Édesapám mugli, édesanyám a szent mungóban dolgozik amióta elvégezte a roxfortot. Szóval ebből adódik, hogy félvér vagyok. Egyedüli gyermek vagyok, vagyis voltam, mert 6 évvel ezelőtt született egy öcsém. Anyuék nagyon sokszor próbálkoztak, hogy legyen egy kistestvérem, és a sok próbálkozásuk után, végre sikerült. Mint minden testvér, mi is szoktunk veszekedni egymással, de szeretjük egymást. Mindenre megtanítom, és felkészítem amire csak tudom. Az egész család a jó oldalon van, apa is természetesen.  

-Ne már, hogy még mindig szerelmes vagy Alaster-be. – mondta mosolyogva barátnőm.
- Csendbe legyél, már mert meghallanak minket. Amúgy is könyvtárban vagyunk, igazán lehetnél halkabb. – próbáltam csitítgatni barátnőmet, de ahogy ismerem, az egyik fülén be, a másikon ki.
- Mért nem adsz neki szerelmi bájitalt? – kérdezte vigyorogva.
- Te bolond vagy? Nem akarom, hogy valami lötty miatt szeressen belém. Azt akarom, hogy magától. – válaszoltam barátnőmnek, aztán le is zártam a témát, és tovább nem beszéltünk erről a dologról.
Még úgy 1 óra hosszát maradtam a könyvtárban, aztán mentem az órámra. Nem vagyok az a nagyon stréber, tanulós fajta, de szeretek olvasni, és van, amikor nem veszem ki a könyvet, hanem leülök itt a könyvtárba, és elolvasom, aztán másnap, vagy még aznap később visszajövök, és folytatom ahol abbahagytam.
Nem szeretem, amikor Laura erről a dologról beszél, hogyha ő nem szerelemből szeret, akkor adjak neki főzetet. Én nem ő vagyok, ugyanis ez a bolond, most úgy jár egy fiúval, hogy szerelmi bájitalt adott be neki. Én inkább egyedül öregszem meg, szingliként, ha senki nem szeret szerelemből, nem fogom bemanipulálni.
Mind egy is, hagyjuk ezt az egész témát. Ma teljesen jó délutánnak nézünk elébe. Órák után lesz egy korrepetálásom, egy harmadéves lánynak, aztán megyek, megnézem a kvidics edzést. Nem annyira rajongok érte, ezért nem is játszom, inkább csak szurkolni szoktam, ha a csapatom játszik, de a többi másik meccsre is kiszoktam jönni.
Az utolsó órám után igyekeztem fel a klubhelyiségünkbe, hogy még kicsit pihenhessek a korrepetálás előtt, de amilyen bamba vagyok, elgondolkodtam, nem figyeltem az utat, és persze, hogy valakinek nekimentem sikeresen, és a fenekemre puffantam.  Felnéztem, hogy kinek is mentem neki, és reméltem nem Ali az, esetleg egy Mardekáros, vagy az egyik tanárom. A három tippemből, az első jött be. Mért neki kellett neki mennem, amikor ma ő volt a téma?
- Óh, ne haragudj, nem láttalak, jól vagy? – kérdezte, közben a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen a földről.
- Pont, hogy én nem láttalak téged, és igen jól vagyok, köszönöm a kérdésed. – mondtam kissé mosolyogva, közben megfogtam kezét, és felálltam a földről.
A klubhelyiségig együtt mentünk, én a lányok körletébe mentem, ő maradt lent az előtérben.  Amikor később indultam le a nagyterembe tartani a korrepetálást, már nem láttam itt.