Araminta & Evan

Édes fiam, olyan szorgalmasan nyalsz talpat. Bő nyállal, harapdálva kicsit a gombás lábukat és még meg is simogatod közben. Hát hogy állnánk meg, hogy ne toljuk a segged alá a legújabb seprűmodellt?
Én az amúgy középszerű és jellegtelen seprűlovas, terelő voltam leginkább, ha méltóztattam játszani. Csereként kezeltek, mert ha esett például ki se keltem az ágyból. A Rosier voltam, megtehettem nagyjából mindent. Elég volt annyit röffentenem: 'mer
Az ég ma hangulatosan borongós. Kicsit olyan, mintha nagyon hugyoznia kéne, de még visszatartaná. Szeretem elhinni, hogy minden nekem engedelmeskedik és kitartó lesz, mert tart tőle, hogy behúzok neki egyet.
Kétszer belenyúltam a nadrágomba öltözködés közben Araminta Circe Scabior miatt, akinek hatszor leírtam a nevét, hogy megjegyezzem. Már készítem az 50 pontos beceneveket, mint a Minta, Circi cici, Aranka, vagy ha túlteszem magam a csöcsein és hajlandó leszek figyelni a személyiségére feltalálok  még valamit. Két nadrág oda, de legalább sokáig fogom bírni. Most már nem figyelek rá, de kamaszként kézzel mosattam a manókkal, volt egy nőnemű szerűség, vagy eunuch férfi, akivel időnként megszagoltattam. Egy idő után fárasztani kezdett, hogy a manók folyton bőgnek, ha vicces dolgokra kényszerítem őket, úgyhogy ma már nem csinálom. A két teli gatyát csak félrerugdosom és nem is tudom törődjek-e az alsóval. Minek? A saját képmásom is elgondolkodtat kivágjam-e a gyíkot, mint első ember a világon (vagy az én világomban) aki saját magára maszturbál. Idő híján a válasz itt most egy mégsem, hanem a lábam közé inkább a seprűmet kapom. Idő kérdése, hogy más is ott legyen.
Az ablakot úgy tárom ki, mint egy mugli szappanopera kapatós négere és már a párkányban állok, amikor arcon vág a keleti szellő. Merlin tudja keleti-e, leszarom az égtájakat, de a keleti boszorkák nagy fanja vagyok, úgyhogy legyen ez. Bizserget hűvös érintése a visszatartott húgy szag, amit jobb helyeken esőnek becéznek. De még kitart a nyomorult és ajánlom is neki, ezzel a fekete hajjal szédítő vagyok és nem mindig sikerülnek jól a száradó bűbájaim.
Ellököm magam, teli szájjal falom a levegőt, lenyelem. Rák egye a nyomorult muglik büdös járműveit, főleg, hogy egy porsche hmmm magára is vonja a figyelmem odalenn. Ara mintája dühös lesz, ha elkésem, elvégre ebbe a buliba én hívtam meg. Rákapcsolok és láss csodát világ, még a számat is becsukom, a gyorsaság ugyanis nem egyenesen arányos a szélcsenddel.
A lemenő nap fényében szállok le Mintáék háza elé, mint valami nyálas vámpírtörténetben. Agyő végtelen horizont, szeles látkép, kínlódó égbolt!
Seprűm nyelével kopogok az ajtón és arra az esetre, ha nem ő nyitna ajtót, hanem valamelyik felmenője, felöltöm a megbízható mintahalálfaló hamismosolyom.

Fehér és korall színű ruhám igazán alkalomhoz illő, elég rövid egy kellemes estéhez, de még éppen az illem határait súrolva felel meg minden elvárásnak. Nem mintha egy cseppet is mozgatná a fantáziámat bármilyen szabály is. Leírhatatlan kényelemmel dobom fel a lábaimat a párkányra, miután helyet foglaltam a székben, tökéletes rálátást biztosítva majdnem pont combtőig a lábamra, amikor anyám kimérten bevezeti kedves vendégünket. Éppen csonkítottam a virág készletünket, utálom a rózsákat, pláne ezeket a ronda rózsaszínűeket. De a vendég...! El ne felejtsem majd megkínozni a manókat ezért. Nem mondtam, de magamban csak nevettem rajtuk. Evan biztosan nem a virágokat fogja nézni, erről én magam fogok gondoskodni. Ha már házhoz jött, biztos lehet benne, hogy a lehető legjobb vendégszeretetben fogom részesíteni...
-Na végre! Azt hittem sohasem érsz ide... - felpattanok, és mintha csak puskából lőttek volna ki, máris Evan karjához simulok. Szőke tincseim lágyan omlanak így már az ő vállára is, de kivételesen nem égett hús és vér szaga van, sokkalta inkább kamélea és valami borzongató. Fogalmam sincs, mi lehet benne, a családi bájitalkeverő készítette nekem. Egyedi, én aztán nem fogok hasonlítani semmiben és senkire! Egyedi és felülmúlhatatlan... Majdhogynem biztos vagyok benne, hogy még egy ilyen nő nem létezik a világon, mint én, nem vagyok hajlandó még csak egy illaton osztozni sem senkivel. Ezért is merek teljes magabiztossággal simulni Evan-höz, miközben a társalgó felé vezetem. -Mondjuk, olyan lassú nem voltál. Azok a dögök még nem végeztek...  - megforgatom a szemeimet, miközben kénytelen elszakad tőle, de az ujjaim hegyével végigsimítók egészen az ujjai hegyéig, ahogy távolodom. -Igyunk addig valamit! Apám teljes készlete áll a rendelkezésünkre. - A tűz lángjai tükröződnek a szememben, amint ismét felé fordulok, de most már egy üveg bourbon whisky-vel az egyik kezemben, míg a másikban két pohárral. Természetesen senki sincs itt, anyám a testvéreimet pesztrálhatja, hogy értelmesen jelenjenek majd meg a vendégünk előtt, ha egyáltalán letolják ide a képüket... Apám küldetésen, anyám is csak illemből maradt itthon. Valamiért elég sok család gondolja úgy, hogy nem érdemes kihasználni a nőkben rejlő erőt. Undorító, engem aztán nem bírnának rávenni, hogy ilyesmit tegyek!

Türelmetlen vagyok, bőven az érkezése előtt elkészültem, bár nem figyeltem, de lehet, hogy órákat is töltöttem a tökéletes ruha kiválasztásával, valamint önmagam csodálásával a tükörben. Mi sem fontosabb, mint önmagamnak megfelelni első körben, hiszen csak akkor tud igazán vadító lenni egy nő, ha teljesen képes kihasználni a ruha adta lehetőségeket.
-Neked bármikor... - búgom édesen, de a hangomnál már csak a mosolyom lehet negédesebb. Ma este mindent bele fogok adni, ez az este csak az enyém, hogy bizonyíthassak Rosier számára. Nem mintha én bármi komolyat is akarnék, annál sokkal szabadabb lelkületű vagyok, de magam előtt felesleges tagadnom. Valami őrülten vonzó ez a pasi, egyikhez sem hasonlítható, akikkel eddig dolgom volt... -Vadító, nem igaz? A kedvencem, gondoltam, hogy neked is tetszeni fog - felkacagok. Képtelen vagyok visszafojtani azt az elégedettséget, amit most érzek. Látom a szemében, hogy kezdem megbabonázni, és még csak meg sem kellett eddig erőltetnem magam. -Ugye? Undorító a pimaszságuk, biztos lehetsz benne, hogy meg lesznek korbácsolva, ha végeztünk a vacsorával - ciccentek elégedetlenül, de valamicskét mégis csak lelkesen. Imponál, hogy ennyire egy rúgóra jár az agyunk, na nem mintha nem tűnt volna már fel, de üdítő végre egy igazán értelmes társaságra lelni. -Vagy szeretnéd te is megkorbácsolni őket? - felcsillanak a szemeim, tudom, ő is szereti kínozni ezeket a mihaszna dögöket, hát miért ne élvezhetnénk együtt? Vacsora, közös kínzás, majd egy vad éjszaka... Mi mást kívánhatna egy nő? Ismét felkacagok a kijelentésén, és örömmel hagyom, hogy átvegye a poharat, de elmulaszthatatlan egy teljesen véletlen összekoccanása ujjainknak. Ezerszer könnyebb lesz kiönteni, ha ő is segít.
-Igen, mindkettőnkre! - a poharához koccintom az enyémet. Az előbbi tűz még mindig ott lobog a tekintetemben, de már rég nem csak tükörképként. Elveszek a szempárban, ami szinte felfalt, már az első pár percben, mióta megérkezett, és ő is elveszhet az én kéken villogó tekintetemben, mert ez a kék olyan mély, olyan rideg, hogy többé el nem engedi. Az első korty után megnyalom a szám szélét, csak hogy élvezhesse a látványt, majd lassan ismét az ajkaimhoz tapasztom a pohár szélét és kacéran pillantok fel rá.