Be kell kerülnöm a Miniszteri Titkárságra. Igaz, hogy Shanennel össze fogunk házasodni, de nem szeretnék főállású feleség lenni. Akármennyire is megszokott ez a felsőbb körökben, én szeretnék dolgozni, azzal foglalkozni, ami igazán érdekel. Ehhez viszont rengeteget kell tanulni, várakozáson felül kell teljesíteni Mágiatörténetből, Rúnaismeretből, Számmisztikaból, Bűbájtanból. Az utolsó hárommal semmi problémám, mindegyikből jól állok, egyedül Mágiatörténetre kell kicsit jobban rákoncentrálnom. Nevezzük szerencsének, bár képtelen vagyok így felfogni, két fős csoportokra lettünk osztva, és minden csoport kapott egy témát, amit ki kell dolgoznia óra végéig. Eddig semmi problémám nem volt, de a csoporttársam... Kellően kellemetlen helyzet, pláne a nem rég történteket tekintve. Nem akarok vele beszélni, hozzá szólni sem szeretnék. A lehető legmesszebbre elkerülném, ha tehetném, és nem csak a mostaniak miatt, egyszerűen belém lett nevelve. Mint ember, egészen a szökéséig még elviseltem, de azok után, amiket képes volt Shane fejéhez vágni, annak ellenére is, hogy ő mindezt érte tette. Dühítő, rettenetesen dühít, hogy mennyire hálátlan és önző. Most pedig úgy tesz, mintha mi sem történt volna, elhiszem, hogy nehéz neki, örülök, hogy már nem mászkál Shane közelében, mégis undorítónak találom, amit művelt. Lehet én sem lennék képes többre, mint ő. Valószínű, hogy cseppet sem bírtam volna jobban a helyzetet, de sohasem törtem volna össze így valaki mást az n szenvedésem miatt... Számomra ez elképzelhetetlen, talán valami mugli dolog egymást a mélybe rántani és ezért nem érthetem, de nem is fogok ítélkezni. Remélhetőleg elég nagy tanulság volt számára ez a mostani. - Óvarázslatok... Az első varázsló története a tűzgyújtásról, még emlékszek, hogy Bathilda Bircsóknak is volt erről egy könyve, igaz, ő lényegében a sámánokról írt... - átnyújtom neki a pergament, amin a feldatleírás van. Nem, a szükségesnél többre nem vagyok hajlandó és biztos vagyok benne, hogy az érzés teljes mértékben kölcsönös. kettőnk helyzete rendkívül kínos, amit mi sem tükröz jobban, mint ahogy szinte tpaintani lehet a ridegséget a levegőben.
A hozzászólást Helena Gaunt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 17 Feb. - 18:50-kor.
I solemnly swear
I am up to no good
Doris P. Edwards
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓
»
»Szomb. 27 Jan. - 12:59
Doris & Helena
You don't know who I am truly
Nem is kérdéses, hogy engem utál a sors nevű dolog. Nem elég, hogy naponta egyre több kérdést tesznek fel és kb mindenkinek feltűnt, hogy Shane és köztem valami megváltozott. A van nem látta csak, hogy tudomást sem veszek a létezéséről és az sem sokat segített, hogy közben eljegyezte azt a lányt. Én pedig szép voltam, szingli és tudtam, hogy ha akarok szerezni magamnak valakit, akkor szerzek is. Nem, nem voltam boldog a mostani helyzet miatt, de sokkal jobb volt, mint attól rettegni, hogy az örült apuka mikor kattan be megint. Meglepett, hogy nem jött utánam, hogy nem raboltatott el megint, de jó volt ez így mindenkinek. Aztán még itt van ez a lány, Helena. Mondanom sem kell, hogy ő lehet most a legboldogabb ember a világon, mert megkapta, akit annyira akart. Mindenkinek feltűnt, hogy szinte rátapad Shanere és Shane is eléggé rá van tapadva, remélem boldogok lesznek és csomó gyerekük lesz, engem pedig kihagynak az életükből úgy, ahogyan kell. Bár tudnám, hogy miért olyan emberekkel raknak össze ilyen munkákra, akikkel nem kéne? Mit tettem én a sors ellen, amiért ennyire utált engem? Na mindegy is, túl kell élnem és nagyon jól tudom, hogy ő engem nem fog zavarni, sőt. A kelleténél még nem is fogunk többet beszélni. Nem mondanám kifejezettem, hogy utálom, de számomra undorító és taszító az össze ilyen aranyvérű lány. Hát nem látja, hogy éppen azért ő lett a kiválasztott, mert annak született, aminek kellett és addig nem is érdekelte Shanet, ameddig mi nem szakítottunk. Szánom őt.. szánom, mert tudom, hogy nem lesz jó sorsa, hogy csak egy eszköz és ha nem lesz képes gyereket szülni, akkor a leendő apósa majd eltünteti majd a képből. Bár kissé meglepett, hogy ennyire érdekes beszél hozzám és csak a lényeget közli, nem is mondok semmit sem, csak elveszem a pergament és elolvasom. Rohadtul le vagyok maradva, nem is voltam itt két hónapig és nem kegyelmeznek nekem, de jobb is, sokkal jobb, mintha mindenki sajnálna engem. Nem vagyok elesett, védtelen, gyenge és szánalmas, leginkább nem keltem ezt a látszatot. - Rendben. - legszívesebben már végeznék és mennék el innen, nem igazán vele szeretném tölteni az időmet. Marie ezerszer értelmesebb és szórakoztatóbb számomra, bár ennek ahhoz is köze leget, hogy mostanában nem bírom az aranyvérűek társaságát.
@
I solemnly swear
I am up to no good
Helene Kama
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
Kat Graham
»
»Szomb. 3 Feb. - 21:27
Doris & Helena
Ami volt, elmúlt, ami jön, még maradhat.
A legutolsó, amire nekem is szükségem van, az a lány társasága. Végre rendeződött minden, eltűnt a képből, de sajnálatos módon attól még vannak közös óráink. A tanárnak pedig nagyon úgy néz ki, hogy különleges tehetsége van a rossz párosításokhoz. Pár asztallal arrébb is épp egy Hugrabuggos és Mardekáros páros ül. És ők sem örömmel dolgoznak együtt. Egyértelműen látszik a két ház közötti különbség, miért kell akkor ennyire erőltetni? Miért kell még több viszályt szítani? El kellene fogadni, hogy mekkora különbség van közöttünk és ennek megfelelően elsétálni a másik mellett. Nem kell belerúgni senkibe, csak tanulja meg mindenki a helyét. Annyival szebb és jobb lenne minden! De egyben túl egyszerű és talán bonyolult is. Sőt, valószínűleg megvalósíthatatlan, egy utópikus álom. Pont, mint a harc, ami most a küszöbünkön toporog. - Biztosan? - kétkedem, természetesen. Anno' ezzel kezdtünk, amikor elkezdtük a Mágiatörténet órákat, de csak nem régen ismételtük át ismét, pont akkor, amikor ő még nem volt itt. Abban pedig valahogyan erősen kételkedem, hogy olyan szorgalmas tanuló lenne, hogy önként ismételni kezdte első évtől kezdve a tananyagot. Legalább is a látszik nem erről ad bizonyságot. - Nálad van a könyved? Legalább lapozd fel, szerintem. - Nem akarok miatta rossz jegyet kapni. Vele ellentétben nekem jelenleg konkrét céljaim vannak, amiket mindenképpen véghez akarok vinni. Nem akarom, hogy valaki olyan miatt bukjam el, aki csak szimplán képtelen volt összeszedni magát. Elvégre, a témák mára adottak voltak. Megértem, hogy jelenleg nem a tanulást érzi a legelső dolognak az életben, de ha most megbukik, valószínűleg csak még jobban felhívja majd magára a figyelmet. Én pedig azt az ő helyében nemigen akarnám elérni.
A hozzászólást Helena Gaunt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 17 Feb. - 18:51-kor.
I solemnly swear
I am up to no good
Doris P. Edwards
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓
»
»Vas. 4 Feb. - 10:29
Doris & Helena
You don't know who I am truly
Igazából nagyon nem volt kedvem itt lenni, legszívesebben tényleg elvegyültem a muglik között, azonban nem adhatom meg ezt az öröm a Zabini család fejének. Egyetlen dolog, ami le tudott kötni és mostanában foglalkoztatott, az a tanulás volt. Tudom, hogy le vagyok maradva és még nem pótoltam be rendesen, de erre még emlékszem és tavaly direkt meg is tanultam, mert akkor még.. Auror akartam lenni. Meglepő, hogy az ember mekkora és milyen változásokon megy át, egyedül szerintem Pearl nem lenne képes ilyen hirtelen és ilyen nagy mértékben megváltozni. Hiányzott nekem, talán sosem beszélgettünk olyan sokat a nővéremmel, de tudtam, hogy mindig ott van nekem, ha szükségem van rá. Követem a szemét és látom, hogy kiket néz, bár meglep, hogy ő is lebecsüli ennyire a házamat.. Engem sem ismer, nekem is többször mondták, hogy nem ide kellett volna kerülnöm, hanem a Mardekárban, de hát.. félvér vagyok. Beszélnie sem kell, már a kérdésre is felháborít, de csak felvonom a szemöldökömet és nézek rá. - Parancsolsz? - teszem fel a kérdést és hangom, testtartásom és a szemeim sem tükröznek semmit sem. Lebecsül, lenéz és megvet. Ki sem kell mondani és ha mindezt nem a tanulás miatt tenné, akkor biztosan Shane miatt is rátesz egy lapáttal. Nem tudom, hogy miért kell ilyennek lennie, de mikor azt mondja olvassam át még egyszer, akkor ránézek, egyenesen a szemeibe, én nem félek tőle és rohadtul leszarom, hogy aranyvérű.. Olyan volt a viselkedésem, mint Shane-é mások iránt, rideg és fagyos. - Elhiszem, hogy bajod van velem, mert Shane exe vagyok, de.. Megkaptad, te vagy a jegyese és én egyáltalán nem akarom őt. Szóval szerintem ideje lenne leszállnod rólam és ezeket a lebecsülő megjegyzéseidet hanyagolni.. - mondom neki. Idióta picsa, legszívesebben ráborítanám az asztalt, de csak nyugalmat erőltetek magamra és próbálok lenyugodni.
@
I solemnly swear
I am up to no good
Helene Kama
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
Kat Graham
»
»Vas. 18 Feb. - 10:56
Doris & Helena
Ami volt, elmúlt, ami jön, még maradhat.
Talán túl sokat mondtam volna? Valamiért erőse kétlem, hogy jelenleg velem lenne a baj. Elismerem, hogy főleg magam miattam tettem fel ezt kérdést, és csak minimális mértékben juthatott eszembe, hogy érte aggódjak, de nem is beszólni akartam volna neki. Egyszerűen csak tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt időszakban biztosan nem a mágiatörténet, vagy egyáltalán bármelyik másik tantárgy, amiből lesz a R.A.V.A.SZ., mozgatták főleg a fantáziáját. Valamint, ha jól emlékszem, nem is igen volt a legjobb tanulók között, hogy fejből tudhatna mindent. Én sem emlékszem sokra már a régebbi anyagokból, pedig Mágiatörténetből mindig is jó voltam, sokakkal ellentétben én szerettem ezt az órát. - Most mégis mi bajod van? Csak azt kértem, hogy használd a könyvedet, ugyanis biztos vagyok benne, hogy az elmúlt időszakban nemigen volt alkalmad az órákra készülni. Ahhoz pedig, hogy erre megkértelek, képzeld el, semmi köze Shanehez, próbálj meg elszakadni tőle és ne hidd azt, hogy én már erre pazarolom az energiámat, ugyanis igen. Ő most már az enyém, és megnyugodtam végre, hogy nem fog miattad tovább szenvedni. - Vele ellentétben én nem próbálok meg nyugalmat és ridegséget megjátszani. Ugyanazzal a feszültséggel beszélek a hangomban, ami minket magunkat is körbeölel. Amíg arról van szó, hogy elkerüljük egymást, szívesen tettetek bármit, de szemtől szembe nem szokásom. - Idefigyelj. Nem azért vagyunk itt, hogy veszekedjünk. Biztos vagyok benne, hogy te sem akarsz több időt velem tölteni, mint amennyit én veled. Abba is biztos vagyok, hogy ahogyan én is csak szeretném elvégezni sikeresen az iskolát, úgy te is. Úgy, hogy kérlek, csak viseljük el egymást a hátralévő időben. - Egy kis nyugalmat erőltetek a hangomba, jelenleg úgy ugrik minden szóra, ami elhagyja a számat, hogy inkább óvatosabb leszek. Ez a kényszerközösség, amit órán vele kell eltöltenem, bőven sok, nem hogy még ha pluszba még büntetőmunkára is mennem kelljen vele.
Elég vicces ez a Helena, pont úgy jár itt fel-alá, mintha okkal történt volna az eljegyzés.. Bár igaz, okkal történt, de érzelmek nélkül. Mindhárman nagyon jól tudjuk, hogy éppenséggel miért keveredtünk ebbe a helyzetbe, ebbe csak annyi a fura, hogy te élvezed, talán Shane is fogja idővel. Én nem tudok nyilatkozni, egy részem nagyon örül neki, hogy így alakultak a dolog, míg a másiknak megszakad a szíve. Gondoltam, hogy talán meg kéne beszélnem a dolgokat Shane-nel, hogy talán jobb lenne, ha komolyan leülnénk és megbeszélnénk mindent, de eddig.. Nem érezte, hogy megfelelő lenne az alkalom, de ezzel a pökhendi kurvával töltött másodpercek döntésre kényszerítenek. Shane is nagyon jól tudja, hogy nem fogom vissza majd magam, ha elszakad a cérna kicsit sem fog érdekelni, hogy éppen kit fogok bántani.. Ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy nem is vagyok igazi Hugrabuggos lélek. Szavai megmosolyogtatnak, nagyon is, ugyanolyan bizarr mosoly kerül az arcomra, amivel Shanet boldogítottam szabadulásomkor. Biztos vagyok benne, hogy ennek a libának is a hideg fog futkosni a hátán, bár ki tudja, lehet túl nagy az egója, hogy tartson tőlem, de ez már nem az én bajom. - Érdekes, hogy éppen kit nevezünk meg a szenvedő alanynak, ebből is kimutatkozik felsőbbségérzeted és együgyűséged, ami lehet az aranyvérű férfiaknak imponál, hiszen szex közben nem kérdezel, csak teszed a dolgokat, de.. Tudod a női csevejekben ez igencsak gondot okoz és kiütközik. - minden egyes szavamat kedves mosollyal intézek felé az meg cseppet sem érdekel, hogy leribancoztam, biztosan nem fog jelenetet rendezni itt mindenki előtt, vigyáznia kell, Mr. Zabini nem szereti a zűrös lányokat. Egyszer csak azon kapja magát, hogy a saját csapdájának lett a rabja, de élvezettel kivárom a pillanatot, mikor erre ráébred. - Tudod mire gondoltam, hogy kicsit kellemesebben teljen az idő? - nem tudja ez a kurva, hogy kit kóstolgat, de egyszer csak megtanulja. - Ugye nem kikötés, hogy egymás mellett kell lennünk, így éppen oda tudsz ülni és a végén egyeztetünk. - mutatok a magányos padra nem messze tőlünk. Majd "véletlen" kezemmel leverem a cuccait. - Bocsánat, nem akartam.. - pillantok rá még mindig azzal a mosollyal, míg a szemem azt mondja neki, hogy jobb lenne, ha úgy cselekedne, ahogyan mondtam, de hát.. Ő egy büszke nő, büszke lehet a leendő töketlen férjére és őrült apósára is.
@
I solemnly swear
I am up to no good
Helene Kama
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
Kat Graham
»
»Kedd 6 Márc. - 7:20
Doris & Helena
Ami volt, elmúlt, ami jön, még maradhat.
Megijedni nem ijedek meg tőle, de látom rajta, hogy mennyire meg van bolondulva. Akárki, akármit mond, biztos, hogy nem normális ez a lány. Persze, érthető, hogy miért kattant be, de ilyen labilis állapotban mégis hogyan engedték ki közösségbe? Az a mosoly pedig... Nem ráz a hideg, még csak nem is mutatok félelemre utaló jeleket, egyszerűen csak elfintorodok. Undorító, hogy mivé képes lenni csak a büszkeségéért. Tényleg undorító, hogy mikre nem képes, még a szavai is tocsognak a sértett büszkeségének dühétől. - Szánalmas vagy, ha azt hiszed, hogy egy percre is téged emelnélek ki, mint szenvedő alanyt. Te nem tudtad, te nem fogtad fel azt a veszélyt, ami ott toporgott előtted, így kettőnk közül szerintem nem én vagyok az együgyű. - Elengedem a fülem mellett a sértését, magam előtt csak egy kis kacsát látok hápogni. Egyszerűen csak nem képes elfogadni a vereségét és, hogy teljesen megszégyenítették. Elismerem, nem volt szép, de pont úgy viselkedik, mintha nem lehetett volna erre számítani, mintha azt hitte volna, hogy minden úgy lesz majd, mint a mesékben, ők pedig majd ellovagolnak a naplementében. Szívesen megkérdezném tőle, hogy mégis hány éves, hogy ilyen mesevilágban élt tavalyig. - Tényleg úgy kell viselkedned, mint egy kisgyereknek, akinek elvették a kedvenc játékát? - Legszívesebben felnevetnék, de az arcomra semmi érzelmet nem engedek kiülni. Ő vigyoroghat akármekkora műmosollyal az arcán, nem fog érdekelni. a cuccaimat pedig egy pálca intés után ismét a helyén találja. - De most komolyan, ha már így tudod erőltetni a mosolygást, legalább próbáld meg normálisnak tettetni magad. Felőlem játszhatjuk akár az óra végéig is ezt a sértődősdit, ha nem vagy képes érett felnőtt ember módjára viselkedni. - A pergamenemet szétnyitom, vázlatpontokat már írtam fel, de jó lenne ki is dolgozni őket. Bár, ilyen partnerrel igen csak nehéz lesz, főleg, ha ahányszor csak a helyére rakon a holmimat, mint egy öt éves gyerek, folyton leveri majd.
Szavait eléggé viccesnek találom és még egy picit fel is kuncogok rajta, ki gondolta volna, hogy ezt fogja mondani? Istenem, annyira felszínes és klisés, kíváncsi vagyok, hogy hányan ítélik meg őt, hogy rámászott valakinek a párjára, hisz mindenki előtt tiszta volt, hogy ő és én nagyon szeretjük egymást... Persze azzal, hogy nem mondtam el semmit sem a minisztériumban őt is védtem, hamarosan Zabini lesz és boldog lehet. Nem vagyok hülye, ha egész végig Shane mellett lesz és kiáll érte, akkor bele fog szeretni és talán ez kicsit zavar, de megegyeztem magammal, hogy tiszta lappal kezdek és nem adom fel. Befogom fejezni ezt az évet, nem hagyom hogy az a köcsög csicska miatt elmenjen a kedvem, de hogy utána mi lesz? Nem tudom... Egyáltalán nem tudom és ideje lenne kitalálni, hogy melyik világ része maradok. De még mielőtt elfelejtek rá figyelni... - Szóval szerinted a szerelem mellett kiállni együgyűség, te is évekig vágytál Shanere, vártad ezt a pillanatot, hogy végre a tied legyen. - teljes testemmel fordulok felé és legszívesebben egy olyan pofont kevernék le neki, hogy még az unokája is megérezze, nem tudom, hogy mit hisz magáról... Már teljesen úgy viselkedik, mintha ő lenne a valaki, mintha egy életre érdemes ember lenni, pedig csak éppoly paraszt a halálfalók tábláján, mint amilyen én is voltam. Nem az én dolgom felvilágosítani, nem az én feladatom elmondani neki, hogy ő is éppoly veszélyben van, mint amilyenben én voltam, de talán ő neki nem is kell érzékelnie, benyalta magát a Zabini szülőknél. - Én őszintén gratulálok és sok-sok boldogságot kívánok nektek. - mondom neki mindenfajta gúny nélkül, mindenfajta bántás nélkül és most kivételesen engedek annyit a falakból, hogy lássa komolyan is gondolom. Én már elfogadtam, hogy Shane és köztem mindennek vége. - Tényleg úgy kell viselkedned, mintha több lennél nálam? - nem tudom mit hitt, hogy nem veszem észre, hogy mennyire többre tartja magát nálam? Bár sajnálom, hogy nem ül mellőlem, de nem érdekel, megoldom ezt is, ahogyan egész eddig megoldottam mindent. Megfogom a hasamat és fájdalmat idézek az arcomra, tudom hogy az igazgató beszélt a professzorokkal, hogy valami olyasmi történt velem, ami eddig egyik diákjával sem... - Elmehetnék a gyengélkedőre? Nem érzem jól magam. - mondom halkan és a professzor csak bólint, én pedig elindulok az ajtó felé, de a kezemet még hátranyújtom, hogy megmutathassam neki a szép egyenes középső ujjamat. Idióta kurva, szétfogom kapni, olyan apró darabokra cincálom, hogy még az apja sem fogja megismerni...
Kezdőlap
