Mivel aranyvérű családból származom, ha nem is egyenes ágon, de a varázslótársadalom több tagjával vérkapcsolatban állok. Ez viszont nem tesz felfúvalkodott békává, aki a mellét veri a hovatartozása miatt. Nem hiszem, hogy a vér lenne a meghatározó egy ember személyiségében. Bár, bevallom, kényelmesebben érzem magam a varázslatos tárgyak között. A muglik világa érdekel valamilyen szinten, de a kíváncsiságom nem akkora, hogy kilépjek a komfortzónámból miatta. Valószínűleg varázslat nélkül el lennék veszve teljesen. Viszont nem gondolom, hogy fitogtatnunk kéne, mire vagyunk képesek a muglik előtt. Nekik is megvan a saját világuk és nekünk is. Tisztában vagyok vele, hogy egyre többen és egyre nagyobb erővel hangoztatják, hogy a jelenlegi helyzet nem jó, hogy csak az aranyvérüek érdemelnék meg, hogy varázslást tanuljanak és a mugliknak, sőt még a mugli származásuaknak is fejet kellene előttünk hajtaniuk. Az az általános vélemény a családomban erről, hogy ezek a szélsőséges egyedek bolondok, hisz nem a születése tesz valakit különbözővé, hanem az, amit a saját erejéből elér azzal, amit kapott. Ezért támogatom szívesen a mugli származású ismerőseimet a barátságommal és szeretetemmel. Na meg néha sütivel.

Nincs is kellemesbb időtöltés, mint zuhogó esőben bent ülni egy kandalló mellett és egész nap csak kötögetni, meg zenét hallgatni. Tudom, hogy tanulnom kéne, de úgy döntöttem, hogy ameddig az öcséimet várom, addig nem kezdek neki semminek. Csak elvonná a figyelmem a fejmosós beszédről, amit hozzájuk fogok intézni, ha végre betoppannak a klubbhelyiségbe. Most azt fogalmazgatom magamban, milyen erős legyek, milyen mértékben érezzék rosszul magukat. Igaz, hogy csak egy évvel vagyok idősebb náluk, de anya most nincs itt, nekem kell terelgetni őket.
- Ajaj. - szólalt meg Fabian, ahogy beléptek a kövér dáma portréján. - Reméltük, hogy a könyvtárban leszel...
Legalább az őszinteségükért nem lehet őket hibáztatni.
- Hogy egy egyszerű büntetőmunkával megússzátok, hogy elkötöttetek egy hipogriffet? Megőrültetek? Meg is halhattatok volna! - úgy tűnik a legdramatikusabb megoldás mellett döntöttem végül. - Arra nem is gondoltok, hogy nem csak magatokat, de engem is rossz fényben tűntettek fel? Mi van, ha kicsaptak volna titeket?
Elégtétellel töltött el, hogy az arckifejezésük ijedtből egészen megszégyenültté változott. Tudom, hogy számítottak erre, hisz már amikor beléptek látszott rajtuk, hogy legszívesebben lopakodnának és elkerülnének minden figyelmet. Most viszont az itt lebzselő diákok legalább fele felénk fordult és érdeklően figyelte az eseményeket.  
- Ugyan, Molly- próbálkozott most Gideon.- már megkaptuk a büntetésünket, igazán nincs szükség arra, hogy...
Nem tudta befejezni, mert olyan szúrós szemmel néztem rá, amit még a kezemben tartott kötőtű is megirigyelt volna. Nem most jöttem le a falvédőről, tudom, ha egy icipicit is meglágyulok, akkor azt kihasználják és elslisszannak, mielőtt annyit mondok, hopphálózat.
Igazából egy kicsit megsajnáltam őket. Eléggé lestrapáltnak tűntek a gondnokkal töltött másfél óra takarítás után. Hóborc megint redetlenkedett. Dicsőségeim közé sorolom azt, hogy a kopogószellem már megtanulta, hogy ha én ott vagyok, akkor jobb, ha nem rosszalkodik. Csak hát nem lehetek mindig a nyomában, akárcsak ennek a két jómadárnak.
- Megígérjük, hogy soha többet nem kötünk el semmilyen állatot a karámból! - Fabian ideges ígéretére elöntött a szeretet és a kötést letéve öleltem át a két bohócot.
- Legalábbis ameddig még a Roxfortban tanulsz... - Gideon kontrázására fejenként egy barack volt a jutalmuk, mielőtt duzzogva visszaültem volna a kötésemhez. Ezeknek aztán magyarázhat az ember lánya. Mintha a csald összes józanesze nekem jutott volna, ők meg valami töklevet kaptak... Mégis, képtelen lennék nem szeretni őket így is.