Tiberius Fawley

valószínűleg Mardekár


15 év


Aranyvér


Voldemort felé hajlik


teljes mértékben a megalkotókra bízva


Thaddeus Fawley

Az öcsém vagy, húgom ikertestvére. Kapcsolatunk valaha nagyon szoros volt, és még most is tisztelsz engem, de mióta elköltöztem otthonról, még a szokásosnál is kevesebbet látlak, és apám nincs rád jó hatással.
Egy rövid ideig mindketten egyetértettünk abban, hogy apa rossz, de te akkor még nagyon kicsi voltál, én pedig azóta falakat húztam magam köré. Mostanra valósággal isteníted apánkat, az aranyvér a mániád, és sosem felejted el érzékeltetni másokkal, hogy több vagy náluk. Néha Liliant is a sárba tiprod, mert apánk azt tanította, a nők nem érnek annyit, mint a férfiak, és te hittél neki.
Nagyon félek, hogy a borzalmas jelenet, amit öt évesen végig kellett nézned, aktivált-e nálad bármilyen mentális betegséget, de ami biztos, hogy szereted, ha mások szenvednek. Nem feltétlenül kell, hogy te okozd a fájdalmat, egyszerűen élősködsz mások kínján, nevetsz rajtuk, szórakoztat. Hangoztatod, hogy egyszer beállsz Voldemort seregébe, de fogalmam sincs, csak a szád nagy, vagy komolyan gondolod; akárhogy is, kénytelen vagyok bevallani magamnak, hogy nagy benned a potenciál Halálfalóként.
És hogy valaha vissza lehet-e még terelni téged a jó útra? Nem tudom, tényleg nem. Meg fogom próbálni, de talán ehhez én már kevés vagyok. Talán nem is akarod igazán.

Lilian Fawley

Mardekár vagy Hugrabug


15 év


Aranyvér


semleges


teljes mértékben a megalkotókra bízva


Thaddeus Fawley

A húgom vagy, öcsém ikertestvére. Kicsinek nagyszájú, boldog és enyhén hiperakítv voltál, de ez megváltozott, amikor végig kellett nézned, ahogy apánk megkínozza anyánkat.
Csendessé, visszahúzódóvá váltál, és mostanra mintha teljesen belenyugodtál volna a sorsodba. Fogalmam sincs, mit gondolsz valójában, mert soha semmiről nincs saját véleményed - vagy csak nem mondod -, elfogadtad alárendelt szerepedet, és soha nem ellenkezel, ha apánk nagy hanggal szidja a nőket és isteníti a férfiakat.
Néha összerezzensz, ha felemeli a kezét melletted, néha úgy néz rád,  mintha nem lenne rajtad ruha. Rettenetesen félek tőle, mit tett (vagy mit tesz még mindig) veled a négy fal között, hogyan tört meg ennyire, és amit néha a tekintetében látok, tényleg megtörtént-e már. Magamnak sem akaródzik bevallani, de attól tartok, már évek óta borzalmas dolgokat csinál veled, én pedig szemellenzővel élek, pedig a kishúgom vagy, és meg kellett volna téged védenem, úgy, ahogy anyánkat nem tudtam.
Hogy apánk mennyire tett tönkre, nem tudom. Csak remélni merem, hogy még van számodra remény, én pedig esküszöm neked, hogy ki foglak hozni abból a sötét kúriából, amint lehetőségem lesz rá.