Aranyvérű família. Tipikus kékvérű mentalitással. Hercegek s hercegnék, páncéljukon, tiarájukon a fény leginkább ármánytól, hátsó szándéktól csillog. Tekintetükben sunyi láng lobog. Hírhedtek híresek. Rosszhiszeműek. Ott van a nevükben a viselkedési jegyeikben, a vérükben, a tetteik mögött. Bármire képesek, hogy javaikat gyarapítsák. Ez nyílt titok. Vér tapad a kezükhöz, amit önnön maguk fakasztottak vagy más mocskos munkájával. Nem válogatnak a módszerek között, de előnyben részesítik az elegánsabb megoldásokat, az intrika eszközeit. Dominó-játékosok. Eldöntik az első bábut, a többi, pedig dől vele.
Nem a szeretet tartja őket össze, első sorban nem. Büszkeség, fösvénység, öntudat, gőg, ármány. Tömény massza, ragadós, másokat mélybe húzó. Apja kemény kézzel okítja. Anyja szeretetteljes, ámde rideg szigorral terelgeti, ha nem tetszése szerint viselkedik, cselekszik.
Túlélők. Hatalomra vágyók. Nem véletlen, hogy a Nagyúr az első soraiban tudhatja őket. Számítóak, a győzelmet nála remélik. Gondolkodásával szimpatizálnak, módszereit elragadónak találják. Bő évszázadokkal ezelőtt megfordultak a muglik sorai közt, hogy pompájukkal szorítsák őket az árnyékukba. Akadnak köztük elvétve félvérek, de a varázstalanokat nem tartják többre, mint a vágóhídra szánt marhákat. Tán a haszonállatot még többre is. A Nagyúr terveiben csírázik az aranyvérűek fénykora, várják annak eljöttét és hűségesen szolgálják ennek érdekében.
Ez alól az aranyifjú sem kivétel. Neveltetéséből fakadóan többre s többre vágyik. Több aranyra; kevesebb sárra.

Kezdetben felállt a hátán is a szőr a pince helyiségétől. A hideg, a nyirkos falak, a poshadt levegő, mely manószagtól terhes; mellékes. A mocsok, az taszítja. Sokszor, utóbbi időben egyre többször hozta magával a fagyos tekintetű alak, kinek nevét kétszeresen is megörökölte, akárcsak büszke tartását. Egyenes háttal, kimért undorral a szája sarkában halad a lépcsőn. Koppanás vált koppanást, ez az egyetlen zaj, míg a falig nem érnek. Az atyai szigor félreparancsolja, teret bitorol magának a varázslat ideiglenes feloldásához. Az ige keményen hasítja a levegőt, fület bántó határozottsággal. ..sejti. Okot okra halmoz a nemes családfő, mikor magával hívja az alsóbb szintekre.
Az első alkalommal felfordult a gyomra. Évekkel ezelőtt történt. Felrázta kényelmes vackából.
A szagok, a látvány. Nem ugyanaz az élmény, naturálisabb, piszkosabb, mint azt gondolta. Fejben kacérkodni a tett, a varázslat gondolatával merőben másabb, mint érezni a rajta keresztül a pálcába áramló mágiát. Bizsergett a gerince mentén. Velőt rázóan; apja örömére.
A második könnyebb volt. Nőtt az önbizalma, nem remegett olyannyira a kéz, amelyik később magabiztos rezdületlenséggel tartotta a szilfapálcát. Precízebbek lettek a suhintások. Élesebbek a varázslatot katalizáló szavak. Tekintete.. a tekintete jobban hasonlított nemzőjéére. Egyre s egyre jobban olyanná vált.
A kezdeti idegenkedés, riadalom élvezetté avanzsálódott. Hatalom. Mi mást tartana a kezében? Mi más csörgedezne az ereiben? Mi másra jogosítaná fel, ha nem uralkodásra? Kiemelkednek a tömegből. Sosem voltak és nem is lesznek egy szinten az utcát seprő söpredékkel. Hányingert kap a gondolattól. Miért kellene egyenlőségre törekedni, ha különbözőségekben teremtettek?
Türelmesnek mutatja magát, de az izgalom a tarkóját kaparja. Nem az a bőréből kiugró fajta. Feszültebb. Várja is meg nem is mit tartogat számára a férfi. Milyen utat szán neki jelenleg. A Nagyúr megkeresése után. Az elvárásoktól kiszámíthatatlanná váló varázsló előre tereli. Keze a vállára fut, maga mellett vezeti büszkeséggel dagadó mellkassal. Ujjai jeges karomként marnak a vállba. Feszítő érzés, cseppet sem családias hangulatot eredményez. Egy érzésen osztoznak, mégsem érzi magát közelebb hozzá. Ez a természetes, számukra.
Nyöszörgésre lesz figyelmes. Az anyag súrlódására. Kaparászásra. Betapasztott kiáltásra. Levegőfelszakadásra a tüdőből.
Ott kucorog a sarokban. A pálca végén éledő fény a figyelmébe ajánlja a koszos ruhába bugyoláltat, de nem csak az. Újabb teszt, újabb próba? Nem bizonyított eleget? Kötözötten, tehetetlenül.. ez lealacsonyító, ökölbe szorul a keze. Megfeszült állkapoccsal halad tovább, végül lenyeli mérgét. Dac. Felütötte a fejét. Az ifjú kori fertőzés.
Pálca suhan el a füle mellett. Szele megborzongtatja haját. A továbbiakban a fáklyák gondoskodnak a világításról. Narancssárga táncol a falakon, verődik vissza a földön lévő pocsolyafelszínről.. Nem víz. Erősödik a szorítás a vállgömbön; feltekint atyjára.
- Ismertessem a Nagyúr akaratát? ..kötelességeid?
A végső döfésről dicshimnuszt..?
Előlép. Nem kell ecsetelnie milyen okok juttatták idáig a földön tekergő férget. Legszívesebben pofán rúgná, ha a cipőjét nem kenné össze.
Előlép. Nem kell ecsetelnie milyen okok juttatták idáig a földön tekergő férget. Legszívesebben pofán rúgná, ha a cipőjét nem kenné össze. A tiszta munkát választja, keze mégsem marad makulátlan.
Aranyifjú aranyért a sárba tapos.