Aranyvérű család, akik a ranglétra magaslatán állnak. Van egy féltestvérem, aki a Minisztérium dolgozója, és a jó oldalt szolgálja. A szüleim szintén. Csalódtak bennem, mert nem annak születtem, akit szerettek volna. Mardekáros voltam és ez nagy kihatással volt az életemre. Még Voldemort előtt kijártam az iskolát, a szele ennek az egésznek még nem ért el teljesen. Nem tudom, hová akarok tartozni. Húzok a rossz oldal felé is, de viszont a családom mégis a jókat szolgálja. Úgy érzem, hamarosan kiderül minden... a kérdés csak az, hogy mi lesz a fontosabb az életemben.

28 évvel ezelőtt láttam meg a holdvilágot, a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályban, aranyvérű család második gyermekeként. A bátyám két évvel idősebb tőlem, és ő anyám (Hilda) első házasságának csemetéje. Hilda hozzáment egy rákos férfihoz elég fiatalon, majd megszülte neki a trónörököst és nem sokkal a bátyám születése után el is halálozott. Egy évvel később anyám újra férjhez ment, mivel egyedül nem tudta eltartani magát és a bátyámat. A férj szinte adta magát, pénzes és jól nevelt család sarja, aki senkinek sem kellett. Hát igen, Hildának nem volt más választása, úgyhogy hozzáment ehhez a férfihoz, akit az apámnak nevezhetek. Óriási kúriában laktunk gyerekkoromban, a nagyszüleink mindent finanszíroztak nekünk és rengeteg ideig nem is tudtam, hogy a bátyám az nem a vér szerinti testvérem. Furcsa volt már kiskoromban is, hogy a nagyszüleim másként bánnak vele, mint velem. Mikor kiderült, nagyon mérgesek voltunk anyámra, hogy nem mondta el, de végül nem is érdekelt minket annyira a dolog, csak felfújtuk az egész ügyet.
Szóval, a nagy kúria rengeteg lehetőséget tárt fel számunkra. Az első repülésünk, düh miatti ablaktörés, stb... mind-mind abban a házban történt. Aranyvérűek vagyunk, így is lettünk nevelve. Mivel a környéken szinte csak varázsló gyerekek éltek, ezért rengeteg ismerősöm lett, mire oda jutottam, hogy végre elindulhatok a Roxfortba. Nagyon irigyeltem a bátyámat, hiszen ő két évvel hamarabb elkezdte az iskolát mint én. Akkor még kis izgága srác voltam, és mikor betöltöttem a 11 éves kort, már alig vártam, hogy megkapjam a Roxfortos levelet, amiben közlik, hogy felvételt nyertem. Be is jutottam, majd el is utaztunk, a Teszlek Süveg a Mardekár házba osztott be. A szüleim kissé csalódottak voltak, hiszen nem gondolták volna... a bátyám Hugrabugos volt.
Én nem bántam meg, hogy ebbe a házba kerültem. Szerettem a Mardekárt, jó ideig én voltam a kviddics csapat fogója. Itt kezdődött a karrierem. Végigjártam az iskolát, mindent átélve én is persze, majd ahogy végeztem, rögtön felkeresett egy edző, aki bejuttatott egy nagyon király csapatba. Sokat járunk versenyekre, a kviddics lett az életem. Naponta edzés, és szinte ez lett az életcélom. Imádom amikor rám figyel a közönség, amikor végre megnyerem a meccset.
Szóval a Roxfort után, amint beindult a karrierem, kivettem egy házat magamnak Londonban és azóta ott élem az életem nagy részét. Varázsló környezetbe járok, nem igazán szeretem a muglikat... azért a mugli nők is szépek.
Barátnőm az volt, mindig akad egy két jelölt az évek során, de még nem gondolkodtam komolyabban a dolgokon. Igen, már korban ott vagyok, hogy esküvő, gyerekek és így tovább, de viszont ha a karrierem szeretném építeni, úgy kevés időt tudnék lenni a családommal, ami nem biztos, hogy teljesen jó ötlet lenne. Nekem ez volt az álmom, megvalósítottam és innentől kezdve olyan embereket keresek, akik ezt el tudják fogadni.
Sajnos az élet nem mindig olyan, mint ahogy azt elképzeljük. Tartogat meglepetéseket, mint kiderült, nekem is.