Magam is tudom, hogy talán nem éppen ez lesz a helyes döntés, hogy le kéne magamat róla beszélni, de... Ezzel nem csak magamat, hanem egy életet is megmentek, egy olyan életet, ami még el sem kezdődött és ha rajtam múlik, soha nem is fog. Nem... nem terhes vagyok, hanem éppen a terhesség ellen kevertem ki egy bájitalt, örök meddőség ital, képtelen leszek gyermeke szülni. Hogy átgondoltam e? Igen, maximálisan biztos vagyok benne, hogy ez lesz a helyes döntés, én nem fogok egy ilyen világba gyereket szülni, na nem mintha bárki is szeretne tőlem gyereket. Ezt tudom, hogy sokan elítélnék és ezren is azt mondanák, hogy ne tegyem, mert nem éri meg egy férfi sem, hogy miatta ilyet csináljak, de... Ez nem Shane miatt van, egyszerűen magam miatt csinálom. Borzalmas anya lennék, tudom, hogy nem lennék jó és... Csak az aranyvérűek tudnak ebben a világban érvényesülni, hiába szülnék egy félvért, egyszerűen szörnyű lesz neki. És mi garantálja, hogy nem fog úgy járni, mint én? Mi garantálja, hogy ő nem végzi majd rosszabbul, mint az anyja? Halkan próbálok kisurranni a szobámból és egy ideig csak leülök a földszinten található szökőkút közelében padra és az eget kémlelem. Talán jó döntös lesz? Tényleg ezt kell csinálnom? De... ezt nem is csak magamért teszem, hanem a még meg nem született gyermek érdekében is. Ha anyám megfogja tudni, hogy meddő lettem biztosan sírni fog, ahogyan Pearl is, annyira szerették volna, hogy legyen egy fiam. Szerintük én nem úgysem fogok lányt szülni, túl kemény és határozott vagyok, nekem kisfiú való, de... ez is egy akkora faszság, mintha én dönthetném el, hogy fiam vagy lányom legyen. Szerintem nem fogom megbánni évek múlva sem ezt a döntést, ez a helyes döntés, sem az anyaság sem ez a világ nem való nekem. Persze jöhetne a kérdés, hogy miért nem egy muglival állok össze és miért nem neki szülök, ugyanúgy meg van a veszély, hogy varázsló vagy éppen boszorkány lesz a gyerek, hiszen még két varázstalan is képes varázsképes gyereket nemzeni. Már éppen készülnék leszedni az üvegcse kupakját, amikor lépteket hallok, de őszintén? Nem igazán érdekel, hogy ki az és mit akar. Már látom, ahogyan a sötétben kirajzolódik a körvonala, szabad kezem a pálcámra csúszik, bár nem hiszem, hogy az öreg Zabini küldött volna éppen most és éppen ide halálfalókat. De ezt a járást, ezeket a lépteket bármikor és bárhol felismerném... - Te meg mi a szart csinálsz itt ilyenkor? - teszem fel a kérdést ingerülten és nézem őt, ám mielőtt megszólalhatna vagy éppen bármi elméset közölhetne, újfent megszólalok. - És kurvára ne kérdezz vissza, én kérdeztelek előbb... - mondom egy sóhaj keretében. Remélem hamar leakar kopni majd innen és nem akar akadékoskodni, most nem vagyok olyan kedvemben,
@
I solemnly swear
I am up to no good
Shane Zabini
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood
»
»Szer. 11 Ápr. - 9:56
Shane & Doris
Nem tudtam aludni. Az utóbbi időben sokszor történik ez velem, valószínűleg a család és a körülöttem történt dolgok miatt. Az agyam csak jár és jár, talán valamivel le kellene fárasztanom magamat, de nem tudom mivel. Kviddicsezni nem fogok, hülyeség már elkezdenem és amúgy is utálom. Lassan elindulok a klubhelyiségből, csendben, hogy ne keltsek feltűnést. Az utóbbi időben nem okozott gondot a kisurranás, mindenre ügyeltem, és miután szinte egész éjjeleket töltöttem sétával, futkosással, nagyjából pár órát sikerült is aludnom. Ahogy haladok a jól megszokott utamon, feltűnik, hogy valaki van a kútnál. A sötétben nem tudom jól kivenni, óvatosan közeledek felé, lehet, hogy szerencsém van és nem prefektus, aztán elmegyünk egymás mellett és kész. De ahogy közelebb érek, és megszólítanak, ezt a hangot száz közül is felismerném. A múltkori találkozásunk sem sikerült túl jól, nem akar már velem találkozni én pedig hát mindig belebotlok, ilyen az én szerencsém. Megállok nem messze tőle, zsebbe dugom kezeimet és elfintorodva nézek végig rajta. - Sétálok, minek látszik? - Összehúzom szemöldökömet, majd megvonom a vállamat és ahogy nézem őt, észreveszem az üvegcsét a kezében. - Te mit csinálsz itt ilyenkor? És mi az ott? - Tudja, hogy jól értek a bájitalokhoz. Tudja, hogy ismerem, és hogy ha hülyeséget akar csinálni, azt sem fogom engedni. Akármennyire is utál.
Nem tudom, hogy ő miért érez rá mindig arra, hogy mit csinálok vagy hogy miért tudja, hogy mikor készülök valamire. Idegesít, egyszerűen nagyon idegesít, hogy még mindig foglalkozik velem és azt hiszi, hogy van beleszólása az életembe. Azt hittem, hogy múltkor már tisztáztam vele, hogy nekünk semmi közünk egymáshoz, mióta eljegyezte azt a lányt. A történetünk véget ért és talán nem éppen a legszebb módon, de vége lett és éppen itt lenne az ideje, hogy ezt ő is elfogadja. Nincs köze hozzám, ahogyan nekem sincs közöm hozzá. Már nem fájt a múlt, nem is gondoltam rá annyit, mindössze csak kellemetlen emlékek voltak. Ez persze nem jelentette azt, hogy a barátja akartam volna lenni, hogy elfelejtettem volna, hogy mit csinált. Helenaval elintézte, hogy soha, de tényleg soha ne akarjak tőle semmit sem, még csak egy laza baráti viszonyt sem. Próbálok nem nevetni rajta, próbálok komoly lenni, de nem igazán megy, így mégis felkuncogok végül. - Mindjárt megsajnállak... Csak nem rémálmod van? Esetleg Helena nem fárasztott le a keféléssel? Szegény Shane baba. - mondom neki, majd megforgatom a szemeimet és reménykedem abban, hogy ennyi neki éppen elég lesz ahhoz, hogy ellépjen és felfogja, hogy én nem fogok vele beszélgetni és nem is fogok vele jóban lenni. Legszívesebben csak elfelejteném a létezését is, akkora egy patkány. - Na látod drága Shane. Ehhez neked semmi közöd és a beleszólási jogodat pár hónapja már elveszítetted. - mondom neki kissé sem barátságos hangnemben és érezheti az iránta táplált düht, haragot és megvetést...
@
I solemnly swear
I am up to no good
Shane Zabini
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood
»
»Vas. 22 Júl. - 18:07
Shane & Doris
Nem is vártam mást tőle mint amit kaptam. A megvetés és a gyűlölet szerintem most már mindig ott lesz a hangjában és a közöttünk folyó csevegésekben. Már ha lesznek egyáltalán még ezek után, amit tettem, tudom nem volt szép és minden ami körülöttünk lézeng, egy egyszerűen megírt hülyeség, amit a családom képzelt el már szerintem kiskoromban és most pedig mindent megtesznek azért, hogy az legyen amit ők akarnak. Van saját véleményem és vannak gondolataim, érzéseim, de egyszerűen nem mondhatok ellent, láttuk már, mi történt, mindig a körülöttem lévők sérülnek. Nekem kellett már meghoznom ezt a nehéz döntést, és Doris is azon emberek között van, akik továbbra sem értik meg, miért tettem amit tettem. De már nincs erőm tovább erősködni, nem erőltethetem rá magam, a jövőjét sem szeretném ezzel tönkretenni. Megforgatom szemeimet a kijelentésére, kicsit kénytelenül is el kell mosolyodnom, még ha fáj is amiket mond, ha sért és tudom, mennyire őszinte... - Hagyjuk ezt, nincs kedvem megint vitázni veled, tudjuk jól, hogy felesleges. Sajnálom, hogy véletlenül beléd botlottam, úgy nézem, az univerzum nem akarja, hogy mi ne találkozzunk. - Kicsit pimaszkodom ugyan, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja majd értékelni. Nem kedves velem, és úgy látom, valami fontosban zavartam meg. Összefonom magam előtt a karjaim és nekidőlök a mellettem lévő oszlopnak. - Nem akartam én semmibe se beleszólni, csak kérdeztem, hogy mit csinálsz. Remélem, nem ártani akarsz magadnak, hülyeség lenne. Mondjuk... - Merengően teszek felé egy lépést. - Lehet, hogy az pont nekem készült, ki tudja, talál megmérgeznél... - Hogy őszinte legyek? Bármit kinézek már belőle... bármit.
A sors engem utál és nem is kicsit, nem elég nekem ez az egész Clyde ügy, még ez is a nyakamba szakad, egyszerűen csak tovább kellett volna mennie, mintha nem is ismert volna... De nem, neki ide kellett jönnie és kurvára nem tudok szemet hunyni ezt felett. Érdekes, hogy ő pont akkor jár erre, amikor én valamit csinálni akarok, nem igaz, hogy nem tud leszállni rólam. Én azt a kurvát is megfenyegetem, ha kell lyukat robbantok a feje melletti falba, így talán mindkettő megértené, hogy kár velem baszakodni. Feltudnék robbanni és legszívesebben most felképelném és elküldeném a kurva anyjába... De rühellem a családját, undorítóak egytől-egyig, és ő sem különb, semmivel sem, maximum csak nem akkora idióta, mint a többi. A húga jófej, de szerencsére tartja ő is és én is a kellő távolságot, mindenkinek így a legjobb, mintha nem is léteztem volna, mintha sose lettünk volna együtt. Szavaira csak megforgatom a szemeimet és próbálom visszafogni a hányingert, ami elkap. - Az univerzum bekaphatja, amint lecseng ez a kevés idő többet úgy sem találkozunk, nem kell nézem a kielégületlen morcos pofádat, amitől visszaköszön a vacsorám. - én nem leplezem, hogy utálom és ki nem állhatom, tényleg hányingerem van tőle és most már őt is utálom, sőt. RÜHELLEM. Számomra ő olyan, mint az apja, semmivel sem jobb és semmivel sem rosszabb, szerintem már Helena terhes, biztosan felcsinálta, nem vesztegette az idejét. Értetlenül pillantok rá. - Sajnos el kell keserítselek, nem jelentettél nekem te annyit, hogy miattad kárt okozzak magamnak. Sőt visszanézve az egészet butaság volt, életem egyik, ha nem a legnagyobb hibája volt. - könnyedén mondom ki a szavakat és nem is hazudok, tényleg nem jelentett ő nekem annyit, így visszagondolva már teljesen más a helyzet. Butaság volt vele lenni és butaság volt beleszeretni. Bár könnyebb volt kiszeretni belőle, elég volt egyetlen egy pillanat hozzá.- Tudom, hogy azt szeretnéd, hogy körülötted forogjon a világom, de egyáltalán nem érdekelsz engem. Nem fogok a drága időmet egy féregre pazarolni. - mondom neki gúnyosan. Minek neki méreg, elég neki a családja, az hatásosabb. - Nem kell neked mérget adni drága, kinyírod te saját magadat, nem kellek én hozzá. - jegyzem meg hamis mosollyal, amitől nem rég a falra mászott még. - Most pedig szerintem mehetsz is, nincs semmi dolgunk egymással. - mutatok az elfelé irányba. Most igyekeztem szépen fogalmazni.
I solemnly swear
I am up to no good
Shane Zabini
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood
»
»Kedd 31 Júl. - 8:24
Shane & Doris
Megértő pillantással tekintek rá, miközben azt mondja nekem, hogy az univerzum bekaphatja. Már nem ellenkezem, miért is tenném, hiszen teljes mértékben megértem az érzéseit, jogosak és már nem fogom erőltetni a bizalom kérdését sem, ha nem érti meg, hogy nem én akartam ezt az egészet, hát akkor ez van. Egyszerűen csak érzem, hogy itt a vége, és miután kilépünk a nagyvilágba, már nem fogjuk látni többet egymást, vagy csak igen ritkán, de szavaiból azt veszem le, hogy ő megtesz majd mindent azért, hogy minél messzebb kerüljön tőlem. - Hát igen, de meglepődnél, milyen kicsit a világ néha. - Vonok vállat egyszerűen és kicsit bús tekintettel pillantok a földre. A kezdetektől sajnáltam a kapcsolatunkat és hogy így tönkretettük egymást, de főként őt, az apám fogságával, a kínzással, amiről nekem pedig fogalmam sem volt a hónapok során... még mindig nem tudtam teljesen túltenni magam ezen a dolgon. Akkor emelem fel csak a fejem, amikor azt mondja, én soha nem jelentettem neki semmit. Kérdőn pillantok felé, hiszen tudom, hogy ez nem igaz, de nem is vagyok benne biztos... hogy most bele kellene mennem ebbe a vitába? - Annak örülök, hogy nem fogsz kárt okozni magadban. - Ettől függetlenül még nem bízom benne, sem abban az üvegcsében. Túl jól ismerem és hiába tagadja, akkor is tudom milyen és mikor mire készül, volt rá hét évem... vagy mondjuk hat, hogy minden oldalát meglássam. Ez a legszörnyűbb, ami most van. - Sajnálom, mondjuk nem tudom, hogy érted, hogy kinyírom saját magamat, mert nem terveztem ilyesmit elkövetni... - Arra a mosolyra, arra a hamiskás, mosolyra egy pimasz vigyorral válaszolok, ugyan csak rövid ideig tart, de mégis eszembe jutnak most a két évvel ezelőtti dolgaink, hogy mennyit szenvedtünk egymás miatt. - Ugye nem kell mondanom, hogy jól értek a bájitalokhoz? - Kicsit ravasz módon adom elő magam, de közelebb sétálok hozzá és a tekintetem nem veszem le róla. Sokszor már ránézésre meg tudom mondani, milyen bájitalt látok magam előtt. Nem fogom itthagyni ezzel, abban biztos lehet.
Szavaira csak megforgatom a szemeimet és nem is akarok tudomást venni arról, amit mond, mert rohadtul nincs igaza és legszívesebben bemosnék neki egyet, egy nagyot. Többek között köszönhetem az apjának is azt, hogy kiraktak a kviddics csapatból, hogy a minisztérium mai napig rám van szállva és az a rohadt idegesítő Clyde nem hagy engem békén, folyamatosan a nyakamra jár. Megértem én, hogy nem akarja elfogandi, hogy én olyan könnyen elfogadtam a szar sorsomat, de hát bassza meg, ha egyszer nincs mit tenni, úgysem fogok találni fogást a gecis Zabini apján, mert egy féreg... Egy igazi csúszómászó, remélem majd az a Helena kurva is tesz valamit, hogy szar sorsa legyen, remélem terméketlen és nem fog elleni egy kölyköt sem ennek a faszfejnek, ennek kár is lenne a gyerek, nem tudná felnevelni... Csak egy példát látott arra, hogy milyen egy jó szülő és az a szülő nem éppen jó. - Amint végzünk máris nem lesz olyan kicsi. - jegyzem meg egy negédes mosollyal az arcomon, miközben szemmel látható, hogy ezt gondolom róla, hogy "te faszfej geciláda". De semmi baj, nem veszi a lapot és talán nem is akarja felfogni, hogy mindennél és mindenkinél jobban rühellem őt. Nem is akarom, hogy megváltozzon a múlt, ez nekem egy igencsak jó lecke volt az élettől és most megtanultam, hogy mi a valóság, hiszen csak a vér és a pénz számít, semmi más. - Nem mintha bármi közöd lenne a dologhoz. - jegyzem meg neki és remélem ő is nagyon jól tudja, hogy kurvára nincs köze hozzá, hogy mit csinálok vagy éppen mit nem teszek meg magammal. Tehet egy szívességet és bekaphatja a faszomat, azt a nem létezőt is. Kurvára semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok vagy éppen kivel csinálok, választott. Még ha akaratlanul is, de Helenat választotta, még ha próbálja beadni, hogy az én érdekembe tette, akkor is lemondott rólam. Engem nem hat meg és semennyire sem érdekel, hogy mit ad be magának annak érdekében, hogy este nyugodtan aludjon. - Kár, pedig mindenki jobban járna, ha megdöglenél végre, én legalábbis mindenképpen. - nem, különösebben nem célom, hogy a nem létező lelkébe tapossak, mindössze még mindig az az őszinte ember vagyok, aki eddig is voltam. Én kimondom azt, amit gondolok, mégha nem is tetszik neki, cseppet sem érdekel a baja. - Ugye nem kell mondanom, hogy egy seggfej vagy, egy féreg, egy hányingerkeltő nyomorék, egy vérbeli fasszopó, seggetnyaló kis csicska, aki az apja árnyékában éli le az életét önálló cselekedetek és gondolatok nélkül? - mosolygok rá, majd felemelem azt a csodálatos és szép középső ujjamat, hogy bemutassak neki egy szépet. Idióta fasz, nem pont ő fogja megmondani nekem, hogy mit csinálhatok vagy éppen mit nem. - Most pedig elmehetsz anyádba. - integetek neki...
I solemnly swear
I am up to no good
Shane Zabini
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood
»
»Szer. 1 Aug. - 9:14
Shane & Doris
Csak felkuncogok a kijelentésére. Persze, majd meglátja, hogy mennyire kicsi lesz ez a világ nekünk és mennyire sokszor fogunk majd összefutni, minden akarat nélkül. Mindig ez van. Egyébként meg én még hiszek benne, hogy majd egyszer, talán egyszer jó sokára lehet valami közöttünk, de ez az a dolog, amit sohasem mondanék neki így konkrétan ki, hiszen tudjuk, hogy abból semmi jó sem sülne ki. - Valóban nincs közöm hozzá, de ha kárt tennél magadban és én itt lennék közben, kötelességem lenne segíteni rajtad, ezt meg biztos nem szeretnéd, ha már így undorodsz tőlem. - Halál nyugodt fejjel közlöm vele mindezt, pontosan úgy, ahogy ő azokat a csúnya szavakat kiejti a száján. Amin mondjuk kissé meglepődöm, hiszen ennyi rosszat talán még nem is vágott a fejemhez az évek alatt. Úgy látom, hatásos volt a nyugalom és a vérmérséklet visszafogása, mert sikerült teljesen felbosszantanom. Felhorkantok. - Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezeket a jelzőket, de nem áll jól neked. Csak úgy mondom. Ha találni akarsz magadnak egy srácot, akkor ne így indítsd majd a beszélgetést vele. - Nem is kell mondanom, gondolom, hogy attól, hogy elküld, én még nem mozdulok egy tapottat sem. - Hamarosan végzünk itt, és ha ilyen undok vagy, akkor nem tudom hogyan fogsz majd továbblépni odakinn. Igazán lehetnél kicsit kedvesebb is. - Tudom, hogy ezzel csak még jobban hergelem, de azért egy félmosolyt még megejtek.
Nagyon biztosra megy, mintha azt hinné, hogy könnyen egymásba fogunk futni, érdekel mi lesz, mikor megtudja, hogy én már nem vagyok itt. Igen... Eldöntöttem, hogy lelépek innen és magam mögött hagyom ezt az egész szart és Oroszországban próbálok szerencsét, aurror leszek és talán még majd bosszút is fogok állni az apján. Legszívesebben megölném, de sokkal nagyobb a tapasztalata és sosincs egyedül, egyszerűen nem tudnék a közelébe jutni, de egy ügyes váddal, meggyőző bizonyítékokkal egyszerűen meglehet fogni, de ehhez évek kelllenek, gondos tervezés és precizitás. Nem is tudnék auror lenni itt, biztosan elintézné, hogy ne vegyenek fel, amúgy sem vagyok halálfaló és mostanában egyre több van belőlük, érdekelne, hogy ennek a féregnek megvan e már a jele, gondolom igen, ha apuci azt akarja, akkor rajta lesz, ha engedi neki, ha nem. - Nem simán undorodom, minden porcikámnak és sejtemnek hányingere van tőled, erre az undor szó kevés, el nem tudlak viselni még a közelemben sem, érzem, hogy jön az ebéd. - és még mindig nem tudtam visszahízni, még mindig nem tudok rendesen enni. Köszönhetem az apjának, na nem mintha bajom lenne a soványsággal, de akkor is. Valahol pedig tudom, hogy provokálni akar csak engem, de nem tudok nem beszólni neki. - Először is, nem tudom mi közöd ehhez, másodszor pedig megsúgom, hogy van, akinek így is tetszem. Bár te teljesen nyugodt lehetsz, apád adott neked feleséget, aki még élvezettel is szopkodja a faszod, nem tudom miért az én magánéletemmel foglalkozol. Ennyire unalmas Helena? - kérdezem gúnyolódva, bár cseppet sem érdekel a válasza, megbaszhatja magát és a kedves jegyesét is. Annyira örülök, hogy végre lezáródott ez a dolog köztünk és megszabadultam tőle, sokkal jobb lett az életem. Ezerszer jobb... Bár igen, néha hiányzik egy kedves érintés, egy gyengéd szó, de nem pótolhatatlan és nem létszükséglet, bár egyre inkább kezdem élvezni, hogy nincs senkim, szinglin az élet ezerszer jobb. Elengedem az üvegcsét, ami a kőpadlóra érve széttörik és tartalma szétfolyik. Nem igazán hat meg, majd főzök egy másikat és megiszom akkor, amikor nem lesz ott... Felpattanok a helyemről és a szemeibe nézek. - Foglalkozz magaddal és a kis barátnőddel, fejezzük be ezt az értelmetlen beszélgetést. - mondom neki, majd elindulok őt kikerülve. Tudom, legalábbis sejtem miért csinálja mindezt, de egyszerűen nincs joga hozzá. Gyenge, tehetetlen és gyáva, az én szememben kevesebbet ér, mint egy adag kutyaszar.
I solemnly swear
I am up to no good
Shane Zabini
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood
»
»Szer. 1 Aug. - 17:09
Shane & Doris
Nincs mit mondanom erre, egyszerűen csak vállat vonok. Már nem bántanak ezen szavai, már túltettem magam rajta, mindenen. Mondhatjuk, hogy most visszatértem egy olyan Shanehez, aki régebben voltam, mondjuk úgy két évvel ezelőtt, csak most sokkal elhatározottabban és komolyabban állok a dolgokhoz, na meg nem koslatok Doris után, tényleg véletlenül találkozunk össze mindig. Emlékszem mennyire más volt az a negativitás ami akkor volt közöttünk. FIgyelemmel kísérem végig, majd elmosolyodom pimaszul amikor válaszol a kijelentésemre. - Csak jót kívánok neked Doris, tényleg. Nem foglalkozom a te magánéleteddel. - Akármennyire is tagadom, még azért aggódom érte és érdekel, hogy minden rendben lesz-e. Egyszerűen nem vagyok hajlandó a Helenáról feltett kérdésekre vagy épp kijelentésekre válaszolni, már az elejétől kezdve kerülöm ezt a témát, főleg, hogy tudom mennyire nincsenenk ők sem jóban. Az üvegcse a földre esik, én pedig meglepődötten nézek utána, nem gondoltam, hogy majd eldobja. - Már csak kis ideig kell elviselned. - Nem tudom mit mondhatnék, nem tudom mivel tarthatnám őt vissza, de már nem érzem úgy, hogy ennek a beszélgetésnek bármi értelme lenne. Sőt, az utóbbi tíznek sem volt, hiszen mindig olyan könnyen utasított el, hogy még meg sem hallgatott.
Kezdőlap
| Clothes
