| |
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok
| Alastor Moody
 Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 467 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 467 vendég A legtöbb felhasználó ( 531 fő) Hétf. 25 Nov. - 3:14-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Szomb. 28 Okt. - 21:31 | | | Petunia Ivy Evans if you are not very careful: your possessions will posess you  Becenév Tuney blah blah, Pet, Ivy Kor ~20 Származás Mugli(születésű) Lojalitás Sajátságos Képesség Jobb vagyok a konyhában, mint anyukád Csoport Varázstalanok Play by Stella Maeve Karakter típus All of them Észrevetted már...? Hogy az emberek mindig elárulnak magukról mindent, amikor édességet választanak. Pops - apám, ha épp nem nyakig virágföldesen járja össze a frissen felmosott konyhát, mert akkor csak apa, mint mindenki másé - például imádja a mignont, a vastag, fog alatt roppanó cukormázat, a bájos színeket, a habkönnyed habkrémet, csipet fahéj a piskóta lapjába. Lélek valahol talán kisgyerek ilyenkor, és én szeretem, ha gyerek - azt sokkal inkább, mint amikor a kanapéról borzasztó szóvicceket üt el az aktuális pasimnak. Moms - mintha valakié lenne, hallod? persze ő is az enyém, és eleinte jobban akartam, minta amennyi jutott belőlük a húgom távollétével - a cseresznyeszörpöt szereti: úgy tesz, mintha csak kóstolni akarna, aztán néha rájár, és el is fogyott. Talán arra gondol, neki nem illik, neki kell lennie a józanságnak, pedig már nincs mi fölött őrködni, felnőttünk, Pops pedig megmarad kedves kisfiúnak.
Különleges képességem van arra, hogy megértsem, mit szeretnek az emberek: de fogalmam sincs, a húgom mit szeretne. Fanyar kávéízt, mézes tejszínhabbal a tetején, mert bármennyire igyekszik is kézben tartani a dolgait, mégis olyan lágy a felszín alatt... keserű, narancsos étcsokoládét, mert ő különleges, őt mindig bántják és titkon élvezi? esetleg málnaparlinét, áfonyás gumicukorbékát, lenyalni a keverőkanalat, mint gyerekként? De úgysem eszik itthon soha.
Ami engem illet, édes vagyok, elsőre könnyen hófehér kenyérre kenhető, az olívával dúsított vajrétegen elterülő. ÉN tényleg szeretem a keserűt, a fanyart - feketén a kávét, élesztősen porzó tésztaszéleket bekapva meredni a sütő belsejére, a klór illatával eltelve végigsimítani a tökéletesen tükröződő felületeken.
Szeretem a dohány illatát, az ujjaim szagát, ami utána marad, a hozzá kísérő alkoholt, részegen az asztalon táncolni: mondhatnánk, hogy valamit el akarok felejteni, ugye? Hogy fáj még, hogy hátrahagytak, hogy a húgom elhalványított, és igaz, igaz lenne. Ha alapvetően vidám személyiség lennék, sőt, mondok mást, ha bárki rákérdezne erre ilyen probléma esetén, azt mondanám neki, hogy gondoljon arra, miben lehet jobb, miben érhet el ő is olyan eredményeket és megnyugvást. Olyan ez, mint a gyász, vagy mint a depresszió: sosem múlik el, csak halványabb, már nem sérti fel az ujjamat, ha unalmamban piszkálgatom a varrt, mint egy másnapos emlék aprósüteményét. Szeretem a szüleimet, sőt, bizonyos értelemben még a húgomat is - és szeretek megfelelni az előbbiek elképzeléseinek, az utóbbi irigységének.
Feltaláltam magam, és van valami nehezen elismerhető öröm abban, ahogy szinte vakon uralmam alatt tartom az egész ház vérkeringését, és pontosan tudom, kinek mikor lesz elfelejtésre ítélt halaszthatatlan programja, születésnapja, ki hogy issza a kávéját, és nyugalommal tölt el, hogy sosem térnek el tőle. Kiszámíthatóak, és a közelükben én is az vagyok, példa vagyok,
néha tükör, amiben megláthatják a saját hibáikat: most hazudjam azt, hogy nem élvezem ezt a szerepet?
Találtam... valamiféle békét, és még mindig vannak rossz napjaim: hozzáérek a tepsi széléhez, cukrot szórok a kávémba, megcsalom az aktuális barátom. Szeretem, ha fáj, és ha én dönthetem el, hogyan és miért fáj - a csúnya nővérként mi más örömforrásom lenne?
 Jó reggelt, Pops, reggeli az asztalon, tízórai a zacskóban - nem, a kékben, anyáét a sárgába tettem, Lily pedig nem aludt itthon. Nem tudom, biztosan a barátaival, nyár van, vége az iskolának, ráfér egy kis kikapcsolódás, nem igaz? Igen, én is gondoltam rá, készíthetném a kedvenceit, és kimehetnénk piknikezni éppen ugyanoda, mint akkor. Látom, hogy a nyomokat keresed az arcomon, de nem bánt. Azt akarom, hogy azt hidd, hogy nem bánt, mert nem tudsz rajta segíteni: annak a korszaknak már vége. Te emlékszel még, mikor rendeztem jelenetet utoljára valami miatt, aminek Lilyhez volt köze? Ugye. Csak délre megyek, a főnököm megint beteg. De jó ötlet, majd meghívom Vernont hétvégére. Szia apa, szia anya.
Csak én számolom a napokat, mióta nem járt itthon. Jól esik arra gondolnom, hogy valahol szórakozik, hogy a csodás kis élete rendben folyik - tudom, mit mondanak róla, hallottam ezt azt. Sárvérű, így nevezik a vörös törpét, akinek leporoltam a homokos ruháját, mikor egyszer a parton várat építettünk, és befontam a haját, akinek süteményt csentem nagymamáéknál. Azzal csapom el a szám keserű ízét, hogy én megúsztam, engem nem sorolnak csak a származásom alapján kasztrendszerbe.. és nem akar senki simogatni, jaj te szegény kis sárvérű, érsz te is annyit, mint mi -senki nem fojtogat a liberálfasizmus zászlóját lobogtatva, senkinek az esélyegyenlőségi maszturbációja nem vagyok.
Ez viszont nem változtat azon, hogy egy hete nem jelentkezett.
Üdv, Dr Bergstein. Önnek is, nagyon tetszik az inge - nem, tényleg, a feleségének kiváló ízlése van. Remekül, köszönöm. Köszönöm. Igen, köszönöm. Nem, akkor pont nem, csak később. Mandulalikőrt, mogyorós tejcsokoládét, és tortát. Ó, a torta? Mákos vaníliakrém az alapja, egy réteg fűszeres körte, bazsalikom, kevés tengeri só, aztán étcsokoládé. Igen, köszönöm. Nem, köszönöm. A pszichológusom tökéletesen megelégszik ezzel a párbeszéddel: én jelentkeztem be hozzá, és hallgatólagosan kiélvezzük egymás társaságát. Ő minden héten megkaparhatja a felszínt - én is diagnosztizálhattam volna magamon a mániás depressziót, ezért igazán kár volt elvégezni az egyetemet - aztán teázunk és búcsút intünk. Soha nem említettem neki, mitől imádja annyira a süteményeimet: addiktívak, és rövid zuhanás után a függőjükké vált. Mostanában úgy érzem, inkább neki van szüksége ezekre a beszélgetésekre - de hát a drogfüggőségben nincs semmi különleges.
Szeretem a munkámat, szeretem a vendégköröm elégedett, kissé delejes vigyorát a kirakatüveg mögött elmosódni, akár a nyers tésztába hulló élesztős tej - szeretem kipuhatolni a kedvenceiket. Ánizsos nyalóka, melaszos torta, mandulalikőr, foszlós croissant, pain au chocolat forró, levendulás kakaóba mártogatva...? Szeretem a boldog és elégedett embereket.
Nem, Robbie, nem munkaügyben - persze, hogy nem felejtettem el a kedvenced. Három kocka mentolos praliné, legbelül egy apró konyakos titok. És a másik: a franciakrémes, igaz? Legközelebb azt hozok. Köszi, édesem, keresek ma éjszaka valakit.. nem, most nem arra kell. Tudom, hogy szeretnéd,
lehet, hogy jól szórakoznánk, de többre lesz szükséged, mint a szonettek. Azt a köpenyes alakot keresem, aki azt állítja részegen, hogy mágus. Köszönöm, édesem. Kinevethetnéd a módszereimet, mondhatnád, hogy mit akar egy hülye kis mugli egy világtól, ami semmit nem akart tőle? Megírtam azt a levelet az igazgatónak, és lenyeltem az elutasítást - de sem ő, sem más tisztességes mágus nem gondol bele, hogy kiskapuk mindig léteznek, és valahogy még kevésbé jut eszükbe, hogy lehet valaki, aki meri kinyitni az ódon kilincseket. Hogyan is lenne lehetséges...? Eleinte talán vártam a következményeket, azokat a beígért fenyegető baglyokat, sőt, még a dementorokat is, amelyekről hallanom sem kellett volna, de nem történt semmi, a szabályszegés észrevétlen maradt. Mindig meglep, az emberek mennyire csak azt veszik észre, amelyre kíváncsiak.
Á szia, Tom! Igen, bár szerintem esni fog. Már szinte varázslatos, milyen jól meg tudom tippelni, igaz? Hát persze, nem szólok senkinek, társak vagyunk. Gondoltál már arra, hogy kitakaríts...? Jó, csak egy kérdés volt. Kaptam egy fülest, keresek valakit. Malfoy.. ismersz ilyen névvel valakit?
Nem, Tom, nem érdekel, hogy milyen a vérminősége, ez nekem semmit nem jelent, a politikával sem foglalkozom. Három kopogás, azt mondod? Tudom, hogy pálcára lesz szükség. Ne aggódj értem - pontosan tudom, mit csinálok.Van egy rossz szokásom: sosem untam meg, hogy azzal kínozzam magam, amit nem kaphatok meg. Olyasmi lehet ez, mint amikor mások órákon át ülnek a kocsijukban és hisztérikusan bámulják az imádottjukat - de minden mentális betegségből profitálhatunk. Gondoltál például arra, hogy egy depressziós viszonylag ritkán billen ki az idézőjeles lelki nyugalmából, vagy hogy egy kényszeres sosem felejti égve a gázt...?
Nem vagyok boszorkány, legalábbis a szó klasszikus értelmében nem. De ismerem az emberi jellem mágiáját, és ugye a mágusok is csak abból állnak, mint mi, egyszerű halandók. Vágyakból és félelmekből.. Ha ismered a receptet, elkészíthetsz bármit..
Csak egy kis kreativitás kell hozzá. És persze áldozat.. a mágia mindig áldozattal jár. |
| | | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 6
▽ Avatar : luca hollestelle
| » » Szomb. 28 Okt. - 22:43 | | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Tuney blah blah blah! Ugye, nem gondoltad, hogy megúszod a rongyosra hordott becenév nélkül? Nem, Petunia, sajnos nem bújhatsz ki a bőrödből - még akkor sem, ha ez a bőr, ami most tökéletes, cukormázas meztelenséggel feltárult az olvasó előtt, no, nem hosszú órákra, hogy olcsó és ízléstelen legyen, hanem csak lopott másodpercekre, hogy mindannyiunk fantáziáját a végtelenségig csigázza; na, ez a bőr valami fantasztikus! Nagy szó, elvásott, nézzünk mást. Ez a bőr új, izgalmas, betölti a fejem, akár a menta íze, könnyű, mint amilyennek az ember a mousse au chocolat-ot gondolja, és bizony, összerándultam beléd kóstolva, mert a fahéjas utóíz berúgta az ajtaját annak a teremnek, ahol egészen eddig a "Petunia Evans" feliratú dobozokat tartottam, tele sztereotípiákkal, füstös, fekete-fehér képzelgésekkel. Megteltél színnel, ízzel, temperamentummal, motivációval - márpedig lássuk be, sokan nem merünk hozzányúlni Petuniához, rossz a reputációja, kevesen merünk benézni a szigorúan vasalt ceruzaszoknya alá, már ha érted, mire gondolok. Amit pedig emellett még igazán köszönök, hogy az új életcél egészen új (tort)alapra hozta nem csupán Petuniát, hanem a szülőket, a családot, Popsot és Momst, mind megteltek - még Lily is, akiről most úgy tűnik, éppen a nővére leírásában vált számomra is végre teljesen értelmezhetővé - derűvel, erővel, célokkal! (A nyomozásodhoz pedig sok sikert kívánok, valaki mindennél jobban számít rád, még ha nem is sejted. Talán még ő se sejti.) |
| | | | |
Similar topics |  |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
