Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Cataleya & Evan EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Cataleya & Evan EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Cataleya & Evan EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Cataleya & Evan EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Cataleya & Evan EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Cataleya & Evan EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Cataleya & Evan EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Cataleya & Evan EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Cataleya & Evan EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 643 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 643 vendég
A legtöbb felhasználó (643 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:20-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Hayes

Evan Hayes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michiel Huisman

»
» Kedd 6 Jún. - 20:51


"Ezer hajlék int biztatón neki:
Ifju hivek ujjongó szívei."

Hetek teltek el azóta, hogy először találkoztam Ms. Nazario bájos személyével. Azóta, hogy felkísértem a szobályához, s megmondtam neki a jelszavakat. McGalagony nem vitte túlzásba a házvezetői kötelességeit, mert hát az ő tantárgyát sokkal többen tanulják... Ja, mert kötelező, semmi másért. Azt se tanulják, csak bejárnak órákra - Cat még ezt a kis áldozatot sem hozza meg, amit hát meg tudok érteni. Anno én is halálra untam magam átváltoztatástanon, és ez valószínűleg most is így lenne.
Na, a lényeg az, hogy nagyjából két hete eszembe jutott, mit is mondott Cat az erejéről. hogy inkább ölje meg valaki, meg nem tudja irányítani, és hasonlók. Ebből kiindulva az az ötletem támadt, hogy a még gyerekként megtalált helyre, a Szükség Szobájába viszem, ahol természetesen én intézem a helyszínt, és a kockázatok ellenére teszek egy kísérletet. nagy baj nem történhet, elvégre ha meg akar ölni, vagy bármi hasonló, akkor könnyedén nyitok ajtót, s viszem ki természetesen őt is. Nem hagynám egyedül egy zár nélküli kelepcében. nem is fogom elmondani neki a szoba trükkjét. csak azt fogja látni, hogy megjelenik egy ajtó, ami eddig nem volt a falon.
Az utóbbi pár napban kicsit nyomoztam, hogy hol tartózkodik legtöbbet, de semmi érdemlegeset nem találtam, ezért elindultam azon a folyosón, ahol a Szükség Szobája is van, s bíztam a szerencsében, hogy hamarosan a kiszemelt alany is felbukkan. Már bocsánat, nem egy kísérleti nyúl, de én tényleg szeretném, ha megtanulná kezelni az erejét - természetesen Dumbledore-nak nem szóltam. Nem vagyok biztos abban, hogy beleegyezne egy ilyesfajta kísérletbe, még akkor sem, ha ellenőrzött körülmények közt zajlik is az egész. Így hát csak annyit tehetek, hogy tanítás után erre sétálok, s várok. Egyszer úgyis összefutunk.

275 szó; zene; credit
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cataleya Nazario

Cataleya Nazario

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szomb. 1 Júl. - 21:11
Nem tudom. Mármint azt, hogy mi a fenét csináljak már magammal ezen a nyomorult helyen. Iszok, dohányzok egész nap, néha egy-egy bunyó befigyel, de büntetve sem vagyok, szórakoztatva sem, gyakorlatilag nem történik soha semmi. És ettől megőrülök. Be vagyok ide zárva, mint egy istenverte börtönbe. Az utcán legalább mindig volt valami, ami miatt érezhettem bármit is. Félelmet, örömöt, bánatot, aggodalmat, izgalmat, fáradtságot, hálát, dühöt. Itt egy b@szott légy is több érzelmet kelt bennem, mint bármi más. Esküszöm, még balhé sincs, de olyan igazi. Nem érzek semmit...
Az emeleteken sétálgattam, hátha elkerülhetem az idióta diákokat és tanárokat, akik úgy nyüzsgönek az egész épületben, mint vöröshangyák a tetemen. Beszélnek, beszélnek egyfolytában, zsong az agyam tőlük. Nyomják a lényegtelen hülyeségeket, amikről azt hiszik, fontosak, miközben r0hadtul nem érdekel senkit az, amit mondanak.  Ahogy sétáltam előre a folyosón, próbáltam félrelökni az utamba kerülőket, és már kezdtem kicsit izzadni a tömegtől, amikor megláttam Hannibál professzort a falnak dőlve. Mikor odaértem, elég közel álltam meg, majd ránéztem.
- Na mi van, tanár úr? Hamar leléptél múltkor – mondom halkan. – Talán vársz valakit? Vagy te is unod már ezt a porfészket?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Hayes

Evan Hayes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michiel Huisman

»
» Kedd 8 Aug. - 14:23


"Ezer hajlék int biztatón neki:
Ifju hivek ujjongó szívei."

Nem értem, mért lettem hirtelen ennyire lelkes, másoknak segítő ember. Eddig nem törődtem ilyesmivel. Lehet, hogy azért vagyok ilyen, mert tudom, hogy Vivienne hamarosan elhagyja az iskolát. Na, lehet, hogy mostanában kicsit túl érzelgős lettem, de nem tehetek róla. Még az okát sem tudom - nesze nektek, ilyen egy igazi pszichodoki. Mindenesetre első áldozatom a göndör hajú lány lesz. Érezze magát megtisztelve, és az sem baj, ha kicsit fél. Mert nem lesz sétagalopp, ami itt fog most történni - feltéve, hogy erre téved, és véghez tudom vinni a tervemet. Ami nem mellesleg igen nagyszabású, világmegváltó és a többi. Mindenki tudja, hogy ebből semmi sem igaz.
- Untam már a beszélgetést, és volt más dolgom is. - közlöm egy vállvonással. Amúgy meg semmi köze ahhoz, hogy mért mentem el olyan hamar. - Hát, igazából vártam, hogy elmenjen mindenki, de ha már hozzám szóltál, gyere te is. - azzal minden erőmmel arra a tűzálló helyre gondolok, mely egyből ajtót nyit, ha baj van, és háromszor elmegyek a falszakasz előtt. Talán hülyének néz a lány, de amint meglátja az ajtót, talán másképp fog vélekedni. - Hölgyeké az elsőbbség. - intek az ajtó felé széles vigyorral.

192 szó; zene; credit
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cataleya Nazario

Cataleya Nazario

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Hétf. 28 Aug. - 20:51
- Más dolgod – vigyorgok rá. – Milyen titkozatos lettél, tanár úr! – kötekedek vele kicsit. – Itt is csak azért vársz, mert valami dolgod van a fallal?
Amint ezt kimondtam, egyszer csak elég furcsa dolgokat kezdett el csinálni. Fel-alá járkált a fal előtt.
- Mondd, te mit szívtál? – kérdezek rá elkerekedett szemekkel. Majd hirtelen megjelenik egy ajtó a falon. – Aztak*rva – motyogtam magamban. Elismerősen bólintottam egyet, majd körülnéztem a folyosón, hogy mások is látták-e ezt. Senki nem járt már erre, úgyhogy nem volt kitől megkérdezni, hogy káprázik-e a szemem. – És én vajon mit szívtam?
Nem tudtam mire vélni ezt a hókuszpókuszt, amíg ki nem tárta előttem az ajtót és betessékelt.
- Nincs az az isten, hogy én oda bemenjek – jelentettem ki elég határozottan, amikor előre engedett. – Mi a sz@r ez? Hirtelen itt termett a kínzókamrád, ennyire unatkozol? És most fogod demonstrálni, amit még érkezésemkor felvázoltál? – már majdnem felnevetek, mert hát ez így enyhén irreális. Bár nem értem, hogy lehetek még szkeptikus azok után, amiket láttam eddigi „iskolás” éveim alatt... Hajrá, professzor, győzz meg, hogy bemenjek! Kéz- és lábtörést, haver!
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Hayes

Evan Hayes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michiel Huisman

»
» Szomb. 2 Szept. - 1:00
- Ahogy mondod! Dolgom van a fallal. - bólintok, majd mikor megjelenik az ajtó, hagyom, hogy ámuljon meg bámuljon egy kis ideig, de igazából be kéne menni, mert egy idő után eltűnik ez a francos bejárat. Na mindegy, maximum megint fel-alá fogok járkálni, mint akinek valami baja van.
Mosolyogva nézek a lányra, majd az üres helyiségre. Várom, hogy bemenjen, de semmi… Naaa, haladj már, muszáj segítenem rajtad ahhoz, hogy jobban érezzem magam. Ez önzőség? Mindegy, nem fontos.
- Félsz egy üres szobától? - kérdem, majd nemes egyszerűséggel az arcába röhögök. Remélem, ez megteszi a hatását, de az sem zavar, ha puszta kézzel kell berángatnom a szobába. - Nincs kínzókamrám, ellenben, ez a szoba majdhogynem mindent megad, amire szüksége van az embernek. Elég csak rá gondolnia és… Paff, már ott is van. - talán hagyom is neki, hogy egy kicsit kipróbálhassa ezt. Annyi ideig legalább, amíg be nem zárul az ajtó. Utána úgyis már csak akkor kapunk bármit is, ha vészhelyzet van. - Na, betojtál? - belépek az ajtón, hogy lássa, semmi bajom nem lett. Csak jöjjön már be!
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cataleya Nazario

Cataleya Nazario

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 17 Szept. - 21:59
Szemberöhögött, amikor nem akartam bemenni az előbb még nem is létező szobába.
- Mi ennyire vicces? – néztem rá felhúzott szemöldökkel, majd ingerülten válaszoltam, hogy miért nem megyek be. – Nem, Hayes, nem félek! De hülye leszek bemenni egy pár perce még fizikailag sem létező sötét kamrába. Nem mintha attól félnék, hogy megerőszakolsz vagy megkínzol. Az is lehet, hogy mindkettőt élvezném... – suttogtam a fülébe jelezve, hogy nem félelemről, hanem ösztönös elővigyázatosságról van itt szó.
- Erről a szobáról mindneki tud? Ha hamarabb szólsz róla, már rég berángattalak volna – kacsintottam rá kihívóan. Ja, dögös pasi. Az meg még vonzóbb benne, hogy nem is lenne szabad és nem is hagyja magát. Sőt az sem elhanyagolható, hogy abban a tudatban él, hogy szerelmes.
Amikor előttem bement az ajtón, majd visszafordulva rám nézett, felfogtam, hogy be kellene mennem.
- Valamiért nagyon be akarsz vinni engem abba a sötét lyukba, Evan – elvigyorodtam, majd beléptem a szobába. Amikor bezárult mögöttünk az ajtó, hátrafordultam a zajra. Nyugi, Cat, mit árthatna Hannibál professzor...
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Hayes

Evan Hayes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michiel Huisman

»
» Csüt. 2 Nov. - 22:16
Furcsa, hogy egy diák, akire nem úgy tekintek, mint anno Vivire, képes fent tartani az érdeklődésemet. Persze, Vivi nyilván más, mert őt teljes szívemből szeretem, és harcolok érte, ha arról van szó. Cat mást vált ki belőlem. Nem ismerem túl jól, elvégre nem volt még az órámon, illetve csak nemrég érkezett. Azonban a képessége tagadhatatlanul érdekes, és a fejembe vettem, hogy segítek neki kontrollálni azt. Márpedig amit a fejembe veszek, azt meg is teszem!
- Hülye lennél nem bemenni. Ez itt a Roxfort, ahol minden nap történik valami hasonló. - minden alkalommal passzívan áll majd a helyzet előtt? Ugyan már! Amúgy sem a Szükség Szobája a legbetegebb dolog errefelé… - Látszik, hogy nem ismersz, de nem is kell, hogy ismerj… - majdnem elnevetem magam ismételten, ám inkább csak mosolygok. Talán azzal is kellő módon felidegesíthetem.
- De nem szóltam hamarabb, bocsánat. - nem is állt szándékomban. Még a végén kitapasztalta volna, hogy mit is tud ez a hely, és akkor most nem tudnám kellő módon kihasználni a szoba lehetőségeit. Kár lenne érte…
Kacsintása és egyéb próbálkozásai nincsenek rám hatással, de ki tudja, talán megengedem neki, hogy felgyújtja a pulóveremet. Talán… A kezemért, illetve az arcomért kár lenne, és azt még a nagyérdemű elől is nehéz lenne elrejteni. Nem mellesleg, örülnék, ha a bőröm ép maradna.
Elégedetten konstatálom, hogy végre bent van ő is. Az ajtó nem is habozik, hatalmas lendülettel és ennek megfelelő hanggal becsapódik, majd egy halk, ám visszhangot verő kattanás, és végül csend telepszik körénk. Be vagyunk zárva egy kijárat nélküli helyre, ahonnan az egyetlen kiút, ha felgyújt, vagy ha megtanulja az erejét kontrollálni, ezért el is kezdem felidegesíteni, de csak szépen lassan.
- Milyen napod volt? - hatalmas vigyorral ülök le az egyik falnál, és hátamat nekivetve, kényelmesen elhelyezkedek. Még a szemeimet is lehunyom.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cataleya Nazario

Cataleya Nazario

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szer. 10 Jan. - 22:45
- Minden nap? Akkor már meg is van az új játékom – súgtam oda neki kéjesen. Bár eléggé úgy tűnik, hogy a kedves igazán sármos professzor urat elvesztettük. Nem azt mondom, hogy számomra is lehetetlen lenne elcsábítani, de szinte nem is ezen a világon van. És mégis van benne valami, ami miatt nem untatott még halálra. Például most is vigyorog, miközben verbálisan folyamatosan elutasít. De legalább csak az agya utasít el. Elméletileg...
- Legalább most szóltál. Így talán nem vágom le semmidet – vigyorgok még mindig. Kezd érdekelni ez a játszadozás.
Kissé kétkedve tehát, de bementem. Azzal a lendülettel be is csapódott mögöttem az ajtó. Mint egy horrorfilmben. Izgi... Ja nem.
- Minek zártad be, ha nem akarsz tőlem semmit? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel, kétkedő mosollyal. - Mi az, hogy milyen napom volt? – ez most komoly? – Na jó, nézd... Hayes... Úgy látom, két lehetőség maradt. Nekem esel, vagy azt várod, hogy ha már így hátradőltél, én mászom rád. De! – egész közel mentem hozzá. – Te nem vagy ilyen egyszerű... Valamiben mesterkedsz, és nem szeretem, ha mesterkednek a közelemben. Úgyhogy tessék, itt vagyok, vagy teszel valamit, vagy nyisd ki azt a rohadt ajtót és engedj ki! – nem, nem vagyok klausztrofóbiás, csak nem bízom ebben a f@sziban.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Hayes

Evan Hayes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michiel Huisman

»
» Szomb. 27 Jan. - 23:38
Nem reagálok a megjegyzéseire. Miért is tenném? Elvégre nem vagyok erre kötelezve. Ő sokkal inkább függ tőlem, mint én tőle. És akármivel fenyeget, én nem félek tőle. Maximum egy kicsit megperzselődök, hisz az eddigi kísérletek alapján érzékelni fogja a szoba a tüzet, és ha én azt akarom - akkor, és csak akkor -, víz fog esni a plafonról. A biztonsági berendezés, amit az utóbbi időben kialakítottam, elsőrangú.
- Nem én zártam be. - vonok vállat, azzal leülök egy fotelba, ami eddig még nem volt itt. Imádom ezt a helyet…
- Várj csak, definiálom, jó? - azzal megköszörülöm a torkom, és monoton hangon belekezdek. - „Milyen napod volt?” Érdeklődő kérdés. Az emberek általában azért teszik fel a másiknak, mert így illik, de van, amikor valóban érdekli őket… - remélem megfelelt neki a magyarázat. Ennél többet már nem tudok neki erről az egy kis lényegtelen kérdésről nevetés nélkül elmondani neki. Talán nem is olyan nagy baj ez.
- Igazán kedves gondolat… - vigyorgok a képébe. - Legközelebb akkor nem kapsz fülest roxfortos klassz helyekről. - vonok vállat, és hátravetem fejemet, valamint felpolcolom a lábaimat. Így figyelem a lány megmozdulásait a jelenleg apró szobácskában.
- Visszatérve… Milyen napod volt?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cataleya Nazario

Cataleya Nazario

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 28 Jan. - 16:12
Tudjátok, mit csinált? Evan Hayes egy idegesítő, szőrszálhasogató, kiborító kis seggfej. Szórakozik velem. De nem a jóféle módon. Saját magát szórakoztatja. De ugyan miért szórakozás neki, ha felhúz és bedühödök? Nem hinném, hogy azt akarná elérni. Ha pedig igen, akkor miért?? Tuti, hogy mesterkedik valamiben. Tuti, hogy forral valamit. De miért pont én, miért pont velem?
- Hayes, mi a tetves fenét akarsz tőlem? – kiáltok rá, miután hidegen, objektíven, kiakasztóan elmagyarázta, mit kérdezett. – Nyisd ki azt a retkes ajtót vagy kitöröm! Nem érdekel a hülye dumád! Nincs türelmem ehhez a piti kis játszadozáshoz! – már igazán kezdtem bedühödni, de csupán csak azért, mert szemétkedik velem valami oknál fogva. És velem senki se szemétkedjen!
Minderre csak annyi volt a reakciója, hogy elismételte azt a dühítően egyszerű és közhelyes kérdését, amit már sokadjára tett fel, mióta bent vagyunk ebben a szobában. Oké, taktikát váltunk. Belemegyek a kis játékába. Akkor majd mit szól hozzá?
- Na jó. Ha ez valami pszichológiai vallatás, akkor semmit sem fogsz megtudni tőlem, Hannibál professzor! Én speciel leszarom, hogy milyen napom van, és neked is ezt kéne tenned. Több tíz diák van még, akit csesztethetsz rajtam kívül az ilyen hülyeségekkel. De tudod mit? Elmondom, milyen napom volt – egy feltétellel: ha elmondom, megcsókolsz – na erre mit lépsz, faszikám?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Hayes

Evan Hayes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michiel Huisman

»
» Vas. 18 Feb. - 1:18
Hm… A tetves fenét pont nem akarom. Megvagyok nélküle, de azért kösz az ajánlatot. Pillanatnyilag nem élnék vele, de ha esetleg később meggondolnám magam… Bizonyára elment az eszem. Duplán, mert még élvezem is ezt az egészet. Fura, beteg vagyok. Nem sűrűn fordul elő, ami azt illeti. Leginkább miattam betegek az emberek, nem én vagyok miattuk. Hát, ez van, most beletörődök.
- Egy, ne szidd az ajtót, nem retkes. - még az ujjamat is felmutatom, hogy lássa, hol tartok a számolásban. - Kettő, érdekeljen… És három, itt senki sem játszadozik. - remélem, ez is dob egy kicsit a hangulatán, és előrébb visz a tervemben, mert ma szeretnék korán lefeküdni. Túl sokat voltam fent mostanában. Dolgozatok, óratervek és persze a Szoba előkészítése. Fárasztó, meg kell mondjam.
- Márpedig én mindent megtudok, amit akarok. - nevetem el magam egy cseppet hátborzongatóan, és mellé egy cukrosbácsis mosolyt villantok a lányra. Na, nem mintha lenne nálam bármiféle édesség. Most nem is kívánom, ami azt illeti, szóval a Szobától sem kapok.
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy feltételeket szabj, kislány… - állok fel a fotelból, és sétálgatni kezdek. Egyrészt én vagyok a tanár, ö pedig a diák, bár ez valószínűleg mindkettőnket hidegen hagyja. Az viszont nem merülhet felelésbe, hogy ő a fogvatartott, és én vagyok a fogvatartó. - Ha elmondod, elengedlek. - talán. Na jó, a frászt engedem el. - Szóval légy jó kislány, és mondd el apucinak, hogy vagy, és milyen napod volt. - na jó! Ez kicseszettül, abnormálisan betegül hangzott és biztosan nem ismétlem el, de az arcát azért jelzésértéküen megpofozgatom.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cataleya Nazario

Cataleya Nazario

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 25 Feb. - 21:39
- Azt szidok, amit akarok! Engedj ki! – reagáltam ingerülten. Nekem csak ne mutogassa az ujját. Kezdett elborulni az agyam. Éreztem, ahogy átjárta testemet a meleg. Nem akartalak bántani, Hayes, de ha így folytatod, nem fogok tudni mit tenni. Remélem, ezt te is felfogtad.
- Hayes... – motyogtam beteg vigyora után. A kezeim egyre csak forrósodtak, a hátam borsózni kezdett. – Ne tedd ezt – nagyot nyeltem, mert tudtam, hogy nemsokára elszabadul a pokol, ha nem hagyja abba ezt és nem enged ki. És esze ágában sem volt ezt tenni. Sőt mi több, tovább szórakozott velem. Semmibe vette még azt is, hogy tettem egy próbát a hülye játékára.
Azt mondta, ha elmesélem a napomat, elenged. Na persze, hagyjuk már. Elég nyilvánvaló volt számomra is, hogy valami más van a háttérben. Felmerült bennem, de nem hittem el, hogy szándéksoan akar felhúzni.
- Evan, ennyire nem szereted a nyomorult kis életed? – provokáltam én is. És fel tudtam volna sorolni csak azt a pár dolgot is, amit én láttam az életéből, és azok alapján nem mondanám, hogy boldog ember volt. Na de az utolsó mondata, aztán a gesztusa teljesen kihúzta a gyufát. Hatalmasat csaptam az arcára forró tenyeremmel. – Te hülye fasz! – kiáltottam rá dühtől elöntve. – Körülbelül fél perced van kinyitni azt a kibaszott ajtót és elmenekülni, különben itt fogsz megégni – sziszegtem összeszorított fogakkal. Kezdtem elveszíteni a kontrollt egyre forrósodó és már füstölni kezdő testem fölött, és a legrosszabb az volt, hogy mindennek tudatában voltam. A baj csak az volt ezzel, hogy minél inkább urrá lett rajtam a tűz, annál jobban rettegtem attól, amire képes voltam, teljes kontroll nélkül, és általában ez volt az egyik dolog, ami pánikrohamokhoz vezetett. Nem fétlem attól, hogy megerőszakol, mert egyértelmű volt, hogy hozzám sem akar érni, így hát maradt a másik verzió: bántani fogom azért, mert ez a hülye pöcs kiprovokálta magának. Nem akartam bántani, de tudtam, hogy ez fog következni, és ezt nem bírta elviselni a tudatom és a lelkem. Nem voltam berúgva, úgyhogy teljesen biztosra vehető volt, hogy itt lángok lesznek, aztán pedig ki fogok hűlni, mint átlalában ilyen esetekben, és ismét egy szörnyű éjszaka előtt állok. Ettől iszonyatosan rettegtem, és emiatt felgyorsult a kontrollvesztés is. – Menekülj – suttogtam a tekintetébe bámulva, amikor szemeim elkezdtek elvörösödni és apró szikrák kezdtek táncolni a karomon végig.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Hayes

Evan Hayes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michiel Huisman

»
» Vas. 25 Feb. - 23:17
- Felettébb hízelgő megnevezés, bár legközelebb hanyagolhatnánk. - hangom teljesen higgadt, kicsit sem zavar, hogy lehülyézett és a többi. Többször előfordult már halálfaló éveim során is, azelőtt is, és bizonyára még számtalanszor megesik a továbbiakban is. Egyébként is, fél perc? Ki akar itt menekülni? Max befekszek egy picit Madam Pomfrey kezei alá. Ő úgyis érti a dolgát, biztos helyre tud rakni egy kisebb égési sérülés után.
Öhm… Mi a franc? Mért füstöl? Ha leöntöm egy vödör hideg vízzel, attól jobb lesz vajon? Ki tudja, lehet kipróbálom, amilyen beteg vagyok. Láss csodát, már a lány feje fölött meg is jelent a vödör víz, amit bizonyára csak egy csettintés választ el a borulástól. Hm… csettintek egyet, mire a vödör felfordul, és jéghideg víz zúdul alá. Na, ez vajon mit csinált?
Öhm… Nem lett jobb, de egy próbát megért. Na szóval, maradunk az eredeti tervnél. Tűzgolyókat tán nem fog rám köpködni. Vagyis hát nagyon remélem, hogy nem fog.
- Nem. Próbálj meg uralkodni magadon. - talán nem is volt olyan jó ötlet ez az egész, de már mindegy. Most már csak az a lényeg, hogy mindketten túléljük. Márpedig túl fogjuk, mert nem akarok halálesetről papírokat kitölteni. Túl sok munka, túl sok kitölteni való, és túl sok hercehurca a Wizengamot előtt. Ezzel talán még az igazgatót is bajba sodortam.
Lehunyom szemeimet, és erősen koncentrálok a láthatatlan pajzsra. Csak remélni tudom, hogy megjelent kettőnk között mert ha nem… Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne ott, ahol lennie kell. De én hiszem, hogy ott van...
- Képes vagy kontrollálni, Cat! - én hiszek benned, higgy magadban te is...
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Cataleya Nazario

Cataleya Nazario

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 8 Ápr. - 18:57
Még néhány percig tovább játszotta a hülyét, aztán láthatóan rácsodálkozott arra, amit megjósoltam. Istenem, szét tudnám verni a hülye fejét egy seprűvel. Idióta! Most viseld a következményeit! Hát...jól megmondtam... Az lett a következmények viseléséből, hogy nyakon öntött egy adag jéghideg vízzel.
- A rohadt életbe! – üvöltöttem fel, aztán újra arcon ütöttem, aztán be is húztam egyet neki meg a mellkasát is megmasszírozta az öklöm, majd többször is hátrább löktem. – Te szemét barom! Azt hiszed, ez vicces? Azt hiszed?! Az életünkkel játszol, te gyökér! Jól szórakozol? Hm?!
A víz csak mintha még jobban felélénkítette volna a lángokat. De persze nem a víz volt, csak a bennem tomboló indulat, düh és félelem. Már egész szép kis lángocskák táncikáltak a végtagjaimon. Körülöttem izzott a levegő, égtem, miközben víz csöpögött a fejemről. Ez a retardált meg azt mondta, uralkodjak magamon.
- Aaaaaaah! – nyögtem fel összeszorított fogakkal, eszméletlenül dühösen. És azért voltam rá dühös, mert ezt tette velem. Mert kényszerített arra, hogy megint elveszítsem a fejem. És még egyszer azzal „biztatott”, hogy képes vagyok uralni a betegségemet. Te tényleg ennyire nem érted? Csalódtam benned, Hayes... És nem szeretek csalódni.
Szerencséje volt, hogy egy kicsivel arrébb löktem. Hátat fordítottam neki, és amikor már egész testemből lángok csaptak fel, mindkét kézfejemet felemeltem és a zárt ajtóra hatalmas csattanással érkeztek meg a hatalmas tűzgömbök. Tudtam, hogy nem lesz vége, amíg el nem szállnak az érzéseim. Kénytelen voltam hagyni, hogy körülöttem minden molekula lángra lobbanjon, és a szenvedést lerövidíthettem azzal, hogy valakin vagy valamin levezetem legalább a dühöt. A valamit választottam. Pedig megérdemelte volna, hogy megperzseljem...
Néhány nagy csattanás után alábbhagytak a lángok minden irányba. Lassan elcsendesedett a sercegés is. Kirázott a hideg, átjárt a félelem, és tudtam, hogy megint át kell élnem ugyanazt a talicskányi szart, amit mindig ilyenkor. Mostanában egyre gyakrabban és egyre csak rosszabb érzés. Csöpögött a víz a hajamból, remegni kezdtek a kezeim, a lábaim, majd a vállaim, a lapockáim és szépen lassan az egész testem.
- Baszódj meg, Hayes! – fordultam felé és kívántam neki minden jót halkan, rekedten, némi undorral az arcomon, majd reszketve visszafordultam az ajtó felé, és addig terveztem ott állni, amíg ki nem nyitja vagy el nem ájulok.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Cataleya & Evan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Cataleya & Keith - A nem túl boldog második találkozás
» Cataleya & Eric
» Cataleya & Amycus
» Evan & Rodolphus
» Cataleya Nazario w Eric Dragneel

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-