű szerencsét reméltem tőle és kellett egy tantárgy még pluszban és nem volt kedvem mugliismerettel szenvedni inkább választottam mást - vonom meg a vállam, de végül lehet hogy nem épp jó lóra tettem ezt magam is belátom. Viszont kezdek végezni ezzel az undok nyálkás feladattal, és már a második üvegcsét töltögetem meg, de ennyi elég is lesz a jóból. Bár a társaságom is elég érdekesnek ígérkezik.
- Oh, értem! Hát akkor gyűjtünk neked is nyálat amivel keverheted a festékeidet - lelkesedek én is, hiszen miért rontanám el az örömét, és nem kerül igazán semmibe még egy kicsit simogatni ezeket a csigaszerű dögöket. Végül is nem is veszélyes.
- Főzet? Nem bonyolult semmi, a jóslástan házidogámról volt szó, nem akarok én semmilyen főzetet főzni jelenleg. Máskor szoktam persze, meg kcisit csalni de... az más kérdés - legyintek hiszen ki nem csalt még sosem? Olyan ember nem igen létezik.
- Hm, kettőt kell neki vinnem, de négy üvegcsém van úgyhogy adok neked kettőt - nyújtom felé az üreseket hogy abba is szedegethessünk nyálat, nekem nem kellenek igazán. Majd szerzek később ha főzni fogok egy főzetet amibe kell, de szerencsére nem sokba van ilyen alapanyag. Vagyis, a legegyszerűbbekben van, de már a nehezebbeket kell főznünk órán is.
- Oh én gyakorlom a metamorfmágiát, és rengeteget olvasok a történelemről, meg a zenéről is. Sok minden érdekel, és most éppen a Roxfort történeténél tartok. Elképesztő hogy négy ember gondolt egyet és csináltak egy iskolát... - sóhajtok fel, hiszen mindig is érdekeltek a történelmi miértek, de nem hinném hogy jó történész lennék.
- Vagy éppen rendbontok valahol, vagy a barátaimmal versenyzünk valamiben. Mindig van valami, nem unatkozom - mesélem lelkesen hiszen nem szeretek unatkozni és így mindig igyekszem valamit csinálni.

Szeretettel <3

-A mugliismeretet én sem vettem fel, annyira logikátlan. Bár a jóslástan is az... - Mert miért pont azt jelenti? Mintha verset elemezne, pont ugyanott van, tegyük hozzá. Minden esetre egy évet ki lehet bírni vele, általában. Ám annak roppant mód örül, hogy nyálaskodnak vele még egy kicsit, hogy minden fiola megteljen és tudjon bőséggel kísérletezni a festékein.
-Valami energizáló főzetról beszéltél, de mivel épp nagyon erre figyeltem csak félig fogtam fel mit mondasz. De akkor mindegy is. - Archernek szokása később reagálni a beszélgetés korábbi részeire, mert akkor jut el ténylegesen a tudatáig vagy a kérdés vagy a felvetett dolog, most épp utóbbi. Elfogadja a plusz két fiolát és módszeresen csöpögteti bele tovább az enyvet.
-A metamorf mágia nagyon érdekes. Én az animágiát gyakorlom, bár nem sok sikerrel, pedig egy hónapig mandragóra levél volt a számban, néha már csak emiatt is arra jutok nem kéne félbehagyni. És meddig jutottál a metamorfizmussal? - Kérdezi, majd a történelem miatt bólint.
-Az Ilvermornyé is érdekes például, ha gondolod olvasd el azt is. -  Ajánlja, mert egyszer azt már olvasta amikor véletlen a kezébe akadt. Vannak ugyebár amerikai rokonai.
-Áh, ugye tudod egy prefektussal beszélsz? - Néz fel rá teljesen komoly tekintettel, de a végén csak váron veri a másikat vigyorogva. - csak szívatlak, az vagyok, de én is szoktam a többi hollóhátassal. Legutóbb kevertem egy olyan folyadékot, ami ha bőrrel vagy textillel találkozik irdatlan büdös lesz, ilyen a növény védőmechanizmusa. Az egyik mardekáros lányt bele is rántottam arccal varázslattal, nagyon vicces volt. Össze is barátkoztam a csajjal, bár lehet meg fog mérgezni, de örülnék neki, szereti a kihívásokat, lehet medimágus leszek. - Ecseteli ő is lelkesen a dolgait, míg préseli ki a dagadt gilisztából a nyálkát.