Hosszabb idő eltelt már azóta az este óta. A bál, amit rendeztünk. Amikor Cveta és én először mutatkoztunk együtt, mint jegyes pár. Azon az estén minden megváltozott bennem. Az érzések rabul ejtettek, napokig nem tudtam kiverni a fejemből. Viszont bántott. Bántott a gondolat, hogy ő ezt most miként láthatja. Hiszen reggelre nyoma veszett, oly csendesen osont ki a szobámból, majd tűnt el, mint a kámfor, hogy egy árva szót sem tudtam vele váltani. Nem is tudom igazán, mit mondhattam volna. Sok dolog megfordult a fejemben, de egyiket sem láttam igazán jónak, így hát kicsit letettem erről az egészről. Gondoltam jelentkezik. Aztán napok teltek el és semmi. Baglyot küldtem neki, kérdezvén, hogy van, hogy telnek a nyár utolsó napjai, de nem válaszolt. Kételyek között hagyott, én pedig megpróbáltam nem ezen agyalni az utolsó szabad napjaimon. Aztán eljött a szeptember. A vonatúton nem tudtam megszabadulni a kíváncsi haveroktól és a tömegben nem is találtam őt. Talán egyszer ha feltűntek tincsei, valahol messze, de lehet, hogy nem is jól láttam. Tudtam, hogy valahol itt kell lennie. Csak akkor tudtam szabad utat nyerni, amikor már leszálltunk a vonatról. A kocsikhoz igyekeztünk, én a nyakamat nyújtogattam, nem túl feltűnően kerestem őt. Meg is találtam, és a tömegen átvergődve léptem mellé, majd fogtam meg karját és húztam odébb, hogy külön lehessünk a hallgatózó fülektől. Végigmértem. - Szia. Már azt hittem, nem is jössz. - Vontam fel szemöldökömet egy félmosoly kíséretében. Aztán kicsit lehajtottam a fejem, majd megvontam a vállamat. - Miért nem válaszoltál a levelemre? Rendesen eltűntél aznap...
<3 ○ Ruha ○ Zene ○
I solemnly swear
I am up to no good
Cveta Black
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽
»
»Vas. 18 Feb. - 1:34
Büszke vagyok magamra, mert elég jól elkerültem Regulust a nyár visszalévő felében, bár nem volt miért bujkálnom előle, mégis azt hittem, hogy jobb lesz így. Nem akartam magyarázkodni és elmondtam neki is, hogy az a dolog köztünk csak aznap történt meg, nem ígértem ismétlést, nem ígértem neki folytatást, megmondtam az igazat.. De ő csak nem adta fel, leveleket küldött, nem is tudom, hogy mennyit, mindegyik a tűzben végezte, nem akartam elolvasni, nem akartam tudni, hogy ő miként vélekedik az éjszakánkról.. Csak szerettem volna visszacsinálni, már kicsit bánom és nem.. nem azért, mert ne lett volna jó vagy éppen nem akartam volna, hogy megtörténjen, inkább tudhattam volna, hogy súlyos következményekkel fog járni. Azt hittem, hogy majd Regulus is megérti, hogy ez nem jelentett semmit, bár kár lenne tagadni, nem tudok csak kefélni másokkal, mégis.. nem tudom, még csak meg sem tudom fogalmazni a bajomat, mint egy idióta.. És ez nem vall rám, ahogyan az sem, hogy ilyeneken gondolkodjak. És eljött a szeptember, tudom, hogy most beszélnünk kell majd, de én próbálom húzni az időt, talán éppen ezért sem kerülök a közelébe a vonaton. Mindkettőnknek megvan a maga társasága és baráti köre, míg ő dicsekedve eldalolja a haverjainak, hogy meghúzta Cveta Dolohov-t, addig én nem fogok senkinek sem beszélni róla, még csak az kéne.. Nem is tudom, hogy ezen a vagonon hány lánnyal volt eddig. Így is feltűnt, hogy páran csúnyán néznek rám, mióta már hivatalos, hogy Regulus jegyese vagyok. A gyűrű.. pedig ott volt az ujjamon, talán vissza kellett volna adnom azon az éjjelen, de tudom, hogy apám megölt volna érte. Figyelni kell a formaságokra, nagyon is figyelni és ez egy olyan dolog volt, amire különösen figyelnem kellet. Szóval hordtam és igazából tetszett is, nagyon szép darab volt, volt ízlése a Black családnak és tudták, hogy mitől döglik a légy. Éppen Samaraval kezdtem volna el beszélgetni, mikor valaki megfogta a karomat és arrébb húzott, rá se kellett néznem tudtam ki az, Regulus.. - Miért ne jöttem volna? - vonom fel a szemöldökömet, majd kitépem a karomat az ö kezéből. Nem kell fogdosnia, nem kell hozzám érnie. És tudhattam volna.. Tudhattam volna, hogy erről volt szó a levelekből, talán ha most bunkó leszek vele, akkor megérti a dolgokat. Unottan pillantok rá. - Az összeset a tűzre vetettem. - nyilatkozom a nekem küldött levelekről, majd éppen a szemébe néztem. - És elég világosan megmondtam, hogy az egyetlen este volt.. Se több, se kevesebb. - nézek rá még mindig, majd lépek egyet hátra és kissé felnevetek. Bár talán neki nagyon is gúnyos, nekem ezt természetes reakció. - Vagy te azt hitted, hogy most tényleg egy pár leszünk és nem színjáték lesz a jegyességünk? - vonom fel ismételten a szemöldökömet, várom válaszát és érdekel, hogy hogyan reagál.
Pillantása és mozdulatai mindent elárulnak arról, hogy mit gondol amikor kihúzom a tömegből. Nem is számítottam másra, őszintén, miért is tettem volna? Hiszen ilyenek vagyunk mi ketten, én most kicsit a reménykedő félnek érzem magam, de vissza kell állnom, vissza kell fognom az érzéseket. Legalább erre az utolsó évre. Csak ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy Cveta majd mindent meg fog azért tenni, hogy a kapcsolatunk még véletlenül se billenjen át a másik oldalra. Ezt pedig nem akarok hagyni. Elengedem, de ettől még tekintetem láncaival próbálom rabul ejteni őt. - Csak vicceltem... - Forgatom meg szemeimet és aprót sóhajtok. Hát már viccelni sem lehet? Az legalább megnyugtat, hogy a gyűrű még mindig a kezén van. Őszintén meglep reakcja és a válasza a kérdésemre. Nem gondoltam én semmit, csak egy válaszlevelet vártam volna, egy egyszerű válaszlevelet, de hát álmodik a nyomor, úgy tűnik már akkor is ezt kellett volna gondolnom. Legyintek egyet amikor "felvetéseivel" próbálja kihúzni magát és fel is horkantok. - Figyelj, nem vagyok hülye. Elsőre is megértettem amit mondtál és még mindig színjáték az egész. Amúgy meg csak egy egyszerű sablon levelet küldtem, amiben megkérdeztem, milyen volt a bál neked és a szüleidnek, de majd lehet, hogy az én szüleim udvariatlannak fogják tartani, hogy nem érkezett válasz és számonkérik a tieidtől... - Próbálok kicsit rátérni arra, hogy miért is hátrány, ha ezt teszi a leveleimmel. Ravasz, mindig is voltak ravasz és frappáns válaszaim, terelő témáim, de hát ha egyszerűen ő most ezt hozza ki belőlem? Hát akkor mégis mit kapna vissza? Összefonott karokkal állok meg előtte és pillantok rá kérdőn még mindig.
<3 ○ Ruha ○ Zene ○
I solemnly swear
I am up to no good
Cveta Black
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽
»
»Vas. 4 Márc. - 13:15
Most már nagyon is rossz ötletnek tűnik az az este, óvatosabbnak és megfontoltabbnak kellett volna lennem, nem kellett volna lefeküdnöm vele. Hogy lehettem ekkora ostoba? Már aznap kivettem a szavaiból, hogy kettőnk közül ő kicsit komolyabban gondolja a dolgokat, hogy egyszerűen... Nem mondom, hogy nem volt jó, hogy megbántam, hogy neki adtam a szüzességemet, hisz ő lesz a férjem, de... Nem akartam, hogy elindítson benne valamit meg magamban is. Miért nem gondolkodtam? Miért hagytam, hogy a vágy ennyire eluralkodjon rajtam, hogy elhomályosítsa a józan eszemet? Tudom, hogy többet nem tehetem meg ezt és nem is fogom, bár testem vágyik rá, de a testem buta és még sosem voltam férfivel, csak Regulus... Jól van, most szépen összeszedem magam, elszámolok szépen tízi. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz. - Nem vagy vicces vagy csak én vagyok magasan integrált a poénjaidhoz. - mondom neki, miközben megforgatom a szemeimet. Még egy lépést teszek hátra, valamiért most kicsit zavar a közelsége és nem tudom, hogy miért... Egy kis távolság pedig sosem árt. Nem tudom, hogy minek írt leveleket és mivel nem olvastam el a tartalmukat, azt mond amit akar, bármi lehetett bennük igazából. De mikor azt mondja, hogy a szülei megsértődnek csak felvonom a szemöldökömet. - Mrs. Black rendszeres levelezőtársam a bál óta, elnézést kértem tőle, hogy hamar el kellett onnan jönnöm és részletesen leírtam, hogy milyen jó vendéglátók. - mellem alatt keresztezem a karjaimat és úgy pillantok rá. Ha ezzel csak azt akarta elérni, hogy ezentúl rendszeresen olvassam a leveleit, akkor elbukta, magam is tudom, hogy illik tenni és mit nem. - Van valamilyen konkrét célja ennek a beszélgetésnek vagy csak látni akartál, mert hiányoztam? - vonom fel a szemöldökömet és úgy pillantok rá. Tudom, hogy mivel vádolom és érdekel a reakciója... Vajon mit fog reagálni?
Egy kicsit értetlen képet vágok amikor kijelenti, hogy nem volt egyáltalán vicces, amit mondtam neki. Jó, legyen, megvonom csak a vállamat egyszerűen és ezzel szerintem felőlem le is zártam ezt a témát. Nem veszi a vicces és a humoromat, egyáltalán nem akar velem egy húron pendülni. De hát megértem, hiszen még mindig nagyon friss a dolog, az eljegyzés, a házasság és hát hamarosan össze is kell majd házasodnunk tényleg, már nincs sok időnk, és nem hiszem, hogy bármit is tudunk változtatni ezen a dolgon. Én pedig megmondom őszintén, annyira nem is szeretnék. Ahogy megpróbáltam hatni rá, ravasz lenni és kijátsszani a levél problémát, rádöbbentem, hogy ő is Mardekáros, ő is ravasz, ő is mindig vissza tud vágni. Hát most sem jártam másként. Elnevetem magam. - Jó. hát én honnan tudjam, hogy ti rendszeres levelezőpajtik lettetek? - Ismerem már anyámat, mindig van neki valami hátsó szándéka, de egyébként meg úgy tűnik, nagyon kedveli Cvetát, szinte már most a lányaként tekint rá, csak nem igazán értem, mi ennek a rajongásnak az oka. Mondjuk többször amikor ők beszélgettek, én nem tartózkodtam a társaságukban, talán ezért nem tudom. - Persze, természetesen hiányoztál. Már hogy ne hiányoztál volna, a menyasszonyom vagy, tudnom kell mi történik veled. - Próbálom kicsit viccesre venni ezt a témát is, de ha az imént nem jött be, akkor ez most miért jönne? Tekintetem csillog, ajkamon pimasz mosoly. Tudom, hogy ezt a választ várta.
<3 ○ Ruha ○ Zene ○
I solemnly swear
I am up to no good
Cveta Black
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽
»
»Vas. 18 Márc. - 23:49
Nem voltam vevő a hülye vicceire és nem is akartam vele nagyon beszélni sem, szívesebben beszélgettem volna a barátnőimmel, de... Talán ők is ezzel a házassággal jöttek volna, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy pont Regulus Balck lett a szerencsés jelölt. Neki végül is nem olyan rossz, elmondta, hogy ő ennek örül és nagyon látszik a cselekedeteiből, hogy nem vagyok közömbös számára, talán ő sem olyan közömbös nekem, mint amilyennek tudni szeretném, de biztos nem fogom annak jelét mutatni előtte. Szerettem volna ezt a beszélgetést igencsak rövidre zárni, de ő szeretett volna velem beszélgetni, sajnos nagyon is. Látom, hogy meglepte a dolog, hogy én beszélgetek az édesanyjával, pedig ebben semmi meglepő sincs. Nagyon szimpatikus az anyukája és megértjük egymást majdnem a legtöbb kérdésben, de mikor azt kezdi el nekem mondani, hogy Regulus milyen figyelemreméltó fiatalember... - Látszik, hogy egyáltalán nem beszélgetsz édesanyáddal vagy csak éppen nem eleget, hogy egy ilyen alapvető dolgot tudj róla. - mondom szemrehányásként. Másrészről pedig nem hiszem el, hogy nem tud róla, akkor szerencsére mégsem érdeklem őt annyira, hogy a szüleivel rólam beszéljen. Válaszán csak megforgatom a szemeimet és nem is tudom, annyira gáz volt ez a válasz, hogy inkább nem is foglalkoznék vele. - Nem kell ám ennyire klisésnek lenni Regulus. - mindössze ennyit mondok neki gúnyosan és inkább próbálom eldönteni, hogy milyen indokkal koppintsam őt, hogy tudjak a dolgomra menni, de... Nem, valami érdekel, valami nagyon is érdekel. - Miért adtad nekem oda a gyűrűt? - ez még most sem világos nekem, nem kellett volna nekem adnia. - Gondolom anyukádnak sokat jelent és a családodnak is, miért bíztad rám? - kérdezem, miközben végig a szemébe nézek.
Felvont szemöldökkel nézek rá, továbbra sem veszem bántásnak mondandóját. Egyszerűen csak érdekes, hogy ő hogyan lát minket, és én miket élek meg otthon. Nem ismeri olyan jól a szüleimet mint azt gondolja, de persze ezzel nem fogom letörni a szarvát, majd ha beházasodik hozzánk, előbb vagy utóbb úgyis kiderülnek a dolgok. - Beszélgetünk mi eleget, hiszen tudod jól, én vagyok a szemük fénye, de legtöbbször más a téma. Ők úgy látják, hogy ezt a házasság dolgot már köztünk teljesen elrendezték, és amúgy is a nők dolga az esküvőszervezés, tehát nem sokszor esik rólad szó. - Magyarázom neki lelkesen, mielőtt még azt hinné, hogy mindig róla beszélünk otthon. Kis egoista, de persze ettől még nem tetszik nekem kevésbé. Mosolyogva pillantok felé ismét. - Nem vagyok klisés. - Ennek a gondolata is sérő számomra. Kérdése viszont igen csak meglep. - Nem értem, teljesen, mit akarsz ezzel... - Szerintem ez jól látszik a tekintetemből is. Zsebbe dugom kezeimet, majd vállat vonok, elgondolkodom ezen egy csöppet. - Azért bíztam rád, mert fontos vagy te is a családnak. A szüleim azt akarták, hogy te viseld ezt és... hát valljuk be, én is. - A földet nézem miközben egy kavicsot kezdek el rugdosni magam előtt. - Másoknál nem azt jelenti ez a gyűrű mint nálunk, a legtöbben ezt szerelmük jelképeként adják egymásnak, de szerintem nekünk is fontos, mert ezzel már most is a család része vagy. - Vallom be nagyjából őszintén. Mit kerteljek? Számít, hogy hordja azt az ékszert, akármennyire is ez ellen akarunk lenni.
<3 ○ Ruha ○ Zene ○
I solemnly swear
I am up to no good
Cveta Black
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽
»
»Vas. 25 Márc. - 20:34
Néha csak azon gondolkodom, hogy mennyire jó lenne őt tökön rúgni, aztán pedig nevetve elvonulni. Nem lenne nehéz, csak csábosan oda kéne mennem, pár szót kéne erotikusan mondanom neki és teljesen leengedné a védelmét, csak egy láblendítés lenne és máris a lábaim előtt heverne. Olyan jó lenne csak látni őt összegörnyedve szenvedni. Nem, Cveta most nem foglalkozhatsz ezzel, mert a végén még meg is teszed és abból semmi jó sem lesz, nem lesznek kis Black gyerekek... És ha nem lesznek kis Black porontyok, akkor én leszek elővéve és én leszek a hibás, mert ez a férfiak világa, mindig mindenben a nő a hibás, de egy biztos... Dolohovnak lesznek nevelve, hiába fogják az apjuk nevét viselni, akkor is azt a nevelést kapják, amit én kaptam. Kicsit meglep, hogy mit mond és nem éppen azért, mert ezt szeretném, akkor az anyja is felszínes és megbízhatatlan nő, jobb lesz ezt megjegyeznem, hisz... Az anyósom lesz hamarosan. A sok szép és dicsérő szó sem lehet igaz, csak ezt mondja, hogy véletlenül sem gondoljuk meg magunkat az esküvővel kapcsolatosan... Mindegy, nem is az én dolgom, rendes nőnek véltem, őszintének, de jobb lesz odafigyelnem. - Megnyugtatlak, hogy mi sem beszélünk rólad. - mondom neki egy őszinte mosollyal az arcomon. Mikor lesz már vége a beszélgetésnek? Mikor hagy már kicsit magamra? - Minden klisés ember ezt mondja, de ha te mondod. - csak megforgatom a szemeimet, én nem fogok vitába szállni vele, van nekem elég bajom és gondom rajta kívül, csak... minden gondom és bajom egyenesen hozzá köthető. A másik kérdésemre pedig várom a válaszát, figyelmesen meghallgatom és mikor elmondja megtapsolom őt. - Egész jó színész lennél, egyszerűen lenyűgöz, hogy milyen jó és meggyőző szöveget lenyomtál improvizálva. - mondom neki gúnyosan majd ellépek mellette és indulok is a hintók felé.
Nem tudom mit kellene tennem vagy mondanom ahhoz, hogy Cveta egyáltalán ne ilyen bunkón álljon hozzám. Már úgy érzem, mindent megpróbáltam, mint őszintén mint igazságosan, de még mindig nem látok haladást az ügyben. Talán tényleg nem kellene reménykednem mert nem is lesz soha, ahogyan ő mondta. Már nem is reagálok arra, amit anyámról mondd, sőt az sem érdekel, hogy klisésnek gondol. Gondoljon csak, majd meglátja később, hogy mennyire nem vagyok az. Nem volt még dolgom ilyen makacs nővel mint ő, de ez nekem csak kihívás, nem fogok viszakozni, ebben az egyben tudom, hogy ő is biztos. - Ezt nem improvizáltam, ez komolyan gondoltam. Nem is értem, miért nem hiszed el nekem, hogy ilyen vagyok... vagy, hogy épp ilyen is tudok lenni. - forgatom meg szemeimet, majd utána indulok. - Ha ennyire nem is akarsz engem megismerni vagy legalább tudni rólam pár dolgot, akkor ne játszadozz velem. - Ez volt a végszó, innentől kezdve ha akar, elmehet, ha nem akkor válaszolhat, én nem fogom visszatartani. Kicsit bánt, hogy hiába erőlködöm, nem tudok egy jó szót sem szólni hozzá, mert nem hiszi el nekem. Zsebbe dugom kezeimet és közben lassan sétálok a hintók felé, nem szeretnék utolsóként az iskolába érkezni.
<3 ○ Ruha ○ Zene ○
I solemnly swear
I am up to no good
Cveta Black
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Frida Gustavsson ▽
»
»Hétf. 16 Ápr. - 8:13
Egyáltalán nem akartam vele beszélgetni és semmihez sem volt kedvem, ami vele kapcsolatos, mert kurvára nem akartam férjhez menni. Nem tudom, hogy apám mit hitt, hogy miért képzelte azt, hogy majd én boldogan és mindenfajta ellenkezés nélkül belemegyek ebbe. Aznap nem rendezhettem jelenetet, nem csinálhattam semmit, mert tudja, hogy mennyire büszke vagyok a jó híremre, arra hogy mennyire jó neveltnek látnak engem. Sokan szeretnének olyanok lenni, amint én, mert sokan utánam fordulnak, mert híres családból származom és azért, mert érdekes személyiség vagyok. Amikor azt mondja, hogy nem improvizált, hanem komolyan gondolta, csak kuncogok egyet. Nem volt kedvem vele vitatkozni és remélem ő is belátja, hogy nekem van igazam. Már az leső nap a nyakamra jött, még csak ki sem bírta, hogy elérjük az iskolát, itt van... Nem szerettem volna vele találkozni, nem szerettem volna időt tölteni vele, legszívesebben a létezését is elfelejteném. - Egy olyan macsó, mint te... elég hihetetlen, hogy tud gyengéd és érzelmes lenni, nagyon ellentéte az eddigi cselekedeteidnek és a képnek, annak az arcnak, amit mutatsz másoknak. - mondom neki nemes egyszerűséggel és remélem ő is belátja, hogy ezzel a nyálas mondattal szembeköpte magát, mint Mardekáros fenegyerek. Mikor tudatosul bennem a játszadozol szó, akkor csak felkapom a fejemet és nevetni kezdek. - Nem ígértem neked semmit, aznap este sem mondtam, hogy mi együtt leszünk. - mondom neki komolyan és közelebb lépek, szemem feketévé változik, ugyanezen szemekkel fenyegettem meg. Nem érdekel, hogy őt ez nem hatja meg, hogy szarik mindenre, amit mondok. Egyszer én leszek a felesége, én döntöm el milyen ételt kap és ha akarom, akkor mérgezett lesz. - Az eleje óta a dolog ellen vagyok és ezt nem is titkolom, nem is titkoltam, faszfej. - ellépek mellette és levállalom, pedig sokkal testesebb nálam, sokkal izmosabb és talán kicsit fájt is ez a mozdulat, de... meg kellett tennem.
Egyszerűen csak válaszra sem méltatom, csupán felvont szemöldökkel, meredten nézek rá, miközben engem jellemez. Bólintok egyet, mintha igazat adnék neki, de nem, mert ebből csak még inkább rájövök, hogy mennyire nem ismer már engem, és nem is látja jól a dolgokat. Csupán annyit szerettem volna, ha már ő a leendő feleségem, akkor érezze a törődést, amit majd később is megkaphat tőlem, de ha viszont ennyire ellenszenves lesz, nem hinném, hogy túl nagy jövőt jósolhatunk számunkra. Amikor nevetés tör ki belőle mondandómra, majd pedig komolyan válaszol és még az a fenyegető szempár is előtűnik, én csak felhorkantok. A mosoly az arcomról nekem sem tűnik el, az a pimasz, kis gúnnyal. Töretlenül, szinte mozdulatlan arckifejezéssel pillantok bele fekete szemeibe. - Nem ígértél valóban, nem is ezt mondtam. Csak játsszadozol, mintha a kiskutyád lennék, pedig soha nem leszek. - Én nem az a fajta pasi vagyok, akit csak úgy irányíthat. Nem fogok senki előtt meghunyászkodni, még akkor sem, ha az a leendő feleségem. Vannak dolgok, amiért megéri kicsit könyörögni, kicsit boci szemekkel bámulni, de ezeknek határa van, és a türelmemnek is. Most kicsit elszakadt. Egy lépést hátrálok, majd amikor levállal, én csak felnevetek. Nem megyek utána, hagyom, hogy elmenjen. - Annyiszor mondtad már ezt, hogy a végén még nem hiszem el! - Szólok utána pimaszul. Ha megáll, akkor megáll, ha nem, akkor nem. Nem fogom magamat ezen idegesíteni már az első napomon.
Kezdőlap
