A huszonnyolc tiszta vérű család közül miénk az egyik, vérünk nincs bemocskolva, teljesen megőrizte a tisztaságát. Édesapám, Cantankerus Nott volt az aki papírt ragadva megörökítette családfánk, hogy mindenki tudja, mennyire is tiszta és neme svér csörgedezik a Nott-ok ereiben, hogy milyen tiszta, és erre minden egyes Nott büszke. Vincent, bátyám elsők között volt, kik követték Voldemort-hoz, felesége szintén követte ebben. Azt hiszem én vagyok a fekete bárány, ki nem érezz így, én egyes egyedül csupán a családom, az apám iránt vagyok lojális, értük, érte ölni is képes lennék. Valamint van még két unokahúgom, kiket szintén nagyon imádok, már amikor éppen a kedvem úgy tartja, ha nem hát mindenkit utálok, ez az aktuális hangulatomtól függ. Nem utolsó sorban, hogy ne csak Vincent vigye tovább a Nott vérvonalat, apám úgy rendelkezett, hogy feleségül kell mennem Cameron rosier-hez, egyesítenünk kell  a két nemesi családot, ezáltal még erősebbé téve azokat, nincs más hátra, mint várni a menyegzőt.

***Pár hónappal korábban***


Éppen a szobámban ücsörögtem és boldogan, csillogó íriszekkel bámulom a levelet, miben azt jelzik, hogy vissza térhetek oda, ahol kiképeztek remek boszorkánynak, ahol megtanulhattam, hogyan kell a családnevemhez méltó varázslóvá válni, hogy még büszkébb lehessek én is, pont úgy ahogy a szüleim is. Nem mintha nem lennénk elég gőgösek már így is, de szerencsére nekünk van mire, mi nem alacsonyodunk le bizonyos szintre, és csakis és kizárólag olyanokkal állunk kapcsolatban akiket arra érdemesnek tartunk. Értsd még csak olyannal sem szívesen, kiknek a vére nem olyan tiszta és makulátlan, mint a miénk. Tudtam, hogy a szüleim is örülni fognak annak, hogy professzorként térhetek vissza a Roxfortba, legalábbis ebben a hiszemben voltam egészen addig a pillanatig, míg Kilyn be nem topog hozzám, arcán gondterhes kifejezés ül. Ilyenkor tudom, hogy apám látni kíván engem, nekem pedig kötelességem megjelenni előtte, bizonyára fontos dolgot akar közölni velem.
-Megyek is, úgy is beszélni akartam vele,- pattanok fel az ágyamról, majd megigazítom napszítta fürtjeimet,a ruhám övét középre helyezem darázsderekamon, látom rajta, hogy mondani szeretne valamit, de inkább be fogja, megtanulta már mikor szabad szólnia és mikor tudja, hogy jobb ha csöndbe marad. De nem foglalkozom vele, most sem, alig várom, hogy apám orra alá dughassam a levelet, mi pár órával ezelőtt érkezett meg.
Pár perccel később már a szobájuk ajtaján szándékozom kopogtatni, de ő megelőzz engem, így mire ujjaim az ajtó pácos burkolatát érinthetnék, már nyílik is, bájos mosolyt varázsolok karmazsin vörös rúzzsal mázolt ajkaimra.
-Apám, épp Önhöz indultam miután Kilyn szólt, hogy beszélni kíván velem. Nagyon jó hírt kaptam, és úgy éreztem, hogy ezt meg kell osztanom Önnel, ami...- kezdem nagy boldogan ahogy berobogok a szobájába, szinte csak nem vetem magam a nyakába. Nem titok senki számára, hogy nekem az apám a példaképem, a mindenem, érte bármire képes lennék, bármit megtennék, kérhetne tőlem bármit, akkor sem tudnék nemet mondani neki. De ő csak feltartja a jobb tenyerét, minek következtében megtorpanok, szemöldökeim között apró ránc keletkezik ahogy értetlenkedve pislogok rá.
-Olivia, kislányom,- fogja meg helyette a két kezemet majd az ágyukhoz vezet, a széléhez érve finoman lenyom a matracra, hogy utánam ő is helyet foglaljon, az idő és a gondok már ráncba szedték egykoron jóképű arcát, bár most sem panaszkodnak, ennyi idősen is megfordulnak utána a nők, hiába csak az én apámról van szó, Vincentnek volt mit örökölnie tőle.
-Liv, tudod, hogy volt már szó, hogy a bátyád után te következel, tudom, hogy még fiatalnak érzed magad a házassághoz, de nem válogathatunk, és addig kell a szépséged ki használni, míg a család javára lehet,- kezdi nyugodt hangon, barackvirágszín pírba vont arcom kissé meg is csipkedi, amiért rózsásba költözik elefántcsontszínbe vont bőröm. Utálom amikor így beszél, mintha nem lennék más csak egy üres játékbaba, mintha nem lehetne más célja az életemnek, minthogy bájos és tökéletes kirakatfeleség legyek. - Tudom jól, hogy nagyon is okos vagy, különben a Roxfortban nem érhettél el volna annyi mindent, de a mi vérünk nem keveredhet akárkivel, csak ugyan olyan tisztával, mint a miénk, erősítenünk kell a családunk, és új szövetségesre bukkant édesanyád. A nyár közepén feleségül mész Cameron Rosier-hez. És melegen ajánlom, hogy a makacsságoddal illetve a dacoddal ne ronts el semmit, ugyan is ez eldöntött tény, egyikőtök sem dönthet erről, csak mi, a szülők, úgy hallottam jóképű fiatalember, talpraesett, jól fog bánni veled, azt akarom, hogy bizonyítsd be a szőke loknijaid alatt több is van, mint hidrogén. - majd ujjait a tarkómra vonva közelebb húz magához, hogy homlokomra atyai csókot leheljen. Én pedig a kezébe nyomom némán a levelet, min az szerepel, hogy én is egy lehetek Roxfort tanárai között.
-Ó, ez szuper, ugyan is ő is az,- kacsint rám úgy, mintha ez milyen klassz dolog volna, pedig jelen pillanatban egyáltalán nem érzem úgy.