-Látod, rajtam a fáradtságot!? - kérdeztem vissza felháborodott hangon a nőtől, aki velem szemben ült.
Tényleg kimerült voltam, a szülés, a kis Ronald gondozása és a többi öt is elvette az erőmet. Azt se gondoltam, hogy túl éli az apró, kis hajas babám azt az éjszakát, mivel korábban jött a világra és nehezen. A tavasz első napja volt. Will igazán nagy fiúként viselkedett az nap. Szeretettel ölelt át engem, mivel nem akkorák a kezei, hogy átérjen így csak kikerekedő pocaklakó kapott egy nagy ölelés erre mosolyra derült az orcám. Tudtam, hogy nem zokoghatok előtte. A falon függő órára pillantottam, mit Arthur mackótól kaptam. A férjem mutatója mindig veszélyben feliratnál állt.
- Anya, miben segíthetek? - lágy hangon érdeklődte meg tőlem, míg fülelte a hasamban mozgolódó kisöccsét.
Már minden készen állt a reggelihez, hisz korábban megterítettem már kint volt az asztalon a vekni frissen megsült kenyér és felszeletelve várta az éhes gyerekszájakat. A tükörtojásnak való tojások is és a szalonna is előkészítettem a tűzhely mellé az álomszuszékoknak, így sóhajtottam egyet és válaszoltam neki.  
-Hát, rajzolhatnál nekem valami szépet.
William egyet bólintva el is indult a papírért és a ceruzáiért. Hajnali öt volt. Tudtam, hogy reggel átjön plusz segítségnek Tessie néném is. Hétvégén mindig jól jött egy plusz kéz a három kicsi és a két nagy mellé. Nehezen bírom ezt egyedül, hiszen már 4 hónapja eltűnt és ... Ajkamba haraptam szemeimet lecsuktam. Nem tehetem mást már. Legszívesebben én magam is kint lennék és keresném a férjemet, de majdnem elvesztettem őt is, az aggódásom közepette, megsimogattam a mozgolódó csöppségemet. Mi lesz így velem... velünk? Nyílt a hátsó ajtó. Felnyitottam könnybe lábadt szemeimet. Tessie lépett be. A papucsomba bebújtattam feldagadt lábaimat és felálltam, hogy üdvözöljem a keresztanyám.
- Mollykám, Mollykám, itt vagyok már. Miben tudok segíteni?- kérdése után átölelt szorosan és hosszan. Hagyta, hogy zokogja a vállán. Az erős nőnek mutatkozó nő most nem volt jelen bennem.
- Pihenj le, nézd a gyerekek játékát. Hát nem szégyenled magad, még kenyeret sütsz ilyen állapotban. - megrovóan szólt rám néném.
A naptári tavasz első napja van, de már virágok egy hete a konyha ablak alatt nyílni kezdtek. Újjá éled a természet, így reméltem, hogy hazatér a házastársam is ő majd segít a kertet rendbe tenni. Egész télen porosodtak a sufniban a mugli ketyeréi is. Pár alkalommal ki látogattam a kis kajibához. Láttam a megbütykölendő félbe hagyott tárgyait.
A másik felem vele tűnt el és egész embert kíván öt... vagyis hat gyerek. Jóságos Merlin szakállára. HAT. Hamarosan hazatér. Az órára pillantottam, nem változott a mutató helyzete.
- Már megint máshol jár az eszed Molly. - Szólt felém megrovó tekintettel Cedrella. Feketébe öltözött az anyósom, mintha gyászolni kéne Arthurt. Még él és ezt biztosan tudom. A lelkem azt súgja, hogy dobog a szívem másik fele.
- Anya, Ronald sír. - jön be hozzám William illedelmesen köszön még nagyanyjának is, majd visszatér a nagyszobába testvéreihez és Septimus nagyapjához.
Felpattanok a székből, hisz  tudom etetés idő van.
- Apa kell a fiúknak, Molly. Ezt így nem folytathatod sokáig.

---

Ront karjaim közé veszem. Olyan kicsi és törékeny, de hangja az már most is olyan nagy, hogy túl szárnyalja bátyaiét is.
Leülök a hintaszékbe vele. A széket még William születése előtt hozta Arthur egy mugli bolhapiacról Cardiffból. A tökéletes hintát kereste nekem a gyerekeink dajkálása mellé. Gyönyörű florális mintákat festek rá és néhány rápreparált medve domborművet is elhelyeztek rajta a szék háttámláján.
Visszajön tudom és a nevére vesz apád téged is, kicsi Ronald Bilius.
Ron homlokára adok egy gyenge puszit. Szegénykém sírdogál, mivel hasfájós az én drágám. Egy régi walesi népdalt kezdek el halkan énekelni a walesi corgikon lovagló tündérekről.
Lassan betotyog a két másik, akik saját nyelvükön motyognak egymásnak. Dörzsölik álmos szemüket. Esti mesét szeretnének tőlem jól tudom. A harmadik fiú is bekukkant a öccsei után. Mindegyikük engem kíván és rám vár. Hallgatják a balladát így-úgy nyúzzák egymást az ikrek. Percy az ágyunkba bújik a takarót magára húzza, de a két rosszcsont a másik végén húzza lefelé a meleg pokrócot. Charlie is megérkezik egy kenyeret majszolva, amely morzsáit a sötétbarna hajópadlóra szórja. Leül elém és hallgatja még a számára mindig érthetetlen dalom.
William is megérkezik szája fölött fehérlik kis bajusza. Feltuszkolja az ágyba Fredet és George-ot, majd szépen megpróbálja betakargatni őket, kudarcot vall és inkább keresztbe fekszik a matrac végén és dúdolja a régi dallamot.
Családi esti idill az egész. Mind itt vannak. Mindegyiknek hiányzik az édesapja, aki hazahoz egy fura szerkezetet, amit telefonkagylónak hív, egy búgócsigát és sok érdekes mugli játék csodát.
Bárhol is van Arthur a corgin lovagló tündérek keresik az erdőkben, hogy hazahozzák  feleségének és gyermekeinek.
Fáradt vagyok, a dalhoz is, átírom a szövegét is, nem veszik észre fiaim. Ron már szépen alszik karjaim között. Lecsukódnak már nekem is a szemeim.
Kérlek, térj vissza hozzám másik felem!