Weird Sisters dobosa

Mágiahasználó/Főnix Rendje/érted na


23


Aranyvér, félvér vagy esetleg mugliszármazású vagy?


Dumbledore pártját támogatod? Vagy semleges vagy?


A képen Ezra Miller (dobos képeiből vágtam párat [itt], és ezen a pólón olyan, mintha Weird Sisters lenne) - Ezra Millert elvitték közben Devon Bostick, esetleg még Dylan Reider. Ha szeretnél közös képet mondjuk, akkor az Against the Current tagjait ajánlom (Will Ferri a dobos), vagy bárki, aki szerinted illik a bandába, csak egy üzenet, és megbeszéljük.


Én, és Myron Wagtail, és majd a banda további tagjai

Részlet az előtörténetemből:
Hirtelen eltűnt a nyomás, a kezeim már nem voltak leszorítva, egy másik alakot láttam, aki egy hirtelen mozdulattal orron vágta a pasast, ő odakapott, ezt kihasználva pedig a másik még egyet bevitt, az arcába, a fejére is, a hasába rúgott, és én a szám előtt tartottam a kezem, és ő addig ütötte, míg a másik mozgásképtelenné nem vált. Akkor rám nézett, felismertem a tekintetét, te voltál az, aki egyel felettem jártál, és te is rám néztél, a szemembe, emlékszem, majd rám adtad a kabátod, átkaroltál, és elkezdték vezetni, vissza az úton, vissza a Griffendél toronyba, és nem tudtam, miért, de nem tudtam megköszönni. Másnap is odamentem hozzád, megpróbáltam, de nem sikerült, harmadnap és negyednap sem. Csak odamentem, kinyitottam a számat, becsuktam, és eljöttem. Aztán te elkezdtél beszélni, meg viccelődni, én meg már nem azért mentem oda, hogy köszönetet mondjak, hanem miattad, és néha azt mondtad, hogy az a felső jól áll nekem, aztán meg azt, hogy szeretnél egyszer meghallgatni zongorázni. Aztán elballagtál.
Eltelt egy év, és írtunk levelet, én elrontottam a RAVASZ-omat, de nem számított, tudtam, hogy mi szeretnék lenni, énekes egy zenekarban, és aztán megint írtunk levelet, és találkoztunk, és te ugyanúgy poénkodtál, és nevettünk, és felvettél a hátadra, és szerintem olyan lettem neked, mint a húgod, de sosem kérdeztem meg igazából. Mesélted, hogy  haverokkal épp zenekart próbáltok alapítani, és ha érdekel, akkor menjek el ide és ide, és oda is mentem, de volt már énekes, szóval nem tudtam, miért vagyok ott. De láttalak dobolni, és nagyon tetszett, és ott állt egy árva kis fekete-fehér billentyűs a sarokban, és unalmamban odamentem, és elkezdtem játszani, erre mind megálltatok, de nem vettem észre, hogy néztek, addig nem, míg befejeztem, és felnéztem, és bocsánatot kértem, hogy zavarok, erre ketten kezdtek el kérlelni, hogy maradjak a bandában, és rád néztem, és boldognak tűntél, mert végre hallhattál zongorázni. Én meg nem tudtam nemet mondani, a közeledben szerettem volna maradni, és játszani szerettem volna, zenélni, egy zenekarban lenni, úgyhogy nem árultam el nekik, hogy tudok énekelni, féltem, hogy baj lenne belőle, úgyhogy megtartottam magamnak, és ha háttérénekelni kellett, mindig visszafogtam magam, nehogy meghallják a rendes hangomat. De néha egyedül titokban bárokba mentem, és kivágott szűk ruhákba öltöztem, és akkor úgy énekeltem, olyan jól, ahogy tudtam, és az embereknek tetszett, és jó kereseti forrás volt. És tudom, hogy a tagok szoktak szívni, de attól te mindig távol tartottál engem, mert tudtad, hogy félek, és hogy akkor este ő is be volt állva, és azért viselkedett úgy.

> egyébként minden szabad gazda, kérdezz bátran, és válaszolok, meg várlak nagyon