Yolande Inès Delacour

I like the way she always tease.

Inès


22 éves


aranyvérű


semleges


-


mágiahasználó


Lily James


saját 98%, keresett 2%

Bérénice, mint szikla a viharban, Bérénice, mint a kiáltás, ház!, egy hosszúra nyúló fogócska végén, Bérénice, mint a rózsa- és mentaillat furcsa elegye, még mindig érzem az orromban, pedig hosszú évek teltek már el azóta, hogy utoljára bebújtam mellé az ágyba éjszaka. Bérénice, aki valahogyan mindig ott volt, nekem, apának, anyának, a népes rokonságnak, és mintha mindig tudta volna, mit tegyen, miközben sosem lépett le a saját ösvényéről. Ezzel a képességgel csak páran jönnek világra egy-egy évszázadban. A nővérem különleges. Unalmas alkoholaktáit és üzleteit vég nélküli izgalommal rendezgető apánk, és bájos, ám nem különösebben szívélyes anyánk egyetlen figyelemreméltó alkotása. Egész életemben olyan akartam lenni, mint ő – valahol, a gyomrom mélyén, titokban. Mára megelégedtem azzal, hogy a térdére hajtsam a fejem, és meséljek, meséljek neki, mindarról a butaságról, amit bárki más helytelenítve fogadna, és amin ő mégis velem nevet.

Csak egy gyerek, még mindig gyerek, egy játékos, bohókás, bugyuta, aki nem sokat ért a világ dolgaihoz, de annál inkább szereti a figyelmet, a törődést, a kedélyes italozást, az anekdotázást, és szereti, ha valaki más mesél, mert a gyerekek ilyenek, őt pedig sosem kötelezte arra senki, hogy vesse le az álmokat, az ábrándokat, a romantikába vetett vakhitet, rá mindig csak legyintettek, Inès ilyen, de majd kinövi, hát, Inès sosem nőhet túl többé a gurgulázó nevetésen, a fogpasztával bekent ajtókilincsen, a futás közben lobogó hajon, a meztelen fürdőzés hidegrázós izgalmán, mert ez élteti őt, az izgalom, hogy talán rajtakapják, egy része vágyik is erre, a lebukásra, a feddésre, vágyik arra, hogy nyelvet öltsön, hogy komolykodjon, hogy tragikává változzon, lesütött szeművé, haragossá, hogy csapkodhasson, törhessen, zúzhasson, de tudják, mindannyian tudják, hogy Inès született naiva, fátyolfelhő és gyöngysor, csupa ruhára löttyintett fehérbor, csupa mezítláb rohanás a parton, és elcsent szőlőszemek az ültetvények közt kószálva, vagy pásztorórák ugyanott, míg tűz a nap és döngenek a méhek, még azt sem bánja, ha csípnek, mert lelkesedni született, lelkesíteni és mulattatni, a maga felelőtlen módján, az anyja szerint az apja egészen részeg volt, mikor ő, ez a második lány, ez a magányos fába csapó villám, ez a kiszámíthatatlan, kávé tejszínnel és sok cukorral, ez az illetlenül kuncogó, megfogant, ő, aki nem Bérénice, de adná az ég, hogy olyan lenne, hogy a nagyobbról példát venne, adná, de nincs mit tenni, az apja részeg volt, és az anyja szerelmes regények hőseire gondolt, miközben szoptatta.

Bérénice, valamit el kell mondanom.
Bárcsak tudnám, hol kezdjem! Bárcsak tudnám, hogyan mondjam, hogyan öntsem szavakba, de talán te is látod, te is észrevetted, hiszen éles a szemed, és nő vagy, a legkedvesebb, legédesebb minden nő között, az egyetlen, akire valaha felnéztem. És mert te ilyen vagy, észre kellett venned, látnod kellett a közömbösséget Monsieur Bon Marché arcán, látnod kellett a szemében az unalmat, miközben a tó körül sétáltunk, és újra meg újra beléd botlottunk, ahogy róttuk a magunk meddő köreit. Látnod kellett, milyen udvarias, milyen jólnevelt, milyen szellemes, sosem bizalmaskodó vagy sértő, és sosem túlságosan szívélyes vagy izgatott. Látnod kellett, hogy nem vert hevesebben a szíve, és nem kerítette hatalmába izgalom, mikor az anyja unszolására felkért táncolni, és amikor búcsúcsókra emelte a szájához a kezem, akkor is olyan végtelenül kimérten fordult el. Nem, ő sosem bántana, papának igaza van, ugyanakkor papa nem látja, nem veszi észre – bár remek üzletember -, hogy ezúttal olyan vásárlónak próbálja eladni az értékes portékát, aki egészen más iránt érdeklődik. Aki egészen mást keres. Aki még veled is, drága egyetlen nővérem, még veled is kellemesebben érzi magát, láttam rajta, amikor vacsora közben meg-megszólított téged, láttam rajta, hogy érdekli, amit a kérdésére majd felelni fogsz. Mi sosem leszünk ennél többek, tudom jól, de papa nem látja, ő nem érti, hogy az udvarias érdeklődés vonalát sosem fogjuk áttörni.

Bárcsak tudnám, hol folytassam! Bárcsak el tudnám mondani, mennyire más az, amit azokon a csendes beszélgetéseken éreztem, amikor nem is őt kerestem, csak véletlenül benyitottam, és ott találtam a kihűlt kandallónál, és nem tudtam nem leülni, vagy elutasítani a felkínált lángnyelv whiskyt, ami gyorsan a fejembe szállt, mégis lassú volt, túl lassú ahhoz, hogy észbe kapjak, hogy felálljak és kimenjek, hogy elhúzódjak, hogy elutasítsam az invitálását, én magam is a fiamat keresem, csatlakozik?, de sosem voltam elég előrelátó az ilyesmihez. Sosem érdekelt más, csak a nagybetűs szerelem, a románc, amiről te olvastál nekem, amiről újra és újra elmerengtem, amit nagyszerűnek, és persze bonyolultnak találtam, mert a történet csak úgy izgalmas, de most azt hiszem, a mi történetünk talán még sokkal izgalmasabban alakul, mint ami ajánlott lenne.
Kérlek szépen, ne ítélj el, és hallgass végig, mielőtt bármit is mondanál!

Gratulálunk, elfogadva!

Alea iacta est.

Ms. Delacour,

Önöknél valahogy sosem tartják szárazon a lőport - és mégis mindig egymás ellen háborúzó alakjuk vetül ennek az országnak az egére, amelyet akaratlanul is úgy forgatnak veleszületett bájukkal, mint játékszert. Előtörténetében a hagyományok szerint megint nem találtam kivetnivalót: urak és játékosok, kisasszonyok és intrikusok, megannyi nagyszabású, vastaggerincű kötetbe csomagolva.
Lehet valami a nagy franciahonban, ami ekkora hadvezéreket nevel akaratlan - látom a soraiban a hódítót, a következőt, akinek a fegyvertára kifinomult, fegyverneme pedig a báj, az a fajta, ami előtt én is térdet kell, hogy hajtsak. Gyerekcipőben jár még, de kezei egy nőé, a nevetése is - miért próbálnám egyszerű szavakba ölteni azt, mennyire csodálom a jellemleírása kreativitását, a mindig új formába költöző családtörténetek összecsengését, és végül magát a történetet?
Nagyon sok sikert kívánok ahhoz a frontvonalhoz, amelyet teremtett: a szerelem háború, épp csak együtt hálunk az ellenséggel. Szaladjon, mielőtt az én fejem is elcsavarja!
A. M.


Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Rend