Doris & Shane

Let's talk babyboy

Nem, nem örültem neki, hogy találkoznom kell vele, hogy majd meg kelljen kérnem arra, hogy állítsa le a barátnőjét takarékra. Bár talán Helena még nem volt tisztában azzal, hogy ki vagyok és mire vagyok képes. Valószínűleg lebecsül engem és azt hiszi, hogy csak egy törékeny félvér vagyok, aki semmire képes, aki csak arra képes, hogy várja a megmentőjét. Mondjuk nem mintha érdekelne a véleménye, de a múltkori alakítása és a beképzelt szavai.. Vajon tudja, hogy Shane találkozni akar velem? Vajon tisztában van mindennel, hogy ő éppen csak azért került a képletbe, mert Mr. Zabini így akarta? Na nem mintha ő nem akarta volna így, mindig is tudtam, hogy egyszer rá fog mászni Shanere, várható volt és most, hogy megkaparinthatja.. Ki is használja a dolgot. Bár már nem vagyok szerelmes és nem szeretem, de mégis utálom, hogy vele van és hogy vele sétálgat, hogy mutatkozik vele, mintha én nem jelenték neki semmit, bár... nem is jelentek neki, sosem jelentettem vagy ha igen, akkor is kis ideig...
Ki gondolta volna, hogy megint kézen fogva fogom találni a kis jegyesével és ez már nekem nem is tűnik színjátéknak. Olyan igaznak látszik és látom, hogy ez a kurva hogyan mosolyog, amikor engem meglát. Én is éppen azt a mosolyt varázsolom az arcomra, amitől tudom, hogy Shane Zabini utál, nagyon is utál, azon az estén is ezzel a mosolyommal szembesült. Bár nem akarom sokáig húzni ezt az egészet megállok Shane előtt, mosolygok rá. - Besze élnünk kell manó.. - lépek el mellette és csak akkor tűnik fel, hogy mit mondtam neki. Bakker... Nem akartam azt a becenevet használni, nem is kellett volna kitalálnom, olyan természetes és megszokott lett számomra, hogy most is alig tűnt fel. Nem baj, nem is fogja nagyon érdekelni, nem is fogja meghatni őt, bár nem értem, hogy miért ír nekem leveleket, de nem célom bekeverni a kapcsolatukba, direkt ezért is nem mondtam azt, hogy beszéljünk, ahogyan a leveleidben kérted.
Csak türelmesen várok, hogy megbeszélje a kis szerelmével a dolgokat és odasétáljon. Elég messze állok tőlük, így nem hallom miről beszélnek, nem is érdekel. Nem bámulom őket, így ha el is csattan egy csók közöttük nem látom. A lépteinek zajára figyelek fel és mikor megáll én teszek egy lépést hátra, kell nekem a kellő távolság - Örülök, hogy végre megtaláltad a lányt, akit szeretsz és aki boldoggá tesz. - nem gúnyos a hangom, őszinte is vagyok. Tényleg örültem, hogy ilyen boldoggá teszi, hogy ennyire hamar képes volt kiszeretni belőlem, legalább nem kell majd ezzel bajlódnom. - De nem ezért jöttem ide... Többek között már megkértelek, hogy ne írogass nekem, hogy ne próbálj információkat szerezni rólam. Nem sikerült, ahogy észrevettem... De a barátnődet ideje lenne leállítani, egy olyan stílust enged meg velem szemben, amit nem kéne. - mondom neki, majd a szemébe nézek. Talán próbálja eljátszani, hogy semmit sem érez, hogy megint az a tulok macsó, aki előttem volt.. De én átlátok ezen a hülyeségen, akkor is átláttam. 

@

Shane & Doris

Az utóbbi időben minden megváltozott körülöttem. Nehéz volt, de talán valamilyen szinten már sikerült felszabadulnom és pontot tennem az "i"-re. Persze éjjelente még mindig nem tudtam nyugodni, sokszor eszembe jutott az az este, és pontosan ezért volt az, hogy még az elején többször írtam neki, hogy találkoznunk kellene. Volt pár kérdőjel még a fejemben és nem tudtam eldönteni, hogy mi tévő legyek. Talán a válaszok hiányoztak nekem az életemből... talán. De az is lehet, hogy majd csak még jobban fog ettől fájni a fejem.
Minden a legnagyobb rendben volt. Még jókedvre is derültem, Helenával és a néhány ismerősömmel álltunk a folyosón, a következő órára várva. Próbáltam kicsit oldani a feszültséget és a pletykáknak nem további éltetőt adni, és ezért a tökéletes srác képében jelentem meg mindenhol. Aztán megjött Ő. Doris Edwards mindig a legjobbkor tűnik elő. Szavai elképedést váltottak ki belőlem, már nem az, hogy beszélnünk kell, hanem az, hogy manónak hív. Oly megalázó ez mások előtt, főleg, hogy a múltat már el akarom temetni, de persze bennem meg olyan emlékeket idéz fel, amikre nem szívesen emlékszem, már ezek után.
Helenára pillantok, sóhajtok egyet és körülbelül két perc alatt elmondom neki, hogy elmegyek és beszélek Dorisszal, mert kell, mert ha most nem teszem meg akkor biztosan sosem fogom tudni, hiszen elrázkózik tőlem. Remélem, Helena ezt megérti majd, nem von kétségbe, és egyébként is hallottam néhány apróságról, amire fényt kell derítenem. Így hát Doris után sétálok, zsebbe dugom kezeimet és pár lépésnyire megállok tőle. Tisztes távolság. Ő is betartja, látom.
Kérdő tekintettel fordulok felé, főként, amikor elkezdi a mondandóját. Hangjában kerestem ugyan a gúnyt és a megvetést, de mégsem találtam semmit. Ugyan, megváltozott volna? Nem hinném. Persze lehetséges, én sem az vagyok már aki voltam. Sokkal komolyabb lettem és kicsit visszaálltam a régi Shanere, de persze nem mindenkivel szemben. Vállat vonok mondata végén, egyelőre nincs mit mondanom, nem is tudnék erre mit mondani. Talán hasonlót kellene neki kívánnom? Biztosan nem fogok. Ezt tudja nagyon jól ő is. Nekidőlök a mellettem lévő falnak, és onnan figyelem őt és a további mondandóját. Túl csendben vagyok, de úgy érzem, most meg kell hallgatom őt mielőtt még bármit is válaszolnék.
- Tudom, emlékszem rá, de azóta nem tudtam rólad semmit és gondoltam ez még nem lehet akkora baj... - Forgatom meg a szemeimet. Egyszerűen, érzések nélkül pillantok rá, és amikor Helenáról beszél, csak elfintorodom. - Ahogy ismerlek, nyilván nem ok nélkül történt ami történt, vagy mondott olyasmit amit mondott. - Mély levegőt veszek és felvonom a szemöldökömet. - Amúgy meg nagylányok vagytok, nem tudnátok ezt megoldani egymás között? - Vártam már, hogy mikor történik valami hasonló, hiszen ha őszintén belegondolunk, ez elkerülhetetlen volt. Érdekel, mi van közöttük Helenával és bánt is a dolog, hogy ezt mindenkinek most át kell élnie, de nem tudom... nem is tudom... nem akarok tenni ellene, kicsit csak úsznék most az árral.

Music |    | Clothes

Doris & Shane

Let's talk babyboy

Én megpróbáltam kedves lenni és én megpróbáltam vele megbeszélni ezt a dolgot, mert azt hittem vagyunk elég felnőttek ehhez az egészhez, de... Kettőnk közül ő mégsem elég felnőtt. Engem nem zavar, hogy én vagyok a rossz, meg hogy engem hagytak ott, mert legyen, neki ezt kellett vagy csak kényszerítették, ez sem érdekel már nagyon. Ő hozott egy döntést és minden döntésnek vannak következményei, melyek megmaradnak. Talán élt bennem egy halvány remény, hogy érez irántam még valamit, talán a levelek miatt éreztem ezt, de itt most szemtől-szemben vele tudom, hogy nem érez. Nem, már nem akarom megfejteni, nem akarom meglátni az igazi Shanet, ez lett ő és mindig is ez lesz, ő egy olyan világ, ami nekem nem kell... Nem kéne egy olyan férfi, aki megjátssza magát, nem kéne egy olyan ember, aki a keményet próbálja mindig adni, mert apuci ezt akarja. Ahhoz képest, hogy nem szereti az apját mégis csak lohol utána, mint valami seggnyaló, bár már ez sem az én dolgom. Felnőtt férfi, azt csinál, amit csak akar.
Megvonja a vállát, mikor kedves vagyok... Komolyan? Megint próbálja megjátszani magát előttem? Próbálja előadni, hogy ő a macsó, aki mindenkit beszarat, aki mindent megtehet? Azt hittem, hogy ezen már túlléptünk és lehetséges, hogy neki tudathasadása van, van egy fasszopó tapló ember benne és egy rendes érzelmes srác, aki próbál kitörni a családjának börtönéből. Egyszer próbáltam megmenteni ezt a fiút, de most már ezt látva bánom, hogy annyira igyekeztem, mintha nem is telt el volna ez az egye év, míg ezzel a kurvával büszkélkedve sétál kézen fogva, velem alig akart, lehet tényleg csak egy csicska volt, aki kihasznált. - Igazából, de. Elég nagy baj, hogy nem fogod fel, hogy én nem egy olyan ex vagyok, aki jóban akar lenni a volt pasijával. - bár azt hittem, hogy ez egyértelmű volt, de ha nem, akkor megnyomom az ex és a volt szót. Ennek már vége és én nem fogok vele jóban lenni, nem fogok vele bájcsevegni és nem is szabadna most sem beszélni, de mégis próbálok vele rendes lenni és megkérem őt, hogy állítsa le a kedvesét, de megint csak így reagál.
szavain elmosolyodom, már majdnem nevetek egy jót és szemébe nézek. - Vicces vagy, azt hiszem az én testi épségem nem érdekel, de a jegyesedért aggódhatnál kicsit jobban. - újra az a különös valamit érzem, mikor kiszabadultam, mikor vele beszéltem. Tudom, hogy nem egészséges ez, hogy nem kéne ilyennek lennem, csak mosolygok rá, azzal a mosollyal és előveszem a pálcámat. - Úgyis itt hagyom ezt az iskolát, már leszarom mi lesz. - lépek el mellette és indulok el a barátnője felé, ha csak nem állít le. Én könnyen kimondom bármelyik átkot rá, még a tiltottakat is. Annyira nem tud érdekelni, hogy mik lesznek a következmények, cseppet sem, én megteszek mindent annak érdekében, hogy az a lány megtudja, hogy ki is az a Doris Promise Edwards. 

@

Shane & Doris

Értetlen tekintettel pillantok rá. Kicsit fáj, hogy ezt mondja, és hogy így bekombinál mindent, de persze megértem. Mert ő sem véletlenül viselkedik így, ő is bántva volt és tudom, hogy mennyire rossz lehetett neki akkor... még a mai napig nem tudom kiverni a fejemből ezeket az emlékeket. Terméászetesen nincs mit tenni, ha egyszer Doris ennyire ellökött magától, hát akkor most már vállalni kell a következményeket. És most amúgy is ő kezdeményezte ezt a beszélgetést, nem én.
- Oké, értem én. EX meg VOLT meg ilyenek, de már amúgy is mindegy, nem? - Vonom össze a szemöldökömet és kérdő tekintetemmel nézek rá miközben még a fejemet is megrázom. - Nem fogok több levelet küldeni, nem kell aggódnod. Betartom amit akkor igértem. - Be is fogom. Majd maximum kérdezősködöm utána vagy éppen én magam fogom eljárni az ügyben. Teljes titokban, és akkor úgy semmi problémám nem lesz. De nem bírom ki, hogy ne tudjam, jól van e.
Mondjuk, lehet, hogy most vágta el a maradék gondoskodás fonalát is. Helenáról beszél és magáról. Miért kell nekem ebbe is belefolyni? Persze tudtam, hogy előbb vagy utóbb elengedhetetlen lesz ez az egész és komolyan össze fognak csattanni a csajok, de hát nem hittem, hogy ilyen hamar sor kerül majd erre.
- Nem értem, miért aggódsz ezen ennyire? Mármint, miért érdekel téged Helena? Mit számít neked, hogy mit beszél ha egyszer nem érdekel? - Fogom meg a karját és még mielőtt elindulna bármi hülyeséget tenni, visszarántom őt és erősen magam mellett tartom, miközben a szemét nézem. - Nem hagyom, hogy olyan hülyeséget csinálj ami megbélyegzi az egész életedet később. - Sziszegem. Arcom komoly, remélem megérti amit mondok és nem fog erősködni továbbra sem. Bár... ahogy őt ismerem, ez biztosan elkerülhetetlen. Makacs. - Miért nem tudsz nyugton maradni? Miért kell neked egyfolytában zűrt kavarnod? - Sosem jó neki semmi. Mindig zűr van körülötte és egyfolytába bajba kerül. Meg én is. Mennyit veszekedtünk és vitáztunk, hányszor volt már, hogy megátkoztuk egymást. Elég. Nekem elég. Nem kell már ez. És szeretném, ha ő is lenyugodna. Persze tudom, hogy ilyen a természete, és nem hinném, hogy ez meg fog valósulni, de hát reménykedni lehet, nem?

Music |    | Clothes

Doris & Shane

Let's talk babyboy

Nem értem, hogy miért próbálja nekem előadni, hogy megint az a macsó, aki előttem volt... Megértem én, hogy Shane megint visszaesett a faszkalap szerepbe, de egyáltalán nem kéne előttem megjátszani. Ismerem és bármit mond, tudom hogy még mindig ott van bent az a férfi akit szerettem, aki megtett volna értem mindent, de eldobott mindent, közösen dobtuk el az álmainkat. A szerelem nem volt elég, nem akartam látni, talán az a helyzet miatt volt, de... Nem bánom, nem bánom, mert ezzel a kurvával sokkal jobban bánik, mint velem bármikor. Mutatok a fejétől egészen a lábáig. - Szükséges eljátszani ezt a macsó szerepet? Hogy érzéketlen vagy? Szerintem felesleges ez az egész, tudom, hogy milyen vagy igazából, nem véletlen szerettem beléd... - bár reakciója inkább szemforgatást érdemelne, de nem, most normálisan akarok vele beszélni, normálisan megbeszélni a dolgokat.
Mikor elkezd beszélni, hogy miért zavar ez a dolog... Felnevetek, nem emlékszik, talán azért, mert szexeltünk miközben megígértettem vele a dolgot... - Emlékszel arra az estére Joy néninél, amikor... Szóval, amikor sokáig voltunk együtt fent? - bár leszarom, hogy mit fog mondani vagy éppen mit akar, nem érdekel túlzottan, mert nem is hagyom, hogy megszólaljon. - Megkértelek, hogy ha valami ilyesmi lenne, hogy ha valakit fel kell csinálnod, ne ő legyen... - egyetlen másodpercre, egyetlen röpke másodperce fájdalom villan a szememben és az arcomban, majd kirántom a kezemet az ő szorításából és lépek egyet hátra. Nem akarom, hogy megérintsen, nem akarom, hogy közel legyen hozzám, mert érzem az illatát... Itt van velem és nem az enyém, sosem lehet az enyém. Magam sem tudom, hogy mi a francot akarok... Persze ő már túllépett a dolgon, elég hamar túllépett és ez az ígéret is biztosan csak hazugság volt, igaz... Amit szex közben ígérnek, az sosem fog teljesülni.
- Te kurvára nem is ismered magadat... Nem kell velem foglalkoznod, nem kell velem törődnöd, most már másról kell... - mondom neki, miközben csúnyán nézek rá. Miért nem enged el most már végre? Ezek a félreérthető szavak, ez az egész szarság. Miért? Miért belé kellett azon a rohadt vonat úton vele találkoznom? Miért kellett beleszeretnem? Miért? Miért? Miért? De egyikre sincs normális válasz, sosem fogok egyikre ilyen kérdésre sem választ kapni. - Ez az életem manó. Mindig is ez volt, engem imád a zűr és mindig körülvesz. - igazából fel sem tűnik, hogy megint azt a kicseszett becenevet használom... 

@

Shane & Doris

Teljesen megértem mire céloz azzal amit mondd. Először eltöprengek rajta, hogy érdemes e erre bármit mondani, majd hirtelen egy 'nem' jelenik meg előttem, de a gondolataim továbbra sem bírnak magukkal, úgyhogy kijön minden.
- Ha tudod milyen vagyok, akkor tudod mire kell számítanod... - Vállat vonok. Jó érzés, persze, hogy ilyeneket mondd és átlát a maszkon. Mindig is átlátott, sokszor nem értettem, hogyan csinálja, de ő volt az egyetlen aki békét nyújtott nekem még a viharban is, még ha az kettőnk között történt. Visszaemlékezvén ez kis megnyugvást jelent számomra, ám mégis a szívem meg viharos most, nem tudok a jóra koncentrálni.
Szavai mélyen belém szúrnak, mint egy kés amit csak forgatnak és forgatnak. Minden egyes esténkre, minden pillanatra emlékszem, sokat jelentettek nekem, főként az az időszak amikor mi együtt voltunk...
- De nem érted meg... nem érted, hogy nekem nincs választásom. - Annyira rákoncentrálok, annyira akarom, hogy megértse amit mondok, hogy feltűnik a fájdalom a szemeiben, az a röpke pillanat, ami számomra oly sokat jelent, a szívem sokkal hevesebben ver, de lenyugszom és nem csinálok semmi hülyeséget, nem lehet, nem tehetem.
- Inkább te nem ismered magadat! - Sosem vallaná be, hogy Dorisnak igaza van ebből a részből. - De nem engedhetem, akkor sem... nem lehet. - Elengedem őt, amikor már látom, hogy nem akar nekimenni Helenának, egyszerűen csak kifújom a fáradt gőzt. Még mindig nem változtunk, még mindig nem tettünk le egymásról, tudom és látom is rajta, a szavai is őt igazolják, hiába is mondja az ellenkezőjét mindennek.
- Tudom, mert ez az én életem is. - Sóhajtok és a földre nézek. - Legalábbis ez volt... - Nézek el a jegyesem irányába, majd vissza Dorisra, remélve, hogy most már teljesen lenyugodott és végre meg tudjuk beszélni ezt az egészet. Vagy hagyni egymást a francba. Nem is tudom melyik lenne a jobb.

Music |    | Clothes

Doris & Shane

Let's talk babyboy

Számomra egyre taszítóbb a viselkedése és sikeresen megutáltatja magát velem, olyannyira hányingerem lesz tőle, hogy legszívesebben a szeme közé adnám ki gyomrom tartalmát. Tudom, hogy mire kell számítanom? Jézusom, miért kell megjátszania magát? Ettől keményebbnek tűnik, így megmaradnak a barátai? - Inkább élnék magányosan és boldogan, mint nagy társaságban megjátszott látszatbarátokkal. - mindössze ennyit mondok neki, miközben a mosolyt már majdnem egy fintor váltaná fel. Nem, nem hagyom, hogy az a mosoly, amitől irtózik eltűnjön az arcomról és komolyan nem kéne nekem itt lennem, gyorsan lerendezem ezt a beszélgetést. De az biztos, hogy a végére még szarabbul fogja magát érezni, mert tudom, hogy mivel, hogyan és miként kell belé szúrnom a kést.
Mikor azt mondja, hogy én nem értek valamit, csak felkuncogok. - Hát te nem érted, hogy én vagyok hálás. És tudod kinek? Az apádnak, hogy egy ilyen gyáva és gyenge férfitól szabadított meg, amilyen te vagy. - fájni fog ez neki? Igen és nagyon is fájni fog neki, mert ezeket jobban fáj neki hallani, mintha azt mondtam volna, hogy még mindig szeretlek. Nem, már nem szeretem, már nem tudok rá úgy nézni, ahogyan egyszer sikerült, az apja már majdnem minden érzést kiölt belőlem, igaza volt... megtört, de ezzel nem gyengébb lettem, hanem sokkal erősebb, mint azt hittem volna. Én nem félek nekimenni a barátnőjének én nem félek egy tiltott átkot mondani rá, egyáltalán nem.
És mikor végre elengedi a karomat, akkor csak lépek egyet hátra és a szemeibe nézek. - Ha még egyszer hozzám érsz letépem azt a szervedet, amivel a kis Zabiniket fogod csinálni a feleségednek. - az arcomról a mosoly tovaszáll és a mindent megsemmisítő harag és utálat veszi át a helyét. Ilyen, amikor felszínre törnek az érzések, az emlékek és minden rossz, amit miatta kellett átélnem. Talán valamennyire én is hibás vagyok, de ezt a kettőnk közötti kapcsolatot ő szerette volna jobban, ő tett azért, hogy végül egy pár legyünk és... A végén ő adta fel könnyebben, mintha csak levett volna egy koszos pólót. Nem érzem, egyáltalán nem érzem, hogy különleges lettem volna számára, hogy nem lettem volna olyan, mint a többi, végül is engem nem jegyzett el, mint azt a kurvát, akire most figyel.
- Egy dolgot jegyezz meg. - mondom neki és lépek felé, már lábujj hegyre állok és szerintem ő is sejti, hogy nem megcsókolni fogom őt, nem is tenném meg, mert a szájába hánynék, de hátrálni sem tud, mert a falnak döntötte a hátát, csapdába esett. - Én nem félek neki menni, én nem félek szétkapni a feleségedet, szóval ha életben akarod tartani elbeszélgetsz vele, hogy én nem vagyok a kutyája és bizonyos stílust nem engedhet meg velem szemben. - suttogom a fülébe olyan lágyan és könnyedén, mint amiket pár hónapja súgtam neki, például hogy szeretlek és bárcsak máshol lennék most... Végül pedig lépek egyet hátra. - Végeztünk egymással és ez leginkább közös döntés volt, szóval tartsd magad ehhez, nem akarlak még egyszer felkeresni valami hasonló dologgal. - mondom neki, majd már elindulnék, de felemelem az ujjamat. - És épp ideje lenne felfogni, hogy a párod Helena, szóval utána kérdezősködj, ne pedig utánam, mert egyrészt senki sem fogja elhinni, hogy őt szereted, másrészt kitépem a torkodat. - és nagyon jól tudja, hogy ezek nem üres fenyegetések, én tényleg képes vagyok ilyenekre. Az utálatot és gyűlölet újra az a hamis és ijesztő mosoly váltja fel. - A soha viszont nem látásra Shane Christopher Zabini. - ha nem állít meg, akkor ellépek mellette és tudom, hogy nem fog, nem teheti meg, hisz pár méterre ott van a jegyese. Remélem tényleg ez volt az utolsó beszélgetésünk. 

@